Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-05 / 35. szám

2

Budapest, 1923 szeptember 5,

Kombinációk a polgármesteri állásra

A legújabb jelolt: Ugrón Gábor

A városházi válság természetesen a legélénkebb kombinációkat indítja meg. Ma még Wolffék ülnek a városházán és még csak' a megszokott havonként visszatérő stereotip híreszteléssel sem találkozunk, hogy Sipöcz Jenő polgármester megrendült egészségére való hivatkozással le akarna mondani méltóságáról. Az ellenzéken azonban erőteljesen készülnek arra, hogy mi lesz akkor, ha Wolffék szomorú kisebbségben térnek vissza a közgyűlési terembe és végre-valahára kiesik kezükből a makacsul őrzött hatalom. Nagy általánosságban az a vélemény alakult ki, hogy Budapest legközelebbi polgármestere Márkus Jenő miniszteri tanácsos, volt fővárosi tanácsnok lesz, akinek hivatottságát, kiváló tapasztalatait, remek talentumát minden oldalon tökéletesen elismerik.

Márkus Jenő polgármesterségéről ma már a leghatározottabban beszélnek és ez ellen a gondolat, ellen nincsen kifogásuk azoknak a városi politikusoknak sem, akik világnézet és politikai meggyőződés tekintetében balrább állanak, mint Márkus Jenő. Hogy mit hoz a jövő, milyen lesz az a többség, amely a városházán az uralmat Wolffék után kezébe veszi, ma még nem lehet tudni és ilyenformán senki sem bocsátkozhatik jóslásokba aziránt sem, hogy a polgármesteri széket ki fogja örökölni. Ma mégis azt kell mondani, hogy' az egyetlen komoly jelölt Márkus Jenő. Pusztán mint kuriózumot említjük tehát meg azt, hogy a liberális várospolitikusok egy csoportja azzal a tervvel foglalkozik, hogy Ugrón Gábor volt belügyminiszter és nemzetgyűlési képviselő polgár- mesterségét vigye keresztül. Kétségtelen, hogy Ugrón Gábor kimagasló egyénisége a magyar közéletnek és politikának egyaránt, liberális és demokratikus gondolkodásának is számos tanujelét adta, egyben pedig mindenki tudja, hogy kiváló közigazgatási szaktekintély is; mindezek dacára túlzó reménységeket nem lehet ehhez a jelöltséghez fűzni akkor, amikor ismeretes, hogy megingott az a jó viszony, amely Ugrón és a községi politika egyik vezető pártja között fönnállóit. Különben is Ugrón Gábor eddig nem vett részt a városi politikában, Budapest belső életében és igy éppen csak regisztráljuk ezt a hirt, amely legalább is érdeklődésre tarthat számot.

I ^ ■' —11 ■ ” m . mmmr m .wm m mm

Ellentétek a kormány és a főváros között

A Zita-kórház sorsa — A népjóléti miniszter kifogásai a főváros kérházpolitikája ellen

A fővárosi kórházak és egészségügyi kérdések tekintetében a mindenkori kormányok és a főváros mindenkori vezetősége között állandóak voltak az ellentétek. Elvi differenciák foglalkoztatták már többizben a két fórumot és pedig különösen az ápolási dijak megállapításánál, valamint a vidéki betegek ápolási dijainak behajtásánál szoktak fölme- .rülni az ilyenek. Ezúttal újabb hasonló ellentétek merültek föl, amelyek között talán legelső helyen szerepel a Z i t a-k ó r li á z ü g y e.

Föíosieges-e a Zita-kórház?

