Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-16 / 3. szám
.Budapest, 1924 január 16. 3 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi H rlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek • • • B. Sz. K. R. T. írja: Marclat A .kimutatások szerint, ha jól emlékszem, az elmúlt esztendőben harmincmillió emberrel kevesebbet szállítottak a Budapest utcáin nyargalászó, illetőleg ácsorgó villamosvasutak, mint 1922-ben. Budapest lakossága ez idő alatt nem lett kevesebb és a távolságok nem lettek kisebbek. Ez a harmincmillió utas lesZoirult a kocsikról a viteldijak folytonos emelése következtében. Minden egyes emelés után ('Íresebbek lettek a villamosok és a vezetőség minden alkalommal dicsekedve konstatálta, hogy azért a bevételek nem csökkentek, mert a fölemelt vitel- dij pótolta az utasok kiszorulását. £s ebben ők a tarifaemelés sikerét látták. Tökéletesen beleestek abba a felfogásba, hogy a villamos valami adott dolog, aminek élnie kell, tekintet nélkül a célra, amelynek érdekében létesült. Eredetileg persze nem Így volt. Eredetileg adva volt a város és annak a lakossága, amely valamiféle közlekedési eszközön óhajtotta megtenni a városban lévő nagy távolságokat. És ez a szükséglet megteremtette a közúti közlekedési vállalatokat. Jött a vállalat és engedélyt kért, hogy ő síneket fektessen le Budapest utcáin, amelyeken eleinte lóerővel, később villamossággal vontatott kocsikat járat. E nagyértékü privilégium íejében kifogástalanul ígérte kielégíteni a lakosságnak azt a szükségletét, amelyből az ő létezése keletkezett. Es hogy ezt az ígéretét és kötelezettségét valóban kifogástalanul teljesítse is, erről megfelelő gondoskodás történt. Folyton újabb és uiabb vonalakat kellett építenie olyan Irányokban is, ahol a település gyér volta miatt egyelőre nem volt kifizetős a kocsik járatása. A menetrendet úgy kel lett összeállítani, .hogy a forgalom igényei kielégítést nyerjenek és ezt a menetrendet pontosan be kellett tartani. A viteldijak megállapításánál a legmimició- zusabb számítások vétettek alapul és egy fillér miatt évekig tartó alkudozások folytak az illetékes hatóságokkal. A hatóságokat pedig a közvélemény ellenőrizte, ha esetleg ellanyhult volna a figyelmük, vagy a szigorúságuk a kötelességeik teljesítése körül. A legkiválóbb publicisták állandóan rajta tartották szemüket a város lakosságának életében annyira fontos közúti közlekedés ügyén és a hatóság kötelességének legcsekélyebb mulasztása esetében is nagy lármát csaptak a sajtóban és a közvélemény megnyilatkozásának egyéb fórumain. Azután jött a nagy változás és közüzemmé, hatósági üzletté lett a közúti közlekedés. Most már nem volt többé senki, aki a körmére nézzen a vállalatnak és most már nem a közönség volt többé fontos,, haséin a vállalat. Közhivatalnokokká 'lettek a vállalat emberei, akiket el kell tartani, tekintet nélkül arra, hogy megfelel-e még az életteljesitményük azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a világra jöttek. Eredendő közös bűne ez mindenféle hatóságnak ezen a világon, amelyek mind azért ilétesíiltek, hogy mi helyettünk végezzenek el valami munkát, aminek az elvégzésére okvetlenül szükség van. Takarékossági, gazdaságossági okokból jött mindegjrik a világra és csak addig volna létjogosultsága, amig ennek a föltételnek megfelel. Ámde időközben megfordul a dolog: már régen nem munkamegtakarítást, hanem munkatöbbletet jelentenek az emberekre, de azért még mindig élnek és kötelességévé teszik az embereknek, hogy róluk gondoskodjanak, noha már semmi hasznuk nincs belőlük. Már gazdaságosabb gyalog járni, mint villamoson: már harmincmillióval kevesebb ember számára van értelme a létezésének, de ö már van: már hatóság és nem a szolgáltatásában, hanem a létezésében látja létének alapját. Vájjon v a n-e valaki, aki nyugodt lélekkel állíthatná, hogy a Budapest Székesfővárosi Közlekedési .R.-T. (B. Sz. K. R. - T.) dolgai akkor is u g y folyhatnának, mint most, ha még mindig a Jetiinek zsidó, vagy a Sándor Pái zsidó vállalata volna? Akkor is elegendő volna-e csak úgy elhatározni az igazgatósági ülésben, hogy egy év alatt 30 koronáról 900—1000 koronára emeljük a menetjegy árát? A felsőbbség okvetlenül ammeiit mondana minden emelésre? Akkor is ácsoroghatnának-e annyit a kocsik a legforgalmasabb időkben és a legforgalmasabb utcákon? Akkor is ácsoroghatnának a kocsira várakozók rajai a megállóhelyeken és akkor is lehetne-e politikai szempontok szerint igazgatni olyan vállalatot, amelynek a világon semmi köze nincsen a politikához? Ha van elrettentő példája a kommunizálásnak, úgy a budapesti villamosvasutak kommunizálása valóban e legijesztőbb példák közé tartozik. Hangosan ordítja e szomorú példa a tanulságot, hogy minden gazdasági elvet inkább, mint a hatóságositást, amely ipso facto kiüti a vezetést a tehetségesek és az élet szabad versenyében arravalóbbnak bizonyultak kezéből, hogy letegye azoknak a kezébe, akik a közhivatalnoki és politikai érvényesülés eszközeivel jutnak a vezető pozíciókba. Pénzügyi gazdálkodás a városházi kurzus uralom alatt Dr. Baracs Marcel ás dr.Éber Antal nyilatkozata A Die Börse, Bécs legtekintélyesebb közgazdasági lapja legközelebbi számában a budapesti városházi kurzus-uralom pénzügyi gazdálkodásával foglalkozik és annak bírálatát több előkelő várospolitikusra bízza. A lap budapesti szerkesztőségének, B é- k e f f y Géza főszerkesztőnek előzékenységéből alkalmunk van a hét végén megjelenő cikk két igen értékes nyilatkozatát már most közölni. Dr. Baracs Marcel a kurzus gazdasági impotenciájáról igy nyilatkozik: — A főváros tavaly is vészes gazdálkodást folytatott. Nem is lehetett az másként, mikor mozgató erőként az egyoldalú páirt szerepelt, amihez a teljes gazdasági impotencia járult. Ez a két tényező a legpazarlóbb gazdálkodásra vezetett, pártszempontból nyugdíjazták a szakerőket, felesleges módon terhelve ezzel a költségvetést, de ugyanakkor nem tudván nélkülözni őket, napidijjal alkalmazta ezeket a szak .főket. A közszolgáltatásokat és közmunkákat, amelyeknél bevallottan nem a legolcsóbb ajánlat volt rájuk nézve a döntő, kiosztották párthiveik között, akik aztan képtelenek lévén a vállalkozás vezetésére, a régi zsidó vállalkozóval szövetkeztek. A f ő- városnak igy duplán kellett fizetnie, először a zsidó t u 1 a j d o n k é p e n i vállalkozót, aztán a keresztény cégért. Tisztviselőik, akikbe pártszellemet költöttek, munkájuk elhanyagolásával pártkegyek után futkostak. A külföldi kö csőn ügyében a helyett, hogy idejében valutát gyűjtöttek volna, hogy felkészültén előnyös bb megegyezést létesíthessenek. arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem helyes dolog a va'uta beszerzésével a koronát rontani. Gondosan elkerülték, hogy pénzügyi kérdésekben szakembereket megkérdrzze- nek, a bizottságokból kihagyták egyszerűen az ellenzéket, köztük olyan szaktekintélyt is, mint Éber Antal. Nem hallgattak arra az egy emberre sem, akinek érzéke volt a pénzügyi dolgok iránt: Ecekyre, bariéin vakon követték vezérüket, Wolf főt. aki bevallottan, nem törődve pénzügyi koncepciókkal, világnézeti harcot folytatott a közgyűlési tanácsteremben. Mikor a főváros mai urai ávették Budapestet. ez, dacára a külföldi adósságainak, a kontinens leggazdagabb városa volt. Hogy ez mennyire igy volt. semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy esztelen gazdálkodásukkal se tudták a főváros vagyonát annyira elherdálni, hogy szigorú takarékossággal és gazdálkodással az uj rezsim számára lehetetlenné váljon a kibontakozás. Dr. Éber Antal nyilatkozata igv hangzik: — A főváros kommürt utáni pénzügyi gazdálkodását a legjobban avval az egyszerit megállapítással lehet jellemezni, hogy az egész idő alatt nem történt semmi, hanem a legprimitívebb módon tengették tovább a főváros pénzügyi adminisztrációját. Igaz', hogy nem volt az elmúlt négy év számadásában deficit, ennek azonban nem az a magyarázatai mintha a főváros urai jól gazdálkodtak volna, hanem az az egyszerű magyarázata va n, h o g v miután sem külföldön, sem belföldön semmiféle hitelképességük nem volt, senkitől sem függő. sem konszolidált alakban. semmiféle kölcsönt nem kaphattak, ennélfogva Te r m é- szetszertileg a kiadásokat egyensúlyba kellett h o z n i o k a bevételek- kel, úgyhogy az e ,g y e n s u 1 y. amelyre nagyon büszkék a város vezető urai, semmi egyebet sem fejez ki, mint a teljes pénzügyi impotenciájukat. Azi hogy ez az egyensúly fenn volt tartható, annak az érdekében mindent feláldoztak, ami csak frei volt áldozható. Nem teljesítettnek semmi néven nevezendő befektc t é- s e k e t. amelyek ,a közegészségügyet, a nevelés ügyét, a lakásügyét vagy bármiféle más szociális igényt kielégíthettek volna, viszont a bevételeknél semmit sem törődtek azzal, hogy demokratikus és szociális közszolgáltatásokat létesítsenek. Egész pénzügyi gazdálkodásuk arra a vívmányra volt felépítve. h'Ogv sikerült az államtól a hát on százalékos forgalmi adóból S élszázalékot a f 45/á r os részére k i c s i k a r .n i ok. Ez a félsz á®aT ék is egyik tényezője aai- n a k, hogy Magyarországon a 1 e g m a- gasabb ez ,a brutális és antiszociális adó Európa összes államai között. Azzal azután a főváros v c z el ő i mitsem törődtek, hogy ez a f or- g a 1 m i-a d ó megöli a kereskedelmet, aláássa az ipart és egyik legfontosabb tényezője annak a drágulási folyamatnak, amely a v a 1 u t a r o m 1 á- s o n k i v ii 1 maga alá temette az "e g és z középosztályt. Igaz, hogy a Wolff-párt saját pénzügyi tehetetlenségének igazolásául mindig arra hivatkozott, hogy örökségbe kapták az előző liberális regime által kon.trahált külföldi adósságokait, amelyeknek valutaterheit most nekik kell viselniük. Ez a beállítás azonban a legtisztább falsum, mert hiszen uralmuknak első három és fél esztendejében, egészen 1923 j u n i u s 30-i g e.gv fillért sem fizettek a külföldi a d ó s srá g o k r a. ezen 3 és fél év alatt tehát nemcsak hogy aranyterhét néni viselték a külföldi adósságoknak, hanem budígetsze- riileg még jobban jártak, mintha ezek az adósságok koronákban lettek vo.na konitrahálva. mert inée a korona-kamatokat sem fizették. 1923 j u n i u s 30-tól kezdődik, tehát összesen félévre terjed, az az idő, amelv alatt a külföldi kölcsönökre szolgáltatásokat teljesítettek, ezt pedig tették azon a kényelmes utón, hogv a villamos vasat, a gáz- és elektromosművek brutto bevételének 10 százalékát fizetik, amit egyszerűen ezen dijak és illetékek felemeléséből szedtek be. tehát újból a legantiszociálisabb utón, minden progressio nélkül, főleg a középosztályra és a szegény népre hárították át ezt a terhet. Egyetlen érdemük a pénzügyi vezetés körül az, hogy miután ehhez nem értettek, lehetőleg keveset is foglalkoztak vele és ivv mám is sokat ronthattak, úgy hegy az elkövetkezendő, remélhetőleg liberális régimének nem lesz nehéz dolga az övéknél sokkal különb pénzügyi vezetést irraugu- rálni. KÖZGAZDASÁGI HÍREK Nincs is pincénk... Paupeta Ferenc igen talentumos ember. Erről vitatkozni nem lehet. Pont. Arról azonban, igenis, mar cseveghetünk, hogy Paupera Ferencet minden ok és alkalom híján, minduntalan pénzügyminiszter-jelöltnek szerepeltetik. A Pénzvilág legutóbbi számában „Paupera Ferenc önjelöltsége a pénzügyminiszteri székre“ cimü cikkben Róna Lajos főszerkesztő a bukdácsoló hírrel foglalkozik és megemlíti, hogy „pénzügyi életünknek egyik nagy síi lyu alakja, akinek a háboruelőtti Magyarország pénzügyi kor- nünyzásábam jelentékeny szerepe volt, mikor felemlítették előtte Paupera pénzügyminiszter jelöltségét, igy válaszolt: — „Az megtörténhetett Magyarországon, hogy Friedrich Istvánból miniszterelnök lett, de, hogy Paupera pénzügyminiszter legyem—ott még nern t a r t u n k !“ — Arról is beszámol a cikk, hogy Paupera a napokban maga köré gyűjtötte a közgazda- sági sajtónak néhány tagját, akikkel bizalmasan meg. ismertette — pénzügyminiszteri programját. Evvel szemben Paupera, aiz egyik napilapban nyilatkozik, hogy ismeretlen forrásból megint pénzügyminiszternek kandidálják, bár illetékes helyen erről vele sen- kisem tárgyalt. Furcsa. Ez a körforgás úgy tetszik előttünk, hogy Pauperát agyonszeretik — a barátai. Az egész dolog pedig nem egyéb, mint az. okos kis Móric (ezúttal nem Óceán Móricról van szó!) esetének a megismétlése. A tanító előadást tart az istenről: — Az Isten láthatatlan, de mindenütt ott van, — magyarázza a tanító. Megértettétek fiuk? A gyerekek kórusban válaszolnak: — Az isten láthatatlan és mindenütt ott van. Most felugrik helyéről a kis Móric:
