Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-14 / 20. szám
Budapest, 1924 május 14. 3 3öVfÍBodWÍKMP TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * * * A hazafiasság árendásai írja: Marclal. Az bizony nagyon egészséges dolog volna, ha a Jegybank részvényeit jegyző nagyságok névsorát nyilvánosságra hoznák. Sok mindenféle tanulságot lehetne ebitől a névsorból levonni és sok mindenféle kérdést egyszeirswiindenkorra tisztázni. Amiből bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy ezt a névjegyzéket nem lesz szerencsénk nyilvánosságra hozva megpillanthatni, mert akik az országokat kormányozzák, azok soha se áldoznak föl a nyilvánosság könyörtelen napvilágának bizonyos legendákat, atnelyek megkönnyítik az emberek kezelését és kormányzását. Ilyen legenda például, hogy van itt egy népréteg, a gazdák tiszteletreméltó rétege, amely a haza fundamentuma, fentartó oszlopa és épülete. Ez az a nép- réteg, amely értékesebb, mint a többi valamennyi és ez az örök erőforrás, amelyhez az állam mindannyiszor folyamodik, amikor valahonnan erőt kell merítenie. Es hogy mindezek következtében ez az az osztály, amely a legnagyobb dédelgetésre méltó valamennyi ostályok között és mindannyiszor, amikor előáll az a helyzet, hogy különböző tiálrsiadahni rétegek pillanatnyi érdekei összeütköznek egymással, ami a-társadalmak életében elkerülhetetlen, akkor ennek a rétegnek az érdekei mellé kell az államhatalomnak állania a maga szervezett erejével. Amikor a Jegybank felállítása körül az első komoly lépések történtek, a gazdák közismert reprezentánsát azonnal jelentkeztek a maguk áldozatkészségével, mondván, hogy nem csupán csak részt akarnak venni az áldozatban és jegyezni akarnak az alaptőkéből, hanem határozottan az oroszlánrészt követelik maguknak ebből a hazafias áldozatból. Vén rókák, akik ismerik a dürgést és akiknek már elsorvadt a legendák iránt való érzéke — mint például jó magunk is — kétkedve csóválták a fejüket és a világ minden kincséért nem mertek volna esküt tenni rá. hogy a gyönyörű felbuzdulás színtiszta hazafias lelkesedés-e, nem pedig a Jegyintézetben való majorizálási törekvés. amelynek egészen prózai céljai vannak. Ezt most szépen el lehetne dönteni és belőlünk kétkedő Saulu- sokból örök időkre hivő Paulusokat csinálni azzal az egyszerű és könnyen megvalósítható bizonyítással, hogy közzétennék a jegyzéseket, amiből azonnal meg volna állapítható, hogy miután a majorizálásii huszáros nekirohanás nem sikerült és a majorizálas által megvalósítani szándékolt gazdasági cél nem volt elérhető, vájjon mennyi maradt még meg a hazafias lelkesedésből és áldozatkészségből: és mennyit legyeztek az alaptőkéből a gazdák, akik elvégre is, a legtöbb igazi aranyat étrő értékek birtokában vannak Magyarországon? Mi — sajnos — ebben a tekintetben is a legmegátalkodo'ttabb kétkedés fertőjébe vagyunk elmerülve és nemcsak hogy legendákat nem ápolunk lelkűnkben emez áldozatkészség tekintetében, hanem határozottan avval a gyannval a szívünkben vagyunk kénytelenek bolyongani a földi téreken, hogy >a városi elem összehasonlíthatatlanul nagyobb részt vett ki ebből a jegyzésből, mint a gyönyörű, aranyat termő búzaföldek urai. Ámde senki se gondolja, hogy mi ebből hátrányos következtetést akarunk levonni a gazda urak terhére! A Jegybank felállítása az ország dolga, de a részvények jegyzése egyszerűen üzleti ügy. amihez semmi köze semmiféle szentimentalizmusnak. A kormány gondoskodhatik az alaptőke biztosításáról úgy, amint jónak látja, ha az önkéntes aláírással nem sikerül: esetleg törvényhozási utón) szabhatta volna volna ki kinek-kinek a köteles porcióját. Ámde amíg az önkéntes részvényjegyzésnél tart a dolog, addig mindenki a; saját legjobb belátása szerint cselekszik ebben a dolgában éppen úgy, mint minden más dolgában és ilyen vagy olyan elhatározásába senkinek sincs semmiféle beleszólása és nem lehet, meg nem is szabad egyéneket vagy országokat a magatartásuk tekintetében kényszeríteni vagy presszionálni mindaddig, amíg a maguk belátására van bízva a magatartásuk. Ha a városi lakosok, gyárosok, iparosok, kereskedők, bankárok, vállalkozók és egyéb zsidók többet jegyeztek, ez csak annak a jele, hogy köny- nyebben szánják rá magukat ilyesmire, mint a gazdák, vagy jobban bíznak a bank jövedelmezőségében, vagy több a folyósítható pénzük, vagy gyorsabb cselekvés emberei, vagy bármi más egyéb indokból — ki tudná ezeket ezer meg ezer aláírónál számonkénti és számontartani?! — csak egy bizonyos szent dolog, hogy nem, azért jegyeztek többet, mert jobb hazafiak, mint a gazdák, rnintahogy a gazdák se azért jegyeztek volna többet — mert ök a jobb hazafiak. Az igazság kedvéért azonban hozzá kell termi még azt is^ hogy a városi lakosok, gyárosok, iparosok, kereskedők, bankárok, vállalkozók nem is állítják soha. hogy ök jobb hazafiak volnának, mint mások és ha többet jegyezték a Jegybank alaptőkéjéből, vagy ha a kölcsönelölegnél nagyobb összeg erejéig vállalják a garanciát, ebből se vonják le ezt a következtetést. Mig ellenben a gazda uraknak leszokhatatlan allűrje, hogy ök valami privilegizált- hazafiasság letéteményeseinek tartják magukat, akik valahogy úgy árendában tartják a hazfiasságot és majdnem megkövetelik mindannyiunktól. hogy ebben a tekintetben mint valami megkülönböztetett osztályra tekintsünk rájuk. Ez a legenda nagyon sok közéleti bajnak és, betegségnek a kutforrása és ez a legenda, mint a legendák általában, egy szempillantásra se bírja, el a tények világosságának a próbáját, minek folytán jó lenne egyszersminclenkorra leszámolni) vele ugy, miiként a többi kártékony babonákkal. Jó lenne már és az ország életére rendkívül módon hasznos, ha megállapodnánk abban valamennyien), hogy semmiféle osztály nem jobb és nem rosszabb hazafi a Másiknál és iiogy akinek a haza folyton az ajkán van, az még nem bizonyíték arra, hogy a szivében is erősebben volna beleedzve a haza'érdeke, mint aki egyszerűen csak végzi becsülettel a maga társadalmi munkáját anélkül, hogy ezt mint a hazának hozott áldozatot akarná feltüntetni. Tessék elhinni, hogy azok a hazák sokkal jobban érzik magukat, amelyeket a polgáraik kevesebbet emlegetnek, Iparmentés A szanálási törvényi avaslátok letárgyalása után az aktualitás előterében megjelent az uj vámtarifáról szóló törvényi avaslat, amely ellem külörféle érdekeltségek és nagyrészben a sajtó oldaláról is erőteljes harcot hirdetnek. Valószínű, hogy a javaslatot a parlamentben is kemény vita várja, nem lehet azonban kétséges, hogy mindent tiltakozás «kénére is, hamarosan törvény lesz belőle. Gazdasági kérdésekben nem szabad sohasem az objektivitást szem elől téveszteni és az, aki nem egyes kasztoknak, hanem magának az országnak kíván hasznára lenni, nem nézheti az ilyen nagy kérdéseket szubjektív szempontból. Ezeken a hasábokon mi készségesen meghallgattuk mindig az egyes érdekképviseletek és érdekcsoportok véleményét is, mert hiszen ezeknek az eredője mutatja tulajdonképen azt a helyes irányt, amelyben haladni kell. A vámtarifa-háborúsáig kérdésében is helyt adtunk már annak a véleménynek. amely ezt a kérdést a szabadkereskedelem ideális és tiszteletreméltó szemszögéből nézi. Nagyon sok szempont van azonban, amelynek gondolkodóba kell ejteni azt, aki nem akar elfogult lenni ebben a kérdésben. Mindenekelőtt: meglepetve kell látnia a biztos szemű szemlélőnek, hogy a legzajosabbak a vámvédelem ellen való harcban az agráriusok, akik azonban csak ama vámtételek ellen hirdetnek irtóháborut, amely vámtételek az ő ipari szükségleteikre vonatkoznak. Annál nagyobb örömmel iidvözlik a mezőgazdasági vámvédelmet, amely pedig az egész lakosságot érinti súlyosan. Egész általánosságban nem szabad megijedni az u| vámtarifától sem. amely ugyan feltűnően nagy- számokat produkál és ezek a nagy számok ijedelmet kelthetnek, de nem szabad elfelejteni, hogy az Ipari vámvédelmet az ország általános érdekel követelik meg. A kereskedelem szempontjai nagyon tiszteletire- méltóak, de kétségtelen, hogy ezek közé is tévedések csúsztak be. A magyar kereskedelmet sokkal jobban kell érdekelnie a magyar ipar fejlődésének, mint annak, hogy idegen vállalatok talán hitvány áruikkal árasszák el az országot. A kereskedelem hivatása a fokozottabb vámvédelem mellett is megmarad, az u j vámtarifa pedig használ a magyar iparnak, nem árt a magyar kereskedelemnek, de a külföldi behozatalt arra a minimumra szorítja, amely a mai gazdasági viszonyok között igazán elsőrendű fontosságú. Senki sem tagadhatja azt, hogy a kereskedelem és az ipar testvérisége abban is megnyilvánul, hogy az egyiknek fejlődése a másikat is táplálja. Az a kereskedelem, amely egyedül a külföldi áruk íorgalombahozatalával véli az ország és saját érdekeit szolgálni, súlyosan célt tévesztett A kereskedelem igazi hivatása a belföldi ipar termékeinek terjesztése idehaza és a külföldön és ilyenformán alig lehet kétséges az, hogy virágzó kereskedelem csak akkor támad ebben ay országban, ha mai törpe Iparunk szintén fejlődésnek indul. A vámvédelem ellen sehol a világon olyan nagy harcokat nem vívnak, mint Angliában. lÉvtizedek óta folyik ez a háborúság, a szabadkereskedelem hívei azonban még sem tudnak diadalra jutni, pedig » félelmetesen hatalmas angol iparnak aligha van oka reszketni más országok ipari versenye miatt. A magyar kereskedőnek tehát legelsösorban is erre kell gondolnia és akkor be fogja látni, hogy a csenevész magyar ipar százszorosán rászorul a vámvédelemre, amelyet a kolosszális angol ipar is elsőrendű fegyvereként tisztel. A szabad kereskedelem és vámvédelem évtizedes harca aligha a kis magyar földön fog eldőlni és így egészen természetes az a törekvés, amely a vámvédelem fönntartását célozza. Nagy szükségünk van nekünk a magyar ipar megvédésére, amelynek legalább olyan joga van arra, hogy a maga érdekeiért sikraszálljon, mint a hatalmas mezőgazdaságnak, amely szintén nem hajlandó egyeben védelmi eszközéről sem lemondani. Elismerjük, hogy az ütközőpont a kereskedő, akinek azonban nem kell kétségbeesni a külföldi ipar terjeszkedése ellen való védekezés miatt. Legfeljebb az történik meg, hogy a külföldi iparos versenyképesebb árut és versenyképesebb árat fog megállapítani, ha a magyar fogyasztóközönség elé akar kerülni. De még itt sem állunk meg. Tegyük föl azt, hogy egyes külföldi iparcikkek elöl végleg és tökéletesen elzárja az uj vámtarifa a magyar határon való átkelést. Ez sem veszedelem. Hiszen a külföldi gyáros előtt még mindler nagy perspektíva áll. lía nem tud portékáiéval kényelmesen ügynökei utján bejönni, be fog jönni a tőkéjével és gyárat fog alapítani Itt, amivel gazdagabb lesz az ország, gazdagabb az ipar és nagyobb lesz a munkaaLkalom, miáltal enyhitődik a szociális nyomor. Legelsősorban azonban a kisiparosra, a legjobb adóalanyra kell az államnak gondolnia akkor, amikor erőteljesebb vámvédelemről gondoskodik. A kisiparos alig bírja az itthoni nagyipar konkurrenciáját is, hogyan tudna tehát versenyre kelni az olcsóbb eszközökkel dolgozó külföldi iparral. Ha a külföldi ipar lemarad a magyar határon. az csak annyit jelent, hogy a magyar kisiparnak több kilátása van arra, hogy megmaradhasson és élhessen. De nem szabad megfeledkeznünk Budapest főváros érdekeiről sem. Fájdalom, legnagyobb ipari centrumaink Trianon áldozatai lettek és ami kis ipara megmaradt és él Magyarországnak, az tulajALLER KEPES CSALÁDI LAPJA Kívánja Ön as ^ÁHer Képes Családi Lapja“ című lapot közvetlenül az Ön b. címére küldetni minden csütörtökön? Ezen esetben kérjük, velünk b. címét postafordultával közölni és a lap ellenértékét előre elmünkre elküldeni. 13 lappéldány ára: 75.000 korona „Áller Képes Csaiádi Lapja“ megjelenik minden pénteken. Egyes szám ára: 6000 K Aller képes család: lapja
