Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-07 / 18-19. szám

Budapest, 1924 május 7. 7 • • • Csodadoktort remél az ország J. Smith amerikai bankár személyében, s mi egészen őszintén nem bízunk másban, csak abban, hogy becsüle­tes törekvésű, józan pénzügyi politikus lesz. aki a „szanálás" során nem fog légtornász- nuitatványokra kedvet kapni. Csodákban azonban nem hiszünk és nem álmodunk ar­ról, hogy most már olcsó lesz Budapesten n villany, a gáz, a viz, a villamos, az élelmi­szer. Keresztény községiek politikája volt csak az, ami Budapesten csodát tudott művelni, mert ök azután a deficitmentes költségvetés mellett olyan magasra tudták emelni a közszolgáltatások tarifáit, hogy csak agy ropog bele a pesti polgár csontja. Az állam példát vehetne erről a költség- vetésről, hiszen úgy is minden mindegy: semmiképen sem megyünk valami nagy bi­zalommal az egész „szanálási' akció elé, amikor eljön ide Budapestre Engel volt osztrák pénzügyminiszter és tartalmas elő­adásban fejti ki, hogy most a számlás után Becsben újból megnyíltak a drágaság csatornái. Az osztrák pénz kifelé ugyan stabilnak mondható, de befelé éppenséggel nem lehet értékállónak tekinteni. A szaná­lásnak ezt a tokát azonban mi már régen elértük, ha csak ezért jön Mr. J. Smith, akkor legiöllebb egy kedves vendégünkkel lesz több, de az ország továbbra is koldus marad. Az aranyparitásos házbér sokkal rettenetesebbnek bizonyult, mint amilyennek féltük, háztartások roskadnak Össze, kimondhatatlan bajok keletkeznek, mert a fixfizetésesek és munkások ötven százaléka nem tudja kifizetni negyed­évi házbérét a május havi fizetéséből. A másik ötven százalék pedig ámítva torpan meg zsebében maradt szomorú papirbankói- val: mit eszihik ezután? Mindez pedig csak egyik része a veszedelemnek, mert a má­sik rész, ha lehet, még ijesztőbb, hiszen az üzlethelyiségek, boltok, vendéglők bérei olyan horribilisak lesznek, hogy fantasztikus árakkal kell számolnunk, de egyben biz­tosak lehetünk abban is, hogy május má­sodik felében minden második bolthelyisé­get zárva fogunk találni. De hát akkor mi­nek ez a példátlan boltbéremelés? Üres bol­tokból nem lehet a házakat megreparálni és az üres boltok béréből a háziurak egy pikkoló-fékétét sem tudnak majd inni. Váj­jon ki irigyli az agyvelőt, amely a háziurak esztelen követeléseinek felülve, egy csa­pásra tesz tönkre lakót, iparost, kereske­dőt, gazdasági életet és háziurat egyaránt? Sok a pletyka a városházán, de ha a jelek nem csalnak, a sok pletyka között sok az igaz hir is. A töméntelen szóbeszéd azonban egytől- egyig azt példázza, hogy a múlt rezsim nem igen bizakodik a feltámadásban. Lelki szemeink előtt bőröndök, speditőr-kocsik jelennek meg, ami azt jelenti, hogy sok urat látunk a városházán nyugtalanul ülni a helyén, mondhatnánk, sok kapacitást lá­tunk a helyén fészkelödni. És érezzük, hogy Wolff Károly atyai keze is működésben van: a kiváló vezér menti, ami, vagy he­lyesebben aki menthető. Az egyik kurzus- lovag még hűséget esküszik Kurzus kis­asszonynak, de ugyanakkor már gondosan körültekintett, nem lehetne-e gyorsan visz- szairatkozni valamelyik demokrata-kaszi­nóba, sőt a félénkcbbck között ma már olyanok is akadnak, alak melegen érdek­lődnek a szociáldemokraták községi Pro­gramm ja iránt. Megijedni sohasem jó, de ez a sietség mégis csak megokolatlan talán. Ámbár azt hisszük, menekülő patkányoknak nem igen lehet jó tanácsot adni, mert azok nem igen hallgatnak az okos szóra. Csak szaladnak, ki merre lát... * • • A Fővárosi Hírlap és a nyomdász-sztrájk. A sze- dömtinkások és a nyomdák között felmerült differen­ciák és az ebből keletkezett szinte példátlanul hosszú munkabeszüntetés természetesen, mint a többi lapo­kat. a Fővárosi Hírlapot is súlyosan érintette. A Fővárosi Hírlapnak