Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-10 / 2. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 20 Korona Budapest, 1923. január 10. 2. szám. ^!DrílaiimuiOHiaiua^iaHicaTHPisiotiimsgmiiBiims8S0mfö9a!osi8^a£S0Egs^aisom£3!iiioiimiiioismass^Bisaiiisi: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre WOO K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. <£)<£><£><£><£><£> vArosi, politikai és közgazdaság/ hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL „ Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VL kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Az öreg ágyút szólaltatták meg Wolffék az ujesztendei bes’zó- dekibeini és a központi választmányban is, amikor a választói névjegyzék fölött mondtak súlyos kritikát. Sietünk hozzátenni, hogy ama választói névjegyzékeket illették súlyos szavakkal, amelyeket ők készítettek az ellenzék kirekesztésével és anélkül, hogy az ellenzék töméntelen panaszát komoly figyelemben részesítették volna. Elmondják tehát ma azt a kritikát, amelyet annak idején az ellenzék hiába sirt, hiába harsogott, bizonyítva ezzel is az ellenzék igazát, amelyet mindert telhető alkalommal félredobnak. Bocsánatot kell azonban kérnünk és. ismét álomifej-tőkként fellépnünk, mert valahányszor Wolffék valamit mondanak, annak mindenkor megvam a maga titokzatos értelmetlensége és a maga rejtett, burkolt értelme. Most például ebből az ujesztendei feljajdulásból az agóniát kell kiolvasnunk. Vagy lehetett-e Wolff Károly- nak az 1923-ik esztendő beköszöntésével nem arra gondolni, hogy uralma hanyatlóban várni, mire ez az uj esztendő leá Időzik, mások ülnek az ő nyergében és ha, már nincs menekvés, ha nincs é 1 e.tmeghosszabbitás, akkor legalább maga szeretné kinevezni a saját utódait és azokat némiképen a maga képére teremteni. Mától kezdve — ezen kételkedni sem lehet. — minden cselekedetükben, minden szavukban, minden almukban ezt a célt fogják szolgálni. Csodálkozni ezen? Ugyan kinek jutna eszébe, hogy ezen csodálkozzék? Nem szerették olyan őszintéin és olyan mélyen Budapestet, hogy a szerelembe beleszakadna a gyenge szivük; de szép volt ez a menyecske, túlságosan szép, nagy büszkeség volt az oldalán büszkélkedni. Nehéz megválni az ilyen kivételes helyzettől, de most már ők maguk is látják, hogy nincs mód a maradásra;. Nem az lemine tehát a fontos, éppenséggel nem az lenne, hogy a választói névjegyzékek, amennyiben azok tényleg hemzsegnek a hibáktól, kikorrigáltassanak. Nem tekinthetik ezt Wolffék sem döntő fontosságú tényezőnek, mert ha téinyleg volna is némi hiba jobbfelé, akkor is hibák tengere terül él, a baloldal felé, ha nem is a szocialisták, de mindenesetre ,ai liberális és demokratikus polgári pártok felé. Nincs többé olyan választói névjegyzék, de még olyan választói törvényt sem lehet többé alkotni, amely Wolffék uralmát uj életre keltené. Még ha maga Wolff Károly kodifikálná a törvényt a maga Ízlése és sajátos kormányozható jogi felfogása szerint. Tehát nem ezen, hanem a maindátum- meghosszabbitáson van a hangsúly, ami valamelyest mégis csak jelent valamit, mert Wolff Károly, mint jó német, valószínűleg szintén azt tartja, hogy: Zeit bringt Rat. Ebben a pillanatban azonban az egyetlen tanács, az egyetlen ötlet a választói névjegyzék körül formálódik ki, no meg abban a fogadaloméban, amelyet Sipőcz Jenő polgármester uj- esztendőkor tett és amellyel határozottan a Wolff Károlyéhoz kötötte a maga szekerét. A választói névjegyzékek kérdését azonban még sem lehet lekicsinyelni, mert ez azt példázza, azt az aggodalmat írja az ellenzék éléi, hogy a mostani többség ;a választásokon nem lesz túlzottan skrupulózus az eszközök megválasztásában. Nem bizhatík meg Budapest polgársága az olyan választásban, amely előtt már szinte egy esztendővel-nyíltan hirdetik, hogy milyen irányban látják hibásnak a névjegyzéket és amely előtt valamennyien a Wolffék házmestereinek ellenőrzése és uralmai alá fogunk kerülni. Ilyen felszereltséggel szemben az ellenzék bármely árnyalata is csak két dologban reménykedhetik és pedig teljes joggal. Az egyik az, hogy a polgárság óriási tömegei tisztában vannak a ma Az uj esztendő első hetében — amint azt a Fővárosi Hírlap megjósolta — a városházi politikai helyzet még jobban kiélesedett, mint azt eddig láttuk. Ennek legfőbb okát ismét csak Wolff Károly fellépésében kell keresni. Történt ugyanis, hogy a ffancia kölcsön kérdésében mondott beszéde végén felszólítást intézett a polgári pártokhoz, hogy együttesen vegyék fel a harcot a szociáldemokrácia ellen. A felszólítást nem követte semmi konkrét nyilatkozat, nem adott módot a többségi vezér a tárgyalásokra, hanem — úgy látszik — azt várta, hogy az ellenzék hanyat-homlok rohanjon eléje és kegyelemre adja meg magét. A ,,Hannibal ante portas“-kiáltás azonban nem volt erre elegendő és most Wolff Károly a maga nem túlságosan válogatott fegyvereivel megindul, hogy tűzzel és vassal kiirtson minden véleményt, amely nem egyezik meg. az övével. Ez idézte fel a többségi párton az ujesztendei harcias beszédeket, valamint a választói névjegyzéknek küldött despotikus hadüzenetet. Az ellenzék sokkal előbb mondta, mint Wolff Károly, hogy a választói névjegyzék rossz és igy most az a felfogás kezd kialakulni, hogy az ellenzék magáévá teszi Wolff Károly vádjait a választói névjegyzék kérdésében és vizsgálatot követel mindazok ellen, akik a választói névjegyzéket készítették és akik annak ellenőrzésében részivettek. Annyival jogosabban teheti ezt az ellenzék, mert a névjegyzékek ellenzéki szempontból tényleg kétségbeejtően voltak összeállítva és az ordító példák egész sora áll rendelkezésre abban a tekintetben, hogy abból igen tekintélyes budapesti polgárok kimaradtak. Nem érdemes ma már sok szót vesztegetni a polgármester újévi köszöntőjére sem, amely semmi egyébre nem volt jó, csak arra, hogy az ellenzéket megerősítse abban a hitében, amelyet eddig vallott és hogy most mái' magának a polgármesternek a szájából erősödjék meg a polgármesterről táplált véleményében. Ha azonban a nyúl mégis véletlenül ugrott volna ki a bokorból, annak az a titka, hogy a vele egy bokor alatt tanyázó többi nyulak kényszeritették a kiugrásra. Úgy látszik, nem fog a játék babra menni és odaát a túlsó oldalon, ahol éppen elég gondjuk lenne a gazdasági problémákkal, a túlságosan korán meginduló kortéziában mindenkinek sürgősen szint kell vallania. A kortéziával egyidőbem. megindult egy újabb attak annak érdekében, hogy keresztülvigyék a mandátumok meghosszabbítását, ha máskép nem megy, akár rendeleti utón. Adatok és bizonyítékok vannak arra, hogy ez az akció a legkevésbbé sem a kormány, hanem a városházi többségi párt részéről indult meg és ők maguk azok, akik az ügyet tovább is uralkodó városi politika rosszaságával, a másik meg az, hogy ez a’z erőlködés, az a kétségbeesett erőfeszítés, amelyet már ma kifejtenek, meg fogja éreztetni Budapest lakosságával, hogy a veszendőbe ment hatalomnak minden eszközzel való mcgmontéíséről vaui szó. Ehhez pedig Budapest lakossága nem fogja magát odaadni. mozgatják. Hogy sikerül-e ez, vagy sem, az a legszintisztább politikai kérdés és aszerint fog eldőlni, amilyen országos politikát fognak csinálni akkor, amikor a probléma aktuális lesz, sőt aszerint fog eldőlni, milyen szükség lesz Wolffékra az országos politikában. Értesülésünk szerint Rakovszky Iván belügyminiszter egy a liberális oldalról hozzáintézett kérdésre nagyon diplomatikusan felelt és kijelentette, hogy „ez az ügy még annyira kezdetleges stádiumban van, hogy minden kombináció korai.“ Tehát szó van róla. A kormány előtt, amely még tudomásunk szerint egyáltalában nem döntött, ott van Wolffék terve és Wolffék ezekben a napokban éppen amiatt idegesek, mert az ő esélyeik némileg lejjebb szállottak. Ez azonban szintén nem végleges. A momentán helyzet, amelyről a lapokban bőségesen jelennek meg a hírek, eltávolíthatja a kormányzatot Wolffék- tól, de szinte órák alatt közelebb is hozhatja őket. A politikai helyzet olyan, hogy a változásoknak igen széles skálájával lehet számolni, amivel természetesen Wolffék is nagyon jól tudnak. Éppen ezért mi szerintünk nem bukott meg, csak stagnál a Wolffék terve s miután azzal számolni kell, kötelességünknek ismerjük azt jól értesült forrás alapján ismertetni : — A fővárosi törvényen már — mondta injíormátorunk — hosszabb ideje dolgoznak a belügyminisztériumban és azt úgy kontemplálják. hogy nem fogják külön törvényjavaslatként a nemzetgyűlés elé terjeszteni, hanem beleillesztik ,ai közigazgatás reformjáról szóló törvény- javaslatba. A nemzetgyűlésnek azonban igen sok a dolga, nagyon kétséges tehát, hogy a közigazgatási törvényjavaslat, amelyben az uj fővárosi törvényjavaslat is benne foglaltatik, törvénnyé válik-e ebben az esztendőben. Annál inkább aggodalmas ez, mert a közigazgatási törvény- javaslat még a kormány pártjában sem találkozik majd egyforma lelkesedéssel. De nem lesz elragadtatva a parlament a törvényjavaslatnak attól a részétől sem, amely Wolffék uralmának megerősítését célozihatríá. Hiszen, éppen ma olvasom az egyik, a kormányhoz1 elég közel álló újságban, hogy „nemcsak az egész ellenzék, legelsősorban a keresztény ellenzék, ha rém az egységes p á <r t zöme, a nagy- és kisgazdák tábora hallani sem akar a keresztény községi párt uralmának f e n t a r t á s á r ó 1.“ Ez elég világos beszéd és eléggé fedi az igazságot is. _ Abban az esetben teltót, ha decemberig nem emelkednék törvényerőre ez a javaslat, Wolffék azt forszírozzák, hogy ebben az esetben a kormány rendeleti utón mondja ki, hogy a fővárosi mandátumok érvényességét a törvény- j aval's hat :t ö r v é n n y év ä 11 á i g meghosszabbítják. Ismét kisírt a mnndítum-meghosszoliliitís terűt Wolffék sülyedő tervei és fölösleges gravamenjei — Mit mondanak az ellenzéken
