Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-21 / 46. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 200 kor. Budapest, 1923 november 21. 46 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁÉ ÁGI HETILAP évre 10.000 korona. Félévre _________ 50 00 kor. s Állandó mellék- ^ let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Az ötvenegyedül esztendőbe fordult be Budapest és az őtvenegyedik esztendő kapujában C s i 11 é r y András harsonás szava hallatszott, amint igazi, tipikus destruktiv gyönyörűséggel ment neki megint mindennek, ami itt ebben a városban született, amit áldott agyvelők termeltek. Ha kedvünk lenne gúnyolódni, ha kedvünk lenne az akasztófahumornak hangot adná, akkor azt mondanánk: ez az esztendő is jól kezdődik. Ennek azonban fele sem tréfa és nem nyugodhatunk bele abba, hogy Budapest nagy ünnepét egy politikai naturbursch a maga módja szerint csúnyán és ízléstelenül megzavarta. Nem nyugodhatunk bele, mert a Csilléry .Andrásokat, akik az ilyen szerepeket játszani szokták, nem terhelheti felelősség, ök (felelőtlenek mindenért. A felelősség Wolff Károlyt, a vezért illeti, aki sokat tart a maga tekintélyére, a,ki m a vezére a városháziának és akinek nem lett volna szabad egész pártjának egyik legkomolytalanabb egyéniségét dísz-szónokként kiállítani a fórumra. Szerencsére ezt a szereplést senki sem veszi komolyan és mégis azt keli mondanunk, hogy nemcsak az ünneprontás, de Csilléry András szempontjából, a tudomány szempontjából is fájdalmas az a szereplés, amelyre a Friedrich-kormány népjóléti minisztere szombaton feltette a koronát. Azt mondják ugyanis, hogy Gsüléry András rejjdklvfli orvos. Olyan műtéteket végzett a háború alatt, hogy orvostársait, a legjobb operatőröket is elkápráztatta, elragadta. Hát szabad az ilyen embert, aki az emberiségnek ilyen jóltevője is tudna lenni, kiállítani a nevetségesség pódiumára, a gyűlölködés szörnyű piacára? A helyett, hogy uj embereket építene a régi rozzantakból, a helyett, hogy az Istenéhez hasonlatos mesterséget űzne, áldást fakasztana és hálálkodó szavak, boldogan könnyes szemek lovagja lenne: kiáll a. fórumra ós gyűlöletet prédikál. Megáll az ember esze, hogyan lehet az egyik hivatást odadobni a másik riasztó szerepért? Mert nemcsak bántott, nemcsak a szivünkbe markolt kegyeletsértő szóval Csilléry András, hanem meg is nevettetett bennünket. Milyen mulatságos volt például akkor, amikor arról szavalt, hogy ök (már tudni illik keresztény községiek), az utóbbi tiz esztendőt nem akarják magukénak vallani és szeretnék aizt ennek a városnak a történetéből kiürülni. Nyomjuk el a mosolygást, amelyet a felelősségtől való nyúlszivü megíutamodás fakaszt cs tapsoljuk meg Csilléry urat, akinek sietünk segédkezet nyújtani az utolsó tiz esztendőnek Budapest életéből vadó kitörléséhez. Úgy van, töröljük ki az annalesekből az egész tiz esztendőt, az ő négy esztendejükkel és a Csillcryek nevével együtt. Végül pedig még egyszer a fájdalom érzete íuü át a szivünkön, amikor a jubiláris közgyűlés „eseményeire" emlékezünk vissza. Vagy ne fájjon az, hogy olyan emberek kormányozzák ezt a jobb sorsra érdemes várost, akik kijelentik ünneprontó jókedvükben : — A hitelbe épített Budapest, amelynek terhét a szegény utódok fizetik, nem a mienk! Azt hittük, hogy az ilyen kijelentéseket csak a hordó tetejéről szokták szavalni. Mert ott lehet hatásuk. A tömeget talán el lehet kábítani az ilyen otromba eszközökkel. De Budapest egyesítésének ötvenedik évfordulóján a tudatlanságnak, a kortes- virtusnak ilyen bizojnyitékát adni: — mégis csak elkeserítő. Csilléry András rettentő vakságában csak azit látjas hogy a maga kis háztartásában szomorú dolog, talán keserű, talán megalázó dolog lenne az adósság. De ezt egy világvárosra mondani talán még sem lehet. A nagy közületeknek, az államoknak, a világvárosoknak olyan szükséges a hitel, mint a levegő. Itt a hitel nélkülözhetetlen eszköze a gazdálkodásnak. Hatalmasat alkotni hitel nélkül nem lehetne, mert nem lehet egyetlen generációinak a vállára rakni minden terhet. Persze a Csilléryek és a Wolffok úgy gondolkodnak, hogy minek hatalmasat alkotni? ök a maguk szatócs-sizemszögükből nézik a. világot Es ezek az emberek ünnepelték Budapest aranylakodaJmát. Nem lesz tiszt újítás Szervezeti kérdéseket is érint a választójogi novella — A polgár- mesternek nem keil többé jogi képzettség Rakovszky Iván belügyminiszter végleg befejezte azokat a tárgyalásait, amelyek az érdekelt politikai pártokkal való választójogi megegyezést célozták. Ennek az: uj választójogi tervezetnek alapelveit módjában van a Fővárosi Hirlap-nak feltétlenül megbízható forrásból szerzett adatok alapján alább ismertetni: Elöljáróban csak azt konstatáljuk, hogy azok a hirek, amelyeket egy hét előtt a kurzus-lapok közöltek.