Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-30 / 5. szám

2 itm&p Budapest, 1924 január 30. zás lenne, amelynek a közönséggel szemben nincsenek kötelezettségei. Amikor a villamos még tényleg magánkézben volt, akkor is (féltékenyen kellett őrködni, hogy a köz ér­dekeit meg lehessen óvni. Ha Becs a jó és olcsó köz­lekedés érdekében áldozatokat hoz is, százszorosán meg kellene ezt tenni Budapesten, ahol a forradalmak óta ránknehezedő tunya tétlenséget mégis csak le kell küzdeni és mégis csak életnek kell költöznie en­nek a városnak az. ereibe. Az u j -városházán kormánybiztos ül. Neki kötelessége utána nézni mind e )n h o 1, hogy miként jg a; :z d a 1 ko d- n a k a főváros vagyonával, hogyan teszik tönkre a főváros intézmé­nyeit. Az ellenvetés valószínűleg az lesz, hogy a B. Sz. K. R. T. részvény- társaság. Ha az is, de a főváros va­gyonával operál. A kormánybiztos­nak tehát beleszólása van és sze­rintünk k ö t e 1 e s s é g e i s, hogy erélyes kézzel nyúljon bele Buday u r ék gazdálkodásába. Látogasson el a kormánybiztos ur egy napra Bécsbe és referáljon a kormánynak a bécsi villamos­állapotokról. Ha ezt megteszi, rendkívüli módon le­kötelezi Budapest egész lakosságát, mert az ö refe­rátuma után a kereskedelmi miniszter nagyon meg fogja bánni, hogy elhamarkodottan hozzájárult e,gy óránként csődöt mondó villamosközlekedés horribilis tarifaemeléséhez. A Buday, Platthy, Folkusházy vezérlete alatt álló villamos, ahol a jóindulatú R é- nyi Dezső csak statiszta-szerepet játszik, súlyo­san hazái d-jatékot kezdett tehát a tarifa legújabb, gyötrelmes megdrágításával. De nem csodálkozha­tunk ezen akkor, amikor még fülünkbe cseng a meg- cáf ólat lan vádak özöne, amelyeket a iíőváros köz­gyűlési termében Boda Mór mondott el néhány hó­nap előtt. Sok olyasmi vonult föl ebben a beszédben, amit mi egészen magas, etikai szempontból is meg­engedhetetlennek tartunk. És ha ilyesmik voltak a villamosnál, akkor azok az utóbbi időben csak sza­porodhattak. A legfőbb bűn azonban a tudatlanság, a szakis­meret teljes hiánya, amely ennél a direkciónál iga­zán klasszikus méreteket ölt. Az a három ember, akinek nevét nem győzzük elégszer leírni, nem tud­nak semmit sem produkálni. Végre is ez egészen természetes. Buday vizimérnök ur értsen talán a köz­lekedés technikai részéhez? Vagy Platthy Györgytől várjunk bölcs üzleti politikát? Vagy hogy véleked­jünk arról a Folkusházy Lajosról, aki a háború alatt pompás ármérséklő politikát csinált a közélelmezés­ben és most a kurzus fertőző hatása alatt tarifa-dirá- gitásokban excellál? Nincs és nem lehet ez igy rendjén. Buday, Platthy és Folkusházy uraknak, akik városházi min­tára az utcára szórták ,az igazi szakértőket, a köz­vélemény megbélyegzése alól csak egyetlen egér- utjuk lehet. Kövessék T e r s t yiá n s z k y kormány­biztos jó példáját, aki kijelentette, hogy pénzügyek­hez nem ért, kér tehát támasztéknak a maga mun­kájához egy pénzügyi szakértőt. A B. Sz. K. R. T.