Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-18 / 24-25. szám
Budapest, 1924 jimius 18. 5 ^OV/tßmililKMP TŐZSDEI HÍRADÓ Vmmmm. Á I I 1 '»'MgggB^BBBl^gggBBM'^'H *™ mm**™ • A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * * * „Abnormális állapotok“ Írja: Marclat Ki volna olyan balga azt gondolná, bogy csak a szép és sikerült emberpéldányok és egyéb teremtmények akarnak! élni, inig ellenben a- csúnyák és görbék bármely pillanatban hajlandók lemondani az életről?! Szó sincs róla és nem is hiszi senki. A szeplősek, kancsalok, göfbeorruak, kajtatiilüek, bénák és sánták éppen úgy ragaszkodnak az élethez, minit a Vénuszok és Adoniszok és a haszontalanok ugyanolyan módon, mint .a világboldogitók, a falurosszák nem kevésbbé, mint azok, akiknek áldás fakad a lépteik nyomán. Egyformán érvényes törvény ez a világban emberekre, állatokra, növényekre, minden anyagra és minden intézményre. Ami van: az továbbra is lenni akar és az elpusztítása ellen kifejti a maga ellenállását elefánt és bolha, állam és 'tornaegyesület, nemzet és rablóbanda, világvallás és asztaltársaság egyaránt. Akkor kell nagyon meggondolni a dolgot, mielőtt egy intézményt vagy berendezkedést létesítünk, mert abban a pillanatban, amint valami életre ván hivá, már nem lehet többé ugyanazzal az egyszerű gesztussal meg is szüntetni, hanem csak annak az ellenállásnak a leküzdésével, amelyet az intézmény a megsemmisítése ellem kifejt és amelynek a mekkorasága előre meg sem mérhető. A háború kényszerűsége, de még inkább, mint a fejetlensége és anarchiája a normális társadalmi életben szokatlan és ismeretlen intézkedések egész sorozatát hozta létre. Ki törődött azelőtt avval, hogy mit visznek ki az országból, vagy mit hoznak be az országba, vagy pláne, hogy ki visz ki, vagy ki hoz be valamit? Legfölebb egészségügyi és közbiztonsági korlátozások voltak e tekintetben, avagy Ínséges időkben egy-egy dolognak a kivitelét megtiltotta az államhatalom. Ki gondolt volna1 olyan korlátozásokra, amelyek valaha ugyan divatban voltaik, de amelyeket századokkal éz- előtt túlhaladott, már az emberiség, hogy az áruk be- láhatatlan sorozata egyáltalában ;me legyen behozható, vagy ne legyen kivihető, vagy hogy ez a kétoldalú forgalom minden egyes esetben külön engedélyezés alá essék és a kormányhat alom állapítsa megameny- nyiségeket, amik az árukból kivihetők és behozha- iók?l De amikor a háború borzalma ránk köszöntött, vele együtt mindezek a korlátozások is életre keltek, mert olyan világban, amelyben az ember 'életével szabadon rendelkezik egy magasabb hatalom, senki se ütközik meg rajta, ha gazdsági önrendelkezésüket is az állam veszi a markába. Mindent lehet indokolni a végveszély állapotával és almikor minden legkisebb megnyikkanás ellen drákói megtorlás fenyeget: 'a hatalom birtokában lévők azt csinálhatnak, amit akarnak és amit a maguk belátásával jónak tartanak. Régeim elmúlott már a háború, amely szintén élő intézmény volt és amely szintén ellenállott az elmúlásnak, úgyhogy végül is agyon kellett ütni. A háború elmúlott, mert agyonütötték, de a háborús intézmények imég ma is élnek és mindenkinek a szeme előtt folyik le az a keserves küzdelem, amelyet a társadalomnak folytatnia kell, hogy végre eltűnjenek a világból ezek az intézkedések. Mily nehezen tágít a kormány attól a jogától, hogy helyettünk gondolkozzék és ne a mi szükségletünk szabja meg, hogy milyen árucikkeket és honnan hozzuk be az országba, hanem bizonyos urak bölcsessége. Nincsenek normális állapotok, azt mondják, ami igaz is mindaddig, amig ez a berendezkedés a világon van. Az állapotok abnormális voltát éppen az okozza, hogy ilyen korlátozások léteznek és igy mindaddig, amig ezek léteznek, lehet hivatkozni az állapotok 'abnormális voltára. Hihetetlen nehezen, a folyton fokozódó közfelháborodás roppant ereiével való tltáni 'küzdelemmel, lassan, lassan lehet csak viszaszereznie a társadalomnak a maga gazdasági