A népjóléti minisztérium, értesüléseink szerint,^ a legutóbbi időben annak a véleményének adott kifejezést, hogy a »óváros a Zit a-k ó r h á z további fenntartásával súlyos hibát követett el és a minisztérium részéről könnyelműség volt ennek az intézkedésnek jóváhagyása, mert a főváros statisztájából arról győződtek meg, hogy a Zit a-k órház nemcsak ma fölösleges, de fölösleges volt a múltban is. A népjóléti minisztérium álláspontja szerint a budapesti közkórházak 7200 férőhelyét korántsem veszik igénybe, mert a betegek száma csak öt-hatezer között váltakozik, tehát több a szabad ágy, mint amennyi az ilyen módon fölöslegessé váló Zitakor h á z b a n van.

A városházán a népjóléti minisztérium álláspontját furcsa vádnak tekintik. A közegészségügyi ügyosztályban azt mondják ugyanis, hogy a Zita-kórház további fönntartását legfőképen a kormány hatos ág kívánta és e kívánsággal szemben a közgyűlésig minden fórum opponált. Egyrészt azonban a pécsi egyetem elhelyezése okából, másrészt, mert a barakkok egyrész^nek megszüntetése után fölmaradó férőhelyekre íöltétlen szükség volt és csak a közgyűlés fogadta el a fenntartást a miniszternek arra az ajánlatára, bogy a Zita-kórház helyreállításának összes költségeit viseli. A ,,könnyelműséget“ tehát nem a város követte el, de nem is lehet szó könnyelműségről, mert a férőhelyekre okvetlen szükség van. A kórházigazgatók határozottan állítják, hogy a j e- 1 e n t k e z ö betegeket nem tudják elhelyezni. Különösen tuberkulótikus betegek jelentkeznek igen nagy számban és tűrhetetlen ostrom alatt tartják a fölvételért a kórházak vezetőit. Sokszor egész tehetetlen betegeket visznek az ágynyilvántartóba. hozzátartozóik elszöknek és otthagyják a betegeket, ezeket azután a leglehetetlenebb módon kell elhelyezni. A minisztérium véleménye a városházi faktorok megállapítása szerint tévedésre vezethető vissza, mert a tizenkét fővárosi kórházban előfordul ugyan, hogy másfélezer üres ágy van, ebből azonban mintegy ezer a fertőző kórházra esik. Fertőző betegek elhelyezésére azonban még igy sincsen elég férőhely és ezért máris előterjesztést tettek második fertőző kórház fölállítására, mert járvány esetén esetleg több ezer beteget kell elhelyezni. A többi tizenegy kórházban összesen három-négyszáz üres ágy szokott lenni, amelyek nyolcvan osztály között oszlanak meg. Egy-egy osztályra legföljebb két-három. sokszor egy üres ágy sem esik. Rendes körülmények között t i z százalék üres ágynak állandóan rendelkezésre kellene áll a ni és ma ennek a fele sincs meg, úgy, hogy uj beteget nem lehet elhelyezni.

A minisztérium sokalja a főváros kórházi személyzetét

Nem első eset az sem, hogy a népjóléti minisztérium annak a véleményének adott kifejezést legutóbb, hogy a főváros kórházi személyzete túltengőéit sok. A városházán ennek a vádnak ,a jogosságát is tagadják és azt mondják, hogy még 1920-ban fölajánlották a minisztériumnak, hogy küldjön ki helyszíni vizsgálóbizottságot. Annakidején ez a vizsgálat meg is történt, de nagyon kicsi volt az a csökkentés, amit a kórházi személyzetben a vizsgálat adatai alapján végeztéik. Akkor ez a vád

