Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-05 / 41. szám
■ : 2 Budapest, 1924 november 5. volna a békebeli szolgáltatások ezerszeresét befizetni a főváros pénztárába. Azonban Wolff Károly meg sem ériette ezt: arra gondolt törzskarával együtt, hogy ?z iuemeknek nem kell elszámolniok, nyugodtan svámíthatnak arra. hogy az üzemekbe — mint a villamos üzemekbe is — kényelmesen beültetik híveiket és ezzel a kérdés tökéletes megoldást nyer. Wolff Károly Sipöczcel együtt tehát elgáncsolta ? közgyűlés által is elfogadott javaslatomat s természetesen mikor azt láttam, hogy a főváros ügyeiben olyan politikát űznek, amely nem fogja meg a dolgok lényegét, hanem apró bosszuállással és személyeskedéssel tölti drága idejét és lázasan grup- pirozzg a semmittevést, hogy valaminek lássék. tudtam, hogy Budapest pénzügyei összeomlanak, mert a bevétel nagy tételei elmaradnak. — Ennek a hozzáértettem, imáról holnapra élő, rövidlátó pénzügyi politikának megvan a maga természetes következményié: a főváros ráfeküdt a polgárságra, fogyasztási adóval molesztálja, hogy pénzt préseljen ki belőle. A Wolff-rezsim szerencséjére a kormány a forgalmi adó behajtásával a fővárost bízta meg és így megmenekült a rég esedékes katasztrófától, de csak azért, mert iez a havonként tiz-tizenöt milliárdot kitevő uj tétel igy valósággal arzi ölébe; cseppent. A forgalmi adó azonban már elérte kulminiációs pontját, magasabb nem lesz, tehát arra sem lehet számítani, hogy a főváros ezen a téren fokozhatja jövedelmeit és az ország szanálása sem engedi meg. hogy az állam havonként milliárdokkal segítse ki a fővárost. Vagy teljesíteni kell tehát azt, amit a közgyűlés 1923-ban indítványomra ímegszavazott, hogy t. i. az üzemek által beszolgáltatandó összegek legyenek arányosak a tarifa emelkedésével, vagy pedig, ha erre nem Ikerül sor, nem marad egyéb hátra, mint a nagyközönséget még tovább sújtani az adóterhekkel. — Mindebből csak egy következik: az, hogy a legveszedelmesebb dolog, ha pénzügyileg s közgazdaságilag komoly tudásit igénylő problémákhoz olyan ember merészkedik hozzá, mint Wolff Károly, aki szentül megvan győződve elbizakodottságában, hogy Megváltó, akit egyenesít arra szemeit ki a jó Istien, hogy megváltsa Budapest népét s aki beül Budapest vezéri székébe és a fővárost fiejjel nekiviszi a falnak . , . Rohovszky, Heinrich és PnKots A fővárosi javaslat általános vitájának zárő-akkordjai A záró-akkordok igen értékesek voltak. Heinrich Ferenc komoly, okos. alacsony szempontoktól emancipált beszéde minden tiszteletet megérdemelt, s ha akadt mégfis éretlen ember, aki méc ennek a ritka objektiv és mindenben mérsékelt politikusnak a beszédébe is belecsimpaszkodott; akkor az meg is kapta a magáét. Lendvai-Lehner olyan fricskát kapott, hogy jó időre nem volt kedve közbeszólni Heinrichnek, aki különben elfogadta a javaslatot. igen megszivlelrii való javaslatai voltak, amelyeket külön ki kell emelni. Az egyik az. hogv a kinevezett bizottsági tagok közé (nohia már vannak) fel kell venni a budapesti érték- és árutőzsde vezetőségének tagjait is- A másik, hogy a polgármestert mindenkor a városatyák közül kelljen választant amint ezt már minden országban, ahol hajlanak a bürokrácia alól való felszabadulás felé. bevezették a nagyvárosokban. Egészen lehetetlen helyzet ma már. hogv Budapest polgármestere kizárólag jogász