Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Budapest, 1923. január 3. 3 Hogy mennyivel drágult az, élelmiszer, ezt nem írjuk a főváros rovásánál, de amikor a polgármester a jövő évre is programmot ad, az iskolai fogorvosi intézmény megvalósításán kívül ezen a téren is szerettünk volna valami vigasztalót hallani. Megindul ítz adolavma A fÓVÍr°\é! az *Italán°f kereseti adó — A kölcsönadó a legszélesebb nép- r egeket sújtja Hogy fest Wolffék „demokratikus“ várospolitikája? Az elmúlt év mérlegét maga Sipöcz Jenő polgármester állította össze és minden tekintetben igazolja ezzel a mérleggel az ellenzéki kritikát. Igazolná még akkor is, ha ez az ellenzéki kritika nem lett volna telve az elnéző szánalom számos jelével és ha nem lett volna olyan, szordinós, mint amilyenné a dolgok természete révén lennie kellett. A polgármester beszámolója mindössze két pontból áll:+ a villamos vasút átvételének előkészítése és a francia kölcsön rendezése. Eddig van, nincs tovább. A polgármester beszámolója nem talál más emlitésreméltó eseményt a főváros életében, kormányzásuk egy esztendős „alkotásai“ között. Lehet, sőt valószínűleg igaza van a polgármesternek ebben a tekintetben. De vájjon van-e érdeme a többségi pártnak, a főváros kormányzatának ebben a két kérdésben is? Sok aligha. Ez a két esemény szükségszerű, természetes kialakulás volt, amiről se Wolff Károly, se a polgármester nem tehetnek. Es éppen ez a két esemény volt az, amely az ellenzék kritikáját letompitotta, ez a két esemény az, amelynek kényszerű súlya alatt meg kell adni a feloldást, ha egyébként nem is lenne kedve hozzá az embernek. Körmondatot is kaptunk újévi ajándékul a polgármester úrtól. A körmondatok — bevalljuk — nem kedvenceink, bár a retorika igen előkelő helyet biztosit a számukra. A körmondat nekünk mindig gyanús, ingert nagyszerűen lehet vele operálni: vagy többet, vagy kevesebbet mond vele az ember, mint ameny- nyit kellene. Nézzük csak a polgármester kör mondatát: „A jövő év programmjából gazdasági téren különösen meg kell említenem azt a törekvésünket, amely arra irányul, hogy üzemeinket az egyes üzemek sajátos jellemének legjobban megfelelő kereskedelmi és üzleti formák megtalálásává! jövedelmezőbbé tegyük, anélkül azonban, hogy azok szociális hivatáséinak érvényesülését érintenők." Olyan szépen, olyan andalítóan, olyan nemesen cseng ez a mondat, hogy az ember szinte extázisba jut. És jnégis jutalmat tiiziink ki annak a számára, aki kiolvassa belőle, hogy a jövő esztendőben olcsóbb lesz a villany, a gáz, a villamosjegy. A közlekedési rendőrség megkezdte működését és ennek a meg- okolúsa az, hogy a\ budapesti közönség rendetlen, rakoncátlan, amelyet meg kell fékezni. Ezt nincs is okunk se tagadni, se kétségbevonni, mert a budapesti publikum tényleg Európában a legneveletlenebbek közé tartozik. De nem engedhetjük meg, hogy e tekintetben a közönségnek előnyt adjanak a villamos-kalauzok, a soffőrök és a kocsisok fölött. A villamös-kalauzról minden pesti polgárnak megvannak a maga feledhetetlenül kedves emlékei. A kocsisok- ról és soffőrökről pedig csak a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén zengtek ódát olyan konstruktiv tényezők, mint Csilléry András, meg Jaczkó Pál. Ük a soffőrök ellen kértek azonban közlekedési rendőrséget, de — ha nem csalódunk — a közönség ellen csinálták azt meg. BÁLINT Harisnyák, jumperek, __ . gyapiukabátok sfb. TELEFON: 16-31. iegszebb választékban IV., Kossuth Lajos-u. 7. Budapesten ma mindenki adóról beszél. Ha vannak még a földön ujesztendei örömök, a különböző adók fenyegető árnyéka borult rájuk. A Szilveszter-esti táncos valós'z.iinileg az általános kereseti adóról szóló miniszteri utasításról suttogott bájos táinlcosnője fülébe. Hogy az • öreg urak kvaterkázás közben szintén csak adóvitát folytattak, azt hisszük, erről nem is kell külön tanúskodni. De megmozdult minden testület, hogy szervezkedjék a. meginduló adólavina ellen. Ezt az adólavinát a kereseti adó indítja meg, utána jönni fog a jövedelmi adó, majd éles hangon beleszól a fájdalmas koncertbe a főv'áiros is, .almely.nck a külföldi adósságok fizetésére van szüksége sok-sok pénzre. És akkor .még mindig megmarad fenyegető rémnek a jóvátétel, amely ha jön, akkor a katasztrófa s'zinte elkerülhetetlen. Tény az, hogy nem volt még adó, amely olyan általános megrökönyödést és izgalmat váltott volna ki, mint az általános kereseti adó, mely még a házi