Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-31 / 5. szám
Ára 20 korona Tizenkettedik evto/yam Budapest, 1923. január 31. 5. szem. iiiaiiiBiBiHia«quiB»iia»iomamama»ia»»amaiiiHmanic VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 1000 K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhiva atban. <£><£><§)&<§)&) FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Játsszunk most már valami mást és ne csináljunk humoros, sokszor a boliócóskodásig humoros jeleneteket az úgynevezett „városházi béke“ körül. Kellemetlenségek, szomorú tapasztalatok származtak csak eddig minden ilyen kísérletből, amelyeknek elismerjük a jóhiszeműségét, bár nem egyszer vigyorgott elő a barátságosnak; tetsző Invitálás mögül a Bauernfängerei csúnya komédiája. Szelídített, kezes ellenzéket akartak kapni Wolliffék anélkül, hogy bármi tekintetben is engedményeket tették volna és még csak egy Zilahi Kiss Jenőt, akkorát mint az öklöm, se'm voltak hajlandók feláldozni. Mint humoristák mutatkoztak be inkább a többségi urak ezeknél a kísérleteknél, de semmiképen j sem komoly tárgyaló-felek. Nelim egy kísérletet láttunk. Sipőcz polgár- mester nem egyszer feküdt neki a béke utkapa- rásának, Folkusházy alpolgármester még az erőszakot sem tartotta volna nagy árnak a békéért. És nekik, akiknek a semmiképen sem1 irigylendő tis’ztviselősors jutott osztályrészül, feltétlen érdekük lenne a béke, mert Wolff ék ugyan el fognak bukni, de ezeknek a férfiakimak normális körülméinyek között nem kellene tragikus hősöknek lenniük. Ám a ,rniai áldatlan! helyzetben feltétlenül és kikerülhetetlenül felőrlődnek. De láttuk legutóbb az Ereky-féle kísérletet, amelynek szintén megvoltaik az érthető lélektani és politikai rugói, de ezt a kisérletet Wolff Károly hatalmi szóval leintette. Nem is tudja tulajdon-képen, mit cselekedett e'zzel, hiszen a háta mögött ülő pártnak háromnegyed- része teljesen úgy gondolkodik rnáir, mint Ereky Károly és ha lehetne —- emberileg teljesen érthető — szeretne megmieMekedni a biztos haláltól.. És hány ilyen kísérlet történt már a kulisz- szák mögött. Ahol egy többségi párti városatya összetalálkozott egy-két ellenzéki városatyával, minden alkalommal és minden körülmények között feltétlenül ráterelődött a szó a városház parlamenti 'békéjére. Bágyadt, félénk, rezervált nyilatkozatokat tettek, nem imieheftek tovább, mert féltek, hogy Wolff Károly cxkommiimázálja őket. Meg is történt volna az ünnepélyes kirekesztés és nem lehet tudni, hogy a jószándékü emberek nem a saját kárukra cselekedtek, amikor a régi osztrák katonai dresszura szerint engedelmeskedtek: Maul halten und weüter- dienen... Sok szimpátiával néztük eddig ezeket a dolgokat és szerettünk volna szárnyakat adni a többségi békevágyaknak -és gerincet a béke- közvetítőknek. Bármilyen örömmel láttuk is a dolgokat, most már mi magunk mondjuk, hogy játsszunk valami mást, legyen vége a komédiának, ne kompromittáljuk most már egymást. Azt kell hinnünk, hogy ha a békék isér letek meghiúsultak, ennek ódiumát kilencvenkilenc százalékában Wolff Károly egyéni számlájára kell Írni és pedig elsősorban erre a számlára fogja imi -v- ha majd felszabadul —• az a párt, amely ma már mégsem tapsolja olyan véresre a tenyerét, ha vezére akár egy mondatot is kibocsát ihletett száján. Az ellenzék bizonnyal szeretné megmenteni ennek a városnak a publikumát az ellentétekből fakadó kellemetlenségektől, de nem tehet semmit és Inna már kikéri.ma- ' Kának, hogy akár a legjobb hiszek! békekisélrlettel is inzultálják. Ma már csak egy mód van a békére és e’z az, hogy maga Wolff Károly álljon fel a közgyűlésen és a nagy nyilvánosság előtt garantálja az ellenzék jogos követeléseinek teljesítését. Miután azonban sokkal jobban1 ismerjük Wolff Károly katasztrofális csökönyösségét, minden reálpolitikától való szomorú irtózását, tudjuk, bogy ez nem fog bekövetkezni. Rolhannák tovább a vesztükbe. De kérve kérjük, őket a maguk érdekébein! is, hogy életük utolsó felvonásában embereij-ék meg magukat és ne folytassák azt a politikát, amelynek áldozatai megszámlliálihatatlanok és. amelyen éppen a keresztény társadalom vesztett a legtöbbet. Ne folytassák ezt, hanem bukásukat tegyék s’zelidebbé a törvény és jogtisztelet, az emberszeretet és méltányosság szordiinójával. A bukásukat nenn kerülhetik el, de ne gyűlölt essék A londoni expedíció elutazott és erről a témáról nem is igen lehet újat mondani., ha csak azt nem, hogy minden rendben ment, mindenki elutazott, aki az útra felkészült és még a polgár- mester hálóinge sem maradt idehaza. Egy hétig, vagy két hétig maradnak-e az angol fővárosban, ezt nem lehet tudni; az azonban egészen bizonyos, hogy ha majd Wolff Károly hazajött, ki fogja jelenteni, hogy az angol fővárosban látottak csak megerősítették benne a hitet, hogy minden jól van úgy, ahogy azt ö csinálja és az angol viszonyok egyenesen kívánatossá teszik azt a politikai irányt, amelyet ő folytat. Berlinbe — úgy látszik — visszatérőben tekintenek be és itt végre véget ér számukra a kálvária, hogí^ mindig csak Fock tanácsnok, az egyetlen angol, beszélhet. Itt végre megszólalhat Wolff Károly is, aki ősei nyelvét — mint mondják — tökéletesen bírja. Rövidesen tisztán látunk azonban a külföldi kölcsönök bonyolult és kellemetlen kérdésében és akkor megindulhatnak végre a munkálatok, amelyek a külföldi kölcsönök fedezetének előteremtésére hivatottak és megindulhatnak a munkálatok a főváros háztartásának végleges rendezése tekintetében. Nagyon fontos, hogy ezekben a kérdésekben a főváros teljesen számíthat a kormány hathatós támogatására, amit sejteni lehet ' Káilay Jibor pénzügyminiszternek nyilatkozatából, amelyet a Fővárosi Hirlap-nak a következőkben van módjában közölni: — A főváros Parisban megegyezést létesített, amelyből kifolyólag jelentékeny terhek hárul maik a fővárosra, amelyek a békeszerződés szerint jórészt az államot terhe 1 i k. E zi össz.6gcki c nézve akceptálni kívánom az állami fizetést olyképen, hogy a fővár o s s a 1 azután m eguilapodas létesül a főváros méltányos vissza' fizetéséről, most már nem Franciaország, hanem o.z állam számára. — A főváros adósságainak többi részét illetőleg folyamatba tétettek a tárgyalások Londonban Mindenesetre szükségessé fog válni a főváros háztartásának olyan rendezése amely az aktuálissá lett terhek kiegyenlítésére irányul. ni eg magukat. Ne provokáljanak. Vessenek véget annak, hogy Zilahi Kiss tanácsnok ur kontrát mondjon a kultuszminiszternek és vessenek véget annak, hogy Wolff Károly ur tengelyt akasszon a belügyminiszterrel:. Mert az ilyen tengelyakasztásoknak rendesen igen súlyos következményei szoktak lenni, amint azt éppen a héten a Fővárosi Operett-s’ziniház ellen megszervezett, de meghiúsult borzalmasain kiagyalt merényletnél láttuk. Mi feltesszük Wolff Károlyról, hogy szintén elitéli ezt a borzalmat; de tudja meg, hogy amikor a belügyminiszter Ítéletével Wolff Károly szembeszáll, akkor ai Woiffék jelszavaival megmérgezett csoportok akarnak is, — amint a példa mutatja — próbálnak is igazságot szolgáltatni. Vigyázzanak ezzel a politikával, mert itt, ha ezt folytatják, többé nem az ellenzék, hanem Budapest polgársága! ellen megy a játék. Mindebből igen világosan látszik, hogy a városházán erőteljes pénzügyi politikára lesz szükség, amelynek koncepciózusnak kell iennie, hiszen másként elérni azt, amit Káilay pénzügyminiszter fenti nyilatkozatában előír, merő képtelenség. Sajnos, ma még a cél felé való törekvést sem igen látjuk, mert a városházán még mindig a foltozó politika uralkodik, ami alatt azt kell érteni, hogy ahol lyuk támad, oda foltot vetnek. Nem tud azonban kialakulni a városházán olyan gazdasági Programm, amely terjedelmével és kvalitásával uj irányokat szabna meg, uj lehetőségeket teremtene. Ehelyett lassan és álmosan folyik az áremelések körforgalma, amelyek során a héten a fertőtlenítés megdrágításán kiviil eljutottunk a köztisztasági adó gondolatához is. Egyszer a viz, egyszer a gáz, egyszer a villany, de folytonosan emelkedik mindennek az ára és bár tudjuk, hogy a fővárosnak nincsen módjában egyetlen üzemére sem ráfizetni, mégis mintha a publikum számára kezdene unalmassá válni ez az örökös emelgetés. Mindez azonban a legkisebb mértékben sincsen kedvező hatással a főváros háztartására, amely nem kerül kedvezőbb viszonyok közé akkor sem, ha a gáz árát felemelik. A főváros háztartása általános, nagy és komoly rendezésre szorul, amelynek elérkeztében hinni kell, de amely nem valósulhat meg mégsem másként, mint az összes produktiv erők összefogásával. Hogy ettől ma messzebb állunk, mint azt eddig sejtettük, az a mai nappal már bizonyossá lejt. Ám nincsen már olyan messze a rezsimváltozás, hogy addig ki ne lehetne bírni és nekünk meggyőződésünk, hogy az eljövendő uj rezsim olyan vezetőket fog a főváros élére állítani, akik nemcsak foítczó-munkát vállalnak, de generális átalakulásokat is hoznak. Hiszen nem lehet kétséges, hogy a köztisztasági adóval sem lehet a főváros háztartását megmenteni, amitől éppen olyan messze vagyunk, mint a kitűnő Balló Alfréd igazgatónak attól az ábrándjától, hogy lassankint rátérünk majd az automobil-tartásra, hiszen a londoni Cityben már nemi engedik be a lovakat, mint nem zimmer-rein —■-manirn if> iBTTffllír 1^-—*“lfr —•QBr—Ijl—TWMBffw Káí lay pénzügyminiszter a külföldi kölcsönök visszafizetéséről Elutaztak Londonba — Bonyodalmak a köztisztasági adó körűi
