Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-07 / 18-19. szám

6 Budapest, 1924 május 7. Istenek alkonya Elérkezett tehát az Isteneik alkonya? Megkezdő­dött a bálványok összeomlása? Miniden jef arra mu­tat, hogy igy van. Mert ne felejtsük el, hogy Buda­pestien minden Végnek az a kezdete, hogy az alko- nyuíó uralmat kiviccelik. Amikor az utcasarok apa­csai azt kezdték énekelni, hogy „gyenge szovjet“, akkor már nem voltak félelmetesek a kommunisták, akkor már meghúzták fölöttük a lélekharangot. Most — ha igaz — a könnyű meggazdagodás kon­junktúrája, a papír-milliárdosok fölött készülnek kon­gatni. A humor-áradat legalább megindult körülöttük és tény az is, hogy egyik csillag a másik után hull bele a bizonytalan gazdasági viszonyok sötét ejsza1- kájába, A régi, igazi gazdagok, a megingathatatlan, stabil vagyonok tulajdonosai, akik eddig szerényen megvonultak a háttérben, nevetni kezdenek az elpuk­kanó, fölíujt luftballonok fölött. Es harsogó kacagásu­kat visszhangozza azoknak a nevetése, akik kényte­len-kelletlen megmaradtak az apostoli szegénység ut­ján, akik, nem tudták elérni a konjunkturás időkben vágyaik netovábbját: a polgári jólétet sem. * i Napok óta igen komolyan beszélnek Pesten arról, hogy földönfutóvá lett, koldulni mehet a bécsiek le­gendás Bose!-je, akinek a közhit szerint néhány hét előtt még százmillió aranykoronája volt. A frank-csata ennek a felét elvitte ugyan, de vannak Pesten spece- rájosók, akik szivükben meleg részvétet éreznek a szegény Bosel-lel szemben, aki szerintük most már elmehet rongyos papír-százkoronásokat koldulni. Egy társaságban szintén Bosel-rői beszélgettek, aiki hatalma zenitjén nem lehetett olyan népszerű a rosszmájú Budapesten, mint most bukásában. A kár- örvendők légiójának egyik nem éppen szerény itagja mesélte1 el a következőt: — Bécsben történt 1872-ben, az 1873-as nagy krach előtt, amikor a földből gombamódra nőttek ki a tüneményes ui gazdagok. A Rotschild név fénye elho­mályosodott és Rotschild maga visszavonult életet élt. Szinte látni sem igen lehetett máshol, mint minden­napi tarokk-partija mellett. A tarokk-parti körül azon­ban az éles megfigyelő valami különöset vehetett észre: uj alak, uj kibic jelent meg ugyanis egy régi, tönkrement börziáner személyében. Az öreg jött, kö­szönt és minden invitálás nélkül leült Rotschild mellé. És cselekedte ezt hónapokon át. Nem szólt bele a kár­tyába, nem adott tanácsokat, nem zavart vizet: tehát szépen megtűrték a játékosok, még ha hívatlan ven­dég volt is. Rotschild már úgy megszokta az öreget, mint ahogy az ember megszokja a .tyúkszemét. Egy napon azonban az öreg .tönkrement börziáner odaáll Roth­schild elé és azt mondja: — Nézze uram, én itt kibicelek rmagának nap-nap után. Soha sem kellemetlenkedtem, soha nem kér­deztem semmit és nem kértem még egy börze-tip- pet sem. Most azonban volna egy kérdésem. X. ut megkérte a leányom kezét. Mit csináljak, oda adjam-e neki? És az akkori Bosel-nek a nevét mondta. Az ak­kori Bőseiét, akinek mesébeillő vagyonáról a.z egész világon legendákat mondtak. — Igaza van. barátom — mondta Rothschild — önnek joga