Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-14 / 7. szám
ségbe vonok: —. ismétlem, masára vállalhassa a szükséges befektetésnek töke- és ka mat törle$ at ö részletét, amit ha csak 6 'Százalékkal számítok, évi 300,000 koronának felel mer, Ehhez a kiadáshoz hozzájönnek még az évi karbantartási és tatarozási költségek. Azi a tisztviselő, aki ilyen tőkeerős, az kap Budapesten elég háztelket. Annak nincs szüksége arra. hogy a földbirtok reform-törvény alap- ián házhelyet igényeljen. Az a tisztviselő pedig, akinek ilyen tőkéje nincs, az hiába igényel és hiába kap háztelket; az építeni nem tud, tehát építeni mcm fog s a maga házhelyét, bármily előnyösen- iis jutott hozzá, eiőbb-utóbb kénytelen lesz 'eladni. És ezzel visszajutunk oda. ahonnan ez az egész akció most el akar indulni, elismerem: sok-sok érthető, rokonszenves. vágyakodással. sok szép reménnyel, amelyet az ember a maga kiis; telkéről, kis otthonáról a lelkében Elgondol. Visszajutunk az illúziók mesés világából a rideg valóságba és élénkbe tárul az anyagi lehetetlenség hűvös bizonyossága! Tisztviselőtelepek létesítése elsőrendű szociális feladat és követelmény. A tisztviselők szociális jólétiének ezen; az utón való fokozása, az otthon, a családi rög síz ere te térnek ilveténképen való mélyítése nemzeti érdek. De ennek az útja nem a házhelyigénylés, nem a magánvállalkozásé az idegen vállalkozó tőke. Ez a törekvés, miként a. múltban, továbbra is csak az állam és a helyi hatóság együttműködésével, erkölcsi és anyagi támogatásával folytatható és valósítható meg, de — sajnos — maid csak akkor, ha a gazdasági viszonyaink lényegesen megjavulnak. Addig eme nem gondolhatunk s - meg kell elégednünk azzal, ha annyit tudunk elérni, hogy minden polgárnak, minden tisztviselőnek meg legyen nem a maga kis háza, hanem a rendes lakása. Ha' majd megépítettük azt a több ezer lakást, amiben a hajléktalanokat, a pincelakókat, az ößiszezsufottan élő családokat elhelyezhetjük, maid ha ismét eliön a ióléí, a virágzás boldog korszaka, csak akkor gondolhatunk arra a szép álmunk megvalósulására, hogv mindegyikünknek meg legyen a magunk kis háza. a magunk kis kertje, ahol a napi munka fáradalmait kipihenjük és a békés családi kör éltető Levegőiét, derűs nyugalmát élvezzük. Végül még egv fontos pénzügyi körülményre óhajtok rámutatni. A kertváros céljára kiszemelt terület. amint azt már e mii tettem, ősterület, mely jelenleg kerti művelés alatt áll. A szükséges közmüvekkel: csaitiornázásisal, vízvezetékkel, gáz- és villanyvilágítással, útburkolattal, közlekedési eszközökkel ellátva nincs. Két fő közlekedési útvonal: a Thö- köly-ut és a Külső Kerepesi-ut között fekszik, ho>s,z- szanltl irányban, mélyen -a végleges magassági szint alatt, miért is erős feltöltésre szorul. Tehát amint műszaki nyelven mondani szokás. városépítési szempontból teljesen „éretlen“ terület, amelyet betelepítés esetén mindenekelőtt építési telkekké kel! ..megérlelni“, vagyis el kell látni a szükséges közmüvekkel és közlekedési eszközökkel, Egv ilyen hatalmas területnek közmüvekkel való ellátása ma milliárdokba kerül. Ki fogja ezeket a miil- liárdokat megfizetni? Az érdekelt igénylők? Miből, honnan...!? Avagy a főváros közönsége? A főváros közönsége erre nem képes és nem is vállalkozhat! Budapest fejlődése és kialakulása már alapjában felette külterjes. Ezt a külterjes fejlődést a jelenlegi gazdasági viszonyok között a főváros jelenlegi pénzügyi helyzetében minden erővel meg kel! gátolni, most ez a város cs végeredményében az adózók ei- vilAekhetet!en megteirhéltetésével járna. A külterjes fejlődésnek, a közművek