Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-13 / 7. szám
I j^crmh^r^ilfZMP Budapest, 1924 február 13. Az ellenzék a választói névjegyzékről tárgyai tovább a miniszterelnökkel Csak csökkentették, de nem irtották ki az antidemokratikus intézkedéseket Bethlen István erőt miniszterelnöknek az a lépése, hogy a fővárosi választói javaslat kérdésében újból összeült a liberális és demokrata politikusokkal, nem kelthetett meglepetést, mert természetes politikai szükségesség volt ez az elhatározás. Amikor a kormánjrelnök a demokratikus Magyarország megvalósításáról mond nagy beszédeket, bármily halvány elhajlás követi is az ilyen beszédet a demokrácia irányában, az olyan tökéletesen reakcionárius javaslattal, amilyen a Rakovszky-féle, a kormány nem állhat meg. Kaposvárott már a banketten, a banketti beszéd első mondatában benne tükröződött, hogy igenis a kormány uj irányban akar orientálódni és az uj orientálódás ellen nem szolgáltathat olyan bizonyítékokat, minit a tízéves domicilium, a titkosság meghamisítása és az örökös tagság. Az ellenzéki politikusokkal folytatott megbeszélés azonban bebizonyította, hogy a kormánynak demokratikus átmázolása nem komoly változás, hiszen a fővárosi Javaslatban csak csökkentették, de nem irtották ki az antidemokratikus intézkedéseket. Vessünk egy pillantást, mik azok az eredmények, amelyeket ezek a tárgyalások mégis hoztak? Talán a következőkben foglalhatnánk össze: 10 helyett 22 kerület 1. A választás nem közigazgatási, hanem választó-kerületek szerint fog megtörténni. Ez az eredmény tulajdonképen nem a kormánnyal, hanem Wolífékkal szemben jelent „győzelmet.“ Az eredeti javaslat ugyanis szintén 22 választó- kerületről szólott és a 10 közigazgatási kerület csak Wolffék követelése volt, amit a kormánypárt nagy része is melegen támogatott. Wolfféknak ez a követelése igen természetes volt akkor, amikor a Dömötör-féle novella jóvoltából az első törvényhatósági választáson már kiélvezték azt az előnyt, hogy például a kis I. kerület éppen annyi városatyát küldött be a közgyűlésbe, mint a hatalmas VI. kerület. Ez az ,,egyenlőség“ nagyon ‘tetszett Wolfféknak, mert a mi kis talajuk még van, az csak a kis kerületekben mutatkozik igen halová- nyan. A kormányelnök most az ellenzék kívánságára elejtette ezt az ordító igazságtalanságot Meg kell állapítanunk egyszerűen és rövid szavakkal: nem bírják már. A B. Sz. K. R. T., Budapest közlekedésének hóhérja, idegessé lett abba, hogy nehány hét óta a sajtó imitt-amott egy kis helyet áldoz a közönség legeminensebb érdekének, a közlekedés kritikájának. Nem is kritika ez — tessék elhinni — csak kötelességszerti beszámoló, a közönségnek melléktekintetek nélkül való informálása arról, mikor állanak a villamosok és hány véres, halálos elgázolás történik naponta, ők maguk is tudják nagyon jól, hogy mindez csak halvány képe a B. Sz. K. R. T. működésének, de mégis idegesek. Az egyetlen fórum, ahol mostanság gazdálkodásukat, működésüket védelmezni tudják (hiszen éppen a saját pártsajtójuk támadja legélesebben a villamo s-a n a r c h i á t) csak a köz- igazgatási bizottság. Itt bizonyosodott be róluk, hogy nem bírják már a sajtó igazmondását. Csili ér y András ur, Buday Dezsőnek — a villamos-diktátornak — politikai főnöke hétfőn keserű támadást és igy valószínűleg 22 kerületben választunk városatyákat. A domicilium 2. Megegyezés jött létre a domicilium kérdésében is. A kormány e tekintetben a hat éves helybenlakás mellett foglal az ellenzékkel való tárgyalások után állást. Az eredeti javaslatban is hat éves volt a domicilium, amivel szemben Wolffék tíz éveset követeltek. Tulajdonképen itt -sem történt egyéb, minthogy a kormány azáltal, hogy Wolffékkal magára licitáltatott, megmentette az eredetileg tervezett hat éves domiciliumott Itt azonban még van némi ellentét. Az ellenzék ugyanis azt kívánja, hogy a választás alapjául az 1920-ban összeirt névjegyzéket fogadják el. Csökkentik a kinevezett tagok számát 3. Eredményt ért el az ellenzék a nem választott, hanem kinevezett tagok szá an arány á-'t i 11 e- t ő e n is. Sajnos, nem sikerült az örökös tagok intézményét -teljesen kiküszöbölni, de a számukat kész a kormány harmincról húszra redukálni. így a kinevezett tagok száma nem a tervbevett 80, hanem csak 56 lesz és ezek között foglal helyet az a 30 helyett 20 örökös tag is, akiket a kormányzó nevez ki. Vívmány az is, hogy a kinevezés bizonyos foglalkozási ágak jelölése alapján történik meg. Teliát a kereskedelmi és iparkamara, mezőgazdasági kamara, mérnöki kamara, ügyvédi kamara, közjegyzői kamara stb. választott testületeknek jelölése a kinevezés alapja. A megegyezés értelmében nem lesznek tagjai a törvényhatósági bizottságnak a kerületi elöljárók sem. Az eredeti javaslattal szemben eredmény még ezeken fölül az is, hogy a nők passzív választójogát is törvénybe iktatják és hogy a jelölö-ivek aláíróit nem tekintik leszavazottaknak. Ezt a két módosítást a nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának ülésén tette meg a belügyminiszter. Mindezek után az ellenzék folytatja megbeszéléseit a miniszterelnökkel és ezúttal a választói névjegyzékek ügyében kívánnak eredményeket elérni. intézett a közigazgatási bizottságban a sajtó ellen, amikor kétségbevonta annak elfogulatlanságát. Nem tudjuk, tisztában van-e Csilléry ur azzal, hogy a sajtónak milyen eszközei lennének a Buday- diktatura és az elektromos-anarchia ellen, ha fel akarná, ha fel tudná adni objektivitását? Tessék azonban elképzelni, hogy milyen megsemmisítő hatása lenne a B. Sz. K. R. T.