Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-18 / 24-25. szám
2 Budapest, 1924 junius 18. rendi vitában. A fajvédők nélkül obstrukciót alig rendeznek azonban ok sem és igy nagyon valószínű, hogy szép csendesen lemondanak maid az indemni- ttási vita elnyujtásáról, aminek alapja bizonnyal a kormánnyal megkötött vagy megkötendő kompromisszumban van. Lesz tehát a nyári szünet előtt indemnitás és lesz fővárosi törvény, mig a kompromisszum másik feleként őszre marad a biintetönovella. És nem lesz semmi akadálya annak se, hogy megszűnjék a városházi ex-lex és választhasson uj közgyűlést Budapest népe. Szóba álbe Wolff a zsidókkal? Ernszt Sándor kiakarja békiteni Bethlent és Wolffot — A keresztény községi párt súlyos válsága Heteken át, amióta a keresztény községi! párt válsága tart, állandóan azt hallottuk, hogy Wolff Károly és barátai nem tudnak dönteni addig a kormánnyal: szemben elfoglalandó álláspontjukról, amig Ernszt Sándor haza nem érkezik! római útjáról. Hogy a helyzetet megérthessük, el kell mondanunk, hogy a keresztény gazdasági párt négy frakcióból áll. Az első az ellenzéki padokba vágyó Wolfí- csoport, atnelynek tagjai Wolff, C s i 11 é r y, B u d a y, P e t ro v á c és a párton kivid a- kitűnő B e n>ál r di Ágoston. A másodikba .ai nagy .agrárius grófok, a Z i c h y e k síb. tartoznak, a harmadik csoport az, amely Bethlenhez legközelebb áll és ennek színezetét Huszár Károly meg V áss József adják tmeg. A negyedik csoportban van negyedmagával Ernszt Sándor, aki támogatja Wolffot és támogatja Bethlent és szeretné .együtt látni továbbra is a két pártot. Ha tehát Wolff Károlyék még mindig nem léptek ki a kormánypártból, annak oka az, hogy Ernszt Sándor hazaérkezvén római útjáról. mindenáron le akarja beszélni Wölíiot arról, hogy ellenzékbe menjen. Egyszóval Wolff Károly azért késedelmeske- ' dett a kilépéssel, hogy megjöjjön az az ember, aki megfogja a gallérját és megmentse a könnyelmű ötletektől. És valóban, Ernszt Sándorban nem csalatkozott Wolff Károly, mert ma ő az a politikus, aki mindenáron eliminálni akarja a Bethlen és a Wolff között fennálló kontraverziákat. Ernszt Sándor mindenekelőtt védelmébe veszi Wolff Károlyt, mert szerinte teljesen megokolt, hogy a nagy küzdelemben Wolff Károly a világnézet jelentőségét domborítja ki. Hasonlóképen úgy találja, hogy Wolff nem szokott gyűlölködni; sót inkább csak szeret, szereli Budapest keresztény lakosságát. Ezzel szemben Ernszt Sándor, mint politikai há- zasságközvetitő úgy véli, hogy Woiffnak is be kell látni, hogy a niai igen súlyos helyzetben mindenkinek össze kell fogni a nemzet teljes radikalizálódásai ellen. Egyszóval ez aligha jelent egyebet, minthogy Ernszt Sándor szívesen masírozna már együtt akár a zsidókkal is, csak a szociáldemokraták ellen felvehetik az eredményes, küzdelmet. Ernszt Sándornak politikai körökben tett nyilatkozataiból meg lehet állapi tani. hogy Wolff már kibékülne a zsidókkal is; de a liberális pártok — horribile dictu — nem hajlandók vele szóba állani. Ez fájdalmas lehet; de éppen ilyen fájdalmas az is, hogy Bethlen nemcsak egységes frontot akar a szociáldemokraták ellen szervezni, de egyben a Keresztény Községi Párt ellen uj pártot is akar alapítani. Ernszt Sándor legalább 'rettenetes veszedelemnek tartaná, ha a Keresztény Községi Pártot a kormány szervezkedése felrobbantaná. Hogy lesznek-e eredményei Ernszt Sándor közvetítésének, azt nem igen tudjuk; de azt kell hinnünk, hogy gróf Bethlen István nagyon messze ellovagolt már a lehetőségtől, hogy Wolffal együtt mehessen. Ez még akkor se lehetséges, ha Ernszt Sándor békiti őket. m ^ Foömtoiöllj Eselt-e csorba a keresztény községi párt presztízsén? — A parádi tarokk-parti