— enyhén szólva —, merően tévesek voltak, ! kább Wolífék álmait, mint a valóságot tükrözték. A kurzus-sajtónak lehetett volna bátorsága megmondani, hogy nőin a belügyminiszter tervbevett reforlinját, hanem Wolff Károly és társai követelését közli. Ki kell jelentenünk, hogy a belügyminiszter törvénytervezetének alapé?vei «agyon messze esnek Wolif fcöve- íeíéseítöí, de aimáí inkább megközelítik azokat a kívánságokat, amelyek Márkus Jenő min. tanácsosnak a Fővárosi Hírlapban megjelent tanulmánya foglalt magában. Az aggodalom alól való felszabadulás érzésével kell megállapítani, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter javaslatából hiányzik az a nagy adag reakció, amellyel Wolff ék telíteni szerették volna, sőt meg kell állapítani, hogy a Dömötör-féle novellával szemben is lényeges haladást jelent. Ami most már a tervezetet illeti, legelsöbben is a javastat nem pusztán a választójog kérdésével foglalkozik, hanem tuíajdonképen az 1872. évi XXXVI. í.-c.-eí, az úgynevezett fővárosi törvényt kiegészítő novella fesz. ' A fővárosi törvény elavultságát nem kell külön hangoztatni, hiszen évtizedek óta állandó, komoly tervként szerepel az egymást követő kormányok pro- girammjában. Az uj fővárosi törvény megalkotására, vagy legalább annak általános revíziójára — úgy látszik — most sincs ideje és módja a nemzetgyűlésnek és igy a belügyminiszter kénytelen volt a legsürgősebb intézkedéseket felvenni most készülő novella- tervezetébe. Emez intézkedések közé tartozik például az, hogy a. novella érinteni fog bizonyos sokat vitatott szervezed kérdéseket, amelyek között nemcsak az egyes magasabb állások képesítésére, deegy- ben ezeknek! az állásoknak a sz á\m ára is vonatkoznak. Mondani sem kell, hogy i n- kább az állások számának redukciójáról, mint szaporításáról lesz szó. Igen fontos intézkedés lesz ezen a téren, hogy a polgármesteri állást nem köti a novella jogi képesítéshez. Ez tökéletesen 'modern gondolat, amelynek egyben megvan az a nagy jelentősége, hogy ezzel a polgár- mesteri .állás megszűnik tulajdonképeni hivatalnoki állás lenni, hanem határozott am politikai színezetet kap. A novella nem követel t i s z t u j i * á s t, afnint azt a Dömötör-féle novella tette. A tanács tehát hivatalában marad és az interregnum alatt a kinevezendő kormánybiztos vezetésével intézi a főváros ügyeit Ami most már a választójogi rész alapelveit illeti, azok a következők: 1. A választás titkos és lajstromos lesz, ahol a kisebbségi képviselet is kellőképen érvényesülhet. 2. A választást tavasszal iriák ki az 1924. évi névjegyzék alapján, amelyet azonban a közigazgatási bíróság döntései alapján ki fognak egészíteni. 3. Választójoguk körülbelül azoknak lesz, akiknek a Bethlen-féle választójogi rendelet megadja a szavazati jogot. 4. Megszorítás lesz azonban a Bethlen- féle rendelettel szemben is, hogy az aktiv és passzív választói jogot hat éves domi- ciliumhoz kötik. 5. Nem lesz virilizmus, ellenben fölemelik a szellemi virilisták számát. 6. A választás közigazgatási kerületen- kini történik és a szavazók számának arányában állapítják meg a mandátumok számát. A javaslat megállapítja az egyes köz- igazgatási kerületeknek jutó mandátumok számának minimumát és maximumát is. Körülbelül ezek lesznek a Rakovszky Ivánféle novellatervezet alapelvei, amelyekről a Fővárosi Hírlap más helyén mondjuk: el a pártok kritikáját és állásfoglalását. Tiz év előtt — tiz év után Bárczy Istvántól Csilléry Andrásig Ünnepi közgyűlés akkor és most A főváros tiz évvel ezelőtt díszközgyűlésen ünnepelte Buda>, Pest és Óbuda egyesítésének negyven éves fordulóját. Dr. Bárczy István polgármester történelmi visszapillantás után a főváros fejlődésének képét és a következő tiz év munkaprogrammját így festette le: A közgyűlési jegyzőkönyvből ... Sokszor elgondolkozom, hagy mi mindennel kell akkorára készen lenni. Milyen szép lenne akkorára, bemutatni az uj városházat, amely címere lesz a másfélmillió lakosú városnak, szemben az uj Erzsébet-sugárúttal, mely a városházától a Városligetig vezet, szebbnél-szebb házakkal és értékes üzletekkel, mellette iobbra-bailra^ a régi levegőtlen utcák, házak helyén egész uj egészséges városrész. (Helyeslés.) A Tabán mintaszerűen megépítve a belső város legkellemesebb lakórésze, a Gellérthegyre két oldalra felvezető sikló, a Citadellában nyüzsgő élet. a Gellért-hegv alján Európa legszebb fürdője, a piaristák épülete helyén a legszebb hotelek egyike. Hidvámról és alagutvámról már csak úgy beszélünk, mint rossz álomról. (Éljenzés és hosszantartó taps.) És csodálkozni fogunk azon. hogy valamikor ilyen is volt. (Úgy van!); a H u n g á r i a-u t mentén az uj hid megnyitása után egész uj városövezet kezd épülni; a Boráros-íéri uj híd budai feje é9 a Műegyetem között! feltöltött és P a r- kozott állandó kiállítási területen nagy nemzetközi kiállítás; a Lágymá-