-re nézve annak, ha a sajtó nemcsak tényeket szegezne le, de -kritikát is mondana. ők azonban máris idegesek. Nem bírják már. Förmedvényeket mondatnak Csüiléryvel a közigazgatási bizottságban. Szinte szerencse, hogy lovagias gondolkodású férfiú ül most az elnöki székben, T erstyánszky kormánybiztos személyében, aki visszautasította Csilléry támadását, amellyel szemben a sajtó a közigazgatási bizottságban természetszerűen védetle-n. De mihelyt a közigazgatási bizottság ülése véget ért, nem védetten többé a sajtó, amint azt azóta Csilléry vezér ur és Buday villamos-diktátor ur is keserűen tapasztalhatta. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a villamost tudják tönkretenni, de még a védekezésben sincsen taktikájuk. Mert amit Csilléry ur a közigazgatási bizottságban cselekedett, az csak elárulása volt annak, hogy halálra sebezte őket a sajtó, amely p á r t külön b s é g nélkül konstatálja a villamosvasutak csődjét. << A villamos alkalmazottak egyébként a legélesebb harcban állanak az igazgatósággal. Hogy szociális szempontból hogyan állanak ezek az emberek, akik Buday urék szociális érzésének az áldozatai, ezzel a kérdéssel nem akarunk most foglalkozni, hiszen úgy is meg fogják kapni hamarosan a választ arra az intézkedésre, hogy a 25 százalékos javitást egyenértékűnek tartják a 75 százalékos tarifaemeléssel. Ebből az apropóból azonban nem érdektelen szembeállítani azt a kétféle elbánási módot, amelyben egyrészt a kalauzokat, másrészt az igazgatóságban ülő volt bizottsági tagokat részesítik a B. Sz. K. R. T.-nál. Cáfolat legalább eddig nem érkezett arra a megállapításra, hogy az igazgatósági fizetéseket misztikus módon kezelik. Rényi Dezső vezérigazgató a megmondhatója, hogy senki -sem tudja, m i a j ö v e d e 1 m e Buday, P 1 a 11 h y és a többi uraknak a B. Sz. K. R. T.-nál. Lehet, hogy koldus-jövedelmet kapnak, lehet, hogy a világ legönzetlenebb emberei: de világosságot kérünk. Tessék becsületesen, nyíltan, világosan megmondani, hogy ki mit kap. A védekezésnek ez az egyetlen módja, nem pedig az, hogy Csilléry ur a sajtót gyanúsítja meg. A vád egyelőre az, hogy az igazgatóság fizetését, főleg a volt bizottsági tagok jövedelmeit megállapítani nem lehet, mert nem az elszámolási osztály utalja ki azokat, hanem a kereskedelmi, vagy más osztály mindég egy nagyobb összeget utal ki Rényi vezérigazgató kezéhez, aki azután az igazgatósági ülésen osztja ki ezeket a pénzeket az igazgatóság tagjai között. Pénzosztás az igazgatósági ülésen: kissé talán mégis túlságosan familiáris berendezkedés akkor, amikor nem egy családi részvénytársaságról, hanem Budapest Székesfőváros közönségének pénzéről van szó. * Végre azonban találkozunk valamivel, ahol jól tud gazdálkodni, vagy jól akar gazdálkodni a B. Sz. K. R. T. Azaz, hogy nem is a B. Sz. K. R T., hanem annak képviseletében a főváros és pedig F o 1 k u s- h á z y Lajos alpolgármester. Folkusházy ugyanis azért az igen szerény szubvencióért, amelyet a mentőknek juttat és amely mellett a mentők a közönségtől való koldulás eszközére vannak kényszeritve, nemcsak azt kívánja, hogy a mentők első segítségben részesítsék a villamos által elgázoltakat, hanem azt is, hogy a derék mentőorvosok hazudjanak is. Tagadják le a sajtó előtt a villamos elgázolásokat. Mossák le a villamos kerekeiről az ember-vért. Őszintén szólva nem ismerünk rá Folkusházy Lajosra, akit a kurzus erkölcsei — úgy látszik — teljesen megfertőztek. Pedig nagyon jól tudja nemcsak azt, hogy a mentőkkel szemben való fenyege- tődzés semmit sem használ a villamosnak; de azt is, hogy a kurzuslovagok már akkor régen nem lesznek, amikor a sajtó még mindig beszélni fog arról, hogy hogyan tették tönkre Budapest közlekedését. APOLLÓ-SZÍN HÁZ-------------------- ■■ — • B»—----------FO RRAI RÓZSI és SARKADI ALADÁR VENDÉGFELLÉPTÉVEL PFEFFERNÉ ÉS TSA SZÓKE SZAKÁLL FELLÉPTÉVEL. §_____________Vili. ALBERT __________ Cs illéry bevallotta a villamos csődjét Hogy fizetik az igazgatóságot és hogyan a kalauzokat? — Folkusházy és a mentők irilliáns ffén#S Legtakarékosabb lámpa! Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T. Újpest«