van tőlem ezt megkérdezni. És én őszin­tén felelek önnek: ne adja oda X. urnák a l_e_ányát. i| Az öreg fölpattant: — De hiszen megolvashatatlan pénze van, tömén­telen vagyon áll mögötte. Minden az övé. Learatta az egész világot. — Tönkrement, elvesztette mindenét — mondta lakonikusan Rótschild. — De hiszen — szólt az újabb ellenvetés — sem­mi sem történt vele, egy föllépése sem hiányzik, úgy él, mint eddig, tökéletesen biztos benne, hogy gazdag­sága ^nost érte el a legmagasabb fokot. Es Rothschild mérhetetlen nyugalommal felelte: — Tönkrement teljesein, ő mégnem tudja, de én már tudom... Szó szerint Így vannak a mai Bősetek is. ők még nem tudják, hogy tönkrementek, hogy nincs egy va­suk sem, de a Roíhschildok már tökéletesen tisztában vannak vele ... * Egy vállalatról volt szó, amelyről az utóbbi idő­ben -sok kellemetlen hir szárnyait a levegőben. És most azt újságolták róla, hogy áprilisban nem har- mincadikán, de már húszon kilencedikén kifizette, pon­tosan és hiánytalanul az alkalmazottait. Azt módja erre egy újságíró: — Eszembe jut az Amerikába vándorolt és karán elhunyt szegény Fáy Nándor kollégánk, aki nagyon pesszimisztikusan fogadta, amikor azt hallotta, hogy az egyik nem éppen fényesen menő színház direktora automobilt vásárolt. Tudjátok — mondta — mikor vesz az ember automobilt? Amikor elérkezett a bu­kás szélére. Ilyenkor automobilt kell venni, beleülni és kölcsönpénzt felhajtani. Mert aki automobilom jár, az könnyebben kap kölcsönt. Így van. Budapesten újabban feltűnően elszapo­rodtak az automobilok ... Szoba, telefonnal VI. kerületben irodának kiadó. Cim a kiadóhivatalban. Fel kel! húzni a tőzsdeteremben... A némaságra kárhoztatott sajtó szomorú nap­jaiban vadnál-vadabb hírek kergették egy­mást, anélkül, hogy az ostoba, vagy rossz­akaratú híreszteléseket nyilvánosan meg le­hetett volna cáfolni. A tőzsdén is egymást érték a riasztó hírek. Az egyik bankvezérről is. aki ismert hosszista és gyakran irányitó szerepe van az árak kialakulásánál, lelketlen kontrcminőröik, a tőzsde hullarabló hiénái, azt terjesztették, hogy súlyos veszteségek érték és ezek miatt öngyilkos lett. A mindéin alapot nélkülöző hírek a bankvezér füléhez is eljutottak, aki te h eteti enii! mérgelődött magában, mert lapok hiányában cáfolni nem tudott. Végre arra a gondolatira jutott hogy felmegy a tőzsdeterembe és ott sajátkezűié® megcáfolja a légből kapott koholmányokat. A látogatásnak gyorsan hire terjedt a tőzsde- teremben és aki a bankvezért meglátta, meg­nyugvással vette tudomásul, hogy ép. egész­séges, jókedvű, semmi baja sincsen. Csak­hogy a tőzsdeterem nagy. ezer1 meg ezer ember lót. fut. tülekedik benne, a bank­vezért nem mindenki vette észre. Meg is jegyezte erre egy öreg börze-fóka. aki nem valami nagy tisztelője a bankoknak és bank- - vezéreknek: — Hm. Tényleg itt van, semmi baja, hazugság, amit róla beszélnek. Csak az a hiba, hogy a tőzsdeterem nagy. nem látja mindenki. Nekem az volna az ötletem, hogy a tőzsdeterem k özepén i ó magas- r a fel kellene húzni, hogy mindenki lássa, mindenki észrevegye ... A Pharmacia sikertelen kottirozása. Csak