Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-14 / 11. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 20 korona Budapest, 1923. március 14 11. szám. ■inniiioiiiainniiiniiini!iniiioiiiniiiniiiBli<iBiimiiiDiiipmniiiama»iniuDiiimiiniiianiauidinniiiHniamt ELŐFIZETÉSI ARfiK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán évre WOO K. Félévre 500 K. _____ Szerkesztőség és kiadóbivaEg yes számok kaphatók a tat: VI. kér., Szív-utca 18. sz. toadóhiva?a/ban.&<s>‘S><2)&‘S> FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Telefon 137-15. szám. A szabadság ünnepe köszönt ránk és az egész magyar társadalom a szabadság nagy költőjének mag asztalé sara, dicsőítésére készül. Március idusát az idén hatalmas arányokban, emelkedett lélekkel, diadalmas elragadtatással akarjuk megünnepelni. A főváros is készülődik és mi nem akarunk beállani ,ünnéprontoknak azzal, hogy ennek a készülődésnek a kritikáját adjuk ma. Őszintén és becsületesen kívánnánk azonban, hogy méltó legyen ez az ünnep a szabadság születésenapját uraló nagy gondolatokhoz és méltó legyen Petőfihez, a magyar szellemóriáshoz, akinek tiizoszlopként kellene bevilágítania ma minden magyar szívbe. Ünnepre készülünk, a szabadsági ünnepére, a tavasz ünnepére. Kinézek az ablakon, kint zuhog az eső, emberek gázolnak a vízbe, s mintha lábukról leolvadni látnád az elaggott, formátlan cipőket. Végigsiklik a szem a városon: nedves, rothadó háztetők pállott párája gőzölög, fönt felhők cammognak sötéten, mintha hátukon cipelnék a város millió lakosának gioiidját. Nem tudja levenni az ember a szemét arról a füg- gönytelen ablakról, amely ott szemben velem nyíltan tárja ki a nyomorúságot. Petőfi riadt, kemény, bárdolatlan szavai zugnak ki az ablakon, az Apostol féktelen indulata szikrázik ki a mocskos, homályos utcára. Ahogy ő megírta: ,-íenyőíaágy, fenyöfaasztal, mely a zsibvásáron sem kelne el, az ágy lábánál egy pár szalmaszék, s az ágy fejénél egy szuette láda, ez a szobának minden bútora.“ És hány, de hány budapesti lakásnak ez ma a bútora, s egyedül ez a bútora. .,Az ágy fejénél ül a ládán csecsemőjével az anya. Boldogtalan kis csecsemő, rekedt nyögéssel szívja szivogatja anyjának száraz emle- iét, s hiába szívja. Az asszony elgondolkodik, s fájók lehetnek gondolatai, mert mint megolvadt hó a házereszről, sűrűn omlanak könynyei.“ Kiszáradtak az emlők, rekedten nyögnek a csecsemők és sírnak az anyák ma valamennyien. És az apák? „Az ifjú férfi, a családapa az asztalnál : sötét homlokkal ül ... . Tán e homlokról árad a ború, mely a szobát betölti?“ Igen, az apák homlokáról árad a borii, amely nemcsak a szobákat, de az egész várost megtölti . . . S a nagyobb gyermek fölül az ágyban, falhoz támasztja bágyadt tagjait, s rimánkodva, mintha a temetőből jönne a hang, igy susog: „Apám, etetném. Apám, az éhség fáj, adj kenyeret, vagy csak mutasd meg, az is jólesik.“ A szabadság ünnepén, mi, akik ennek a városnak ütőerén tartjuk a kezünket, nem tudunk Petőfi bibliájából alkalmasabb mottót ünnepi beszédünkbe beékelni. Végigv on ágiik a szivünkön a fájdalom, amikor látjuk, hogy a költő rettenetes víziói valóra váltak és minden második ablak a szenvedésnek, a kiírnak, a gyötrelemnek szószerint ezt a képét tárja fel előttünk Budapesten, az egykor gazdag városban. A háború áldozatai vagyunk és késik a kéz, amely gyógyítani tudna. Csak életinjekciókat kap ez a város, amely ma is az egész ország helyett szenved. Hetek óta hallatszik a tisztviselők kétségbeesett hangja, a munkásmozgalmak, sztrájkok, kizárások egymást érik és közben az ezerkoronás, amelyből tegnap még megélt egy napig egy egész család, alig elegendő a napnak egy harmadára. íme a szabadság ünnepe: a hús kilója túlhaladta az ezer koronát, egy pár cipő huszonnégyezer korona, annyi, amennyi fizetése volt békében a miniszternek — egy esztendőre. Nap-nap után riasztóbb hírek jönnek a lakbérek felszabadításáról, kicsike egy- és kétszobás lakásunk bérének sokszoros felemeléséről, előreveti árnyékát a közüzemi pótlék emelkedése. És hogy mindennek betetőzése legyen, az ember napi bosszúsága is állandóan emelkedik, hiszen ’ nincs viz hetek óta, az egészségünket komoly veszedelem fenyegeti, a villamos áll, a világítás haldoklik. Ha kilépünk az utcára, a lábunk törik a kövezet hiányaiban, esténként a fal mellett tapogatódzva járunk, mert a sötétben az orrunk hegyéig se látunk. Nem akarunk lázitani, nem akarunk kirívó képet adni, de amikor Petőfit ünnepeljük és amikor az általa megfestett kép olyan mélységesen, olyan szomorúan eltorzult a valóság szenvedéseiben, nem tudjuk elhallgatni, hogy tizenegy színház és nyolcvanhárom mozi van tele minden este Budapestem. Amikor gyermekek éheznek, nem lehet föl nem háborodni azon, hogy reggel ötig) pincelokálokban dorbézolnak százan és A fővárosi vízellátás ügye olyan probléma, amelyet. sajnos, nemcsak a msl, nehéz helyzet szempontjából keli végre tisztázni, hanem a jövőre nézve is. Nevezetesen nyílt kérdés marad, vájjon a mostani bajok nem ismétlődnek-e meg? S ha igen, mik okozzák, kiküszöbölhetők-e, avagy egy uj csatornahálózatot, ríj rendszerű vízvezetékiét kell-e a fővárosnak építenie, ami pedig jelen pénzügyi helyzetünk folytán megoldhatatlan feladat. Munkatársunk felkereste ez ügyben dr. Forbáth Imre mérnököt, műegyetemi m. tanárt, a Magyar Nitrogéngyár vezérigazgatóját. Forbáth Imre a Bárczy-rezsim alatt igen tekintélyes tagja volt a főváros törvényhatóságának, ahol nagy tudásra váltó, szakszerit műszaki és pénzügyi felszólalásai mindenkor kellő megértéssel é$ méltánylással találkoztak. A háború aztán őt is csatasorba állította, mígnem Przemysl hős védői között szintén orosz fogságba esett. Mintegy másfél év előtt került ismét haza és azóta a közügyektől visszavonultan, teljesein a munkáinak él. Forbáth városházi szereplése idején sokat foglalkozott a vízmüvek kiépítésének és fejlesztésének kérdésével és igy a napi politikán felülemelkedő tárgyilagos és szakszerű nyilatkozata fokozottabb ügyelemre tarthat számot. — Az újságok részletesen ismertették a vízmüveknél beállott helyzetet s idézték az erről, való hivatalos nyilatkozatokat. Ezek alapján állítom össze véleményemet, — mondotta Forbáth — azzal a hozzáadással, hogy ha a terepen, a helyszínen személyesen is láttam volna, mi történt, akkor némely tekintetben módosítanám véleményemet. A lényegre azonban igy is válaszolok, nevezetesen a tekintetbenp jó-e a mai vízhálózata ű fővárosnak, elkerülhető lett volna-e a súlyos hiba, és van-e remény arra, hogy ez a vizmüberendezés ismét rendesenI dolgozzon s ellássa a lakosság vízszükségletét? —- Elöljárójában kijelentem mindjárt, hogy a pesti vizmüberendezés és vizmúhálózat egyike volt a világ legjobb vízmüvének; Olyan műszaki alkotás ez, amely megállotta a helyét nemzetközi viszonylatban is, amelyet annakidején külföldi százan. Amikor a családok tízezreit a gondok mélységes, tüzes poklába taszította az újdonsült drágasági hullám, mégis csak megdöbbentő, hogy naponta 60—70.000 mozijegyet és hetenként 80.000 színházi jegyet adnak el. Nincs jól ez és ne csodálkozzék senki, ha azoknak lelkében, akik a lelkűket is kidolgozzák és mégsem tudnak megélni, a keserűség ömlik el a szabadság ünnepén. Vájjon oda fog-e áll an i csütörtökön Budapest székesfőváros polgármestere Budapest népe elé és elmondja-e Petőfi csititó szelíd, szép szavait: Vári holnapig, kedves kicsiny fiam. Vári holnapig, holnap kapsz kenyeret. Kákastejiel sütött fehér cipót... Igé.r-e nekünk Budapest polgármestere kakastejjel sütött fehér cipót? És ha igér, meg tudja-e tartani az ígéretét? elsőrangú vizmüépitők szinte ellenőriztek és méltattak. De különben huszonöt év óta kifogástalanul ellátta bőven a fővárost vizzel, dacára a nálunk közismert nagy és általánosan szokásos vízpazarlásnak s a város rohamos fejlődésének. — Most mégis itt. a szerencsétlenség. Ez igaz, azonban nem olyan természetű vagy nem olyan fokú, hogy ebből politikai, vagy személyi természetű konzekvenciákat vonjanak le. Megengedem, hogy nincs kizárva oly szórnom helyzet sem. amelyből kivezető ut csak egy fehet: ha alapos műszaki újítást alkalmaznak. Azonban én ma is azt hiszem, hogy ezt elkerülhetjük, úgy Ítélem meg, hogy a mai makacs baj reparálható s az egész műszaki berendezés továbbra is föntartható marad. •— Az ikercsatornával lévén a baj, csak természetes, hogy magának e csatornarendszernek fontarthatósága marad a legfontosabb kérdés. Sokan tagadják, mintha az ikercsatornarend- rendszerrel normális vízszolgáltatást elérhetnénk. Az én felfogásom szerint az ikercsatoma nem is tartozik a lényeghez, főleg az adott vízmű-esetnél nem. Tudnunk kell, hogy az útrendszer a Duna mentén van elsülyedve és ez nincs összefüggésben a Dunával, különálló, s a specialitása épp abban áll a zseniális megoldásnak, hogy a talajvíz merőlegesen esvén a Duna medre felé, e talajvizet, mely rétegei folytán úgyis kristálytiszta, fogja fel és állítsa szolgálatba. Merész gondolat volt ezt megcsinálni, de mégis sikerült. Mint említettem, ezt a földalatti vizára.mot épp a Duna mellett fogják fel. Ez általán semmiféle nexusban nincs a Duna vizével. A pesti vízraürendszeraek az az alapja, hogy a talajvizet fogja el és az a mód, ahogyan erre kész: a két telep közti összeköttetésre szolgál csak az ikercsatoma. — Amennyire megítélhető, a baj ott történt, hogy az ikercsatorna valami okból megrongálódott és a Duna — magas vízállása folytán — nemcsak a talajvízbe folyt, hanem piszkos vize bekerült a rongált ikercsatornarészbe is. Olvasom, hogy ezt a megrongálódott részt százLassan halad a vízművek gyógyulása Elejét kell venni a betegség megismétlődésének — Dr. Forbáth Imre mérnök» műegyetemi m.-tanár nyilatkozata