lehessen, ha még olyan rátermett és népszerű férfiú akadna is, aki azonban nem rendelkezik jogi kvalifikációval. Heinrich után még Pakots József szép beszéde érdemel megemlítést. Kitünően ismeri a kommunális ügyeket és igen erős argumentumokkal rontott neki a belügyminiszter készülő módosításainak. Természetesen Wolffékat sem kímélte, akik a .gyűlölet fekete tforrásai" voltak a városházán. Rakovszkv Iván belügyminiszteré volt az utolsó szó. Amolyan igazi aranyközéputas beszéd volt ez. amelyben jobbra is simogatott, balra fis. Jobbra is ütött, meg balra is. Csak úgy. mint az Aranv János fülemüléje. jobbra is fütyült, meg balra Is. De el kell ismerni, hogy sok érdekesség, sok meglepetés, sőt néha szenzáció is volt ebben a beszédben. Persze — ez Rakovszkynál nem meglepetés —• a túlzottan konzervatív nézőpontok jelentkeztek leginkább. — Nekünk nem a müveit nyugati államok számára kell törvényt alkotnunk ... — mondta és ez azonnal ki is ütközött azokon az alapelveken, amelyeket most sorra vett. De legérdekesebb volt az a súlyos kritika, amelyet a főváros adminisztrációjáról mondott, amelv szerinte ..a való élettel nincs szoros összefüggésben.“ A konzekvencia pedig egv igen nagv horderejű tervnek a bejelentése volt. s ez az. hogy a főváros kerületeit szaporítani és az ügyosztályok számát pedig csökkenteni fogiák. Igen fontos és nagyon megszívlelendő kijelentése volt az ifjú belügyminiszternek az. hogv a főváros üzemeinek egv fillérrel sem szabad drágábban adni a produktumaikat, mint ahogy a szomszédos fővárosok adják. Sürgette az üzemek közös pénzkezelését és közös anyagbeszerzését, üzent a külföldi hitelezőknek, hogy ne legyenek olyan kegyetlenek. ;maijd megvédte Vázsonyiékat Wolffékkal szemben és Wolffékat Vázsonyiékkal színben. Ez mindenesetre humtánus cselekedet volt és finom akkord az általános vita befejezéseként, hogy most azután következzék a „részletes" zenebona, amlely a parlamenti időjósok szerint nagyon sok vihart fog hozni!... Megalakul a „Ripka-párt“ Ripka kormánybiztos megkezdte a szervezkedést Abból az alkalomból, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos a pénzügyi diktátor, vagy pénzügyi szakértő problémájának megoldása közben fölvetette a kabinet-kérdést, sokféle kritika hangzott el Ripka Ferenc működésével szemben. Az élelmezés kérdésénél bizonyos érdemeket a legszélsőbb oldalon sem igen tudtak letagadni, amikor azonban mindenáron keresni kellett valamit, akkor —• bár ez az ö számukra lenne a legkellemesebb — kitalálták, hogy Ripka nem tud pártot alakítani és igy a kormánynak tett politikai természetű Ígéreteit nem válthatja be. Ezzel ellentétben meg kell állapítani, hogy1' Ripka kormánybiztos máris megkezdte a szervezkedést és kerületröl-kerületre haladva folytatja azt. Különösen a második kerület — Ripka sziikebb hazája — az. ahol igen erősen áll már a fővárosi középpárt. Nagyon szépen folyik az előkészület az első kerületben is, ahol Wolff Károly pátriája van. Ebben a két kerületben Ripkáék kitűnő helyzetéről már beszámolt a Fővárosi Hi.r lap. Ezekben a napokban azonban a legaktuálisabb az Óbuda- ujlaki kerület, amelynek fejlődése mindenkor a helyes várospolitikától függ és Igv már a múltban is a várospolitika uralkodó iránya szabta meg politikai elhelyezkedését. A kerület számottevő polgári irányítói most is Bethlen és Ripka felé orientálódnak. Ripka