önkormányzatát és kivívni a fölszabadítását e káros és kényelmetlen korlátozások alól, amelyek bilincsekbe verik az életet és a forgalmai. , Minden nap újabb és újabb visszaélések és panamák buggyannak ki ebből a dzsungelból, amelyben százezrével lehetnek soha napvilágra sem kerülő visz- szaélések és panamák. Es ha valaki ilyen kipattanó esetek kapcsán követeli hogy tömjék már be ezeknek a bajoknak a forrását és szabadítsák végre fel az állampolgárokat e céltalan és haszontalan__ gyámkodás alól, akkor nagyképii és fontoskodó kijelentéseket kap válaszul, hogy nem lehet még teljesen lemondani ezekről a korlátozásokról, mert a viszonyok még nem normálisak. Pedig dehogy is ez az alapja ezeknek a kártékony intézkedéseknek! Az igazi oka a létezésüknek az, hogy egyáltalában életre hivattak és a természetben uralkodó általános törvény szerint nem akarnak többé elmúlni. A másik pedig az a közgazdasági babona, amely alól csak hihetetlen lassan szabadul fel az emberiség és amelyből csak egy századdal ezelőtt húzta ki a tudomány a világot, hogy újból és újból visszapattanjon a fertőjébe: az a babona, hogy gazdasági dolgokban a kormányoknak kell és lehet tudniuk, hogy mi a helyes és mii a jó, nem lehet ezt magukra az emberekre bízni. Újból és újból képesek az emberek beleesni abba a képtelen tévelygésbe, hogy azt. liigyjék, hogyha a kormány nem vigyáz, akkor egy ország minden értékét képesek a polgárai kivinni az országból azért, hogy cserébe illatszereket, vagy egyéb haszontalanságokat, csemegét, vagy luxus cikkelyét hozzanak be, vagyhogy tehát csak akkor lehetünk nyugodtak, ha a kormány határozza meg. hogy miből és mennyit lehet kivinni, vagy behozni. Újból és újból elhiszik az emberek, de különösen a politikusok és k o rmány h i vat a 1 n o k o k, hogyha nem vigyáz az állami bölcsesség, akkor minden aranyunkat kiszállítják az országból és liogy az államoknak nem lehet buzgóbb törekvése, finint folytonosan éber figyelemmel ügyelni arra, hogy egy másik állam polgárai nagy előnyökhöz ne jussanak a velünk való kereskedésből. E babonákat maradék nélkül és örök időkre szóló érvénnyel eloszlatta már a nemzetgazdaságtan tudománya, amelynek az eredményeiről azonban legkisebb tudomást se akarnak venni az államok kormányai, amelyek ma éppen úgy ráncba akarják szedni az embereket és éppen úgy a kezükben akarják tartani gazdasági tevékenységük intézését, mint a mer- kantilizmus legsötétebb napjaiban, a 17-ik század kellős közepén. Csak lassan: oszlik újból a sötétség, amelyet a háború ránk borított és amelynek elmúlta előtt nem indulhat meg igazi élet a gazdasági területeken. A Hangya 38 írt 18 krajcárja. A „Hangya“ Szövetkezet most üli negyedszázados jubileumát és ebből az alkalomból június 12-ikén megtartották az intézet székhazában a huszonötödik jubiláns közgyűlést, amely méltó kerete volt az intézet ünnepének. Mert gazdasági szempontból is kortörténeti jelentősége van a H ángy a huszonöt esztendejének. Néhány számadat is kellően illusztrálja ezt. Az egyik oldalon ott áll a negyedszázad előtti mérleg, amely 1898/99-ben 38 forint 18 krajcár, azaz 76 korona 36 fillér tiszta h a s z o n a 1 z á- r u 11. Az első évi jelentés tele van ai küzdelmeknek, a kezdet nehézségeinek panaszaival, s ma, huszonöt esztendő után, önérzettel mutatnak ráí, hogy a Hangya Magyarország egyik legnagyobb kereskedelmi vállalata és egyszersmind egyik legfontosabb gazdasági és kulturális tényezője. Huszonöt év elölt a Hangya 38 forint 18 krajcáros tiszta nyereségét a közgyűlés az üzleteredmény-számlán a következő évre átvinni rendelte; ezzel szemben az idén azt határozta a közgyűlés, hogy a vásárlási visszatérítések levonása után len- •in a r a d ó 7.359,430.386 koronát k i t é v ö t i s z 1 a nyereség b ő 1 989,644.900 korona ama régi ii z I e t r é is z e k k á r t a 1 a' n i t á s á r ia! f o r d ittassá k, a k i k n e k ,a v a I u t a r o m 1 á s f o 1 y t á n üzletrészekbe