mégis sikerült gyors és odaadó munkával elérni azt. hogy közvetlen hús- vét előtt, tehát már a sztrájk napjaiban is megjelenjék. Azóta azonban, a belügyminiszter tiltó rendeleté foly­tán. a Fővárosi Hírlap munkájának is szüne­telnie kellett és most, amikor újból a. közönség elé lépünk, kérjük a szíves elnézést, hogy rajtunk kivid álló okok miaitt a laip megjelenésében szakadás állott be. Az újonnan megkezdett munka ni kedvvel tölt el bennünket és igyekezni fogunk jó hírszolgálat tál és az események becsületes, erőteljes kritikájával tovább szolgálni azokat a nagy érdekeket, amelyeket a közönség ránkbízott. Baracs Álarcéi ünneplése. B a r a c s Marcel díszes és tisztelt neve uj fényt kapott az elmúlt héten azokon az ünnepléseken, amelyekben abból az alkalomból »ré­szesítették, hogy a Budapesti Ügyvédi Ka­marában negyedszázad óta tölt be vezető pozí­ciót. Baracs Marcel közéleti szereplése annyi ékes­séggel dicsekedhetik, hogy most ennél a mérföldkő­nél tökéletes megelégedettséggel tekinthet vissza gaz­dag múltjára. Neve már kora ifjúságában kezd feltü­nedezni. a7, egyetem aulájából szivárog ki a hir. hogy ott uj vezér lelkesíti a sziveket, elokvens szónok, testben pedig dalia. A társadalmi életben is szerepelni kezd és a szó legnemesebb értelmében vett anamyifju- ként szeretik mindenütt. Közben nagyon neveli presz­tízsét, hogy lovagias ügyekben minden alkalommal övé a döntő szó. Sohasem krakéler, de mindig lovag, irtózik az, afíérektől, de félelmetes verekedő. Párbaj­kérdésekben ma is megfelebbczhetetlen fórum. Sze­replésben gazdag társadalmi élete mellett volt ideje tudásának hatalmas fejlesztésére, volt ideje a tevé­keny munkára, amely mint ügyvédnek is irigyelt ne­vet biztosított. Előbb Készíts Antallal nyitott kö­zös irodát, később önálló lett és a legkeresettebb ügyvédek egyikévé küzdötte fel magát, akit a keres­kedelmi jog legkiválóbb specialistájának tartanak Magyarországon. A L fp' ö t'V á r o s i Kaszinó* ban rendezett ünnepségen Pesthy Pál igazságügy- miniszter kétszer is felszólalt és meleg szavakkal vá­zolta Baracs Marcel érdemeit. Az a ritka kitüntetés érte. hogy a Lipótvárosi Kaszinó disztagjává válasz­totta. Más kitüntetés, mint az emberek szeretetének meleg megnyilatkozása, nem érte. De nem érit© más­kor sem, mert Baracs Marcel igaz demokrata1, akinek már régen kijárt volna a méltóságos cím, de azt min­dig elhárította magától, sohasem fogadott el semmi­féle kitüntetést. Kinevezés a Giróbau. A Qiró- és Pénztáregylet tisztviselői kábának egyik kitűnőségét. Falvay Gézát, az elmúlt hetekben cégvezetővé nevezték ki. Falvay régi. mindenkor megbecsült tisztviselője az intézetnek, de a legutóbbi viharos, munkával tulhal- mozó esztendők alatt, amelyek a Girót mértéken fölül próbára tették, mindinkább kibontakoztak és bebizonyosodtak azok a kvalitásai, amelyek most vezető-poziciót juttattak neki. A Giró ui cégveze­tője különben hosszú időben szoros vonatkozásban volt a sajtóval is. amelynek kipróbált, teles munká­saként ismertük. Falvay Géza jelentős ©lőlépése régi kollégái körében is őszinte örömet kelt. A Sas-Köri szecesszió. Megemlékeztünk már 3 Fővárosi Hírlapban arról, hogy a legutóbbi Sas-Köri választások óta ellentétek támadtak a klub autochton tagjai és a kurzus ideje alatt beszivárgott uj elemek között. A regiek nem értenek egyet azzal a szellemmel, amelyet a Wolff Károly sleppjéhez tartozó alvezérek kívánnak megvalósítani és ilyen­formán a Sas-Kör régi tradícióihoz ragaszkodó libe­rális elemek a leghatározottabban a Szecesszióra gondolnak. A kivonulók szervezkedése tovább folyik és igen erősen előrehaladt az utóbbi időben is. Leg­újabban arról az eseményről számolhatunk be. hogy a szecesszió rosták Wälder Gyulát akarják moz­galmuk élére állítani. A lebujok leleményességén