mellett állanak Bérezik István, S z e- pessy Ágoston, Schmidkunz Lajos. Stern József dr.. Szalay Sándor. Szén te Mikló-s, Kemény Lajos, S á g m ü 11 e r József apát. S z o k oÁ városházán erősen dolgoznak a költségvetéstervezeten. de a munka nem megy olyan gyorsan, mint ahogy a pénzügyi osztály szeretné. Az egyes ügyosztályoknak október l-ére be kellett volna szállítani az aranymérleg adatait, de bizony a legtöbb ügyosztály nem tudta betartani a dátumot. Egyelőre tehát még hozzávetőleges képet sem lehet alkotni az aranyköltségvetésről. Az eddigi számítások szerint 750—850 milliárd koronára fognak rúgni a kiadások, ami azt jelenti, hogy egy 50 millió aranykoronás budgetre lehetünk elkészülve. De hogy nem lesznek-e meglepetések és nem lesznek-e hatalmas eltolódások, amelyeket váratlanul közbejött jelenségek idéznek elő; ezt nem tudja és nem is tudhatja senki. Egyelőre az a helyzet, hogy sietnek a munkával, hogy a „pénzügyi szakértő“ minél előbb áttekinthesse az anyagot. Az ügyosztályok természetesen a legnagyobb takar ékosság szemmel tartásával próbálják beállítani a kiadási tételeket. Ami a bevételeket illeti: minden bevételi forrást „megmunkálnak". Az aranyköltségvetés összeállítása különben nemcsak azért sürgős, mert a „pénzügyi szakértő“ minél előbb látni akarja, hanem főképen azért mert a városházán tudni akarják, hogy mennyi a nyers deficit. illetve mekkora az az összeg, amelyet adók fölemeléséből és uj adók kreálásából kell fedezni. Ezelőtt két héttel tudvalévőén két adóra vonatkozólag akart javaslatot tejrini a közgyűlést helyettesítő tanácsülésnek a főváros pénzügyi osztálya. Az egyik javaslat a jövedelmi adó megpótlékolá- s á r a, illetve a városi adó kreálására, a másik javaslat pedig arra vonatkozott, hogy a k e ír e s e t i adó kulcsa 5°/o-ról 108/o-r a emeltessék föl. Ripka Ferenc kormánybiztos mindkét tervezetet levette a napirendiről azzal, hogy előbb megtárgyalja ezeket a kérdéseket a pénzügyminiszterrel és megpróbál egy olyan megoldást keresni, mety a főváros lakosságára nem olyan terhes, mint ennek a két adónak az életbeléptetése. Sajnos, a kormánybiztos nemrégiben nyilatkozott, hogy 1 a y Antal plébános, Moh r Henrik. Bartók Béla. E’1 e i s c h e r Béla dr„ Lab u da Ferenc és Szilágyi Károly, sőt vannak olyan hihetetlenül hangzó hirek is, mintha Ripkának sikerült volna a két függetlenségi korifeust Schubert Sándort és F ó t h y Vilmost is megnyerni. De igy van egyebütt és , legközelebb már a pesti oldalon is teljes gőzzel indul meg ma]d a szervezkedés. Ennek a szervezkedésnek máris megvannak a regebben elhintett magvai. Mindenfelé vannak már a városban kisebb kaszinók és klubbok, amelyekben a politika kizárásával tömörültek a liberális, mérsékelt elemek. Ezek ma már komoly alapjai lehetnek a szervezkedésnek, amely nemsokára teljes erővel megindul. Nagyon érdekes jelenség, hogy Rakovszky Ivan belügyminiszter legutóbbi parlamenti beszédében, külön és aláhuzottan kiemelte, hogy sem a kormány, sem az egységes párt nem kíván Budapesten partot alakítani, csak örömmel, szívesen nézi, ha a választáson olyan párt veszi fel a harcot, amely a politikai ellentéteket, szélsőségeket, az osztályharc bevonulását a fővárosba nem szívesen látja, hanem amelynek zászlajára a béke és az alkotómunka van felírva. Azóta precízebb meghatározást is tudunk már mondani, mert Rakovszky belügyminiszter a megalakítandó pártot egy beszélgetés során „Rlpka-párt“- nak nevezte el. Ez kétségkívül a leghelyesebb, a legtalálóbb és legjellemzőbb neve a pártnak, amely azoknak a polgári erényeknek a kultiválását tiizte maga elé, amelyeknek típusa Ripka Ferenc. Ezt a pártot kerüle- tenkint az egységes-párttól teljesen függetlenül fogja megszervezni a kormánybiztos, aki máris igen szép sikereket mutathat fel. Nehéz azonban hinni abban, amit teljes jóhiszeműséggel Ripka Ferenc és Rakovszky miniszter is hangoztatnak, hogy tudniillik a városi párt álljon teljésen távol a politikától. Rakovszky miniszter elutasítja a gondolatot, hogy az országos politika ismét bevonuljon a városházára és igy felboruljon- a.zi egység, amelynelkl \a béke 'és az alkotó munka jegyébten váló megteremtését nemcsak a1 főváros, de az egész ország érdekében is -szükségesnek tartják. Ez ebben a formában lehetetlenség és bármilyen határozottan számítanak is erre bizonyos politikai vonatkozások, mégis csak ki íognfak ütközni és ezeknek a vonatkozásoknak csak jó hatásuk leheí majd az országos politikára. mert elképzelhetetlen az. hogy ha a budapesti városházán egy nagy liberális; párt, vagy liberális polgári tömb vleszi át a hatalmat, akkor ez a hatalmas jelentőségű esemény nyomtalanul vonuljon el az országos politika fölött. és nem sikerült olyan megoldást találni, mely ke- vésbbé súlyos lenne az adózó publikumra nézve. Lássuk tehát, hogy tulajdonképen miről van itt szó? Először is a kereseti adóról van szó. amelyet a városok azért kaptak az államtól, hogy a háztartásukat rendbehozzák vele. A 111. osztályú kereseti adóból 1912- ben — —----------10-35 millió 19 13- ban — ---------------8‘95 millió 19 16- ban------------11 ’49 millió 19 17- ben---------------10-51 millió ar anykorona bevétele volt Budapest területén az államnak és ennél többet szeretne bevenni a főváros. Ha 15 millió aranykoronára sikerülne fokozni a bevételt. ez egymaga 255 milliárd papirko-rona lenne, tehát nem megvetendő bevétel a fővárosnak és nem megvetendő teher a publikumnak. A másik adó az önálló fővárosi adó lenne, amelyet az állami jövedelmi adó megpótléko- lásával szedne be a főváros. Ezzel az adóval azonban egy kis baj van, illetve több kis baj. Az egyik baj az, hogy abban a leiratban, amelyben a kormány az állami jövedelmi adó megpötlékolásával szedhető városi adót engedélyezi; egyúttal kimondja azt is. hogy ezidősze-rint erre az adóra egyetlen magyar város háztartásának sincs szüksége. Tehát amig egyik kezével adott a kormány, azt a másikkal mindjárt el is vette. Azonban ez még a kisebbik baj lenne. A nagyobb baj az, hogy azt, a városi adót egyelőre nem lehet kivetni, mert a fővárosi adó alapja: az állami jövedelmi adó még 1924-re sincsen kivetve. A minisztériumban egyelőre még csak tanácskoznak a kivetésről és egyelőre még azt sem tudják, hogy milyen alapon, milyen kulcs szerint fogja kivetni az állam az 1924-,re szóló állami jövedelmi adót. Pedig ez a kérdés nagyon izgatja a EK. város pénzügyi osztályát izgatja pedig különösen azért, mert a főváros ebből a jövedelmi adó alapján kivetett városi adóívéi akarja fedezni a háztartási deficitet. A főváros háztartásának lázmérője az arany költségvetés Kavarodás a kereseti adó és a jövedelmi adó életbeléptetése kórfii a pénzügyminiszterrel való tárgyalások nem vezettek eredményre
