Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-05 / 35. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 150 kor. Budapest, 1923 szeptember 5. 35. szám. snrriiifmiimimiimiTimiianitiHiDiiiüiiibiÉiDitmiiiaiiiPiiiDiiiamQiiiaiiiaiiiaiiiDiiiaiiicaiiiamaiiiBiiianic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8000 korona. Félévre 4000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Nem kaplak fizetést szeptember elsején a főváros tisztviselői. Nem kaptak* sem egy vörös krajcárt, sem egy papirkoronát, magyarán sízólva, nem kaptam egy fityinget se. Nem fontos az, hogy másodikán, vagy harmadikán mit és hogyan kaptak, nem érdekel az se bennünket, hogy ebben a pillanatban már elsimultak-e azok a viharok, amelyek a tisztviselők lelkében az elsejei üres zsebek nyomán felkavarodtak. Nem 'érdekelne bennünket mindez, mert nekünk már az elsejei esemény, illetve eseménytelenség után le kellett vonnunk: a tanulságokat. Aki ismeri a tisztviselő, a íix- fizetéses alkalmazott életviszonyait, kereseti lehetőségeit, háztartásának berendezkedését, az nagyon jól tudja, hogy nagyobb fájdalmat, nagyobb zavart, nagyobb kellemetlenséget okozni nem lehet, mint hogyha elsején üres a tisztviselő zsebe. Mi ismerjük a tisztviselők zsebének szomorú természetrajzát, tudjuk azt, hogy ez a zseb csak másodikán szokott üres lenni, elsején pedig megtelik valamelyest azért, hogy még ugyanaznapon elkezdjen ürülni. A tisztviselő elsején pénzt kap'és még elsején elkölti, mert száz kötelezettsége van, amelyet múlhatatlanul, percre teljesítenie keli Ha a főváros akár gondatlanságból, akár pénzhiányból, üresen hagyta a tisztviselők zsebét arra a Pár órára is, amelyre az Pénzhez szokott: akkor a főváros adminisztrációjában igen nagy bajok vannak, amelyeket gyorsan és radikálisan orvosolni kell. Alig egy hete beszéltünk ezeken a hasábokon arról, hogy a főváros vállalkozói nem tudnak pénzhez jutni, nem kapják meg telfiesitett munkájuk ellenértékét, sőt nem kapják meg azokat az összegeket sem, amelyeket a munkák teljesítéséhez szükséges anyagokba már befektettek. Ez méltó fölháborodást kelt és az üzemek vezetői kétségbeesett harcot folytatnak a főváros pénztárával azért, hog'y a tanács által megszavazott összegeket megkapják \és elhárítsák maguktól a vállalkozók ostromát. Most mindezekhez hozzájárul az a példátlan esemény, hogy a főváros a saját tisztviselőit sem tudta elsején kifizetni. Nem tételezhetjük föl, hogy a főváros adminisztrációja egészen addig züllött volna le, hogy megfeledkezzék a tisztviselői fizetésekről. Ez képtelenség és ilyenformán nem tételezhetünk fel mást, minthogy elsején a városházán a szó legszorosabb értelmében véve, üres volt a ládafia. így azután nem láthatjuk igazolva azokat a méltatlankodásokat, amelyek a kurzussajtóban ,.liberális rohamok a főváros ellen" és „alaptalan vádak a főváros háztartása ügyében“ hangzatos cimek alatt jelentek meg a legutóbbi napokban. Ellenben beigazolódott az, hogy a liberális oldalon jogosan vádolják a főváros mai vezetőségét lehetetlen gazdálkodással, amely a főváros háztartását egészen a csőd szélére juttatta. Tény az, hogy a főváros költségvetési hiánya egy-'re nagyobb lesz és ha a kormány nem küld a város élére a főváros ügyeinek rendbehozatalára kormánybiztost, akkor aligha lesz egyedülálló jelenség az, amellyel ezen az elsején találkoztunk. Itt nem lehet azzal védekezni, hogy az államtól megkapta-e már a főváros azt az előleget, amelyet Kájlay pénzügyminiszter a legutóbb ígért a tisztviselők fizetésének kiutalására. Ha ez lenne is az ok, akkor is kötelessége lett volna a fővárosnak vagy előbb megkezdeni a kormánynál az idevonatkozó akciót, vagy pedig erélyesebben kellett volna szorgalmazni a kiutalást. De akkor sem tudunk elképzelni olyan helyzetet, hogy a főváros pénztárában annyi pénz se legyen, amennyi a tisztviselők elsejei fizetésére szíiks'éges, akkor, amikor a központi pénztárnak a kurzussajtó bevallása szerint is, napi kétszáz milliót kell kifizetnie a vállalkozók számára. Egy pénztár, amely ilyen összegekkel dolgozik, egy városi háztartás, amelynek tiz-husz üzemmel és a vállalatba adott építkezési munkák százaival kell számolnia, nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy elsején iegelsőrendii kötelezettségét, azt, amely a saját A nyári szünet után ismét megélénkül a Városháza politikai színpada. A lemondott kisebbség sokkal intenzivebben foglalkozik már a főváros ügyeivel, mint azok a fővárosi bizottsági tagok, akik a többségi párthoz tartoznak. A mandátumról Való lemondás ugyanis nem azt jelenti, hogy a főváros ügyeivel ne foglalkoznánk, ez csak égy demonstráció a Wolff-féle diktatúra ellen. Wolff Károllyal — azt hiszem — sokat már nem is kell foglalkozni, mert hiszen a választás után párt nélkül fog állni a „vezér“ és akkor az ő szerepe a főváros közgyűlésében éppen olyan hangtalan és erőtlen lesz, mint amilyen nemzetgyűlési működése. Sajátságos, hogy ugyanaz