és közlekedési eszközök ezzel karöltve járó szükségszerü kiterjesztése folytán mesz- szemenö' éis beláthatatlan anyagi következményei lennének. Ma. amikor útburkolataink lerongyolódtak, vízvezetéki berendezkedésünk -elégtelen,' a gázmüvek és a villanyos,müvek a szükségletet alig fedezik, villamosvasúti hálózatunk és felszerelésünk hiányos: az első és legsürgősebb feladat a meglevő berendezések és felszerelések karbahelveziése, megjavítása. M ár az enre szükséges költségeknek az előteremtése is felette kétséges. Annál kevésbbé lehet tehát szó arról, hogy a város egv beépítésre meg nem érett 1160 holdas terület müüárdokra rugó berendezési költségét magára vállalja. Így Ítélem meg a kertváros tervét jogi, városfejlesztési, saociálts és pénzügyi vonatkozásaiban és biztos, vagyok felőle, hogv .igy fogja megítélni minden objektiv, hozzáértő várospolitikus. Nehéz és fölötte kényes az ügy, mert egyesek előtt azt! a látszatot keltheti, mintha a közérdek szembe kerülne önönmagával. De a közérdekű szempontoknak e.z a szembekerülése csak látszólagos, mert ugv ahogy a nemzet és az ország életében a döntő szempont csak egv lehet: a haza mindenekelőtt, s ehhez kell igazodni minden magyarnak. — ugv a város életében is csak egv a döntő szempont: a város mindenekelőtt s ehhez kell igazodni minden polgárnak! A:z; a mód és az az alap, ahogyan akertváros tervét jelenlegi formájában meg akarják valósítani: ellenkezik Budapestnek, a polgárság nagy egyetemének érdekeivel. Ennélfogva más módot étel más alapot kell keresni, hogv a tisztviselőknek a 'tervben - megnyilvánuló rokonszenves és támogatásra méltó törekvésé alkalmas időben a köz sérelme és hátránya nélkül eredményesen megoldható legyem A közlekedés uj rendje Ráncbaszedik a konflist — Ellenőrzik a villamost — Naponta több száz följelentés — Átlag napi 30.000 korona büntetés a lógásért Budapest specialitásai között szoktuk emlegetni a pesti konflist is. Arról volt nevezetes mindenkoron, hogy a kocsi piszkos, a ló csak virslinek való és hogy a kocsis goromba. Valóságos, legendaköre volt a pesti konflisnak, amelyiket eddig még senkinek sem sikerült megrend,szabályozni. Adhattak ki rendieleteket, szabályzatokat, a kocsisok mindegyikre csak megvetően legyintettek. — Akinek néni tetszik igy, — mondották. — az utazzon a rend©létén. És tovább folyt: a káromkodás, gorombáskodás, tulkövetelés, íuvarmegtagadás stb. Most újabb reménysugár csillan meg a pesti polgár szemében. Életbeléptetik a közlekedési rendőrséget. MoSiti már talán a szegény halandónak is megadatik, hogy kocsiba ülhessen, ha 'Sürgős dolga van. A közlekedési rendőrség nem uj dolog. A külföld nagyvárosaiban mindenütt megvan, nálunk közvetlen a háború előtt kísérleteztek vele. A háború vetett véget a megkezdett munkának és a főváros közlekedési viszonyai napról-napra romlottak. Különösen akkor, mikor a villamosjáratokat redukálták és az autótaxit beszüntették, akkor valóságos ázsiai állapotok voltak. A közlekedési rendőrség mostani szervezete sokat iger. K ö t s k y Gáboir dr. rendőr,tanácsos cs helyettese, Thórma Tibor dr. fogalmazó nagy ambícióval és "lelkesedéssel dolgoznak, hogy a . iöváros utcáin 'rendet teremtsenek. A közlekedési rendőrség embereit két csoportba osztották. Egyik csoport a jármüveket és az alkalmazottakat .ellenőrzi, a másik pedig a hajtási szabályok és az utcai rend betartására vigyáz. A jármüveket és alkalmazottakat ellenőrző csoport a bérkocsikat az állomásokon keresi föl. Megvizsgálják. hogv a kocsi beiül tiszta-e. hogy a kocsis rendesen vau-e felöltözve. (Most tudtuk 9-sak meg, hogy a szabályrendelet előírja, hogy a kocsisoknak tisztán és rendesen keli öltözködniük.) Megnézik a lovat, hogy elég jó állapotban van-e, a lószerszámot stb. A legfontosabb pedig, hogy a viteldiiielző-készü- léket ellenőrzik, hogy jól működik-e. Mert itt van a legtöbb hiba. A készülék állandóan romlik, fogaskerekei kopnak és ha időnként nem iavitiák, akkor lehetetlen összegeket tűnte,tinek fel. Az ellenőrző-csoport razziiaszeriien végzi ezt a vizsgálatot. A főváros területe körzetiekre van beosztva és minden körzetre átlag minden harmadnap jut razzia. Persze nem szabályos harmadnaponként, hanem össze-vissza és változtatva, hogy a kocsisok ne tudhassák ©lőre, mikor lesz razzia. A közlekedési rendőrség külső csoportia. amelyik az utca rendiére vigyáz, végzi a nagyobb és fontosabb munkát. Ük tartják szemmel a kocsikat menetközben és ők akadályozzák meg. a kocsisok •visszaéléseit és a szabálytalan hajtást. Ide tartoznak a villamosok ügyei. Nemcsak az úgynevezett lógást, menetközben! fel- és leszállást ellenőrzik, hanem a villamostárs,aság alkalmazottait is. A kalauzok jegy- visszaéléseit igyekeznek meggátolni és a kocsivezető esetleges szabálytalanságait. Érdekes, hogy milyen jelentéktelennek látszó kicsinységnek, milyen fontossága van. A villamoskocsi vezetőjének elő van irva, hogy indításkor fokonként kell bekapcsolnia az áramot, megállóhelyek előtt teljesen kikapcsolni és az - igy áram nélkül futó kocsit lassan lefékezni. Ennek a szabályzatnak nemcsak az a célja, hogy magát a villamoskocsit kíméljék, hanem az is. hogy az árammal takarékoskodjanak. A viila- mostársaság műszaki emberei kiszámították, hogyha a vezetők ezt a szabályzatot nem tartják be a mai 600 forgalomban levő motoros kocsinál! napi százhetvenezer korona értékű szénnel több kellene az áramfeileszrtéshez. A közlekedési rendőrség legénysége szoros kapcsolatban vau a kerékpáros rendörosztag- gal. Kappel Tamás■ főfelügyelő a parancsnokuk, aki úgy intézi a dolgot, hogv a biciklis rendőrök áz éjszakai órákban ugyanazt végezzék, mint a közlekedési rendőrök. Az éjszaka sötétje ugyanis különösen alkalmas arra. hogy a: bérkocsíssegédek visz- szaéléseket kövessenek el. Legutóbb szinte járvány- szénién divatozott, hogy a bérkocsissegédek az utassal előre kialkudtak a fuvarbért és, szabadra állított jelzővel hajtottak. Ezzel a gazdájukat károsították meg. Nemrégiben előfordult, hogy a kocsis mellé egy idegen ember ült föl a bakra, aki egv elhagyatott utcában rá,támadt a gyanútlan' utasra és kifosztotta. Azóta a biciklis rendőrök arra is vigyáznak, hogy a bakon a kocsison kívül senki se üljön. Ez persze nem vonatkozik arra. aki a kocsiban ülők társaságához tartozik. Statisztika a lógásról Végezetül egy kis statisztika. A közlekedési rendőrség vezetőiéhez átlag, naponta.' százrszázhúsz följelentés, érkezik. -A többi rendőrök a följelentéseket közvetlenül a kerületi kapitánysághoz adják be, ide kizárólag a közlekedési rendőrök följelentései futnak be. A följelentések kilencven- százaléka a villamoson elkövetett kihágás. Lógás, föl- és leszállás a mozgó kocsin. A kihágásj itélétek átlag háromszáz Budapest, 1923 február 14. korona pénzbüntetésre szólnak, úgy hogy a főváros közönsége naponta átlag harmincezer korona pénz- büntetést fizet azért, mert fegyelmezetlen és nem tartja be az előirt szabályzatot. Az érem másik oldala persze az. hogy a forgalom lebonyolítására kevés a hatseáz villamos' kocsi, de n közlekedési rendőrség 'máris sürgeti, hogy több kocsh helyezzenek üzembe és attól remélik, hogv a kihágások, száma lényegesen apadni fog. A szándék miinidenesetre dicséretre méltó. Legfőbb ideie, bogy ,a főváros utcáin a nyugati metropolisok közlekedési rendje meglegyen. És ha ez sikerülni fog, akkor megéri azt az apró kellemetlensége, ti, hogy le kell szoknunk a fegyelmezetlenségről. A téglagyárak felkészülten várják az építkezést Lukács József vezérigazgató nyilatkozata A nagy, tavaszi ephőprogramm csakugyan készül. A népjóléti minisztérium — mint hírlik — tervbe vette egy állami Üégla- és cserépgyár építését is, ment, attól tart, hogy a haizai gyárak esetleg nem győzik a szükségletek kielégítését. Étifesülésiink szerint a Gyáriparosok Országos Szövetsége statisztikai adatokkal bizonyította be a népjóléti kormánynak, hogy a maximális építkezéseik során se, pillanatra se állana be anyaghiány, mert tégla, cserép, mészkő, .cemenii rendkívüli mennyiségben áll rendelkezésre s a hazai gyárak annyi év után felkészülve várják ezt az épitő munkát. A Fővárosi Hírlap munikatánsa fölkereste Lukács Józsefet, a Kőszénbánya és Téglagyár r.-t. vezérigazgatóját, aki a helyzet hii képét a következőkben volt szives vázolni: — Nyolc esztendő óta stagnál a hazai tégla- gyártás,; érthető: építkezés nélkül nem lehet fejlődésről szó, legföljebb arról, hogy az üzemieket korlátok közé szorítva, ha kell, áldozatok árán is, de föntartsuk, egy s'zebb jövő reményében. — Ez a szebb jövő mintha integetne, mintha csakugyan nagyobbaranyu építkezés küszöbéin állanáink, legalább is a tervek ezt célozzák s az érdekeltek ebben bíznak. A ha'zai tégla,- és cserép gyárak ezért bizonyos áldozatot hoztak ismét, hogy ez a tavasz ne érje őket váratlanul. Nem túlzás azt mondani, hogy a ha’zai téglagyárak reimgie'teg anyagi áldozatokkal igyekeznek régi termeliőképességük egy részét visszaszerezni. Uj meg uj beszerzésekkel, a leromlott száiritószinek helyre,állitásávail, a gépi berendezésük imvgjaviíásávial próbálkozinak, hogy ily módion szolgálatukat a lakástermelés rendkívül fontos ügye javára állítsák. Nem könnyű feladat! A téglagyárak az 1922-ik évben különösen sokat küzdöttek a különféle bajok, hiányok miatt, igy elsősorban a szénelláltás elégtelen- Sié|ge miatt; de ehhez hozzájárult az itt-ott felbukkanó imíunkás-sztrájk, amely a termelést jelentékenyen megbénította. Majd jött a MÁV' ismeretes tarifaemelése ... —- így történhetett, hogy az 1922-ik évi szállítás a termelőképesség kilenc és fél százalékait tette, ami édeskevés. Számokban preci- zirozva: 1920-ban tizenkét egész héttized millió téglát szállítottak a hazai' gyárak, 1921- ben tizennégy és fél milliót, 1922-ben pedig harm,inch,ét millió darab téglát. Fantasztikus számokat dobtak a levegőbe, hogy még menynyi re lehetne ezt fokozni, — csakugyan lehet, miiihélyt az építkezések megkövetelik. — De ennek nem az a módja, hogy a hazai téglagyárakat most, annyi év után, ;a nekilendülés előtt, állami pénzen! gríindolt téglagyárral szorítsák további tétlenségre. Megjegyzem, hogy a fantasztikum honában születhetett csiaik ilyen „komoly“ terv, amely még a megvalósulás esetén is legalább háromszor oly sok költséggel indíthatná s vibetné a termelést, mint mondjuk, a legdrágábban produkáló gyárunk. Málr magában véve ez döntő tény ilyen tervek ellen, nem is szólva arról, hogy több minit nyolc é,v óta várnak a hazai gyárak erre a tavaszra, amely talán mégis meghozza a fordulatot: az épitőmunkát. Lukács József vezérigazgató nyilatkozatához csupán meg azt fűzzük hozzá, hogy a GyO'Sz igazgatóságának közbelépésére úgy a népjóléti minisztériumban, mint a fővárosnál belátták az állami tégla- és cserépgyár tervének irreális voltát és annak megvalósításától minden valószínűség szerint "i+nk'n> itenek.
