Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-12 / 36. szám
Ara 150 kor. Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923 szeptember 12. ________________36. szám. pf fla»imii»niiianidilia»iíglHainQ»imiiTfliÉmiimiiigiiiPiiiia8eiamB»iiaiiii3iiiQmBaigaiiia»iiPigiaHiBiiBqHi£ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8000 korona. Félévre 4000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám r^iai Márkus Jenő miniszteri tanácsos nyilatkozik Wolffék városházi uralmáról, a községi választásokról és a polgárság együttműködéséről Siófokra költözött — ez vole a legújabb cs nem éppen legelmésebb ötlete azoknak az uraknak, akik számára kényelmetlen lett volna a Siófokon nyaralók szavazata. Isten látja a lelkünket, de nekünk sem mindenki a szivünk szerint való, aki Siófokon nyaral; de azért a polgári egyenlőség nevében kikérjük magunknak az igazság rovására menő ilyen otromba vicceket. Ám el kell ismernünk, hogy a választóknak a maguk szempontjai szerint való megrostálása tekintetében nem hiányzottak az ötleteik, ha azok nem is voltak mindenkor elmések, tinóinak és brutalitástól mentek. Különösen, amig a kormánytól meg nem kapták az őket jogosan megillető fricskát, addig válogatás nélkül alkalmazták a legrutabb kortesfejben íogamzott gondolatokat; ma azonban már csak a Siótokon, Abbáziában, vagy Soroksáron nyaralókat minősítették elköltözőiteknek és nem mertek elmenni odáig, hogy az a Vázsonyi is elköltözött, aki a Teréz-köirutról hazament a Bulyovszky-utcába. Egyszóval Wolffék valamicskét ijedukálták — igaz hogy elkényszeredetten — a falánkságukat. Tulajdonképen nem csinálnak egyebet, csak — miután nekik nincsenek szavazóik, azt akarják, hogy másnak se legyenek. Úgy tesznek, mint a kutya, amelyik odaáll a szénakazal elé és elcsaholja a tehenet. 0 nem eszik belőle, de neki az a fontos, hogy a tehén se egyék. Szerdahelyi Kálmán, a nagy színész, mondta egyszer tréfásan a feleségéről: — Az én feleségem olyan sovány, hogy ha ráül egy kétgarasosra, még mindig kilátszik alóla — egy g a r a s. Valahogy így vannak ezzel a Wolffék is. Akárhogyan ráülnek a hatalmi vágyaikra, valami mégis csak kilátszik alóluk; akárhogyan rájuk parancsolt is a kormány, mégis csak kihagytak vagy hatvanezer választót. Kit mert Siófokon nyaral, kit mert „sza- vázni nem kíván“, kit meg csak úgy kabalából. Ismételjük, az ötleteik számosak, de nem valami súlyosak. És mégis, mi nagyon szerény emberek- vagyunk, megelégedtünk volna, ha a város kormányzásában. az üzemek vezetésében, Budapest nyomorának enyhítésében, a saját bűneik expiálásában legalább az utóbbi Időben annyi ötletességet mutattak volna föl, mint amennyit az egyesek választójogának konfiskálásában napvilágra hoztak. Sajnos» ezen a téren nem igen találkoztunk elmeszüleményeikkel és ezen a téren a’ Szerdahelyi vicce éppen megfordítva áll, mert itt a kövér feleség alatt tökéletesen eltűntek a kétgarasos ötletek. Szenvedő, türelmetlen polgárai vagyunk mi is a Wolffék fővárosának; mégis igazat adunk Ra- kovszky Iván belügyminiszternek, aki kijelentette, hogy nem hajlandó m á r m a kormánybiztost küldeni Budapest élére, aki kihúzná Wolffék talpából a tüskét. Hát igenis, tűrünk és várunk még pár hónapig, amikor majd az urnák előtt mondhatunk Ítéletet erről a rezsimről. Addig csak sántikáljanak tüskés lábbal, ötletek, programmok és alkotási erők nélkül. Nem bízunk teljesen abban a választójogban, amelyet a kormány fog adni Budapest népének, de nem idegenkedhetünk tőle annyira, hogy — bármilyen legyen — fel ne tudjuk használni és fel ne használjuk Wolffék ellen. Nem előlegezhetünk tiszta bizalmat annak a kormánybiztosnak se, aki majd a választások előtt beül a városházára; de mégis azt mondjuk, hogy csak jöjjön, mert bárki irányítsa a községi választásokat a kormány nevében, nem lehet olyan elfogult és nem hajolhat olyan igen maga felé a keze, mint azt a városháza urainál láttuk három esztendő minden órájában és minden percében. Hosszú idő óta meg van győződve Budapest közönsége arról, hogy a városházi állapotoknak rövidesen dűlőre kell jutniok. Tudatában van a közönség annak is, hogy a inai laikus, tehetetlen és tapasztalatlan városházi uralom bukása után olyan férfiaknak kell a kormányzást a kezükbe venni, akik tökéletesen tisztában vannak azzal a hatalmas feladattal, amely reájuk hárul és amelynek megoldásához erővel, tapasztalattal és tudással is rendelkeznek. Érne férfiak sorában mindig legelői szokták és jogosan szokták emlegetni dr. Márkus Jenő miniszteri tanácsost, akire talán már a legközelebbi jövőben igen fontos szerep vár. Dr. Márkus Jenő egyénisége, élete, munkája mindenki előtt ismeretes és Budapest közönségének legszélesebb rétegeiben megelégedést és örömet kelt az a gondolat, hogy ilyen férfin kerül Budapest székesfőváros élére. Azok a válságos jelenségek, amelyek a mai városházát uralják és amelyek a W o 1 f f-féle uralom végét jelzik, arra késztettek bennünket, hogy felkeressük dr. Márkus Jenöt és véleményét kérjük a mai rezsim végső erőlködéséről, az eljövendő községi választásokról és a budapesti polgárság együttműködésének mikéntjéről. Dr. Márkus Jenő ezekre a kérdésekre a következőkben volt szives a Fővárosi Hírlap számára nyilatkozni: — Mi a véleménye méltóságodnak a mai városházi helyzetről? — A székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló 1920. évi IX. t.