Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-30 / 5. szám

Budapest, 1924 január 30. o TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek » * * Céltalan a tőzsde szabadságának korlátozása írja: Marcial. Sajnálom, hogy nem volt módomban végighall­gatnom F a 1 u cl i Jenő dr. előadását, amelyet a tőzsde jelentőségéről tartott a Tőzsdeklubban. Nem osztom ugyan azt a nézetét — ha ugyan a tudósítások jól ad­ták vissza — hogy a tőzsde az ország gazdasági fej­lődésének a fundamentuma, mert az ország gazdasági fejlődésének a fundamentuma volt és marad is a ter­melő munka, ami alatt azonban minden szakavatott munkát kell érteni, tehát az utcaseprőét éppen úgy, mint a gyárosét, a kereskedőét és a művészét, követ- kezés'képen — mint ahogy a kommunizmus idejében mondottuk volna—a tőzsdei munkások munkáját is. lís az is igaz, hogy ennek a munkának Magyarország gazdasági életében fokozottabb jelentősége van, 'mint más országokéban. Hogy miért, ezt ugyanezen alka­lomnál Fleissig Sándor fejtette ki a tudósítások szerint. Azért, mert azon a primitiv gazdasági fejlő­dési fokon, amelyen Magyarország van, a tőke túl­nyomó része immobil alakban áll a gazdaság rendel­kezésére, de a modern gazdasági élet virágzása az immobil tőkék felhasználásától függ és ez az; energia- átalakitás nem lehetséges másképen, mint a tőzsde ut­ján. Ha valaki nem akarja behunyni a szemét és be­fogni a fülét, akkor ez az igazság rikító színben és ordítva jelentkezik előtte. Csak az a baj, hogy Ma­gyarországon sokkal inkább, mint más országokban, a malom alatti politizálás annyira elfogulttá teszi az embereket, hogy valóban vakokká és süketekké vál­nak mindennel szemben, ami nem a maguk kis párt- politikai érdekeit szolgálja. Ritka kivétel az olyan em­ber, mint Ereky Károly, aki a fölismert igazságok konzekvenciáit akkor is bátran le meri vonni, ha ez a pártpolitika alacsony frazeológiája szerint pálfordu- lásnak, köpönyegforgatásnak, hitehagyásnak nevez­tetik. Ámde a magam részéről nemcsak ebből a szem­pontból követelnék megbecsülést a tőzsdével szem­ben. Azaz, hogy nem is követelnék semmiféle megbe­csülést a tőzsde számára. A tőzsde számára is azt kö­vetelném, amit minden egyéb piac számára: hogy semmi köze hozzá az államhatalomnak és a komány- nak. Az értékpapírok piacán, miként a zöldségpiacon mindenki úgy adhat és úgy vehet, ahogy kedve tartja és az államhatalom csak arra ügyelhet fel, hogy' csa­lás vagy egyéb büntetendő cselekmény által az em­berek egymást meg ne károsíthassák. Ettől az alap- elvtől, az egyetlen elvtől, amely a gazdasági élet za­vartalan menetét biztosíthatja* a háború első napjaitól kezdve és mind nagyobb mértékben távolodtak el a kormányok: az erőszakos ármegszabásoktól egészen a bolsevizmusig, a „szociális termelés“ közveszélyes bolondságáig. Amely bolondság azonban sokkal erő­sebben belevette magát a telkekbe, semhogy egy­könnyen ki lehetne irtani a világból. A tőzsde külö­nösen exponált céltáblája a vörös, zöld, fekete, fehér és minden egyéb színű bolsevizmus ostobaságainak és gonoszságainak. Mihelyt egy ideig hausse van a tőzsdén és könnyű szerrel nyereségekhez jut az un­dok naplopó banda, az emberiségnek az az aljas söp­redéke, amely ilyenkor ellepi a tőzsdepalota környé­két és vérlázitó szemtelenséggel adja át magát a já­tékszenvedély megnyilatkozásainak, azonnal megin­dul a dühös csaholás a tőzsde ellen és mindenhol fegyveres beavatkozást követelnek a piac ellen azok, akiknek minden szavát az irigység, a gonoszság, az ártani akarás és a butaság diktálja. Ha pedig hosszú ideig baisse van a tőzsdén, akkor jön a másik) irányú oktalanság, amely dühös türelmetlenséggel szintén az államhatalom beavatkozását követeli egy kis árfo- lyamjavitás érdekében. Ámde — miként Fleissig Sándor mondotta — a tőzsdén nem lehet vicceket csinálni. Az államhata­lom kezelői deferálhatnak az egyik vagy másik irány­ból jövő sürgetésnek, de a tényéken semmiféle be­avatkozással nem tudnak változtatni, hanem legfeljebb a fennforgó tényekkel szemben erőszakolhatnak ki valamit, ami olyasféle művelet, mint amikor a gyer­mekek az ujjacskájukkal fogják be a vízvezeték csap­ját és egy pillanatra megakasztják a folyamatot, de már a következő pillanatban az arcukba zudul a viz- sugár sokkal nagyobb erővel, mint amekkorával a megakasztás előtt működött. A piac szabadsága nem csupán azoknak az ér­deke. akik a piacon bonyolítják le üzleteiket, hanem az egész országé. Időnként lehet egyik vagy másik érdekeltségnek kellemes és jövedelmező e szabadság közhatalmi korlátozása, de az országnak soha sincs a hasznára, sőt a kedvezményezett érdekeltségnek is csak kis időre, amely után jön a feketeleves: a be­avatkozás hosszantartó káros következménye. Jó do­log a piacon vevőnek lenni, amikor a hatósági parancs lefogja a vevőki érdekében az árakat, de ez a lako­dalom csak rövid ideig tant: utána üresen maradnak a piacok és a vevők helyzete sokkal súlyosabbá vá­lik, mint lett volna akkor, ha a hatóságok nem veszik őket kegyes pártfogásukba. Ha a kormány enged az egyik irányú jajveszékelésnek és megakarja akadá­lyozni, hogy a tőzsdespekuláció fölverje a búza árát, akkor mindenki bátran vehet búzát, mert bizonyos;, hogy csakhamar ugrásszerűen fog emelkedni a búza ára és ha a búzaárak hanyatlása miatt avatkozik be a kormány a tőzsde életébe, biztosra vehető, hogy nemsokára a gazdák fogják követelni az üzletkötéseik szabadságát, annyira világossá válik, hogy a hatósági beavatkozás nem használt nekik, hanem ártott. Es ha ezerszer megismétlődik, miért követel­nek az emberek ezeregyedszer is hatósági beavatko­zásokat? Aki erre a kérdésre meg tud felelni, az meg­fejtette a történelem legnagyobb titkát. Az én sze­rény véleményem szerint azért, mert az emberek ál­talában ostobák és feledékenyek. A kosztpénz hajótöröttjei. Sirók és jajveszékelök tömege sötétlik Budapest utcáin. Pénzüket siratják az emberek, akik áldozatul estek lelketlen bankároknak, semmitől vissza nem riadó, elszánt tőzsdebizományo­soknak. Vigasznak nagyon kevés, hogy a csalók és szédelgők legtöbbje a rendőrség kezére került. Ez­zel elég tétetik a megsértett társadalmi rendnek, de ettől az elégtételtől nem kerülnek vissza a kicsalt* elherdált milliók. Ne beszéljenek arról, hogy a kö­zönség könnyelmű, mert vakon rábízza keservesen összegyűjtött filléreit bárkire, aki magas kamatot ad neki. A közönség hiszékenysége nem csak a bank­nak, nem a tőzsdebizományosnak szól, hanem szól a hatóságnak is, amely az iparha­tósági engedélyt kiadta a bank­nak, vagy é r’t é k p a p i ír k e r e s k e d ő k n e k és a zugbankárnak. A hatóság itt époly köny- nyelmü volt az engedély kiadásában, mint a közön­ség a pénz elhelyezésében. Azaz, hogy nem is volt könnyelmű, csak a mai poliiikai rendszer befolyása alatt állott. Aki a kurzus ajánlólevelével állított be a hatósághoz, máról-holnapra megkapta az engedélyt a bankár-jogok gyakorlására. A Dun a-L 1 o y d Bank a kurzus szelleméből született meg. A Ta­nítók Bankja mögött pedig ott állt V asek Ernő, a keresztény községi párt alelnöke. Hol az a hatóság, amely egy vállalat komolysága, megbízha­tósága iránt is érdeklődnék, ha a protektorok a kur­zus fémjelzését viselik magukon. A félrevezetésben* megtévesztésben a hatósági engedélyeknek igen nagy szerepük volt. Mert ha a hatóság bizalommal volt olyanok iránt, akik idáig teljesen' távol állottak a bank-szakmától és a gazdasági élettől, miért lett volna bizalmatlan ezekkel szemben a laikus pesti polgár? A hatóságnak ezer módja van arra, hogy ki­kutassa a kétesnek látszó „alapítók“ szolidságát. Ez nem történt meg és a közönség tulajdonképen en­nek a hivatalos mulasztásnak adja meg most az árát. Egész bizonyos, ha a hatóság a „bankok“ ala­pítása előtt akkora kötelességtudással végezné a dolgát, mint most az összeomlás után, a legtöbb gazdasági katasztrófa el Iatne kerülhető. Nyíltan és bátran állítjuk, hogy a hatóságok vállaira nehezedik a felelősség egy i&en nagy része azokért a ba­jokért, amelyek most uton-utfélen felkelnek. És aki valamikor megírja ennek a korrupt korszaknak a tör­ténetét, kénytelen lesz külön fejezetet szentelni an­nak, hogy a hatóságok éber szemmel kisértek minden rikkancsot, minden gyufa és cipőzsinór házalót,, de szabadon hagyták garázdálkodni azokat, akik a ma­gyar középosztályra rávetették magukat és bűnös Ígéretekkel mindenéből kifosztották. A nagy tolvajok még mindég több bizalomnak örvendenek a hivata­lokban, mint az apró senkik. Colonus. Az a Najmán, a Kohnerék Najmánja,, a hétágu koronás Najmán, az valaki. Csakúgy sugár­zik az okosságtól. Reggel, délben, este mindig kitalál valamit. Most is kitalált. Pont akkor, amikor a Kohne­rék trezorjába némileg megint megcsappant a tul- bőség. Hát kitalálta, hogy valami Colonus Ke­reskedelmi Részvénytáirsaságn a’k 100 millióra fölemeli az alaptőkéjét. És fölemelte. De nem­csak úgy egyedül, bölcs tanácsadóul Óceán Mórt is maga mellé vette. Kettesben aztán kiokoskodták, hogy a részvényekből pénzt is lehet kicsiholni. Elha­tározták tehát, hogy bevezetik a tőzsdére és az en­gedélyezésért rövidesen a tanácshoz folyamodnak. Az aprócsontu El bogen doktor, aki úgy ráesői mint egy Szapáry, teljes hadikészültséggel már várja a Co- lonus-részvények megjelenését. A tőzsdén egyedül csak ő várja, más senki. A pesti pénz. E címen jelent meg dr. Kósa Miklósnak, a Gazdasági Hírlap főszerkesztő­jének legújabb müve, lebilincselően érdekes tarta­lommal, hozzá méltó ízléses kiállításban. Ára 15.000 korona, kapható minden könyvkereskedésben. A könyv érdemleges méltatására legközelebbi szá­munkban visszatérünk. A Földhitelbank és az Amerikai Bank nagy tranzakciók előtt. A FöldhitélbankésaMa- g y arr-A m e r i k a i Bank között létesült ér­dekközösséget, amelyről a Tőzsdei Híradó már beszámolt, a részvénypiac rendkívül ked­vezően Ítéli meg. aminek külső jelensége, hogy két hét alatt az Amerikai Bank részvényeinek árfolyama 200 százalékkal, a Földhitelbank kurzusa az utóbbi Telefon: 48-21,191-46 sürgönyeim: kuxautó Merkur bérautóüzem Äurs

Next

/
Oldalképek
Tartalom