- hoz villamos-szakértő kell. Ha több nem, legalább egyetlen egy. Mert ma egy sincs. Ha egyetlen egy szakértő bevonul és a vizimérnökök, politikusok és közélelmezők visszatérnek a kaptafájukhoz, akkor talán még nincs minden elveszve. „Meg kell dönteni a szélső-jobboldal Budapesten befészkelt táborát“ Márkus Jenő min. tanácsos éles kritikája Rakovszky belügyminiszter javaslatáról V á z s o n y i Vilmos az elmúlt szombaton igen súlyos leleplezéseket mondott el Rakovszky Iván belügyminiszterről. A leleplezések természetesen politikai vonatkozásnak és a budapesti községi vá­lasztások körül mozognak. Vázsonyi szerint a bel­ügyminiszter ismert tárgyalásai idején kijelentette Heinrich Ferencnek és Budapest kerületi ve­zetőinek, hogy Wolff ék kai szakítani fog és olyan pártot akarnak alakítani, amely mágiában foglalja az összes mérsékelt elemeket. — A Wolíf-pártot szét fogjuk r e- peszteni — mondta volna a miniszter. És kiejtette egyben, hogy eme szempontok sze­rint csinálják meg az uj városi választási törvényt és eszerint nevezik ki a kormánybiztost is. Számtalanszor rámutatott a Fővárosi Hir- La p, hogy ennek az uj pártnak, uj alakulásnak Heinrich Ferenc és Márkus Jenő vezetése alatt kellene megalakulnia, sőt általában tudták po­litikai körökben azt is, hogy Márkus Jenő ama memoranduma, 'amely a Fővárosi Hírláp- ban megjelent, lett volna az alapja a fővárosi vá­lasztási törvényjavaslatnak. A kormány azonban suba alatt lepaktált Wolffék- kal. Természetesen a Heinrich-piártot érte a legkeser­vesebb csalódás, amelyet semmiesetre sem érdemelt meg. Most ez a párt is nagyon természetesen ellen­zéki magatartást tanusit a Rakovszk y-féle ja­vaslattal szemben, amelyről a Fővárosi H i r- 1 a p-nak alkalma van Márkus Jenő min. tanácsos súlyos kritikai megjegyzéseit a következőkben kö­zölni: Törvényes alap nélkül . . . — A kormány nem gondolkozott idejekorán a választási novella megalkotásáról és a főváros éle­tében ezzel interregnum következett b e, amelyet a kormány nem tudott másként áthi­dalni, minthogy per analogiam rendeleti utón alkal­mazta a Dömötör-féle novellát és egyúttal egy sza­kaszos törvényjavaslattal kivánja szankcionálni az interregnumot és a kormánybiztos kiküldését. E z a törvényhatóság jogfolytonossá­gának megszakadása, melynek nin­csen törvényes alapja. — Érdekes politikai kórtünet, hogy az interreg­numot és a kormánybiztos kiküldését a legélesebben az erre legkevésbbé jogosult keresztény községi párt támadja, amely 1919-ben maga ütötte a legnagyobb rést a jogfolytonossá­gon és még a főtisztviselők mandá­tumának időtartamát is megrövidí­tették. Nem kellenek az örökös községi főrendek — Magában a törvényjavaslatban egészen új­szerű és meglepő az örökös tagok kineve-' zésének rendszere, amely helyrehozhatatlan rést üt az önkormányzati képviselet mindenütt bevált de­mokratikus rendszerén és amely örökös köz­ségi főrendeket, mintegy külön szená­tust teremt. De micsoda érdeklődést, micsoda ál­landó munkát és felelősségérzetet várhat e kitűnő, de tőle független férfiaktól a város polgár­sága? A szakértelem, állandóság és tárgyilagosság a törvényhatósági bizottság kebelében arra való bi­zottsági tagok megválasztásával biztosítható. A he­lyes az volna, ha az örökös tagsági rendszert mellőz­nék, a választott tagok létszáma a javaslatban levő 220-szal szemben 264-ben állapíttatnék meg 30 tiszt­sége alapján helyetffoglaló és 26 íötisztviselő taggal A domicilium — Lehetetlen a hat év óta való hely­be n 1 a k á s kikötése. A hat éve Budapesten lakó vöröskatonát semmivel sem fűzik erősebb érzelmi és érdek-kapcsolatok Budapesthez, mint a két éve itt lakó erdélyi, vagy bihari menekült polgárt. Megnyu- godhatik a belügyminiszter abban, hogy a