-c. 20. §-a értelmében a törvényhatósági bizottság tagjainak megbízása 1923. évi december hó 31-én véget ér és ugyancsak eddig az időpontig szól a. közigazgatási bizottsági tagoknak megbízása is. E törvény értelmében tehát- az uj közsjégi választásokat még a folyó esztendőben kellene megtartani, hogy az uj törvényhatósági bizottság az uj év kezdetén megalakulhasson és a törvényhatóslági folytonosságában szakadás ne következzék be. — Erre azonban nem igen számíthatunk. Mert bárha a belügyminiszter ur a nemzetgyűlés előtt legutóbb kinyilatkoztatta, hogy az őszi ülésszakon elsőként kívánja 'beterjeszteni a községi választásokra vonatkozó törvényjavaslatot, tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy ,a törvény- javaslat előkészítése, mint annak 1 e t á r g y a 1 á s a hosszabb időt fog igénybe venni. E törvényjavaslatnak ugyanis nemcsak a törvényhatósági bizottság mikénti összeálli- Mstára, hanem az egész választási eljárásra: a választói és választhatói j o g.os u 11 s á g megállapítására, a választók uj összeírására, a kerületi beosztásra és az egyes kerületekre eső bizottsági tagok számarányának a. megállapítására is ki kell terjeszkedni. — Énre való tekintettel az uj községi választások minden valószínűség szerint a legjobb esetben is csak a jövő év első harmadában lesznek in e gt a ríhatok s elkerülhetetlen lesz egy bizonyos átmeneti időszak, ami alatt az említett törvény értelmében a közgyűlés hatásköréhez tartozó halaszthatatlan ügyekben a főpolgármester (kormánybiztos) elnöklete alatt, a Tanács határoz. — Mindenesetre elsőrendű politikai és gyakorlati szempontok szólaltak amellett, hogy ez az ,,interreg- n u m“ minél rövidebb legyen és hogy az, uj törvény- hatósági bizottság minden felesleges haladék nélkül ujjáalakittassék. Egyfelől a keresztény községi pártnak közel három éven át folytatott teljesen meddő, egyoldalú pártpolitikája, melynek a többségi oldalról kétségtelenül számosán inkább akaratlan eszközei, minit valóságos tényezői voltak, s amely politika végül is az ellenzék kivonulóisához vezetett, — másfelöl a párt vezérei részéről a gyakorlati célkitűzés, kezdeményezés és munkaprogramm teljes hiánya tespe- d é s r e kárhoztatta az egész közgyűlést, mely ekként alkalmatlannak bizonyult azoknak a gazdasági kérdéseknek a megoldására, amitől ennek az elszegényedett, beteg városnak a gyógyulása és talpraállása függ. — Budapest lakossága válságos helyzetben v a m. Mostani gazdasági helyzetünk nagyjában és egészében azonos Bécs lakosságának tavalyi helyzetével. S a mi bajunkat súlyosbítja, hogy az egyre fokozódó mérhetetlen drágai- sággal szemben nincsenek megfelelő kereseti lehetőségek. Kevés a munka, kevés a kereset, kevés a jövedelem s a lakosság százezrei itt állanak a közelgő nehéz tél előtt támasz;, segítség nélkül. — Ilyen viszonyok között; amikor az összeroppanás veszélye fenyeget, amikor csak egy lépés választ el bennünket a. telj.es gazdasági összeomlástól, nem lehet felfogásbeli különbség azok között, akik a helyzetet elfogulatlanul tudják megítélni s akik Budapest sorsát valóban a szivükön viselik, abban a tekintetben, hogy úgy a.z> ország, mint Budapest ösz- szessége érdekében a város vezetését a legsürgősebben egy olyan törvényhatósági bizottságra kell bízni, amely kiküszöbölve a szélsőséges jelszavakat, az egyoldalú pártpolitikát és egyesítve a polgárság józan, h i g g a d t, f e 1- világosodott értékes tényezői ti: e városban ismét békét teremt, a telkekbe reményt, erőt önt és kijelöli és céltudatosan követi azt az utat, mely az alkotó munkához és általa a gazdasági megújhodáshoz vezet! — Ez a feladat vár az uj községi választások során a kormányra, elsősorban magára: Budapest polgárságára! — Hogy képzeli méltóságod a polgárság egységes tömörítését? — A mi összekuszált politikai és társadalmi viszonyaink közötti — miként ezt a múltban 'is elégszer tapasztaltuk — kétségtelenül nehéz elképzelni és még nehezebb valóra váltani a polgárság egységes tömörítését. Már pedig annak, hoa;y egy olyan törvényhatósági bizottság kapja kezébe a hatalmat, amely a higgadt mérsékletet és a gyakorlati gazdasági feladatokat kívánja szolgálni, előfeltétele, hogy a polgárság egy hatalmas alakulatban tömörüljön; amely döntő győzelemre számíthat. — Miként történjék ez a tömörítés? Hogy lehet ezt megvalósítani? Kézenfekvő egy uj párt megalakítására gondolni. De ez- a mód csak az első pillanatra látszik megfelelőnek, mert ha a kérdés mélyére hatolunk és a várható gyakorlati eredményt vizsgáljuk, be kell látnunk, hogy ezen az utón nem lehet a kívánt eredményt elérni.