A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában egész határozottsággal jelentette, hogy Rali o v s z k y Iván belügyminiszter kormánybiztost fog kinevezni Budapest élére, hogy ezzel az intézkedésével pótolja legalább azt a minimális ellenőrzést, amelyre a most lemondott ellenzéknek mégis csak módja volt a közgyűlési teremben, ha a bizottságokból Wolírék önkényuralma ki is zárta őket. Abban a pillanatban, amikor tudósításunkat megírtuk, a belügyminisztériumban tényleg az volt a hangulat, hogy a kormánybiztos (kinevezése, el nem maradhat és a leghatározottabb formában emlegették is, mint a kormány városházi teljhatalmú megbízottját, a főváros egyik nyugalomba vonult kiváló fötisztviselöjét. Azóta némiképen megváltozott a helyzet, mert Rakovszky Iván belügyminiszter amellett döntött, hogy egyelőre nem küld kormánybiztost a városházára. Ennek az elhatározásnak okát éppenséggel nem abban kell keresni, amit a Wolffék sajtója széltében-hosszában hangoztat, hogy tudniillik a kormány vakon bízik a mai többség gazdálkodásában, vagy netán még politikájában is. Ezzel ellentétben az az igazság, hogy a kormány az utolsó napokban ismét igen jelentékenyen eltávolodott Wolírék politikájától, semmikép sem hajlandó bennük megbízni és a kormánybiztos ki nem küldésével nem használni, de ártani kivan az intratnzigensek törekvéseinek.

A kormánybiztos kinevezését tulajdonképen liberális oldalról sürgették és ehhez a gondolathoz sem a demokratáknak, sem a szociáldemokratáknak semmi közük nem volt. Azoknak az ötlete volt a kormánybiztos kinevezése, akik elsősorban a maguk liberális meggyőződésének fenntartásával a kormányt kívánják támogatni és akik a kormánybiztos kinevezésével azt a célt kívánták szolgálni, hogy a választások alkalmával a városházán is a politikai egységespártnak megfelelő többségi pártot lehessen győzelemre vinni. Ezek az urak, akik úgy Budapest népe, mint a kormány iránt a legjobb szándékkal kívántak cselekedni, terjesztették elő a belügyminiszternek nemcsak a kormánybiztos kinevezésének sziito ségességére vonatkozó gondolatukat, de egyben megjelölték azt a személyt is, akit a kormánybiztosi méltóságra legalkalmasabbnak és leghivatottabbnak vélnek. Az uj kormánybiztos személye ellen senkinek sem lett volna a legtávolabbról sem kifogása, bár a baloldalon inkább az a vélemény alakult ki, hogy engeejje a kormány Wolfféknak végigjátszani azt a tragédiát, amelyben a többségi párt mint tragikus hős fog elhullani.

Úgy látszik, a kormány körében, is a baloldaléhoz hasonló gondolat érlelődött meg, mert mint újabban értesülünk, a kormány elvetette azt a tervet, hogy a városházára kormánybiztost küldjön ki. A napokban legalább Rakovszky Iván belügyminiszter egy előkelő politikus előtt kijelentette, hogy

mintegy két évre elaludt, mig a múlt évi utolsó év- költségvetésének revíziója alkalmával a népjóléti miniszter újból erélyesen követelte a megfelelő csökkentést. Akkor a főváros tényleg elbocsájtotí mintegy száz alkalmazottat, köztük orvosokat, ápolónőket és munkásokat. Ma azt állítják a városházán, hogy a népjóléti miniszter kifogásai rossz informá- ciókon alapulnak és a főváros részéről a legközelebbi költségvetésnek a minisztériumban való tárgyalása alkalmával újból ajánlatot tesznek arra, hogy küldjenek kí vizsgálóbizottságot és ez a vizsgálóbizottság mondja meg, hogy a kórházi személyzetben hol és milyen revízióra van szükség, vagy lehet szükség.