legutóbb irtunk a Fővárosi Hírlapban ai tőzsdetanács nagy szivéről, amely minidig megnyilatkozik, ha szives baráti kérelmek formájában kivannak egyes bevezetéseket és ilyenkor a tőzsdetanács jóindulatúan szemet hunv a fennálló szabályok előtt. Legutóbb igy engedélyezték a Sarkantyus-utcai nyomda papír­jainak bevezetését, amelyeket a nyomda egyik Tő- érdekeltje, a kitűnő Óceán Mór protezsállt. Bebizo­nyosodott, hogy Óceán Mór tözsdelanácsos. ha más tanácsot nem is tud adni, ezt az ügyet mindenesetre jól megtanácsolta, hiszen ma az ipari érdekeltségeket csak bármennyire ismerő ember is nagyon jól tudja, hogy a Sarkantyus-utcai nyomdában álló szedőgépek nyugodtan sorozhatok az ócskavas rendjébe, a ro­tációsok pedig bármilyen monumentális alkotások, holt tőkét jelentenek, mert Budapesten ma már nem akad senki, aki Olyan divatját múlt alakú és tipusu újságot akarna előállittatni. mint amilyent ezek az ódon rotációsok szórnának ki magukból. Hasonló a helyzet á Pharmacia részvények bevezeté­sénél is. mert.ennél a vállalatnál nehéz lenne kimu­tatni a>zi egymillió aranykorona aktívát, amelyet a tőzsdei szabályok apodiktikusan megkövetelnek. A Pharmacia mögött zajos múlt áll. Két esztendő előtt Strasse r és Társa bevezették a magánforga­lomba és ezer koronás árral kezdték. A vállalat tu­lajdonosai azonban lassúnak találták a tempót és a részvényeket a Kenyeres Banknak adták át menezselésre. A Kenyeres Bank azután mindlen tel­hetőt elkövetett, hogy a Pharmacia' részvények mellett üsse a nagydobot és minél több részvényt rásózzon a jóhiszemű közönségre. Pnarmaciáék ekkor mlár melegen kezdtek érdeklődni a hivatalos forga­lomba való bevezetés iránt. Előbb a Magyar- Német Banknál érdeklődtek és azt szerették volna, hogy ez az intézet nyújtsa be a kottirozási kérvényt. A Magyar-Német Bank azonban megvizs­gálta a státust, amelynek er ed menyek épen nem tar­tóttá erkölcsi presztízsével összeegveztethetönek ezt a feladatot. Ekkor a Bondv és Tarján bankár­céghez fordultak, amely aztán kérte is a hivatalos forgalomba való bevezetést. Ezt a kérést a tőzsde- tanács többizben visszautasította végül azonban engedett a baráti közbenjárásoknak és engedélyezte a bevezetést. Ekkor azonban újabb felhők tornyosul­tak Pharmacia ék feje felett, mert a bevezetés megtörténte előtt három hitelező a törvényszékhez cs őd nyitási kérvényt nyújtott be. Nem állítjuk, hogy ez a csődnyitási kérvény tényleg azt jelentené, hogy a cég fizetéskép­telen volna, sőt azt sem.'.hógv ezzel bármiféle csorba esett volna a cég presztízsén, de mindenesetre jelen­tette ez a kérvény azif. hogv a Pharmacilának egyes hitelezőivel differenciái vannak. Úgy tudjuk egyebek­ben. hogy ezt n kérvényt békés megegyezés folytán vissza is vonták és ilyenformán ai Phar­macia részvényeket a Bondv és Tar­ján cég általános részvétlenség mel­lett ai mull héten tényleg be is ve­zette ai hivatalos forgalomba. Ami a bevezetések történetében szinte példátlanul áll, a be­vezetési nász első napjai tökéletes üzlettelenségben folytak le. Bizonyítja ez azt, hogy a tőzsde közön­ségét ma már nem lehet könnyűszerrel megszéditeni