Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-10 / 2. szám
Budapest, 1923 január 10. Le Kell törni n szulnmi-WroK uzsoráját Zsir- és szaiámi-dézsmát a fővárosnak! miatt megrovásokban részesült a polg'ár- mester, az illetékes tanácsnok, akik ■— mint mondják — nyugodalmasan aludtak odahaza, miközben a budapesti Dunaparton a nép ezrei mutatták be hódolatukat. Nem tehetünk róla, mi nem tudunk olyan nagy fontosságot tulajdonítani ennek az esetnek, mert az éjszakai felvonulásban aligha volt jelen a miniszterelnök, a kormány, a zászlósul-ak, a főpapok. Miért legyen akkor ott pont Lobmayer tanácsnok? Ez a felvonulás, ez a tüntetés nem a kapacitások, hanem a névtelen milliókat képviselő ezrek hatalmas megnyilatkozása volt. Itt nem számított még az sem, ha valaki véletlenül grófnak vagy bárónak született, mert az éjfél szülöttjének nem imponáltak soha a címek és rangok. Sőt nem görnyedt volna alázatos üdvözlésre a dunaparti szobor ércdereka akkor sem, ha személyesen, varázslatos lényüknek teljében megjelentek volna maguk az ellenállhatatlan Sipöcz és a fölülmulha- tatlan Wolff Károly. Szeretnénk tudni, hogy milyen tervek és szándékok, milyen eredmények reményei fütik az embereket ma, amikor mindenkinek egyesülnie kellene az ország és a főváros felvirágoztatására, úgy széthúznak az emberek, mint még soha. Ha lehetne, minden ember külön egyesületet alapitana, ha annak módja lenne, minden szia, minden hang, minden mozdulat kii- lömbözősége szerint széttagolódnék a magyar társadalom. Azt olvassuk példának okáért, hogy a keresztény kis-liáztulajdo- nosok külön szervezkednek. Hiszen partájok vagyunk magunk is, nem bánjuk tehát, ha a háziurak nem tudnak kellően szervezkedni; de ez a széthuzási törekvés társadalmi nyavalya, amely igen káros és veszedelmes. Ma mindenhol külön szervezkednek a keresztények és zsidók, a kicsinyek és a nagyok, a szőkék és a barnák, sőt a kicsiny szőke keresztények és a nagy barna zsidók is. És ha akármi történik is, be kell látni végre, hogy mindezt azok idézték fel, akik felekezet szerint csináltak politikát és felekezet szerint osztályozták az embereket és az irántuk való rokon- szenvet, vagy gyűlöletet. Uj és igazi keresztényeknek kel! jönniük, akik újra összekovácsolják a magyar egységet. Elemi erővel csap fel a polgárság tiltakozása az ellen, hogy ne csak az ingét kelljen odaadni adóba, hanem a finánc is kulcsot kapjon mindnyájunk lakásához. Valószinii, hogy a pénzügyminiszter, aki okos, élet-tapasztalatokkal bőven rendelkező férfiú, szintén tisztáiban van azzal, hogy kellemetlen helyzet az, amikor a fináncot hivatalból teszik meg házibarátnak. És hinni kell benne rendületlenül, hogy a miniszter belátással lesz és helyt fog adni a komoly kívánságoknak. Más szóval ez annyit jelent, hogy az általános kereseti adó ellen való tiltakozásnak eredményei készülnek, a nagy kampánynak sikere lesz. Komoly munka volt, az igaz. Napok óta nem találkozunk ellenzéki követtel, meg városatyával, aki nem suttogna, mert a kereseti adóellenes meet ingeken rekedtre beszélte magéit. De ha már a Petöfi-ünnepen nem volt ott a hivatalos Budapest, legalább miért nem tiltakoztak a fináncnak házibaráttá való avanzsálása ellen? Vagy csakugyan igaz az a legenda, hogy a hivatalos Budapestnél még mindig nem szűnt meg a kereskedelem-ellenes hangulat? De ha ez igy van, akkor most bebizonyították, hogy nemcsak kereskedelemellenes, de iparos- ellenes, ügyvéd-ellenes, orvos-ellenes, munkásellenes, és ki tudná felsorolni még milyen ellenes hangulat is van. Csak azt szeretnénk tudni, hogy a sok „ellenes" közül ki fog majd rájuk szavazni? , Negyedik hete már annak, hogy tiz hazai szalámigyár megkezdte az üzemét és. e héten adják át a Köztiszltiviseiiők Fogyasztási Szövetkezetének az> első zsirkvantumokat. Fontos kérdés, vájjon Budapest székesfőváros ziSirakciójára jut-e a szál á nagyáriái termékeiből, valamint közérdekű probléma az is, mennyi sertést dolgoznak föl gyáraink, mennyi zsírt fogúnak fölajánlani s általán mi várható a természetben nyújtandó illetékektől? A Fővárosi Hírlap munkatársa fölkeresnie dr. K n o p p Sándort, a GyOSz titkárát, aki a következőkben vázolta a kialakuló helyzetet: — A közfogyasztás céljaira a szalámigyárosok mintegy száz, vagon zsirt fölajánlottak. Fenyő Miksa doktor, a Gyáriparosok Szövetségének igazgatója és én, a szalámigyárosok képviseletében tárgyaltunk Búd János közélelmezési miniszterrel az átvétel ügyében. A miniszter ur ugyanis a gyárosokat azzal bízta meg, hogy tárgyaljanak a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetével1 a gyártásból megmaradó zsir átvétele végett. Megállapodás történt tehát, hogy a gyárosok minden száz kilogramm husért át fognak engedni hatvanegy kilogramm zsirt. S ha a miniszter hozzájárul, akkor a sertésmaigyvágók utján bonyolítja le a Fogyasztási Szövetkezet az akciót. — Fzt elfogadta a miniszter és a lebonyolítás most igy történik. A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének e héten aidjále át a gyárosok az első zsirkvamtuiuot, még pedig összesen tizenöt vagonnal, F mennyiségért a megfelelő húst nem készpénzben, hanem természetbeni kapják meg a gyárosok. — Natgyon fontos probléma marad, 'vájjon a székesfőváros zs.irak dójára' c s a k- u g y a n j u t-e s ha igen, m e n n y i, a szar 1 ám igy ár tás folytán? Erről ma ia, következőket mondhatom: Hogy a fe.nmara.d0 zsírból milyen közellátásira mennyi jut, ez nem a Szallámigyárosoktól függ, ha'nem a közellátási minisztériumtól. A gyárosok negyvenezer diarab hizotiti sertés földolgozására kaptak engedelmet és A bőrkérdés, úgy látszik, állandóaui napirendem. marad. Eltekintve azoktól a háborusár goktól, amelyeket a belföldi bőr- és cipőgyárosok vívnak meg a külfölddel és elsősorban a magyar piacra törő csehországi érdekeltségekkel, itthon, egymás között is kiéleződött a harc. Legújabban a nyersbőrkereskedők fogad- koznak, .hogy tarthatatlan helyzetükön változtatnak. Nevezetesen azt panaszolják, hogy mióta a 'nyersbőr kivitelét a kormány betiltotta, a borkariéi szinte diktáló ha tál araihoz, jutott és tetszés szerint állapítja meg a nyersbőr napi árát. Ezt állítják a nyersbőrkereskedők. Hogy jogos-e a panaszuk, általán, hogy mi a helyzet e kérdésben, munkatársunk tárgyilagos forrásnál informálódott és kérdéséivel Reich Samiuhoz, a Községi Élelmiszerüzem vezérigazgatójához fordult, aki a következőket mondotta: — A nyersbőrkereskedők csakugyan panaszkodnak. Mert a helyzet az, hogy a nyersbőrt a tilalom dacára mégis csak exportálják. Nem direkt a. nyersbőrt viszik ki az országból, hanem a szarvas- marhával együtt, az élő jószágon. A gazda a nyersbőr világparitási árát igy is megkapja. A kite r- melt nyersbőrt azonban nem lehet exportálni, a mészáros és a nyensbőrke.reskedő tehát a kartelbe tömörült ipari érdekeltségeknek van kiszolgáltatva. Es eziek tényleg diktálják az árakat — lefelé. — Es mégis mit tapasztalunk. Bármily mértékben esik is a nyersbőr ára, a kész- c z i p ő nem olcsóbb. A czipőiparosok azt állítják, hogy a hallatlanul megdrágult bőrárak miatt. A kartelbőr,gyárak tehát a nyersbőrt mélyen a világparitási ár alatt vásárolják, de a kikészített bőrt aranykoronákért árusítják. Megtehetik, mert monopo- lisztikus helyzetükben az' áriakat ők szabályozzák, így aztán nem stimmel össze a nyersbőrnek és a kész czipőnek az ára. Nagyon egyoldalú dolog ez, azt el kell tényleg ismerni. Itt az a teendő, hogv a ennyit fognak földolgozni. Természetesen a fejlett hazai gyártás kapacitása sokkal nagyobb, ugyannyira, hogy amelyik gyár százötven vagon szalámit tudna előállítani, az legfeljebb husz- harrninc vagonnal gyárt, mert csupán ennyi jut rá a kvóta szerint. A fenm-aradó zsirt mindenesetre fölajánlják közfogyasztási célokra és a miniszter mérlegeli, mennyi juthat Budapest székesfőváros zsirakciójára. Annyit mondhatok, hogy egyelőre nincsen szó a gyárosok és Budapest főváros közt való tárgyalásról, aminthogy a köztisztviselőkkel se történt nagyobb mennyiségre megállapodás. Az újabb kitermelés folytán előálló zsírt fel fogják a gyárosok ajánlani a miniszternek és ö dönti el, .ad-e és mennyit ad a székesfőváros zsirellá- tásának céljaira. Ez a helyzet. B u d miniszter, aki a főváros szegényebb sorsú közönségének ellátásáról eddig is sok megértéssel gondoskodott, bizonyára módot fog találni arra, hogy a szalámigyárosok zisir-mcnnyiségé- ből a főváros közellátása is megfelelően részesedjék és hogy ezáltal az olcsó zsir-akciót’ a főváros hazai zsírból fedezhesse és ne legyen kénytelen amerikai zsirt importálni. De módot kellene keresni ama is, hogy a hallatlanul nagy kedvezésben részesült skálám igy áros-ok és itt elsősorban a napról- napra milliókkal gyarapodó Magyar szalámigyár r é s z v é n y ti á r s a s á g r a, továbbá a Herz-féle .szalámigyárra gondolunk, hogy a kivitelre kerülő g y á r t m á n y b ól a f ö- város részére bizony o s m e n n y i s c g ii é x p o r t d é z s m á t tér m érzetben i s 1 e. a d- i a n a k, mert az már valóban tűrhetetlen, hogv a magyar fővárosban a szalámit kilón- k i n.t 2400 ko.ro n á ért árusítsa k. Azzal nenn törődünk, ha a svájciak vagy a franciák pohosra hizlalnák a Magyar szalámigyár főrészvényeseit, de az ellen tiltakozunk, hogy ezek a karvaly-körmii urak rajtunk is több száz percentet keressenek. Ha az export-dézsmából olcsón árulna a főváros, az. ármérséklő hatással volna és mindenütt ju.tláuyosabban árusítanák a szalámit, amely igy nem volna többé luxuscikk, hanem közfogyasztási élelmiszerré is válhatnék. Nagyon kívánatos volna, ha Búd miniszter rendet teremtene a szalámi-dzsungelben és. az. ott uralkodó hallatlan profit-éhséget némileg lefokozni igyekeznék. két érdeket igazságosan v a 1 ab o g y összeegyeztetni kell. — Hangsúlyozom, hogy én csupán mint csöndes szemlélő nyilatkozom ez ügyben, vagy mondjuk igy: egy a fogyasztók közüli, aki látja a helyzetet, az előzményeket s a körülmények hatását. És mint ilyen, vizsgálom a készcipő árát, mert ha a cipő olcsóbbá vált volna^ vagy ezután olcsóbbodnék, akkor minden rendben lenne. Azonban... Szőv-a! más megoldás nincs, mint az érdekeket összeegyeztetni, ahogy az igazság kívánja. Más forrásból arról értesülünk, hogy a hazai bőrgyárosok annyi nyersbőranyaggal, de főleg készbőrrel rendelkeznek, hogy a myersbőrkeres- kedők helyzete rövidesen még inkább súlyosodra fog. A Woliner-Mauthner-Machliip koncentráció ugyanis kíméletlen agyafúrtsággal dolgozik. Hogy a nyersbőrkereskedőket letörjék, bőrszükségletüket három-négy hónapra is beszerezték és igy vásárlás nélkül hosszú ideig is elleni- állhatnak. Ezen a fronton tehát már csaknem nyert csatájuk van. A másik fronton érzékeny rést vágott a kereskedelmi minisztérium, ahol idejekorán átláttak a szitán. Wolfneréik a készárunál is föltétlenül diktálni szeretnének. Harcot indítottak tehát a cipőbehozatal ellen. Ezt a fondorlatos szándékot azonban a kereskedelmi minisztériumban elgáncsolták. Wolfneréknek tehát nem sikerült a készcipőt a szabadlistáról törültetni, hogy az árakat — előbb a készbőrnél, a'ztán a cipőnél — a világparitás fölé srófolhassák. A borkariéi egyébként belekerült a kutyaszorítóba. Előbb a cipőkereskedők fordultak ellene, most meg a nyersbőrkereskedők tömörülnek és a Kereskedelmi és iparkamara, illetve az OMKE segítségével harcot indítanak Wolfnerék diktatúrája ellen. Akik nem férnek a bőrükbe Nyersbőrkereskedők a Wolfuer-Mauthner-Machlup-kartel ellen
