Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-10 / 2. szám
2 Budapest, 1923 január 10. iMJMBOarlHJZMP További értesülésünk szerint a Betlilen-kor- mány tagjainak többségében nincs meg a szándék, hogy Wolffék kívánságát honorálja és ez csak abban az esetben történnék meg, ha „politikai szükségesség parancsolja.“ Hogy mi e tekintetben az ellenzéki álláspont, azt több ízben volt módunkban kifejteni, most azonban belekerült a kombinációba a rendeleti életbeléptetés gondolata is. Itt ráadásul még az az aggodalom is kisért, hogy a kormány — ha Wolffék befolyása alá kerülne — a törvényjavaslatot majd olyan későn nyújtaná be, hogy a rendeleti mandátum-megtoldás okvetlenül bekövetkeznék. Az ellenzék optimistább része lehetetlennek mondja ezt a tervet, mert — mint mondják — a kormány nem adott okot arra, hogy a parlamentarizmusnak ilyen megsértését vagy kijátszását fel lehetne róla tételezni Az ellenzéki politikusok ugyan nem tesznek erre célzást, de a mai szituációban, amikor a kormány kétségtelenül komoly lépéseket tesz az ellenzék télé, merő képtelenségnek tetszik, hogy a Wolff-féle extravagáns és támogatásuk értékét messze túlhaladó kívánságokat honorálni lehessen. inkább, mert ma már a franciák is sürgetik a dolgot, hiszen az ő megállapodásaik csak az angol és más hitelezőkkel történt tárgyalások után perfektuálhatok. A londoni deputáció különben már össze van állítva és ezen a téren komolyan számba vett ék azt, hogy minél kevesebbe kerüljön a legnemesebb valutájú európai államba való utazás. Hasonlóképen meg kell állapítanunk a magunk objektivitásával, hogy nincs jogosultsága annak az ál ellenzéki oldalról felhangzott vádnak, mintha az első londoni ut, amelyet Wolff Károly és F o c k Ede tanácsnok tettek meg, fölösleges kéj utazás lett volna. Az ilyen komolytalan vádakat az az igazi ellenzéki tábor, amely a komoly bűnök sorozatával fogja megbuktatni a mai rezsimet, seimmiképen nem vállalhatta. Újabban különben azzal a szenzációval kedveskednek, hogy a külföldi követelések felét az álam fogja vállalni. Ezek a hírek igazak, de nem újdonságok, mert bár burkoltan, de a párisi ut előtt való közgyűlésen bejelentette ezt W oil ff Károly és mi már akkoir sem voltunk hajlandók ezt vívmányként elkönyvelni. Nem tekinthettük többségi párti »kérnék, mert mi Budapestet sohasem tekintettük kizárólag ;a budapestiekének, hanem úgy tartottuk, — és ezt hisszük, helyesen, — hogy a főváros épp úgy az országé, mint a bennlakóké. Kultúránkból nekik is adunk, hiszen a fiaik itt tanulnak, közegészségügyünket megosztjuk velük, hiszen a kórházaink tele vannak vidékiekkel és minden gazdasági sikerből, amit Budapest produkál, az ország is kiveszi a maga részét. Nem kellett! tehát a kormányt rákényszeritení nehéz tusákkal arra, hogy felerészét vállalja a főváros külföldi adósságainak, amit különben Tele s z k y János P á r i s b a mi i s bejelentett, mert K ál lay pénzügyminiszter sokkal bölcsebb ember, semhogy ne tudná, hogy ha a főváros tönkremegy, akkor az országot is magával rántja. A párisi utról és az eddigi eredményekről bizalmas felvilágosításokat eddig sem kapott az: ellenzék és valószínűleg később sem fognak sokkal többet tudni, mint amennyit a polgármester a szerdai közgyűlésen a legnagyobb nyilvánosság előtt is el fog mondani. Értesülésünk szerint a többségi párt ezt az alkalmat görögtüzes jelenetek iniszcenálására fogja felhasználni. Wolff és Sipőcz annyi tapsot fognak kapni, amennyit akkor sem érdemelnének, ha ők építették volna fel Budapestet. Ezideng legalább ez a terv. Nem sietnek annyira azzal az előterjesztéssel, amely a fizetendő összegek fedezetéről hivatott gondoskodni. Nem is opportunus ezzel sietni, hiszen tele van népszerűtlen ötlet© kik' e 1, amelyek aligha vágnak bele abba .az ajgitációs programúiba, amelyet máris megindítottak. Wolffék a maguk jelAz ellenzék minden erőssége mellett is rendkívül óvatos és most, amikor megjelent a központi választmány felhívása a választópolgárok összeírásáról, egymást kezdik érni az egyes pártok plakáttal, amelyek a választópolgárokat jogaik érvényesítésére hívják fel; vagyis már ma megkezdődött a választási nagy versenyfutás. Hogy az esztendő végéig ez a verseny mivé fog dagadni, ma szinte beláthatatlan, bár az sem lehetetlen, hogy az amúgy is halálraítélt kurzus és a kurzus-bajnokok akkorra végleg eltűnnek a lehetőségek színpadáról. Az ellenzéknek különben újabb sérelme, hogy az összeiróküldöttségekhe még csak meg sem kísérelték az ellenzék meghívását és így kiderült, hogy csak közönséges és jámbor parasztfogási kísérlet volt mindaz, ami az utóbbi időben az ellenzéknek a szocialisták ellen való harcbahivása körül történt. Az ellenzék harca már a szerdai közgyűlésen a legerőteljesebben meg fog indulni és nem lehetetlen, hogy az összecsapás már az első alkalommal meg fog történni, mert az ó- esztendőbeli jobboldali érzelgések után az uj esztendő a végletekig menő harcot hozza meg. szavaival csak a demokrácia táborából tudtak hódítani; a demokratikus ©femek pedig, ha eddig ki nem ábrándultak volna belőlük, megcsömörlenek attól az antidemokratikus tervezettől, amely a vizet, gázt, villanyt, villamost drágítja, a fogyasztási adót emeli, ami viszont az általános drágulásnak ad újabb lökést. Természetesen emelni fogják és emelni kell a vigalmi adót, a pezsgö-adóitl, a Sizálloda-adót. meg miegymást, de ez a legikeyésbbé sem enyhíti azt, hogy élénken támogatják antidemokratikus intézkedéseikkel az újabb drágasági hullámot. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy bérházakat is el akarnak adni (©s ha W o J f f Károly tervei győznek, talán még mási egyebet is), akkor bőséges anyaga lesz az ellenzéki kritikának és olyan támadási felületet kap az ellenzéki harc, amelyet még keményebb legények, jobb politikusok sem bírnának ki, mint amilyeneknek a kurzusbeliek bizonyultak. De egészen eltekintve a külföldi adósságok törlesztésének mázsás^ gondjaitól, egyébként is igen problematikus ebben a pillanatban a főváros gazdasági helyzete. Azokat a jövedelmeket, amelyeket Budapestinek átengedni készül a kormány, még mindig nem folynak be. Sőt a városok háztartásáró 1 szóló törvény- javaslat körül, amely elsősorban érdekli a fővárost,, elviellentétek mutatkoznak a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium között. A kormány általi a főváros és általán a városok részére átengedett jövedelmek kérdésében autentikus helyen a következő felvilágosításokat kapta a Fővárosi Hírlap munkatársa : — Budapest székesfőváros háztartása igém súlyos helyzetibe jutott, mert azokat a régi adónemeket, aimtelyek a pótadó alapját adták, megszüntette a nemzetgyűlés; az újonnan átengedett adójövedielmek, amelyek egyelőre be sem folynak, néni elegendők. Azt a törvényjavaslatot ugyanis, aimilynek rendeznie kellene, már ameny- nyire rendezni a helyzetet, még be sem nyújtotta a pénzügyminiszter, jólehet, annak életbeléptetését már január elsejére tervezték. De nem elég világos ,alz általános kereseti adó végrehajtási utasítása sem, amely különben a most megmozdult társadalomi erős harca miatt sem igen tartható fenn. Szerencsére a pénzügyminiszter bölcs belátása révén elmaradtak azok a komplikációk, amelyek a fővárosi tisztviselők állami segélyezése körül immár kitörőben voltak. Elvben ugyani máris a városok fizetik a tisztviselők minden illetményét, de a gyakorlatban még a’z állam folyósítja a régi összegeket, amelyek előlegként szerepelnek és az állami az előleg biztositékaképen visszatartja a közalkalmazottak után befolyó általános kereseti adót. Kállay pénzügyminiszternek egyébként az a véleménye, hogy az általános kereseti adó átengedésével a főváros lényeges j ö vedelem- többlethez jut, bár maga a miniszter is konce- dálja, hogy eleintén zavarokra van kilátás. A legteljesebb mértékben mutatja ez is, hogy a főváros háztartási helyzete éppenséggel nem rózsás é.s hogy az, állami gépezet önkéntelen zökkenései igen erős behatással vannak arra, hogy a főváros a maga portáján gazdálkodni tudjon, ha ugyan egyébként 'is tudna. ■ ■ » mm, m mm ■ ^ j Körséta a városházán Csilléry és Vandervelde — Villamosközlekedés helyett repülni fogunk Az a fránya Vandervelde, meg a jámbor Csilléry: ezek állanak ma szemben egymással. Vandervelde, a nemzetközi vörös csirkefogó és Csilléry, a nemziet makulátlan lovagja. Nem hallgattuk végig Vandervelde-nek karácsonyi beszédét, de nem tudjuk feltételezni, hogy — ha államforma vagy rend ellen izgatott volna — a jelenlevő rend- őrtisztviselö közbe nem lépett volna. Nem tételezhetjük fel, hogy Rakovszky belügyminiszter nem szerzett volna -ér ties ülést és nem járt volna el előbb, ha tényleg valami történt, csak akkor, ha Csilléry András a városházáról átüzen neki kedvenc polgármesteréivel, A városházán tehát úgy vélik, hogy nem annyira a rettenetes felháborodás beszél Csil- léry Andrásból, mint inkább egy kis felfrissítésre, némi dopingra van szüksége a Csilléry-poli- tikának. Városházánk eme szolid báránykája szájából egyébként rendkívül érdekes volt hallani, hogy ő nála nem lehet szó felekezeti türelmetlenségről, ö, akiről nyugodtan meg lehetne mintázni a felekezeti türelem szobrát, nem is szokta említeni a zsidóságot. Isten ments. Álmában sem volt soha antiszemita, csak a szocialistákat gyűlöli. Ám meg- eshetik, hogy egyszer még ez.t a véleményét is revízió alá kell venni. Hiszen őt, a felekezeti türelem szobrát, mindössze egyszer vádolták felekezeti izgatással. Akkor is igazságtalanul, jogtalanul, a vádat is elejtették. De most itt van ez a Vandervelde, ennek meg kell mutatni az öklünket és csak azért is fenn j<ell tartani Zalaegerszeget ahova Csilléry legelsőnek minisztei>kollégáját, Vanderveldet szeretné be- csukatni. Az uj esztendő különben pompás villásreggelivel kezdődött, mert a villamosátvételnek a villás-reggeli volt a formája. Egyelőre nem látszik meg Budai, Ereky és P 1 a í t h y urak szakavatott keze, ma még éppen úgy döcög a villamos, éppen úgy félórákat kell áilani esőben, hóban, mint amikor még gazdátlan volt ez az elöregedett, lerongyolódott közlekedési eszköz. Természetesen senki sem ibél az első héten és rni bízunk abban, hogy a B. S z. K. R. be fogja váltani mindazt az ígéretet, amelyet bevett üzleti programm- jába. A cégjegyzés szerint hallatlanul széleskörű ez a Programm, amit Budai-Ereky-PJatthyék vállalnak. Kilátásba helyezik villamos vagy más mozgató erő által hajtott vasúti és egyéb szárazföldi, vizi és légi közlekedési eszközök megszerzését, létesítését és fenntartását, világítási és erőátviteli telepek létesítését, bányák, kohók, gyárak, telepek, e r dő t e r ü 1 e t e k és egyéb ingatlanok megszerzését, mezőgazdasági üzemek folytatását, idegenforgalmi és menetjegyirodák létesítését. És ki tudná még mind felsorolni, mi mindent akarnak és tervbe vesznek. Ilyen közúti villamosprogram- mot talán még a világ egyetlen céghivatalában sem jegyeztek be. Nemcsak úszni és repülni akarnak az urak, hanem mezőgazdasági üzemet is akarnak berendezni. Ehhez nekünk is van egy jó ötletünk. A mezőgazdaság élére oda kell állítani Zilahi Kiss tanácsnok urat, aki Márkus Jenő tanácsú oksága idején már járt zergetollas kis kalapban és gazdálkodott valahol a temető mellett. Sőt kisgazda-párti korában kormánybiztos is volt. Ennyi rátermettséget talán még a közoktatási ügyosztályban sem árult el. A repülést1 azonban' egyelőre elengedjük, inkább rendes villamosközlekedést szeretnénk. NEMZETI ROYAL ORFEUM Tg Minden este l/s 8 órakor. Miss Arizona, Miss Rítta, Maestro Rozsnyai, Mister Hercules a re a w m A Tk Á T9 Harmath-Zerkovitz operett és AR ANYMAD ARmagyar Erzsivel. A főváros háztartásának betegségei A londoni ut — A polgármester beszámolója a közgyűlésen — Ellentétek a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium kozott — Az általános kereseti adó „áldásai“ A londoni ut mindinkább közeledik: a külföldi kölcsönök ügyét mihamar el kell intézni, annyival is
