Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-13 / 7. szám

I j^crmh^r^ilfZMP Budapest, 1924 február 13. Az ellenzék a választói névjegyzékről tárgyai tovább a miniszterelnökkel Csak csökkentették, de nem irtották ki az antidemokratikus intézkedéseket Bethlen István erőt miniszterelnöknek az a lépése, hogy a fővárosi választói javaslat kérdésében újból összeült a liberális és demokrata politikusokkal, nem kelthetett meglepetést, mert természetes poli­tikai szükségesség volt ez az elhatározás. Amikor a kormánjrelnök a demokratikus Magyarország meg­valósításáról mond nagy beszédeket, bármily hal­vány elhajlás követi is az ilyen beszédet a demokrá­cia irányában, az olyan tökéletesen reakcionárius javaslattal, amilyen a Rakovszky-féle, a kormány nem állhat meg. Kaposvárott már a banketten, a banketti beszéd első mondatában benne tükröződött, hogy igenis a kormány uj irányban akar orientálódni és az uj orientálódás ellen nem szolgáltathat olyan bizonyíté­kokat, minit a tízéves domicilium, a titkosság megha­misítása és az örökös tagság. Az ellenzéki politiku­sokkal folytatott megbeszélés azonban bebizonyította, hogy a kormánynak demokratikus átmázolása nem komoly változás, hiszen a fővárosi Javaslat­ban csak csökkentették, de nem irtották ki az antidemokratikus intézkedéseket. Vessünk egy pillantást, mik azok az eredmények, amelyeket ezek a tárgyalások mégis hoztak? Talán a következőkben foglalhatnánk össze: 10 helyett 22 kerület 1. A választás nem közigazga­tási, hanem választó-kerületek szerint fog megtörténni. Ez az ered­mény tulajdonképen nem a kormánnyal, hanem Wolífékkal szemben jelent „győzelmet.“ Az ere­deti javaslat ugyanis szintén 22 választó- kerületről szólott és a 10 közigazga­tási kerület csak Wolffék követelése volt, amit a kormánypárt nagy része is melegen tá­mogatott. Wolfféknak ez a követelése igen ter­mészetes volt akkor, amikor a Dömötör-féle no­vella jóvoltából az első törvényhatósági válasz­táson már kiélvezték azt az előnyt, hogy pél­dául a kis I. kerület éppen annyi városatyát kül­dött be a közgyűlésbe, mint a hatalmas VI. ke­rület. Ez az ,,egyenlőség“ nagyon ‘tetszett Wolfféknak, mert a mi kis talajuk még van, az csak a kis kerületekben mutatkozik igen halová- nyan. A kormányelnök most az ellenzék kíván­ságára elejtette ezt az ordító igazságtalanságot Meg kell állapítanunk egyszerűen és rövid sza­vakkal: nem bírják már. A B. Sz. K. R. T., Budapest közlekedésének hóhérja, idegessé lett abba, hogy nehány hét óta a sajtó imitt-amott egy kis he­lyet áldoz a közönség legeminensebb érdekének, a közlekedés kritikájának. Nem is kritika ez — tessék elhinni — csak kötelességszerti beszámoló, a közön­ségnek melléktekintetek nélkül való informálása ar­ról, mikor állanak a villamosok és hány véres, ha­lálos elgázolás történik naponta, ők maguk is tudják nagyon jól, hogy mindez csak halvány képe a B. Sz. K. R. T. működésének, de mégis idegesek. Az egyet­len fórum, ahol mostanság gazdálkodásukat, működé­süket védelmezni tudják (hiszen éppen a sa­ját pártsajtójuk támadja legéleseb­ben a villamo s-a n a r c h i á t) csak a köz- igazgatási bizottság. Itt bizonyosodott be róluk, hogy nem bírják már a sajtó igazmondását. Csili ér y András ur, Buday Dezsőnek — a villamos-dik­tátornak — politikai főnöke hétfőn keserű támadást és igy valószínűleg 22 kerületben választunk vá­rosatyákat. A domicilium 2. Megegyezés jött létre a do­micilium kérdésében is. A kormány e tekintetben a hat éves helybenlakás mel­lett foglal az ellenzékkel való tárgyalások után állást. Az eredeti javaslatban is hat éves volt a domicilium, amivel szemben Wolffék tíz éveset követeltek. Tulajdonképen itt -sem történt egyéb, minthogy a kormány azáltal, hogy Wolffékkal magára licitáltatott, megmentette az eredetileg tervezett hat éves domiciliumott Itt azonban még van némi ellentét. Az ellenzék ugyanis azt kí­vánja, hogy a választás alapjául az 1920-ban összeirt névjegyzéket fogadják el. Csökkentik a kinevezett tagok számát 3. Eredményt ért el az ellen­zék a nem választott, hanem ki­nevezett tagok szá an arány á-'t i 11 e- t ő e n is. Sajnos, nem sikerült az örökös ta­gok intézményét -teljesen kiküszöbölni, de a számukat kész a kormány har­mincról húszra redukálni. így a ki­nevezett tagok száma nem a tervbevett 80, ha­nem csak 56 lesz és ezek között foglal helyet az a 30 helyett 20 örökös tag is, akiket a kormányzó nevez ki. Vívmány az is, hogy a kinevezés bizo­nyos foglalkozási ágak jelölése alapján történik meg. Teliát a kereskedelmi és iparkamara, me­zőgazdasági kamara, mérnöki kamara, ügyvédi kamara, közjegyzői kamara stb. választott tes­tületeknek jelölése a kinevezés alapja. A meg­egyezés értelmében nem lesznek tag­jai a törvényhatósági bizottság­nak a kerületi elöljárók sem. Az eredeti javaslattal szemben eredmény még ezeken fölül az is, hogy a nők passzív választójogát is törvénybe iktatják és hogy a jelölö-ivek aláíróit nem tekintik leszavazottaknak. Ezt a két módosítást a nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának ülésén tette meg a belügyminiszter. Mindezek után az ellenzék folytatja megbeszéléseit a mi­niszterelnökkel és ezúttal a választói név­jegyzékek ügyében kívánnak eredményeket elérni. intézett a közigazgatási bizottságban a sajtó ellen, amikor kétségbevonta annak elfogulatlanságát. Nem tudjuk, tisztában van-e Csilléry ur azzal, hogy a sajtónak milyen eszközei lennének a Buday- diktatura és az elektromos-anarchia ellen, ha fel akarná, ha fel tudná adni objektivitását? Tessék azonban elképzelni, hogy milyen megsemmisítő ha­tása lenne a B. Sz. K. R. T.-re nézve annak, ha a sajtó nemcsak tényeket szegezne le, de -kritikát is mondana. ők azonban máris idegesek. Nem bírják már. Förmedvényeket mondatnak Csüiléryvel a közigazga­tási bizottságban. Szinte szerencse, hogy lovagias gondolkodású férfiú ül most az elnöki székben, T erstyánszky kormánybiztos személyében, aki visszautasította Csilléry támadását, amellyel szemben a sajtó a közigazgatási bizottságban természetszerűen védetle-n. De mihelyt a közigazgatási bizottság ülése vé­get ért, nem védetten többé a sajtó, amint azt azóta Csilléry vezér ur és Buday villamos-diktátor ur is keserűen tapasztalhatta. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a villamost tud­ják tönkretenni, de még a védekezésben sincsen tak­tikájuk. Mert amit Csilléry ur a közigazgatási bizott­ságban cselekedett, az csak elárulása volt annak, hogy halálra sebezte őket a sajtó, amely p á r t kü­lön b s é g nélkül konstatálja a villamosvasutak csődjét. << A villamos alkalmazottak egyébként a legélesebb harcban állanak az igazgatósággal. Hogy szociális szempontból hogyan állanak ezek az emberek, akik Buday urék szociális érzésének az áldozatai, ezzel a kérdéssel nem akarunk most foglalkozni, hiszen úgy is meg fogják kapni hamarosan a választ arra az in­tézkedésre, hogy a 25 százalékos javitást egyenérté­kűnek tartják a 75 százalékos tarifaemeléssel. Ebből az apropóból azonban nem érdektelen szembeállítani azt a kétféle elbánási módot, amely­ben egyrészt a kalauzokat, másrészt az igazgatóság­ban ülő volt bizottsági tagokat részesítik a B. Sz. K. R. T.-nál. Cáfolat legalább eddig nem érkezett arra a meg­állapításra, hogy az igazgatósági fizetéseket misz­tikus módon kezelik. Rényi Dezső vezér­igazgató a megmondhatója, hogy senki -sem tudja, m i a j ö v e d e 1 m e Buday, P 1 a 11 h y és a többi uraknak a B. Sz. K. R. T.-nál. Lehet, hogy koldus-jövedelmet kapnak, lehet, hogy a világ legönzetlenebb emberei: de világossá­got kérünk. Tessék becsületesen, nyíltan, világosan megmondani, hogy ki mit kap. A védekezésnek ez az egyetlen módja, nem pedig az, hogy Csilléry ur a sajtót gyanúsítja meg. A vád egyelőre az, hogy az igazgatóság fizetését, főleg a volt bizottsági tagok jövedelmeit megállapí­tani nem lehet, mert nem az elszámolási osztály utalja ki azokat, hanem a kereskedelmi, vagy más osztály mindég egy nagyobb összeget utal ki Rényi vezérigazgató kezé­hez, aki azután az igazgatósági ülé­sen osztja ki ezeket a pénzeket az igazgatóság tagjai között. Pénzosztás az igazgatósági ülésen: kissé talán mégis túlságosan familiáris berendezkedés akkor, amikor nem egy családi részvénytársaságról, hanem Budapest Székesfőváros közönségének pénzéről van szó. * Végre azonban találkozunk valamivel, ahol jól tud gazdálkodni, vagy jól akar gazdálkodni a B. Sz. K. R. T. Azaz, hogy nem is a B. Sz. K. R T., hanem an­nak képviseletében a főváros és pedig F o 1 k u s- h á z y Lajos alpolgármester. Folkusházy ugyanis azért az igen szerény szubvencióért, amelyet a men­tőknek juttat és amely mellett a mentők a közönség­től való koldulás eszközére vannak kényszeritve, nemcsak azt kívánja, hogy a mentők első segítségben részesítsék a villamos által elgázoltakat, hanem azt is, hogy a derék mentőorvosok hazudjanak is. Ta­gadják le a sajtó előtt a villamos elgázolásokat. Mos­sák le a villamos kerekeiről az ember-vért. Őszintén szólva nem ismerünk rá Folkusházy Lajosra, akit a kurzus erkölcsei — úgy látszik — teljesen megfertőztek. Pedig nagyon jól tudja nem­csak azt, hogy a mentőkkel szemben való fenyege- tődzés semmit sem használ a villamosnak; de azt is, hogy a kurzuslovagok már akkor régen nem lesznek, amikor a sajtó még mindig beszélni fog arról, hogy hogyan tették tönkre Budapest közlekedését. APOLLÓ-SZÍN HÁZ-------------------- ■■ — • B»—----------­FO RRAI RÓZSI és SARKADI ALADÁR VENDÉGFELLÉPTÉVEL PFEFFERNÉ ÉS TSA SZÓKE SZAKÁLL FELLÉPTÉVEL. §_____________Vili. ALBERT __________ Cs illéry bevallotta a villamos csődjét Hogy fizetik az igazgatóságot és hogyan a kalauzokat? — Folkusházy és a mentők irilliáns ffén#S Legtakarékosabb lámpa! Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T. Újpest«

Next

/
Oldalképek
Tartalom