és vásárlásra ingerelni. Az egész Pharmacia-iigyhöz még csak egy megjegyzésünk van és ez az. hogy Édes Endre fővárosi tanácsnokot a legutóbb, való­színűleg tudtán éts akaratán kívül, beválasztották a Pharmacia igazgatóságába, noha a Pharmacia a fővárosnak és pedig az Édes Endre ügy osztályához talrtozó üze m e kittek, köztük a fővárosi kórházaknak is, nagy- s z á 11 i t ó i a. Édes tanácsnok esetében tehát min­denki jogosan látna sulyös inkompatibilitást, de akik ismerik a tanácsnok puritán jellemért, nem. tételezhetik tel. hogy a beválasztás tudtával történt és nem té­telezhetik fel azt sem. hogy ezt az igazgatósági tag­ságot elfogadja és megtartja'. A Pharmacia emez erőlködése tehát szintén eredménytelen marad. A Lloyd Bank érdekeltsége a balatonfüredi fürdő- telepnél. Iklodi Szabó János nemzetgyűlési kép­viselőnek Balatonfüredien az Arácsi-uton, kiviil a für- dőtelepen, volt egy mórstilü villája, az1 úgynevezett Rodostó-villa, amely a miramarei kastély mintájára épült. A hatalmas úri lak csaknem egy holdnyi terüle­tet foglal el. Legutóbb n Balatonfüredi Q y ó g y- í ü r d ö R.-T. húszezer dollárért megvásárolta iklodi Szabó Jánostól a pompás objektumot. Ebbe a vételbe belekapcsolódott a Lloj'd Bank R.-T. is, amelynek képviseletében lent járt nemrégen Salusinszky Gyula dr., a Lloyd Bank ügyvezető alel nőké és dr. nagyszencmiklósi Dréhr Imre nemzetgyűlési képvi­selő; a Lloyd Bank ügyvezető igazgatója és megkö­tötték az érdekeltségi szerződést, amelyet a Balaton­füredi Gyógyfürdő R.-T. képviseletében Bánó ve­zérigazgató és tószegi Freund főrészvényes Ír­tak alá .Ugyancsak lent járt Hegedűs Ármin mű­szaki főtanácsos is, aki felülvizsgálta az ingatlant és szakvéleményt adott arról, hogy az épületei miként lehet átalakítani, mert az a terv, hogy a Rodostó-vil- lából nagyszabású kaszinót létesítenek, amelyben töb­bek között játéktermek, színház és hangversenyterem is lesz. Este a hatalmas adás-vétel megkötése után nagy áldomás volt a Grand-Hofelben és a banketten reggelig muzsikált Babári Jóska zenekara. Mindez Balatonfüred jövőjét igen biztató színben tünteti föl és a .,magnum áldomás“ ellen sem lehet senkinek ki­fogása: ellenben Balatonfüred fürdőközönségének mégis méltán tűnhetett föl, hogy a íiirdőbiztos-főszol- gabiró szintén résztve-tt a mulatozásban. A főszoiga- birák nem igen szoktak szerzetesi fogadalmakat tenni és általában Magyarországon még senki sem csodál­kozott azon. ha egy-egy szolgabiró kivilágos-kivir- radtíg kvaterkázoti, sőt azon sem, ha világos reggel az asztalon borosüvegek között táncolta el a verbun­kost. A balatonfüredi fürdőbiztos-íöszolgabíró azonban más beszámítás alá esik, hiszen a Grand-Hotel-beli mulatság előtt csak pár nappal jelentek meg ugyan­csak az ű aláírásával a plakátok, amelyek ékes ma­gyar nyelven adták tudtuk hogy „tapasztalta- tot-t“, hogy a fiiirdötelepen mulatozó társaságok han­gosan viselkednek“. Egyben figyelmeztette a közön­séget, hogy Balatonfüred gyógyhely és ilyenformán kénytelen volt utasítani a csendőrséget, hogy. ha han­gos vigasságot tapasztal, avatkozzék be és indítsa meg a legszigorúbb kihágási eljárást. A Rodosto-villa áldo- mási bankettjén a csendőrség egyáltalában nem avat­kozott be, a főszolgabíró ur pedig tökéletesen meg­feledkezett párnapos plakátjáról és a Grand-Hotelben közrendészeti szempontból, semmiféle hangos viselke­dés „nem íapasztaltatott.