Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-16 / 3. szám
( ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10 000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDE! HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL íTsmlsf^issgsmg Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telelőn: 137—15. szóm Tizenharmadik évfolyam Ara 400 kor, Budapest, IV24 január 16 3. szám. Nem aggódunk Zilahi Kiss Jenő sorsa miatt és nem vagyunk hajlandók beállani az esetleg tapsolók sorába, akik nagyon kevesen lehetnek. Mert kik tapsolnának és miért? Legföljebb a itajvédők, az ébredők, a fascisták, vagy ki tudja, hogy hívják azt a világnézetet, vagy politikai irányt, amelyet Zilahi Kiss alpolgármester képvisel. Csak nekik van okuk az örvendezésre, mert abban a hitben tehetik majd ezifc, hogy az alpolgármester urat ez aj fegyelmi vizsgálat fogja lovaggá ütni és a felfüggesztés révén még martir-koszorut is sikerül majd tiszteletreméltó koponyájára helyezni. A wolfíi tábor majd műharaggal rázza az öklel- hogy „megint“ megsértették ,a főváros autonómiáját, amelyet pedig senki jobban cl nem alkudott, mint a kurzus a Dömötör-féle novella megalkotásánál és egyebütt. Előre is vissza kell utasítani azonban ezt a föltevést, mintha itt az autonómiába vadó beavatkozás történt volna. Csak ho.gy a legutóbbi példára hivatkozzunk: Komoróczy szatmári alispánt is felfüggesztették, amikor a „kilencágu tetiifészek“ szép- lelkű költőjét végighallgatta. Pedig a vármegyének is van autonómiája éc. Komoróczy csak a kötelesség- teljesítést mulasztotta el akkor, amikor Kiss Jenő alpolgármester ur magára vállalta a hírhedt ébredő- plakát szerzőségét, megirigyelte a Leim erek dicsőségét é-s k Nép borgőzös hangját. Ok és adap tehát bőségesen van a fegyelmi vizsgálatra, sőt a föliüggesztésre is, Csak arra szerei nénk választ kapni, hogy miért történt mindez ilyen későn? Kiss Jenő alpolgármester urnák meg kellett várnia ,a kurzus ötödik esztendejét, amig végre egy szalmaszíilban megbotlik. Csodálatosképen most egyszerre érdeklődni kezdenek becses személye iránt magasabb helyeken is. Pedig régen lett volna már ok arra és pedig igen sok ok, hogy ennek a kurzus- kiválóságnak cselekedeteit, diadalmas karrierjét, amely még a magyar viszonyok között is kivételes, egy kicsit szemügyre vegyék. Vádolni kell nemcsak a Wekerle-kormányt, de a Károlyi-kormányt is, hogy miért nem indítottak fegyelmi vizsgálatot Zi'ahi Kiss Jenő ellen ama bizonyos forradalom előtti levél miatt, amely messze túlszárnyalta az időt és az októberi Programm radikalizmusát. Vádolni kell a kommün utáni kormányokat;, hogy miért nem érdeklődtek az iránt, hogy miként működik ,a városházán a tanügyi nyaktiló? Nem védekezhetnek azzal, hogy nem hallottak az eseményekről, hiszen a sajtó naponta siratta el az exisztenciák hullahegyeit, amelyeket fájdalom, mesindultság nélkül hordtak ki a városházáról. De kérdezzük: miért nem akadt egyetlen kormány sem, amely kiváncsi lett volna Zilahi Kiss alpolgármester ur szónoki remekeire. Csak most kezdenek érdeklődni, .amikor nem zsidó vallásai tanítók exisztenciájáról, nem gyermek-lelkek veszedelméről, hanem egy miniszter urnák kényes és feltétlenül tiszteletreméltó becsületéről van szó. Egészen komikusnak tűnik fel előttünk, hogy sziklákat és gerendákat táncolva» ugrott át a fürge alpolgármester, amikor most egy szalma-szálban is megbotlik. Megbotlik, de ismét sértetlenül íróig talpraállani a Sörház- utca mámoritó tapsai között. Vagy kétségbe lehet-e vonni, hogy Zilahi Kiss Jenő hazafias felbuzdulásában irta alá az ébredő plakátért vállalt felelősséget? A Sorház-utcában legalább azt hiszik, hogy ebben a csatában megbukhatik Kiebelsberg, a volt belügyminiszter, Rakovszky, a jelenlegi belügyminiszter, Terstyánszky, a kormánybiztos, vagy akár maga a Bethlen-kormány is, de Zilahi Kiss Jenőnek sértetlenül kell kikerülni az ütközetből. Diaint lecsukták, Héjjas Ivántól .a rendőrségen veszik ki a becsületszót, de Zilahi Kiss Jenőhöz nincs joga senkinek hozzányúlni. Az ö személyét mi szentnek és sérthetetlennek tartjuk, mert ö maga a kurzus igazi megszemélyesítője. Az ő szellemi nagysága fényesítette be a kurzus egét, az ő hazafias felbuzdulása lángolt a kurzus tettekben gazdag hőseiben és az ő nemesszivüsége, humánus érzése, em- berszeretete tette meleggé és meghitté a kurzus öt esztendejét. Tiltakoznunk kell ellene, hogy az ilyen nagy férfiúnak akár a hajaszála is meggörbüljön. Nagyhatalom vo't eddig a kurzusnak eme tüneményes vezéregyénisége. Hiszen a főváros közgyűlésének egyharrnadrésze tette le a mandátumát az ő alpolgármesterré való megválasztása miatt. És Wolff Károly kivételes bölcsesége inkább engedte a közgyűlés egyharinadrészét, akik a főváros lakosságának nagyobb felét képviselték, kivonulni a közgyűlési teremből, semhogy ebből a negyvenkét éves fiatalemberből ne csináljanak alpolgármestert. Lelkes, kiA „Fővárosi Hirla p“-ban több1 ízben kritika tárgyává tettem Wolff Károly és társainak politikáját. A Fővárosi Hírlap hasábjain soroltam fel több cikkben azokat a tényekei, amelyek igazolják, hogy Woífl Károly és társai, akik közgazdasági analfabéták, nem hivatottak a főváros ügyeinek vezetésére. Wolff Károly a közgyűlésen megemlékezett ezekről a cikkekről és gúnyosan azt mondotta, hogy a F ő- városi Hirlap azért haragszik Wolffra, mert — a városháza puha fészkéből a kapu alá tették. Jellemző Wolff Károlyra, hogy e.gy elvi harcban ilyen személyeskedő és hangulatkeltő motívummal akarja a közgyűlést félrevezetni. Mintha Wolff Károlyt kritizálni csak személyes bosszúból lehetne, mintha egyáltalában nem volna ténybeli ok arra, hogy őt valaki támadja»!? Ez az ő hangulatkeltő beállítása, .amikor sanda mészáros módjára úgy tünteti fel a fájó kritikát, mintha a Fővárosi Hirlap csak azért adna alkalmat arra, hogy a hasábjain én ő ellene Írhassak, mert a puha fészekből kiesett. A szerkesztőség megadta már a kellő váláséit Wolff Károlynak, úgy hogy ezzel a kérdéssel én csak azért foglalkozom, mert ismét rá kell mutatnom ennek a- politikusnak mentalitására és jellemére. Még egy dolgot szükséges szóvátenni, amely az alvezér, E r n s z t Sándor működését helyezi megfelelő világításba. Ernszt Sándor nemzetgyűlési képviselő és volt fővárosi bizottsági tag ugyanis azt a kijelentést tette, hogy a főváros pénzügyei azért állnak jobban, mint az állam pénzügyei, mert a Keresztény Községi Pártnak fővárosi pénzügyi politikája jobb volt, mint az országos pénzügyi politika és ha a többségi párt úgy vezette volna a főváros pénzügyeit, mint ahogy az ország pénzügyeit irányították, akkor a főváros ma nem állna olyan jól, mint ahogy áll. Nem akartam hinni szemeimnek, mikor Ernszt preiátus urnák ezt »a kijelentését olvastam. A k e- resztény többségi párt és Ernszt preiátus ur ugyanis a főváros pénz. ügyeit abszolúte nem irányították és a főváros pénzügyei anarchisztikusán, ön- maguktól fejlődtek abban a szerencsétlen irányban, amelybe belejutottak, váló újságírók, akiknek még soha sem jutott ki az igazságszolgáltatás sújtó kezéből, most hosszú hónapokra terjedő szabadságvesztéssel sujtottan várják, hogy megnyíljon előttük a börtörtajtó. Es Budapest törvényhatósági bizottságának egyharrnadrésze várja, mikor ültetik már őket a vádlottak padjára. Mindez miért? Mert nyíltan, férfiasán, óvatosság és kertelés nélkül adtak hangot annak a közvéleménynek, amely Zilahi Kiss Jenővel szemben megnyilatkozott. íme most Zilahi Kiss Jenő maga sietett bebizonyítani, hogy a közhangulat sem ok nélkül viseltetik anirnozitással az ö személyével szemben. Megmutatta olyan pregnánsán, hegy ma már a kormány is felébredt: ez nem mehet tovább igy. Ám várjuk meg a végét. Mert az nevet igazán, aki utoljára nevet. éppen mert a Keresztény Községi Párt tudatlansága képtelen volt a főváros pénzügyi politikáját helyesen irányit am i. Ernszt preiátus ur sohasem foglalkozott a főváros pénzügyeivel aktive, hanem csupán tanácskozásokon veti részt, amelyeknek határozatai egyáltalában jelentéktelenek voltak, mig ezzel szemben az országos pénzügyi politikáért személyesen felelőssé tehető ő is, mert hiszen éveken keresztül tagja volt az Országos Pénzügyi Tanácsnak és személyesen felelős azért az országos pénzügyi politikáért, amelyről a fővárosi közgyűlési teremben olyan lesújtó kritikát mondott. Ha igy együtt látjuk Wol'íf Károlyt és Ernszt Sándort, mint pénzügyi és közgazdasági vezérpolitikusokat, akkor megfagy az emberben a vér, mert érzi, hogy ezek a politikusok, ha jóhiszeműen is, de tudatlanságukban a falnak viszik az ország és a főváros szekerét. Méltányolom azt, mikor Wolíf és Ernszt ur.ak felteszik önmagukról, hogy ők a világ legnagyobb tudósai éppúgy, mint az a cipészlegény, aki vasárnap délután a „Köpködőbben kifejtvén külpolitikai nézeteit, körülnéz barátai között és. megelégedetten elgondolja magában, hogy ő milyen nagy külügyi politikus. Hasonlóan Wolff és Ernszt urak is elképzelik, hogy a közgazdasági és pénzügyi politikához értenek és mikor a keresztény többségi párti körükben elmondják nézeteiket, csak úgy, mint az a bizonyos cipészsegéd, ők is nagy pénzügyi kapacitásoknak érezhetik magukat. A fájdalmas ebben azonban az, hogy a főváros lakossága csak nagy szenvedések és a nép nyomorának fokozódása után Jön tudatára annak, hogy ezek a szerencsétlen politikusok abszolúte nem értik az ország és a főváros sorsát közgazdasági kérdésekben irányítani. Woiíf Károly megakadályozta azt a törekvésemet, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága a közüzemekkel foglalkozhassék. Dacára annak, hogy a közgyűlés elfogadta azt a javaslatomat, hogy a» tanács az összes vagyonáról és jövedelmezőségéről tartozik elszámolást adni. W olff Károly felmentette a tanácsot ezen kötelezettsége alól, illetőleg soha egy lépést nem tett azért, hogy a tanács e közgyűlési határozatot végrehajtsa, mert hiszen — ez az én javaslatom volt és nem aiz övé. Most azonban, amikor már Wolff Beszámolót kérünk az üzemek vagyonáról és ügykezeléséről Terstyánszky Kálmán kormánybiztos úr figyelmébe! A Fiivárosi Hirlap számára irta: Ereky Károly