W o 1 í f Károly az utóbbi időben túlságosan idegesen fogad minden sort, ami az újságokban róla megjelenik és amely természetszerűen nem legyezi ennek az önmaga csinálta bálványnak .a hiúságát. Az utolsó héten azonban mégis csak túlságosan rájárt a rúd. Ezen a héten tépte foszlányokra minden reménységét a kíméletlen budai beszéd, ezen a héten kellett megtudnia, hogy negyvenhárom volt városatya párthíve máris elkötelezte magát reverzálissal gróf Bethlen Istvánnak és ezen a héten ütött le a bomba azzal az ujságközleménnyel, amely a parádi autókirlándulásból keletkezett kártérítési pór botrányát szellőztette meg. Négy esztendeje kommentálja és kritizálja a F ő v ár o s i Hírlap Wolff Károlynak minden bestédét és minden cselekedetét. De objektivitásunk mindenkor «megadta a módot arra, hogy az ő katasztrófa-politikája, jelszavakban és filozófiai ön- fertözésben megnyilatkozó impotenciája, gyűlölködő kártékonysága mellett sohase vontuk kétségbe egyéni tisztességét. Láttuk azt, hogy az egyéni tisztességére eső árnyéktól óvakodik, s ha valamit hibájának róttunk föl, akkor az iaiz volt, hogy nem kergeti el maga mellől a kuüárokat, akik az ő reputációját is tönkreteszik. Nem adta ki az útját a vásárcsarnoki fülkék gyűjtőjének, Rácz Sándornak, nem volt kifogása Czigány Sándor bombagyiijteménye ellen sem és nem fogta kezébe a szöges ostort .akkor sem, amikor Vasek Ernőnek és a Tanító Banknak a botránya kipattant. De nem volt nagyobb hatással rá az sem, amikor pártjának csillogó nevű, korifeusai cirkuszbérlettel akarták kompromittálni a pártot és vezért és Buday Dezső még ma is, a Bedö Mór leleplezései után egy esztendővel is, bent ül a BSzKRT igazgatóságában, bár akkor az egyszer hallottunk Wollt szájából enyhén elitclö szavakat, mondivián, hogy a villamosdirektori fizetés nagynak nagy, de legálisnak is legális, bár fí maga ilyen fizetést nem fogadna el. De mi voltunk azok is, akik a támadások felhő- szakadásában pártját fogtuk Wolff Karoly egyéni tisztességének, amikor az egész sajtó, az egész közvélemény zúgott a felháborodástól a ominózus kripta-ügy miatt. A kripta-ügyben azonban mi nem találtuk, nem találhattuk meg azokat a jeleket, amelyek Wolíf Károly becsületére árnyékot vethettek volna. Más szemmel kell azonban néznünk a parádi kirándulást, iaimely egy hét óta foglalkoztatja a közvéleményt. Nyíltan megmondjuk, nem vártuk volna a puritánságával hivalkodó Wolff Károly tói, hogy egyéni hiúsága, vagy egyéni kényelme kedvéért egy autókirándulás örömeiért letérjen az útról, amelynek egy hajszálat sem szabad veszteni a közéleti vezér- férfiaknál a kijelölt egyenességből. Ezi a mi véleményünk, jól megfontolt véleményünk a parádi autókirándulásról, amelynek minden külső és belső körülményét jól megvizsgáltuk. Az a véleményünk, hogy még Sipöcz Jenő polgármesternek sem lenne joga n e rn hivatalos útban elhagyni auto m o b i 1- iával a főváros határát és 'nem volna szabad 1 u x u s - u t a k r a pazarolni a í ő- v á i o s b e n z i n j é t. Annál kevésbbé tudnánk azonban megmondani, milyen joggal utazhatott a polgár- mester, helyesebben a főváros automobilján az a szőrszálhasogató Wolíf Károly, akinek még csak villamos-szabadjegyet sem illenék igénybevenni, mert az összeférhetetlenségek fölött nálánál jobban senkinek sem kellene őrködni. Nem lehet Wolff Károly bűne az elgázolás, mert aizi a sofför erkölcsi számláját terheli, sőt jogilag nem felelős a kártérítésért sem, mert a főváros autója gázolt, a főváros tartozik fizetni. Csak ott esett csorba Wolh Károly presztízsén, hogy a főváros automobilján luxus-kirándulást rendezett, amikor mi tudnánk volt minisztert említeni, aki elvi kérdést csinált abból is, beülhet-e