fektetett tőkéjük e 1értéktelené d e 11, továbbá, hogy a rendes és alapítványi üzletrészek után u« z. elmúlt észtté ndö re 6°/u-os osztalék fejében 746,412.390 koronát fordít és hogy tart >a 1 ék alapját 4.940,000.000 koronával dotálja és i 1 y- módon öt m i 11 i á r d r a egészíti ki. Az évi jelentésnek szinte legfigyelemreméltóbb mondata az, tamely igy hangzik: „Minhogy intézetünk — részben a kormány jóvoltából — az elmúlt év folyamán nagyobb összegű jegyintézeti kölcsönhöz jutott, s a korona romlása következtében jelentékeny valutáris nyereségre tett szert: kötelességünknek tartjuk, hogy ezen rendkívüli nyereséget egyrészt visszatérítsük a fogyasztóknak, akik a valutaromlás következményeit elsősorban sínylették meg, másrészt közérdekű feladatok megoldására és közcélokra ajánljuk fel“. Éppen ezért elhatározta az igazgatóság, hogy jóféle o n y s ági c é 1 o k r iái alapítványi ü z 1 e t - r é s z e k b e n, melyek n e k kamatai éven- k int a kitűzött c é 1 o k r a if o 1 y ó s i t a n- d ó k, 2130 m i 11 i ó koron á t, kés? p é n z ben pedig 450 millió koronát irányzott elő, tóval) b á a f öl d művelők mezőgazdasági kultúrájának fejlesztésére 2000 millió koronát szavazott m e g. A Hangyának egyébként a 25 év alatt alapított 3400 szövetkezetéből 2000 szövetkezete Csőn k a-M agyar országon m ii k ö d i le, am e- 1 y e le az.- el m ült évben 62 m i 11 i á r d é r- t é le ü árut h o z tak forgalom b a. Fuzionáló biztositó társulatok A Magyar—Francia beolvad az EIs6 Magyar Biztosítóba — A sérelmes B. lista — Hírek Gergely igazgató távozásáról Kétségtelen, hogy erőteljes gazdasági átalakuláson' megyünk át. amely n!em vonulhat el fölöttünk megrázkódtatások nélkül. Az eseményeknek romboló hatásuk van, mellyel szemben mindenki védekezik, gátakat emlel. átcsoportosít, ellentállását megerősíti. Ebbe az akciókörbe kell belehelyeznünk azt az értesülésünket is, amely szerint az Első Magyar Általános B i z t o s i t ó Társulat berendezkedésében és adminisztrációjában korszakalkotó változások előmunkálatai kezdődtek meg. Ezek a küszöbön álló ujitások kapcsolatosak a biztositó intézeteknél ís általánosan meginduló „leépítési“ akciókkal. Az előkészületben, levő változások között a legelső lépés, hogy az „Első Magyar“ az adminisztrációs költségek redukálása érdekében magába olvasztja leányvállalatát, a Műagy atr-Fr a n c i a Biztosító Tár sala t-ot, amelynek részvényei tudvalévőén az Első Magyar tárcájában vannak, A beolvasztással természetesen velejár a két társulat vezető személyeinek ujira való kiválasztása és annak tisztázása, hogy az uj alakulás, élére a legkiválóbb szakemberek kerüli jenek, az érdemtelenek pedig elhulljanak. A vezetőkön kívül azonban nagyobb íét- számredukció készül a tisztviselői karban is«, s mi úgy tudjuk, hogy már meg is csinálták az alkalmazottak B. listáját. A biztosító intézetek hireslak voltak mindig antiszociális szellemükről és arról, hogy személyzeti kérdésekben igen kíméletlen rendszert inau- guráltak. Ez a szellem érvényesül az Első Magyar és a Magyar-Francia fúziójánál is. amennyiben a B. listán csupa régi, kipróbált hivatalnok szerepel, akik nagyon sokkal hozzájárultak az intézetek fellendüléséhez. Ez,'ék most mind! indlexre kerülnek}, narn azért, mintha a két intéztnél fölös számban) lenne a munkaierő. hanem azért, ment a fuziós alkalmat ürügyül használják ki arra, hogy az elbocsátottakat olcsóbb erőkkel, napipdijasokkal és ideiglenes alkalmazottakkal pótolják. Ezlek a híreik mind nagy nyugÁLLER KÉPES CSALÁDI LAPJA Kívánja Ön ai „Áüer Képes Családi Lapja“ cimü lapot közvetlenül az ön b. elmére küldetni minden csütörtökön? Ezen esetben kérjük, velünk b. címét postafordultával közölni és a lap ellenértékét előre címünkre elküldeni. „Aller Képes Családi Lapja“ megjelenik minden pénteken. Egyes szám ára: 6000 K ÁLLER KÉPES CSALÁDI LAPJA VII., RÓZSA-U, 9. TELEFON s J. 53-60. 13 lappéldány ára; 75,000 korona