nem fog KI a rend­őrség. A mulatóhelyek megrendszajb ál vázasának igen nagy feneket kerítettek a rendőrségen és nekünk, akik legelsősorban kő vetettük a tűzveszélyes, er­kölcstelen és rabló lebuiok beosukatását. hinnünk kellett benne, hogy komoly akcióval állunk szemben. Mert nem lehet elegendő, ha megmagyarositják a bittttanyák címét, nevét; amikor mindenki tudja, hogy a magyar név mögött ugyanaz a dorbézolás, ugyanaz a rablás és erkölcstelenség rejlik, ami reilctt azelőtt a francia név'' mögött. De szüntettek is be egy-két mulatót. Bezárult néhány büntanya kapuja. Sajnos azonban, egek a könnyű keresetből áld emberek, akik mindenkor az emberi léhaság vámszedöi voltak, nem szívesen mondtak le gondtalan, vidám életük­ről. fosztogató mesterségükről. Fühöz-fához kapkod­tak, mig végre akadt olyan is. akinek sikerült újra megnyitni a boltot. Az egyik ilyen bezárt mulató­helyet nem régen újból megnyitották, mert igen nagy Protektor akadt. Ez a Protektor egy ébredő színész, aki tehetséges volta és jóhirneve dacára eb­ben a lebujbán 'töltött be ..előkelő" szerepet. Az éb­redő színésznek sikerült a rendőrség szivére hatni és a mulatóhely kapui újból megnyíltak. Nagy volt a boldogság és a budapesti éjszaka notórius lumpjai megint csak ide húztak, mert nagyon iól • tudták, hogy itt orgiákat ül az erkölcstelenség. Nem törőd­tek azzal sem, hogy az ébredő színész protekciója csak azzal a feltétellel volt hatásos, hogy bizonyos, meghatározott átalakításokat kellett a helyiségen eszközölni. Mint mondják, cl is végezték ezeket a korrektúrákat; de hogy a 1 eb uj tulajdonosok ravasz­ságán nem lehet kifogni, már az is kiderült. A mi­nap ugyanis betévedt egy ismert budapesti ur a mulatóba, ahol kényelmesen elhelyezkedett társasá­gával egy jó páholyban. Alig ültek le azonban, ami­kor hirtelen elaludt a villany, sötét lett. de korom­sötét az egész helyiségben. Hát bizony eltartott jó néhány percig, amíg ismét kigyultak a villanykörték és folytatni lehetett az előadást. Alig telt el azonban tiz perc. amikor megint felmondta a szolgálatot a villanyvilágítás. Egyiptomi sötétség borult megint a helyiségre, ahol a páholyok tájáról gyanús zajt lehe­tett hallani. Amikor már harmadszor ismétlődött meg a dolog, a kitűnő gavallér kérdőre vonta a pincért: — Micsoda disznóság ez, hogy itt minden tiz percben elalszik a villany? És jókat kívánt a székesfőváros elektromos­művei nagytekintélyű igazgatóságának. A pincér, közismert pesti iassz.' bizalmasan odahajolt a gaval­lér füléhez, akit régi vendégjének tisztelt és elme­sélte neki a dolog nyitját. — Tetszik tudni, nagyságos uram. áruikor visz- szakaptuk a licencet, a rendőrség kikötötte, hogy j meg kell szüntetni, át kell alakítani a mi hires és ( kedvelt „csukott páholyainkat“. Meg is csináltattuk, engedelmeskedtünk becsületesen. Valahogy azonban kárpótolnunk kell a közönségünket, amely már hoz­zászokott, hogy minálunk igen előnyösen jut diszkrét percekhez. A villany tehát nem a villamostársaság hibájából aluszik el minden tiz percben; hanem ellenkezőleg a mi előzékenységünk oltja azt el. Ha már olyan sok dohányt hagynak itt az urak, legalább nyújtsunk nekik valamit, ha mást nem. egy kis jótékony sötétséget. Hiába, a Icbujok patkányainak leleményességét nem lehet kijátszani. Ezek az elszánt exisztenciák ha lebontatják is a „csukott páholyokat“, de ugyan­akkor kitalálják, hogy el lehet oltani a villany­lámpát. Az évadsár* ssaasAetés májas! műsort Kleky Annus, Hites Olga, Német Nándor és Simái Pista Vlll-ik Adolf" Harm at h Imre ésekes-táncos bluett je 5 Holland Mädels amerikai tánocaopo rt Ka adata pont tél 10 érakor. Evelyn és Rosetty vámpírt ioc Gál Lilly, Balogh Has 2 Hollos 2 oroaa tiackettée Hadrendit meleg keaybs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom