Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-31 / 5. szám
2 Budapest, 1923 január 31. yomEC&IliiJZMP elemeket. A köztisztasági adó lényegével is foglalkozni kívánunk, megvilágítván az ellenzéki álláspontot,x amelyet a következőkben vázoltak előttünk: — Abból a színes előadásból, amely a köztisztasági bizottságban hangzott el és amelyet meglepetve olvastunk, egyetlen» színtelen momentum, hogy a két év előtti harmincmillió tisztogatási költség ma félmill iárdot reprezentál. Ha sok ez, ha kevés, ennek meg kell lenni, mert a. köztisztaságnál iomtosabb é 1 e t é r d e k é t ennek a városnak nem ismerj ii k. Erre tehát pénz kell, ámbár nem tudjuk, hogy mi lesz; a vége asrunak, ha minden kiadást speciális adózással intézünk el. — Mielőtt azonban a generális választ adnánk meg a speciális adózásra vonatkozólag, engedtessék meg, hogy kitérjünk egy-két szóval az uj adóötlet megokoiására. Baltó igazgató mindenesetre bölcs ember, hogy ennek az ötletnek apaságát elhárította magától, de csodáljuk, hogy mégis olyan odaadóan tudta azt képviselni. — A lovak halálát semmiesetre sem tartjuk olyan közelinek, mint azt ö képzeli és amilyen rövid határidőt szab annak. De nem értjük azt sem — bár egy általiján nem akarjuk őket védelmünkbe venni —, hogy rniért p i s z k i t többet a s i bér lova, mint például a polgárin es téré? Ez semmi- esetre sem lehet alapelv az adókulcs megállapításánál. Tetszetősen hangzik az is, hogy a vidékről beérkező kocsikat a kö vezetvámm a 1 is kell sújtani. Ismételjük, ez tetszetősen hangzik, mert a jó vidék fizethet; de a jó vidék az ilyen adókat vidáman és könnyen áthárítja miránk és végeredményben a legszegényebb " fogyasztóközönség fogja megfizetni az adót. — Végeredményben pedig ne álltassuk magunkat: az ilyen speciális adók a legveszedelmesebbek, mert a vége az iesz, hogy mindent külön fizettetnek meg majd velünk. A közgyűlési ellenzék semmi szín alatt nem fog belemenni ennek a rendszernek meghonosításába, bár a köztisztasági adó csak a lótartók érdekeit veszélyezteti és pedig, a; Városházán divó szokás szerint minden komoly progresszió nélkül. Tovább harcolnak a békéért Már senki sem akar békülni — Aranykoronát a partbérekért Megfigyelések a szerdai közgyűlésen A minap már úgy látszott, hdgv szent a béke a ! Városházán. Ereky kivágott fulmináns beszédet és kijelentette, hogy pontos számadásokat kér a városi gazdálkodásról, különösen pedig az üzemek gazdálkodásáról, mert ő ezért a politikáért a felelősséget tovább nem vállalja. Megmondta azt is. hogy üzemi bizottságot kell alakítani, de ennek az üzemi bizottságnak csak akkor van értelme, ennek a bizottságnak a munkája csak akkor eredményes, ha a kisebbség épp úgy képviselve lesz benne, mint a többség. Ünnepélyesen meginvitálta tehált ebbe a bizottságba Eüeky Károly az ellenzékid és azt mondta, kogv a íöválros érdekében a közgyűlés terméből ki kell tessékelni a politikát és a gyűlöletet és össze kell fogni a munkában. Az ellenzék nevében dr. Baracs Marcell elfogadta a felajánlott jobbot, azt mondta, hogy ő is azt taraja, hogy mikor a főváros érdekéről van szó. mikor a főváros jövőjéről van szó, aíkkor csakugyan félre kell tenni minden gyűlöletet, mert ebben a teremben csak egy érdeknek szabad érvényesülni, a főváros érdekének. így történt ez néhány héttel ezelőtt. Sajnos, a boldogság nem tartott sokáig. Alighogy Ereky kitette a lábált a közgyűlés terméből, a kereszténypártban megindultak a tárgyalások, a konventikulunrok, az intrikák, a 'béke ellen. Nehéz ugyan megérteni, hogy a kereszténypárt egy részének miféle érdeke van abban, hogy ne legyen bélve; miféle érdeke van abban, hogy ne legyen békessége» és eredménye^ munkálkodás a főváros közgyűlésén? Annyi bizo-í nyos, hogy a tárgyalások avval végződtek, hogy a szerdai közgyűlésen Erieky felállott és egy fulmináns beszédben visszavont mindent és kijelentette, hogy ö nem invitál. Most már ő sem akar egy bizottságban dolgozni a kisebbséggel, mert amint a tapasztalat bebizonyította, a kisebbséggel lehetetlen együtt dolgozni. Mint koronatanúra, dr. Gál Jenőre hivatkozott, alki a múlt szerdai közgyűlésen egy interpelláció keretében szóvátette Ereky minapi kijelentéseit és rámutatott arra, hogy Ereky Károly maga is elismerte, hogy a keresztény többségi párt. mely annak idején kizárta a kisebbségeit a bizottságokból, három és íéleszténdős uralma"'alatt nem alkotott semmit, csak drágaságot. Gál Jenő azt mondta, hogy ö nem tartja helyesnek Erekynek azt a politikáját, hogy fátyolt kell vetni a múltra, mert hát akkor ki a felelős a múltért; kitől kell számonkérni az elmúlt idők rombolásait és mulasztásait?... Gál Jenő azt mondta, hogy nem elég az, ha az üzemi bizottságba behívják az ellenzék képviselőit, hogy osztozkodjanak a felelősségben. Az ellenzék be akar vonulni minden bizottságba, mert az, hogy az ellenzék is dolgozhassák,, nem kegy, hanem jog. Gáí Jenő különben takarékossági politikát követelt az egész vonalon és követelt r öt felesleges tanácsnoknak és egy alpolgármesternek az elbocsátását, mert hát szegény és eladósodott ez a főváros és nem lehet, hogy olyan tempóban éljen ma is és úgy költekezzék, mint ahogy költekezett akkor, amikor még egy húsz milliós Magyarországnak volt a fővárosa. Erre p a rt t a n t aztán fel helyéről Ereky, hogy visszavonja az i n v i t á c i ó- ra való propozicióját. De ez a visszavonás nem marad felelet nélkül. Baracs Marcell nemcsak a demokraták, hanem valamennyi közgyűlési kisebbségi párt nevében- kijelentette, hogy It u d o m á s u 1 veszi Ereky p álfordulását. Nagyon higgadtan és nagyon okosan beszélt Baracs Marcell és elismerte, hogy a közgyűlés a mai összetételében egyelőre nem érett még meg arra. hogy garantálni tudná a bökés együttműködést. Az ellenzék tehát nem fog részit ven ni a bizottságok tárgyalásain, ellenben jöhetnek idők. amikor még válságosabb helyzetbe kerül ii n Ik és akkor az ellenzék félretéve minden politikát és fél re »téve m i n d e n gyűlöl e- t e t, a keresztény többségi párt akarata ellenére is jelentkezni fog a munkára és megteszi kötelességét. Mert itt nem a keresztény községi párt jövőjéről van szó, hanem a főváros jövőjéről és a lakosság boldogulásáról. Ez volt a szenzációja a szerdai közgyűlésnek. Ami ezenkívül történt,' az legfeljebb csalk arra volt jó, hogy változatossá tegye a program-mot. így például nagyon érdekes, hogy a köz,gyűlés avval kezdődött, hogy a városatya urak elénekelték a Himnuszt. Most van száz esztendeje annalk. hogy Kölcsey megirta a Himnuszt. Ennek a százesztendős évfordulónak az emlékét idézte fel Sipőcz Jenő polgármester formás és kegyelete» beszéddel, és a beszéd hatása alatt a főváros egész törvényhatósági bizottsága felemelkedett helyéről és elénekelte, hogy „Isten áldd meg a magyart! ..Szép és megható jelenet volt ez. néhány pillanatra ünnepélyes külsőt adott annak a gyönyörű márványteremnek, amelybe az utolsó három esztendő alatt a szócsatárok ádáz tusája folyt. Vita a parlfoérekrol Azonban alighogy elcsitult az ünnepi ének, megkezdődött ismét a vita. Ezúttal a partbérletek adtak (témát a szónokoknak. A főváros meglehetősen olcsó bért kap a Dunagőzhajózási Társaságtól és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságtól. Éber Antal azt követelte, hogy aranyparitásban állapítsák meg a partbéreket, mert képtelen dolog, hogy akkor, amikor a fővárostól’ külföldi adósságait nemes való. tában követelik az angolok és franciák: magyar papír valutában fizeti az alacsonyra szabott partbéreket két olyan hajósttársaság, melyeknél ötven százalék erejéig angol érdekeltség parancsol. Wolff Károly kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság csak hosszas 'tanakodás után fogadta el az alacsony partbérek megállapítására vonatkozó tanácsi javaslatot, de elfogadta külpolitikai okokból. Viszont a Dunagőzhajózási Társaságra vonajtikozólag újabb tárgyalás céljából hajlandó az ügyet visszaadni a tanácsnak, mert felmentve érzi magát minden konzekvencia alól akkor, amikor a kereskedők és iparosok terheit a parttbérek felemelésével a nagybankok egy olyan képviselője akarja felemelni, minit amilyen Ebér Antal. Éber Antal természetesen nem maradt adósa Vv'olffnak. Kijelentette, hogy a kereskedők és iparosok iterheit nem a partbérek megdrágítása emeli, hanem a viteldijak megdrágítása. A viteldijakat pedig a hajóstársaságok már rég megdrágították. Moslt a fővárosnak kellett volna következnie a stájgerolás- bam. A főváros azonban ezutttal nem stájgerolt. Ami Wolff Károly külpolitikai aggályait illeti. — mondta Éber Antal, — ez öt nem izgatja. A patrtbérleti vitába egy kis derűt vitt bele Gás- p á r Fiilöp felszólalása. — Aristoteles, Periklész... — igy kezdte Gáspár Fiilöp a beszédét, de tovább nem folytathatta a nagy kacagástól, amelyet a derék gözfavágó kijelentése a közgyűlésből kiváltott. Gáspár Fiilöp később magyarázta csalk meg. hogy ő azt akarta mondani, hogy Aristoteles és Periklész lángesze az Istentől származik, a Dalesz azonban a (tanácstól származik. Egyébként ő is magasabb partbéreket követelt. Siera a piszkavassal Érdekes vita támadt abból is. hogy a főváros a légfűtést sutba alkarja dobni és »a Tisza Kálmán-téri iskola számára már meg is rendelt egy sereg vaskályhát. Stern Sándor piszkálta meg ezt a témát és leleplezte, hogy a főváros 12 millió koronás büdzséitek egy fűtő-osztályt rendezett be. Ez a fiitö-oszitály már csődöt mondott, ment ennek az osztálynak nem elég 12^ millió, sőt még háromszor 12 millió sem elég. Azt ajánlotta, hogy a főváros oszlassa fel a fűtő- osztályt. A polgármester azonban ezt az indítványt még szavazásra sem bocsátotta. Tl/ZmYÁÓOJZ • • • Olyan demokráciát teremtett Wolff Károly és a „Keresztény" Községi Párt... Vájjon milyen demokráciát is teremtett? Nos igen, a többségi párt vezére tartott erről a kérdésről nagysikerű előadást ott, ahol hire-hamva sem lehetett az ellentmond ásnak: bent magában a többségi pártban. Ez a társaság nyugodtan végighallgatta, hogy Wolff Károly megtörte a régi rezsim klikk-rendszerét. V égi ghall gat.- - ták és senki sem vágta a szemébe azt az uj klikkrendszert, amelyet ö alapított, hiszen ennek a klikkrendszernek valamennyien részesei. De márványba kell vésni e mondat másik felét, amely szerint „olyan demokráciát teremtett, amilyen még nem volt e város életében“. Mi tűrés-tagadás benne, még nem volt ilyen demokráciánk. De hozzá kell tennünk: Hála a jó Istennek, nem volt, de mondhatjuk azt is minden kertelés nélkül, hogy „ilyen“ demokráciára a jövőben sincs szükségünk. Mi nem voltunk megelégedve azzal a demokráciával, amelyet a régi rezsim produkálni tudott, de a demokrácia szempontjából mélységesen selejtesebb az, amelyhez most szerencsénk van?. Ne feledjék el azonban soha se az mali, hggy a régi és uj rezsim között egy világháború, két forradalom, azonkívül egy ellenforradalom tombolt itt közöttünk és ma már tényleg itt kellene lennie annak az igazi demokráciának, a mire a régi rezsim tényleg vágyott. Ma azonban konstatálni kell, hogy még a régi, már valósággá vált csenevész demokrácia is szörnyen visszafejlődött. De ne felejtsék el az urak a mi szavunkat, a demokrácia jönni fog, mert jönnie kell. Ám hol lesznek akkor már azok, akik ma szónokolnak. És csak szónokolnak. Nem csodálnánk, ha a mélyen tisztelt köztisztasági bizottsá- got valami tüzesfejü újságíró, vagy közéleti szereplő igen súlyosan megvádolná. A mt taktikánk ugyanis meg nem engedhetné, hogy szállítási ügyeket zárt ülésen tárgyaljanak. Nincs az a hatalom, amely az ilyen kérdésben elhallgattassa a gyamit, amelynek szavára mi nem vagyunk és soha sem. voltunk hajlandók hallgatni. De mi az ördögnek provokálják a köztisztaság őreiként kirendelt városatya urak ezt a gyanút, amelyről már réges-régen megállapították, hogy — öl. Nem gyanúsítunk, ez nem a kenyerünk; de kérdezzük, érdekükben van-e az uraknak az, hogy ilyesmiket csinálnak? Amikor egy nyomorult, hitvány nyirfa- seprö-szállitásról van szó, akkor zárt üléseket rögtönöznek. Kérdezzük mi: mit fog ezek után a publikum gondolni, ha majd megvalósul az urak terve és teljesen lekapcsolják a sajtót és azt mondják, itt van a mi MOT-unk, tessék annak a híreit használni, mi más nyilvánosságot nem tűrünk. Mert erre készülődnek és — ezt is nyíltan megmondjuk — bukásuk eszközeit ezzel is megsokszorozzák. Gyógyuló sebekre kellene orvosságot adni, hogy végre-valakúra kikecmeregjünk a forradalmi légkörből. E helyett uj bacillusokat helyezünk el a beteg testben. Vagy nem ezt jelenti-e az a tény, hogy miután Fodor Jenöt, a kiváló pedagógust, teljesen rehabilitálta a kultusz- miniszter az ellene emelt vádak alól, felfüggesztette Zilahi Kiss Jenő az állásától — a miniszteri döntés ellenére. Legyünk objektiv ek: Fodor Jenő nem bánt kesztyűs kéz- ' zel Zilahi Kiss Jenővel abban a harcban, amelyet a becsületéért, az életéért folytatott. De ki szokott élet-halál harcban kesztyűt húzni? Senki. És ha valaki ilyen elmérgesedett küzdelemben a tanácsnokra forradalmi megnyilatkozásait olvassa fel: ez talán mégsem nagy deliktum. Fodor Jenő azonban kezdheti a küzdelmet ott, ahol elkezdte. Vájjon miért?