a miniszteri .autóba a miniszter felesége és családtagjai. És az elvi kérdést úgy döntötte el. hogy a feleségét sohasem engedte be a luxuriózus járműbe: a miniszter felesége tovább is konflison járt... Nem .tonlos, nem számit, de nem hiszünk abban sem, hogy Wolíf Károly tanácsot kérni ment volna Párádra Sipöcz Jenőhöz. Ellenben tudomásunk van róla, hogy Párádon ebben az időben igen kellemes tarokk-parti folyt, amelyben Wolff Károlyon és Sipöcz polgármesteren kívül részt vett Ters- tyánszky Kálmán, a mai kormánybiztos is. Ha mondanivalónk van még ebben a kérdésben, akkor az csak az lehet, hogy a felelösségrevonásnak ma — sajnos — a sajtón kivíil nincsen fóruma. De bi kormánybiztosnak talán joga van megérdeklödni, ki felelős azért, hogy .a főváros közönségének autóján, benzinjén illetéktelen magánszemélyek minden térítés nélkül luxus-kirándulásokra járnak? Egyben, pedig Wolff Károly igazságérzetére és gavallériájjára is apellálunk és tisztelettel megkérdeztük tőle, vi-sz- szafizette-e már a főváros pénztárába azt a k ö z e 1 hatmillió koronát, amelyet az autókirándulás sérültjének é sí károsultjának a létrejött egyezség értelmében kifizettek? & ♦ a Petrovácz Gyula véletlenül nemzetgyűlési képviselő urat nem mernénk az objektiv államférfiak közé sorolni, midőn a Wolff-párt hatalmon maradásáról, vagy a hatalomról való lecsúszásáról vau szó. Mégis a kitűnő Petrovácz is kénytelen bevallani, amikor a párt megbízásából elvégezte számításait, hogy bizony 41 százaléknál több voksot nem fognak kapni, ami magában véve is a bukást jelenti, mert az örökös tagok nem igen fognak a kormány ellen szavazni. Ez a 41 százalék azonban csak Petrovácz álmaiban él, tessék elképzelni, mi lesz akkor a valóság? Eszünkbe jut a bivalyfüredi gyógyszerész esete, aki bemutatkozás nélkül odaült kibi- celni az Otthon-klubban Guthi Soma mellé és mindig közbeszólt. Addig szólt közbe, amig Guthi el nem vesztette a flegmáját és rá nem kiáltott: — Hallja-e az ur, ki maga? —- A bivalyfüredi gyógyszerész volnék, kérem. — Hát tudja uraságod, ki a gyógyszerészek elnöke? \— Már hogyne tudnám: Eiló János. Hát kérem, — mondta recsegő hangolt — én fütyülök a maguk elnökére is, képzelje el, hogy mennyire fütyülök én magára. Mert így van az: a Petrovácz számai és a valóság között legalább olyan különbség van, mint a gyógyszerészek elnöke és a bivalyfüredi patikus között. Ijesztően soknak mondotta Vass József népjóléti miniszter a Magyarországon elhasznált (mondhatnák kihaszrkílt) keresztény jelszók És aligha tévedett a miniszter, mert hiszen közvetlen közelből ismeri azokat a nagy konzumen- seket, akik a jelszavakból olyan sokat fogyasztanak. De majdnem olyan jól ismerjük őket mi is és tökéletesen igazat adunk a miniszter urnák abban, hogy az ijesztően sok keresztény jelszó hatása alatt „erősödik a gyűlölködés, gyengül az egymás megbecsülése, s félő, hogy a legjobbak félre- állanak a szemtelen tülekedés elöl“. Mintha ezeket a gondolatokat a héten már egy másik koronatanú, gróf Bethlen István szájából is hallottuk volna. Wolff Károly pedig csak nemrég utasította vissza igen kereken, hogy ö valaha is gyűlölködött volna. Nem akarjuk azt mondani, hogy mi jobban hiszünk két korrekt tanúnak, amilyenek Bethlen és Vass József, mint egy vádlottnak, Wolff Károlynak, aki a törvény adta jogánál fogva is körömszakadtig tagadhat. Ismételjük, nem akarjuk ezt mondani: de engedje meg Wolff Károly vezér, hogy a talmudot citáljuk, amely aperte megmondja, hogy: ha két ember azt mondja, hogy részeg vagy, akkor menj haza és feküdi leNYÁRI ORFEUM HERMINA-Úr 05. • S TELEFON: 15-12. LAMPO a legjobb olasz átváltozó-múvéez vendégjátéka és a nagy variefe-műsor kezdete 1jt\0 órakor