cselédek, a pincérek és borbélyok borravalóját is sajtjai és amelyről már olyan rémhírek is terjedtek el, hogy az íróknak is könyvet kell vezetniük. Ez szerencsére nem bizonyult valósaik, de nagyon félős, hogy a törvény végrehajtása általános drágulást fog magával hozni, ami Budapest lakosságát miéig súlyos abban érinti, mint maga az adó. Nemi változtat ezen, sőt súlyosbítja a helyzetet az, hogy a pénzügyminiszter — mint. ismeretes — a kereseti adó jövedelmét a városok és igy a főváros megsegítésére szánta. A városházáin nem tulajdoníthatnak nagy jelentőséget az olyan ajándéknak, amely első megjelenésével általános drágulást von maga után. Siilyosbitjíi ezt az ajándékot az is, hogy az adó átengedésével megszűnik a városi tisztviselők állami segélyezése és igy a kereseti és jövedelmi adó hivatott arra, hogy azokat a kiadásokat fedezze, amelyek az állami segély megvonásával a fővárosra hárulnak. Nem lehet tudni, hogy az átengedett adók, amelyeket az állami adminisztráció fog behajtani, mit fognak jövedelmezni; de annyi bizonyos, hogy nagy jövedelem-többletre nem lehet számítani. Hason! óképen a kölcsön-adóból sem lesz semmi haszna a fővárosnak, mert azt a külföldi hitelezők viszik el. A hetek óta folyó városházi tanácskozásoknak eredménye valószínűleg ez a kölcsönadó lesz, vagyis az n> külön adó, amelyet a főváros külföldi kölcsöneiiiek törlesztésére fognak kivetni. Ezt az adót a városi üzemek produktumaira vetik majd ki, magyarán megdrágítják a villamost, gázt és villanyt. Beszéltek előbb húsadóról is, ami — bár a hús is igen fontos közfogyasztási' cikk, — még mindig igazságosabb adó lett volna, mint ez a tervezett: adó, amely a legszükségesebb cikkeket teszi elviselhetetlenül drágává. Olyan kényszeredett és antidemokratikus ötlet ez, hogy a közgyűlési ellenzéknek eminens kötelessége lesz ez ellen a legélesebb harcot megindítani. Mindenesetre remélni kell, hogy ezt a halvaszületett ötletet nem lehet életrekelteni. Van1 azonkívül még egy általános drágulást előidéző terv és pedig a városi kövezetvám felemelése. Mondani sem kell, hogy ez nincsen összefüggésben a külföldi kölcsönnel; de jellemző, hogy a főváros legújabban nc-m tud már másféle adóötletet kiizzadni, csak olyant, amely általános drágulást idéz elő és amely a legszélesebb néprétegeket sújtja. A városi vám felemeléséből egy milliárd korona évi jövedelemtöbbletre számítanak, amit a főváros közönségének kell megfizetni. Mindez az adólavina megindítását jelenti és méltók épen jellemzi Wolff ék „demokratikus“ várospolitikáját. , Páris után és London előtt Az ellenzék a terhek progresszív megosztását követeli — Ha Londonban nem sikerül a megegyezés, megdől a párisi egyesség is A párisi megállapodás után most a főváros vezetőségére liároni nagy feladat hárul: az első a közgyűlés előtt való beszámolás, a második a kifizetendő összegek előteremtése, a harmadik pedig a német és angol hitelezőkkel való megállapodás. A közgyűlés élőtt való beszámolás immár útban van, mert értesülésünk szerint a franciákkal való mgállapodás már is van nyomtatva és igy arról az ellenzék nemsokára elmondhatja véleményét. Nem szándékunk Woiff Károly és Sipöcz polgármester babérjait megtépázni, mégis a párisi megállapodás sikerét legelső sorban Te- leszky Jánosnak és Ács Ferenc főszámvevőnek keli tulajdonítani Az eddig nvilvánosságra került részletek nem elegendőek arra, hogy véleményt alkothassunk róla; tény azonban az, hogy még Kállay Tibor pénzügyminiszter véleménye szerint is örvendetesen kell tudomásul venni azt, amit Párisból hozlak a főváros megbízottai. Maguk a megbízottak abban látják legfőbb sikerűket, hogy a föváirmnak az első két évben nem kell fizetnie. Amig tehát a főváros be nem rendezkedik a fizetésre, addig nem kell törleszteni. Érdekes, hogy Sipöcz polgármester egyik nyilatkozatában kijelenti, hogy „a francia köl- csönügyben Párisban kötött megállapodás jelentékenyen kedvezőbb, mint amilyet az eredeti francia, javaslat után reméltünk.“ Ezzel ellentétben budapesti pénzügyi körökben, amikor a delegáció elindult, határozottan tisztáiban voltak vele, hogy komoly engedményekkel fognak visszatérni. Hogy ezt a különös és furcsa, szinte megfejthetetlen jelenséget mi már akkor tapasztaltuk, igen eklatánsán bizonyltja a Fővárosi Hírlapnak december 13-ikán megjelent számában „Nagy reményekkel indult a párisi delegétció" című HUTTER szarvasszappan gyorsan és jól tisztit és kíméli a ruhát.