a Wolíf Károly, aki a közgyűlésen mindig beszél, szervez, dolgozik, küzködik tartalmatlan politikai hatalmáért, a parlamentben soha egy szót nem szól, úgy, hogy az ember nem is hiszi, hogy ugyanaz a Wolff Károly játssza a közgyűlésen a fővárosi törvényhatósági bizottsági tag szerepét, mint a parlamentben a nemzetgyűlési képviselőét. Wolffnak parlamenti csendességéből az látszik, hogy őneki magának semmi egyéni ereje nincs, hanem tisztán az a körülmény ad neki látszólagos erőt. hogy egy vak és többnyire tudatlan emberekből álló többség tombol az ő frázisai mellett. A parlamentben hiába szólal meg Wolíf Károly és hiába néz hátra, mikor egy-egy bombasztikus frázist szélnek ereszt, ott nincs meg a visszhang, tehát inkább nem beszél, hanem a háttérben fajvédösködik és zárt ajtók mögött meséli titkos egyesületeiben a hozzá közelállóknak, hogy milyen hatalmas összeköttetései vannak neki a föld egész kerekségén és Csonkamagyaror- szág kis társadalmában. Azt hiszem, egész nyugodtan hagyhatjuk Wolff Károlyt mesélni az ő szükebb baráti körében, mert a politikában közgazdasági, pénzügyi, közigazgatási és egyéb tudása híján szerepe úgy sem lesz soha és rátérhetünk a fővárosi politika aktiv ügyeire. Első a kormánybiztos kérdése. Mikor a kisebbség lemondott mandátumáról, önkéntelenül felmerült az a terv, hogy kormánybiztos álljon a főváros élére. Van is abban valami igazság, hogy ha nem ellenőrzi Wolffék működését az ellenzék, akkor álljon egy kormánybiztos a főváros ügyeinek az élén, aki viszont gondoskodik arról, hogy ne terelődjék túlságosan egyoldalú mederbe a főváros közigazgatása. Azonban taktikai szempontból nem helyes a kormánybiztos kinevezése. Ha csak két hónapig ül a kormánybiztos a főváros Váci-utcai palotájában, akkor a következő választásoknál a többségi tábor úgy tüntetné fel a dolgot, hogy a fővárosi közigazgatás leromlásáért a kormánybiztos felelős és arra hivatkozhatnék Wolff Károly, hogy hiszen ő nem tudott semmit önállóan cselekedni, mert egy kormánybiztos ült a nyakán. És miután a kortesfogásokat nem igen szokás okmányokkal igazolni, a többségi pártnak hatisztviseiőivel szemben áll fönn, ne tudja teljesíteni. Ahol mégis ilyen bajok történnek, ott vonja le a konzekvenciákat a vezetőség és állapítsa meg önmaga előtt azt, hogy nem hivatott és nem méltó egy világváros kormányzására. talmas eszköz jutna a kezébe, amellyel összes mulasztásait és tehetetlenségét elfedhetné és a kormánybiztosra háríthatná át. A kormánynak pedig semmi kedve sincs magára v ennni az ódiumot a W o 1 f í—S i p ő c'z- féle szerencsétlen fővárosi politikáért. „ Ami a választások kérdését illeti, a kormánynak az az álláspontja, hogy néhány szakaszos törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, amelyben a fővárosi törvénynek azon intézkedéseit, amelyek az idők folyamán kiegészítésre szorultak, szabályozza. Ez a törvényjavaslat fogja eldönteni azt, hogy megmarad-e a régi közigazgatási beosztás és hogy a nagy kerületek ugyanannyi fővárosi törvényhatósági bizottsági tagot küldenek-e ki a közgyűlésbe, mint a kisebb kerületek. Valószínűleg intézkedni fog ez a törvényjavaslat arról is, hogy melyik választói lista szerint történjék a szavazás, mert a nemzetgyűlési ellenzék nem hagyhatja szó nélkül Wolíf Károly és társainak a választójogon elkövetett atrocitását és valószínűleg ugyancsak ez a törvény fog az inkompatibilitás kérdésében is bizonyos módosításokat tartalmazni. A régi törvény összeférhetetlenségi szakaszai ugyanis annyira megszorították az iparosok és kereskedők megválaszthatását, hogy ez az ügy feltétlenül revízióra szorul. Hogy a választás mikor lehet meg, az attól fiigg, hogy a nemzetgyűlésnek milyen hosszú lesz a szünete. rla szeptemberben, októberben és esetleg még novemberben is szünetel a Ház, akkor természetesen ebbén az esztendőben nem lehet megtartani a választást még akkor sem, ha a? fővárosi törvényhatósági bizottságot a kormány feloszlatná. Én azonban azt tartanám a leghelyesebbnek, hogy semmiféle 'hosszú interregnummal ne adassák alkalom a többségnek arra, hogy el háríthassa magától a jelenlegi budapesti állapotokért a- felelősséget. Ha a kormány december 31-e után nem hosszabbítja meg a mandátumot, akkor azonnal meg kell indulnia a választási kampánynak, mert ha hónapok fognak elmúlni úgy, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság nem működik, akkor a többség arra fog hivatkozni, hogy az elmúlt hónapok alatt romlottak le a főváros ügyei és így e- kezni fog az interregnumra hárítani a felelősséget. Szóval: amit Wolff Károly és társai főztek, egyék is meg. A kormánybiztos kinevezésére csak akkor lesz szükség, amikor már a választások megkezdődjek és a választásoknak közvetlenül követniök kell a fővárosi törvényhatósági bizottság feloszlatását, nehogy a kormánybiztosra és az interregnumra háríthassák Wolffék katasztrofális politikájuk következményeit. Amit főztek, egyék is meg Irta: Ereky Károly
