Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-16 / 3. szám
2 Budapest, 1924 január 16. nincs többé a városházán és csak összeköttetései révén tud fenntartani kapcsolatot a városházával, mint hivatalos, hatósággal, most mindent elfogunk követni, hogy ,a kormánybiztos a közgyűlésnek f e n t e m 1 ite 11 h a- tározatát a tanáccsal végrehajtassa. Ha Wolff Károly nem kért elszámolást abban az időben, .aimig ö volt a többség vezére, ez, nem menti fel a tanácsot kötelezettsége aló!, hogy a székesfőváros közönsége érdekében az üzemek vagyonáról és ügykezeléséről elszámoljon. Egyébként a pénzügyminiszter ur a belügyminiszter úrral egyetértöleg a városok és községek ház- I tartásáról megszerkesztett törvényjavaslatában kimondja azt, hogy a háztartási költségvetésben ben: nem foglalt üzemekről és vállalkozásokról is el kell számolni és most, a kormánybiztos idején, mikor Wolff Károly ur nem tudja többé fedezni a tanácsnak az amerikázását, ezeknek az elszámolásoknak is el keli készülniük. Ha a kormánybiztos ur kiadja a rendeletet, hogy az 1923. évi január 10-iki rendes közgyűlésen hozott határozatnak megfelelően a tanács tartozik az összes üzemekről az előirt vagyonleltárt, üzemstatisztikát és elszámolást elkészíteni, akkor nem lehet többé arra hivatkozni, hogy nyugodtan meg lehet feledkezni az elszámolásról, mert — Erek y és W o 1 f if nincsenek j ó visz o n y b a n, tehát az elszámolást nem kel! megcsinálni. Budapest székesfőváros közönsége a kormánybiztos intézkedése folytán meg fogja kapni azokat a várva várt elszámolásokat, amelyek nem voltak sürgősek — Wolff Károlynak. Terstyánszky kormánybiztos u/gyan azzal a szándékkal ment a városháziára, hogy ott előkészíti a talajt a kővetkező közgyűlés számára, de ez nem jelenti azt, hogy a közgyűlési határozatok negligálását eltűrje és mint a főváros háztartásának amúgy is hivatalos ellenőre, tovább is szemet hunyjon a visszás állapoton, hogy a tanács a főváros üzemeivel tovább is gazdai nélkül sáfárkodjék. Az ellenzék mégis részluesz n ufflusztfisokon 1 UJJszlulMs mírinual —Hei nSsrjft kISMHitt«H»ár#jMtét oz mellemének Két hét előtt a Központi Demokrata Körben politikai vacsora volt, amelyen részt vett Vázsonyi Vilmos és R a s s a y Károly is és több demokratikus gondolkodású polgári politikuson kiviil ott voltak a szociáldemokraták is. A vacsorán fölvetődött és erőteljesen hódított az a gondolat, hogy a R akó v s z k y Iván-féle reakciós választói javaslatra más felelet nem lehet, mint az, hogy a demokratikus pártok passzivitásba, vonulnak és, nem vesznek részt a budapesti községi választásokon. Ezek a nyilatkozattok erőteljes visszhangot keltettek és olyan formán kezdett kibontakozni a hangulat, hogy immár a demokratikus pártok választási passzivitását teljes joggal lehetett befejezett ténynek tekinteni. Közben döntő fordulatként jelentkezett az a hir, hogy Heinrich Ferenc is, hasonlóképem gondolkodik és ö sem hajlandó passzivitásba vonulni. Plauzibilisnek látszott ez a hir, mert éppen, Hein- richék voltak azok, akik leginkább csalatkoztak a kormány ígéretében. A kormány állandóan velük tárgyalt, akceptálta, minden kívánságukat és úgy tüntette fel a dolgot, mintha teljesen egyetértene a Heinricliék által forszírozott választójogi tervezettel. Amikor azután döntésre került a sor, a legnagyobb meglepetéssel látták Heinrichék, hogy minden oldaliról kijátszották őket. Heinrich Ferenc ujesztendei beszéde is meglehetősen harcias hangú volt és igy természetesen hitelre talált a hir, hogy a volt kereskedelmi miniszter is passzivitást fogad. A szenzáció, amely pedig taktikai szempontból is igen hasznos lett volna* huszonnégy óra alatt összeomlott: Heinrich Ferenc kijelentette, hogy nem megy passzivitásba. A mérsékelt liberálisok vezére mindazonáltal továbbra is nagyon keserű hangulatban van és nem lehetetlen, hogy a parlamentben is részt vesz majd abban a harcban, amelyet az ellenzék Rakovszky Iván törvényjavaslata ellen folytatni kiv.án. Közben a demokraták, Rassayék és a szociáldemokraták is revízió alá vették véleményüket, amelyet a passzivitás gondolatával szemben alkottak. Nevezetesebb, feltűnőbb tanácskozások nem voltak, csak beszélgetéseken, diskurzusokban alakult ki az a nézet, hogy nagyon meg kell gondolni, vajion nem nagyon veszedelmes fegyvert jelent-e a passzivitás. Az ellenzék előtt keserű példa áll és ez, az, hogy Wolff ék kidobták őket a bizottságokból és ,a mélyen tisztelt többségi párt annál jobban érezte magát a „puha, meleg fészekben.“ Aztán amikor Zilahi K isst megválasztották alpolgármesternek, aiz egész ellenzék lemondott mandátumáról. Wolffék megint a markukba, nevettek és mintha semmi sem történt volna, boldogan játszották tovább a páriámén,tesdit Szilágyi Károly ur vendégíelléptével. Egyszóval úgy találták a demokratikus pártok, hogy a passzivitás nem lehet ott eredményes fegyver, ahol a páriáméntárizmus elvének íittyeíhányó ellenféllel állanak szemben. Hiszen az elmúlt többség olyan társaság, amely kérkedni szokott azzal, hogy a parlamentárizmust elavuló intézménynek tartja és amely nyíltan szokta dicsőíteni ,a diktatúrát. Ezek a magyar álfasciszták boldogan vennék, ha az ellenzék távolmaradna, a. választásoktól. Majd gondoskodnának ők ellenzékről, amely nem kritizálná, hinein tömjénezné Wolff Károlyt, PefcrovAcziot, Bohn Józsefét és Czigány briga- dérost. Van azonban más veszedelem is. Ez azonban nem Wolffék felől fenyeget, hanem éppen a liberális oldalról. A demokratikus pártok ugyanis keserű tapasztalatokra hivatkoznak és azt mondják, hogy ha a liberális és demokratikus ellenzék távol marad is a választásoktól, mindig akadhatnak ál-liberálisok és ál- demokraták, akik néhányan, be tudnának kerülni a közgyűlésbe mert a tömegeket, amelyek el vannak keseredve Wolffék ellen, nem lehetne kellő módon felváágosi- tani, vagy meggyőzni annak szükségességéről, hogy az ellenzék a választásoktól való távolmaradással tüntessen. Igen sokan lennének, akik úgy gondolkodnak, hogy nem árt Wolffék nyugodt emésztését megzavarni, még akkor sem, ha azt szelídített álel'en- zék cselekedné is. Nemcsak egyeseknek álellen,zéki hajlamaitól kell tartani, de akadhat olyan liberális jelszavakat hangoztató párt is, amely megbontja, a liberális frontot, amint azt a nemzetgyűlési választásokon a Gazdaságpolitikai Pártról mondották a demokraták. Több vacsorán is megnyilatkozott időközben demokratikus, polgárság és mindenütt szinte egyhangúan követelték, hogy az ellenzék vegyen részt a választásoko n, mert a polgárság és munkásság elkeseredése nem hajlandó tovább tűrni Wolffék gyűlölt uralmát. így többek között a Józsefvárosi Polgári Demokrata Kör csütörtök esti vacsoráján Zuckenmann D^zső volt fővárosi bizottsági tag mondott erőteljes beszédet, amelyben határozottam követelte, hogy a demokratikus pártok minden körülmények között vegyék fel a választási harcot. A hangulat teljesen e felfogás mellett nyilatkozott meg és hasonlóképen az aktivitás meLett foglalt állást a vacsorán szintén jelen volt dr. Bródy Ernő volt nemzetgyűlési képviselő, valamint Fa,rkas István szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő is. A demokratikus ellenzék tehát —és; ezt nemcsak ezekből a jelenségekből következtetjük, hanem pozitív értesüléseink is vanniak — megváltoztatta nézetét E szerint a demokraták és szociáldemokraták csak úgy részt vesznek a községi választásokban, mint a liberálisok; de a legcikeseredettebb harcot indítják meg a Rakovszky-féíe retrograd javaslat ellen a nemzetgyűlésen. A javaslat ebben a formájában nem lehet törvény. E.nn:-k a javaslatnak meg kell bukniai s ha ezt a. célt másként el nem lehet érni, az ellenzék nem riadna vissza a legszélsőbb obstrukciós eszközöktől sem. Hisszük, hogy a nagy harcban Heinrich Ferencre és elvbarátaira is lehet számítani. A legfőbb kifogások, amelyek felmerültek a javaslat ellen, körülbelül ismeretesek. Rakovszky törvénytervezetéből csak sikkor lehet törvény, ha elejti az örökös, kinevezett tagok intézményét; ha elejti a hatóság előtt való ajánióiv aláírást, légióként pedig azt, hogy az aláírásokat leszavazottaknak keli tekinteni; ha enyhíti a hat esztendős domicillunioí. E feltételek nélkül tárgyalni sem lehet az ellenzékkel. Ha/ ezeknek a sérelmes intézkedéseknek elejtése megtörtént, akkor létrejöhet a jelentékteleneíbb kifogások körül egy kompromisszum. Hir szerint a belügyminiszter ragaszkodik eredeti javaslatához, az :llenzéken azonban azt mondják, hogy ebben az esetben a belügyminiszter-válság kikerülhetetlen. APOLLÓ-SZÍNPAD-------------------------------—«««affiS © -----------------------------------------------. I FORRAI RÓZSI és SARKADI ALADÁR VENDÉGFELLÉPTÉVEL PFEPFESSNÉ ÉS TSA SZŐKE SZAKÁLL FELLÉPTÉVEL Vili. FLEISGHMAMN-ARUHAZ csakis Károly-körut 24„ sz. E hó 14-én kezdődő 14 aapos Seltárioccasiéját ajanija n. b. vevöközönsége figyelmébe Gyapjukelme duplaszéles ... ............... 2©.900 K Csíkos divatk Íme, tiszia gyapjú ... 3(8.690 K Legdivatosabb csíkos veh ur-e me ... 73.SCO K Férfi strapakelme j > minőségű .........38.560 K Tisz ta gyapjú ferfiszövet....................? 7.0 9 K Do uble ragankdme ..........................57.SCO K Ge orgette divatsz nekben .................SS.*" ©0 K Cr eppe de chine divatszinekben......... 75.000 K Mosó v ii fe télien s intartó, remek kimintázás... .............. ©„375 K Sima és sziües ingzefirek, megbízható minős g ..................................... .. 8.'50 K Gr enadinok farsangi rzinekben .......... 5,750 K Hímzett grenadinok, fa >angi divatsz nekben, 110 cm. széles............14.775 K Kelengvevá zon...................................... 7.850 K Na drngkopper ...................................... 11.SS© K Ba tisztsiff n ............................................ 1 t.SSO K Leped ővászon teijes szélességben, bö p ros ............................................ 17 5 0 6 K Paplanlepeiö vászon, ISO cm. széles 19.503 K Na^y váksi ék menyasszonyi kelengyékben, damaazt és liszt* len <rukban, törülkö őkben, kanavász és finom ingzef Írekben. A felhalmozódott maradókokat olcsón árusítom. Gyártja: EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÚJPEST.