tervbevett szűkítés a szociáldemokrata szavazók számarányára a kötött gazdasági- és lakásviszonyok következté­ben vajmi lényegtelen befolyással van. Különben is legalább négy évi helybcnlakás fogja megadni a vá­lasztójogot, mert alapul az 1923. évi összeírás szolgál, abban pedig csak az 1920 óta Budapesten lakók sze­repelnek. — A nőknek meg kell adni a passzív vá­lasztói jogot. Egy deci tele... — Teljesen lehetetlen az a rendelkezés, hogy az ajánlóiv aláiróit az illető lajst­romra leszavazottaknak kell tekin­teni. Ez egyenes kijátszása a vá­lasztás titkosságának. Erre Pompadour herceg rendőrminiszterével azt mondom: Ravasz, nagyon ravasz. Mondja meg a belügyminisz­ter, ha nem hive az általános, titkos választójognak. De az ilyen titkosság olyan se nem bor, se nem viz, mint — az egy deci tele. Ez csak arra való, hogy a régi párt a tőle függő elemeket az ajánlóiv aláírására kényszerithesse. Ez a reakció szolgálatára való. A titkos választások ilyenértelmü meghamisítása ellen a liberális polgárság a legélén­kebben tiltakozik és amennyiben érvénybe iktattat­ok, a liberális polgárság nem fog ön- gyilkosságot elkövetni és nem fog a választásokban részt venni. Rettenetes hibás a törvényjavaslat — A legnagyobb nyugtalansággal nézi a polgárság hogy a központi választmány mandátumának meg- hosszabbitásiával a Wolff-párt tagjai végezzék a név­jegyzékek összeállítását. Konkrét javaslatom, hogy a központi választmány hatásköre is nyomban szűnjék meg, s a névjegy­zéket már az uj központi választmány állapítsa meg. — Ki kell egészíteni a törvényjavaslatot azzal a rendelkezéssel, hogy a törvényhatóság újjáalakításá­val t i s t u j i t1 á s t a r t a s s ék, amelyre a mostani rezsim által megejtett választások után na­gyobb szükség van, mint bármikor. Meg kell szüntetni ellenben a polgármesteri és a három alpolgármesteri állás tisztviselő-jellegét, amint az Bécsben és a többi nyugati nagy városban van. — A javaslat politikai egyoldalúsága nagy ve­szélyt jelent a jövőre nézve. Más politikai pártok eze­ket más irányban is felhasználhatják és a jobboldali szélsőség ilyen segítése a kormány részéről végze­tes következményekkel járhat Budapestre és az or­szágra. Rettenetesen hibás az olyan tör­vényjavaslat, amely csak a napi po­litikának kiván szolgálni. Arról van szó, hogy az élet-halál harcot vivő országnak elmeriilés- sel küzdő fővárosát rávezessük a komoly reálpoli­tikának, a munkának, az összefogásnak útjára és Budapesten keresztül az országban meg lehessen te­remteni azt a társadalmi és politikai atmoszíorát, amely lehetővé teszi a sebek gyógyulását, a kon­szolidációt, az újjáépítést. Ennek ■ érdekében nem se­gíteni kell, de meg kell dönteni a szélső jobboldalnak Budapesten befészkelt tábora t. Egységes frontot — A szabadelvű polgárságnak és pártoknak a szélső jobboldallal szemben feltétlenül meg kell teremteniük az egységes szabad­elvű frontot. Minden vezérnek és minden moz­galomnak be kell állania az egységes frontba a kö­zös igazság diadaláért, s ha együtt vannak, m e g- egyezést kell keresniük a szociál­demokrata munkássággal is, amennyi­ben azok a maguk részéről elismerik egy polgári kor­mányzat kialakulásának szükségét és hajlandók ebben az irányban a polgárságot támogatni. Gyártja: EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÚJPEST.

Next

/
Oldalképek
Tartalom