A kórházak adósságai

Meg kell itt ^említeni, hogy nemcsak a minisztériumnak vannak kifogásai, de az egyik többségi | párti városatya is kifogásokat emelt nemrég a főváros kórházainak adósságai miatt. Ha a kórházaknak adósságai vannak, — ezt előre kell bocsájtanunk — annak nem a kórházak az okai, hanem a főváros? amely nem folyósítja, vagy megkésve folyósítja azokat az összegeket, amelyeket a kórházak igényelnek. Az illető fővárosi bizottsági tag elpanaszolta, hogy te fővárosi kórházak a fővárosi üzemekkel szemben fönnálló tartozásaikat meglehetős késésekkel egyenlítik ki, úgy hogy például az élelmiszerüzem korábban szálitott élelmiszerek egy kilogrammjának árából ma már tíz. vagy húsz dekát sem tud beszerezni. Ez természetesen lehetetlen helyzet, de ezen változtatni sem maguk a kórházak vezetői, sem pedig a közegészségügyi ügyosztály nem tud, merttonnek az oka ugyanott keresendő, ahol megtaláljuk annak az okát, hogy miért nem jutnak pénzükhöz a vállalkozók és miért nem kaptak fizetést szeptember elsején a főváros alkalmazottai?

nem nevez ki a városházára kormánybiztost és ezt azzal okolta meg, hogy ,,n e m hajlandó Wolffék lábából kihúzni a szálkát.“ Érdemes elemezni Rakovszky belügyminiszternek ezt a kijelentését. Nem jelenthet ez egyebet, mint azt, hogy Rakovszky nagyon is jól ismeri Wolítékat és Wolffék szokásos kortesfogásait. Ha ma kormány- biztost ültettek volna Wolffék fölé, akkor

Wolff Károly, valamint az ö alvezérei és fullajtárjai majd azzal álltak volna a választóközönség elé, hogy őket nem lehet megvádolni semmivel, hiszen kormánybiztos üli a nyakukon, ök nem alkothattak, nem teremthettek, nem háríthattak el veszedelmeket a főváros közönségének feje körül, mert hiszen a kormánybiztos minden cselekedetüket kontrakarirozta.

Nem lehet tehát kitenni a főváros közönségét annak, hogy majd a választások alkalmával Wolffék ilyenféle kulisszahasogatással és a parasztíogások különféle fajtáival inkomodálják.

Rakovszky belügyminiszter tehát nem küld kormánybiztost a főváros élére, mert nem hajlandó Wolffék lábából kihúzni a tüskét. A kormány nem nyújt uszóövet az intranzigenseknek, hogy ezzel kimeneküljenek abból az özönvízből, amely a választásoknál el fogja őket seperni. Álljanak majd ők maguk a választóközönség elé, ne állíttassák oda majd bűnbaknak a kormánybiztost, hanem feleljenek ök maguk mindazért, amit cselekedtek, mindazért, amit Budapest lakosságának vállára róttak és mindazért, ami a kezük alatt leziillötU és tönkrement. Ez nern jelenti azonban azt, hogy a főváros egyáltalán nem kap kormánybiztost.

A kormánybiztos igenis megérkezik abban a pillanatban, vagy egy órával előbb, amikor a kormány a községi választásokat ki fogja írni,

mert nem lesz hajlandó a kormány a választások megejtését azokra bízni, akik a választói névjegyzékek összeírásánál olyan szerepet játszottak, ami az egész ellenzék, sőt a kormányhoz közelálló liberálisok fölháborodását is. kiváltotta. A községi választásokat tehát' kormánybiztos fogja vezetni és ezek a választások, értesülésünk szerint, lehetőleg még ebben az esztendőben Végbe fognak menni. Gróf B e t h- 1 en István nem akarja a nemzetgyűlést hosszú ideig szüneteltetni és mihelyt az ország törvényhozó testületé újra cgybeiil, a belügyminiszternek egyik első dolga lesz az, hogy javaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, amely javaslatban a Dömötör-féle választói törvényt módosítani, illetve azt a benne foglaltatott súlyos igazságtalanságoktól megszabadítani kívánja. Ha ez a javaslat törvénnyé lesz, kiírják: a választásokat, ami egyben azt is jelenti, hogy a kormány meghúzta Wolffék fölött a halálharangot.

A belügyminiszter a kormánybiztoskérdésről

Rakovszky Iván belügyminiszter nem hajlandó Wolffék lábából kihúzni a szálkát