“ Hoffmann Gusztáv bevonult az Amerikai Bankba. Ismeretes, a Tőzsdei Híradó is megírta, hogy az elmúlt hetekben dr. Pauper a Ferenc, a Ma­gyar-Amerikai Bank elnöke és Fónagy Aladár, a Mobil-Bank elnöke, intézeteik egybeolvasztására nézve komoly tárgyalásokat folytattak, amelyek azonban a döntő pillanatban meghiúsultak. Paupera ezután uj tőkeérdekeltség után nézett és tényleg meg is állapodott Hoffmann Gusztávval, az ismeri kontreminőr-bankárral. aki a Földhitelbank tárcájában levő Amerikai Bank pakettből 500.000 darab részvényt, öt évi zárolási kötelezett­séggel átvett és az Amerikai banknál egyúttal ügy­vezető-alelnöki állást vállalt. Értesülésünk szerint Hoffmann bankirodáját beolvasztja az Amerikai Bankba és személyzetének egyrészót ott fogja elhe­lyezni. Pénzügyi körökben a tranzakciót nem fogad­ták valami kedvezően, mert attól tartanak, hogy Hoffmann kontremin-spekulációit az Amerikai Bank­ban is gyakorolni fogja, ami a mostani lerongyolt árfolyamok mellett már kockázatosnak ígérkezik. Egyébként a Faludi-Bán y a i érdekeltség válto­zatlanul bentmarad az Amerikai Bankban, amelynek ezentúl is Z a 1 a Lajos lesz a vezérigazgatója. Kottirozzák a Pátria-biztosítót. A tőzsdetanács április 26-iki ülésén elrendelte a P á t r i a-b i z t o- sitó r.tt. részvényeinek tőzsdei lajstromozását. A Pátria a Földhitelbank érdekkörébe tartozik. A beve­zetést, értesülésünk szerint, a Halász Laiosbankcég végzi. Hosszú idő után a tanács ezzel az engedélye­zéssel egy komoly érték bevezetését 'tette lehetővé. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytár­sulat 'közli, hogy folyó hó 3-án megtartott XXXII. évi rendes közgyűlése az igazgatóság javaslatait egyhan­gúlag elfogadván, elhatározta, hogy ,a 25.000 koroná­ban megállapított osztalékot a szokásos helyeken, május 5-től kezdve kifizeti. , Gizella gőzmalom r.-t. Az április 16-án megtartott rendes közgyűlésen az elnöklő Surány i Béla al- elnök meleg szavakban emlékezett meg Katona Zsigmond vezérigazgató negyvenéves szolgálati' jubi­leumáról. kinek érdemdús vezetése alatt a vállalat hatalmas fejlődésnek indult. Részvényenként 2000 K osztalék (200 százalék) szétosztása határoztatott el; a szelvényeket a Magyar leszámítoló- és pénzváltó bank váltja be. Végül P á 1 Ignác igazgató, a mandá­tum hátralevő idejére az- igazgatóságba és az eddigi, felügyelőbizottság egy év tartamára újra választatott. Az Urikány-Zsílvölgyi Magyar Köszénbánya Részvénytársaság igazgatósága a legközelebb össze­hívandó közgyűlésnek az 1923. évre részvényenként 25.000 korona osztalék kifizetését fogja javasolni. A Köszéabánya és téglagyártársulat Pesten (Dräsche) közgyűlése elhatározta, hogy az 1923. évre részvényenként 1500 K osztalékot fizet, mely az An­gol-magyar banknál április 22-tŐl kerül kifizetésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom