Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-12-03 / 46-47. szám

Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 december 3. 46—47. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75 000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ vAros/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám a fővárosi választójogi javaslat parlamenti vitáját, elfogadták részleteiben is. a javaslatot, ami azonban iiern jelenti azt, bogy most már csak a kormányzó hozzájárulása szükséges és kész a törvény. Különös véletlenek folytán még mindig javítani, csiszolná kell a javaslaton, amelynek vitája már-már oi’yani hosz- sznra nyúlt, hogy nyugodt lélekkel lelhetett tengeri kígyónak nevezni. Most még kormányzói vétóra, majd meg egy egyszakaszos külön törvényre lesz szükség, amik véglete „fedél alá“ kerül az uj tör­vény, amelynek eredményként! meg kell hoznia, hogy a polgári líberai'izmus visszakapja jogait és vezető- szetrepét Budapest életében. Az országos politika szempontjából talán némi­leg károst is volt a vita elnyúl ás a, de Budapest szempontjából nagyon értékes volt efc a mérkőzés, amely a javaslat tárgyalásának csataterén, lezajlott . Mindenekelőtt kétséget kizáró módon dók u ment ál ó- dott, hogy Budpeist sorsa iránit renkiviili módon meg­növekedett az érdeklődés. Néhány év előtt, amikor azt a törvényt hozták, amelynek alapján egy láz- beteg korszakban Wolffék uralomra jutottak, szé­gyellenünk kellett magunkat amiatt, ahogyan ezt a várost a nemzetgyűlések kezelték. A mesék Hamu­pipőkéje királykisasszony volt ehhez a megrugdo­sott, kitagadott, utcára taszított, letköpdösött fővá­rosihoz képest. A bricse&zes és csizmás követ urak hatalmas tábora még arra sem érdemesítette Buda­pestet. hogy amikor választójoggal ajándékozza meg, akár a kalapja szélét is megbillentse az óriási kul­túra előtti amelyet ez a város igetnis, akikor is kép­viselt és amelynek sugarai innen áradtak a vidék felé. Különös és mesterkélt mámor volt az, amely félistenkénit imádta akkor a falut, amely — szerin­tük — ellemtállt a vörös őrületnek és. passzív rezisz­tenciájával megölte azt. Azóta kiderült az igazság, mert ma már emlékeznek az emberek (furcsa a me­móriák elompulása és újjáéledése), hogy igenis, min­den komciy ellenforradalmi mozgalom itt, Buda­pesten szerveződött és itt robbant ki. többször vérbe fojtva, de a végén a saját bűneiben halálba- rogyott kommiin undok hullája fölött diadalmas­kodva. A budapesti polgárság és — tegyük hozzá becsületesen — munkásság .józan része is a vörös rém gyűlöletének olyan hatalmas akkumulátora volt, amellyel a természet törvényei szerint sem veteked­hetett a falu. Hogy azután az ellenforradalom hely­telen irányba 'terelődött, gonoszságokba, gyűlölkö­désbe lendülik az sem Budapest bűne; hanem egye­seké, akik a íelajzott indulatokat tovább korbácsol­ták, hogy uj és más oldalú zavarokat támasszanak, amelyben ők halászhattak. Budapest polgársága az ellenforradalom iramá­ban siem vágtatott tűit a célon: a polgárájiberalizmus éltető oázisán. Akik tu [vágtattak ezen a célon, akik Budapest vádlói voltak, azok szántak ennek a nagy­szerű városnak Hamupipőke sorsot. Hála Istennek ez a most lezajlott parlamenti vita megmutatta, hogy efezel az igazságtalan, lelketlen irányzattal többé nein .kel)!; számolni. Budapest visszakerült a régi pie- desztálra, az ország érdeklődésének — és hinni »«karjuk — tiszteletének és szeretet,ének központ­jába. Ezt láttuk a parlamenti vitában és ez fölemelő, jóleső érzés vollt Budapest számára, amelynek íme az idő igazságot szolgáltatott. A vita második eredményeként igen nagy. szinte váratlanul nagy elégtételt kapott az a liberális vá­rosházi rezsim, amelyet az ellenforradalom véletlen, . betegségszülte rezsimje a rágalmak, a szitkolódá- sok özönével halmozott el. A két: rezsim re prezen­tálasainak mérkőzéséből napnál világosabban kide­rült, hogy mit alkottak a liberálisok és mit pusztí­tottak a reakciósok. A hazug vádak elgész légiója . összeomlott, kortesfogáisoknak alkalmazott tudatos ferdítésekről hullott le a lepeit és a kurzus-uralmon . hízott idétlen testek elvesztették az idegen tollakat, ' amelyekkel nem átallották négy esendőn át ékes- jkedni. Budapest kultúrájának, gazdasági életének, .szociális gondoskodásának minden fáját, minden cserjéjét és mindéin virágját azok ültették, akiket a város- megrontóinak és kizsákmányolóinak. igyekez- j tek bélyegezni. És ha a jól megművelt talajból! imiít- j amott váratlanúl még mindig kibújik egy-egy egész- ; séges palánta, arcnak a magva is a sokat ócsárolt liberális rezsim alatt huZiott el. Azok a növények, amelyeknek a kurzus volt a kertésze, csak a jóté­kony kapára várhaltnak, amely a sok gazt és bolou- ditó csalmatagot kivágja és a szemétbe dobja. Ezek a parlamenti vitának az eredményei és ez eredmények diadalmas jelei között szü’eteltt me lg az uj fővárosi választási törvény. Azok, akik ennek révén az urnák elé járulhatnak, bizonyára éber A liberális városi politika exponensei között most folynak a tárgyalások abban az irányban, hogy az eljövendő városigazgatásnak határozott pro- grammot adjanak. A Fővárosi Hírlap értesü­lése szerint, igen erőteljes hangok hallatszanak abban az irányban, hogv a főváros májusban összeülő törvényhatósági bizottságának sürgősen követelnie kell a kormánytól az ui fővárosi törvény megalkotását. mert az 1872. évi XXXVI. te., amielv „Budapest fővárosi törvényhatóságának alakításáról és rende­zéséiről’1 szól. már túlságosan elavult és inkább ju- bileiumi emlék, mint a mai kor igényeinek megfelelő törvény. Érdekes, hogy a most letárgyalt választási ja­vaslat vitájában nem egv szónok abban a hitben volt. hogv Budapest szervezetére vonatkozó kérdé­seket is lehet érinteni és nem. egy. erre a területre kiható gondolatot is felvetettek, igv például indít­vány formájában hangzott el az is. hogy a polgármesterség elnyerése ne legyen többé jogi kvalifikációhoz kötve. A belügyminiszter azonnal kijelentette, hogy az ilyen indítványok csak akkor lesznek majd figye­lembe vehetők, ha ;a főváros szervezetére, adminisz­trációjára vonatkozó kérdést fogja tárgyalni a nem­zetgyűlés. Sajnos, azonban azt is kilehetett venni a belügyminiszter szavaiból, hogv határozottan kívánja a. jogi kvalifikációnak a polgármesteri állás betöltésénél vailó fenntartását. Nincs azonban olvan li­berális politikus egy sem. aki iái belügyminiszternek ezt a középkori jellegű idegenkedését osztaná. Szinte előre lehet látni, hogyha Rakovszikv Iván ma­rad a belügyminiszteri székben. a iőváros lövendő többsége és a túl-konzer­vativ belügyminiszter között éles harc fog kifejlődni, A fővárosi választási törvény részletes tárgya­lása sarán a tévedések vigjátéka, amelyet a tizedik szakasznál láttunk, egyszerűbb, de talán még gro­teszkebb formában megismétlődött a huszadik sza­kasznál. A tizedik szakaszba belecsúszott ellent­mondást, majd el lehet igazítani akkor,' ha a kor­mányzó — amint erre vonatkozóan autentikus ki­jelentés hangzott el — visszaküldi a javaslatot a nemzetgyűlésnek. Ezzel szemben azonban: ma már bizonyos, hogy a hlu szadik szakasz ügyébe a kormányzó -nem fog beavat­kozni. A kormánynak a névjegyzékek igazságta­lanságainak orvoslására is meg van a teirve, de már ma hangoztatnunk kell, hogy a tévedések vigjátéka. 'amely a huszadik sza­kasznál megismétlődött, már sokkal vesze­delmesebb. mint volt a tizedik szakasznál. Helyesebben azt mondhatnánk, hogy a tizedik szakasznál tervszerű kormányzói Vétő a reparálás­nak biztos módszere, míg ez a megoldás, amelyet a kormány a huszadik szakasznál tervez, nem osz­latja el töké’etelsen aggodalmainkat és éppen ezért kívánatos lenne, ha dr. R i p k a Ferenc kormány- biztos egész tekintélyével azt a megoldást forszí­rozná a kormánynál, hogy a huszadik szakasz ügyé is a kormányzói ■ vétóval intéztessék ed. figyelemmel kisérték ezt a viták amely tulaj diótok é- pqn a történelmi itélöszék volt és igazságot szolgál­tatott nemcsak Budapestnek, de azoknak a férfiak­nak is, akik Budapestet naggyá tették. Az ítélet,, a történelmi jelentőségű Ítélet nem téveszthet el hu­tását: a polgárság tökéletesen tisztában van vele. hogy mit kell cselekednie. úev abban, mint a refo-rm .egyéb rendkívül fontos kérdéseiben. Európa legnagyobb városaiban már min­denütt úgynevezett „laikus“ polgármesteriek állanak az adminisztráció élén. hiszíen a polgármesteri állás exponáltan politikai őrhely, ahol ne!m lehet jogi kva­lifikációt követelni. De még inkább áll az. hogy erre a helyre tulajdonképen nem jogi kvalifikáció.^ hanem1 rátermettség kell. s el tudunk képzelni számtalan esetet, amikor egv technikusból, professzorból, vagy kereskedőből, iparosból lett polgármester százszoros alkotó-erővel és iniciativával rendelkezik, minti akár­hány jogász-polgármester. De szinte még inkább fontos az 1872:XXXVI. te. revíziója, mert a főváros adminisztrációjának eevszerüsitése. tulajdonkénen csak az ui törvény keretében hajtható végre. Ezen a téren ugyan jelenthet valamit a B. lis­tára helyezés, az elbocsátások, az ügyosztályok összevonása, vagv az 1899-ben kiadott szolgálati utasítás módositása: igazi eredményt azon­ban csak a fővárosi törvény reví­ziója hozta t. Hogv mennyire szükség van erre. eléggé mu- tatjai eiz az egy eilen tény. hogv ötven esztendő előtt hozott törvény alapián nem lehet egv modern fővá­rost kormányozni. De még erőteljesebb bizonyíték az. hogy már Széli Kálmánnak kész javaslata volt. amelyet azonban még ma sem tárgyalt le a parlament. Egyszer ugyan csakn-em megvalósult iái fővá­rosi törvény reformja és pedig a koalíció idején, amikor gróf Andrásv Gyula belügyminiszter át­dolgoztatta a Széli ideiében készült javaslatot. Egyéb aztán nem is igen történt: de tovább halogatni a nagy reformot nem lehet, az uj közgyűlés programm- jának legelső pontja csak az lehet, hogy minden erejével kisürgeti a kormánynál a fővárosi törvény modern alapokon nyugvó revízióját. A huszadik szakasz — mint ismeretes — a vá­lasztói névjegyzékek összeállítására vonatkozik. A liberális győzelem érdekében ez a legfontosabb probléma a-z egész ja­vaslatban, amelyet immár részleteibe^ is letár­gyalt a nemzetgyűlés. Természetes-, hogy a liberális vezérek ennek érdekében interveniáltak és miköz­ben a tárgyalás javában folyt az ülésteremben, a miniszteri szobában meg is egyeztek Rakovszky Iván belügyminiszteirrel abbarn, hogy __azoknak a választóknak, akik az alapnév­jegyz ékböl kimaradtak, a névjegyzék összeál­lításánál feltétlenül módot nyújtanak a rajtuk esett sérelem orvoslására. A módosítás, az lett volna, hogy a hatéves hely- benlakás szempontjából történő revizió alkalmával mindazok kérjék felvételüket, akik igazolni tudják, hogy megvan nekik minden szükséges kellékük. Azonkívül benn/e lett volna a módosításban, hogy bárkinek jogában áll a jogtalanul fel­vett választók k'i hagyását köve­tein i, ha ezt a jogtalanságot bizonyítani tudja. Itt történt azonban a váralan fordulat. Amíg a belügyminiiszer és a liberális vezérek az uj szakaszt szövegezték, az ülésteremben, mielőtt a kompromisz- sziumos módosítást elő Jöhetett volna terjetsztieni. a A liberális várospolitika aj fővárosi törvényt követel Rakovszky belügyminiszter ragaszkodik a „jogász-polgármester“-hez Tévedések vigjátéka, mely már nemcsak humoros, hanem veszedelmes is Uj baklövés a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom