Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-22 / 33. szám
Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923 augusztus 22 33. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4000 korona. Félévre 2030 kor. s Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban miiagiiaiiiBiB8P»aBis»aii8amningnia8aiEma88iBtiiaH8aisagiiii3inc VÁROSI, POLITIKAI ÉS KO Z<j AZD AS ÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon : 137—15. szám Heinrich Ferenc a láthatáron Ki lesz a kormánypárti vezér? — A polgári pártok katasztrófája A szociáldemokraták és fajvédők öröme A vállalkozóit és az üres kassza Mibe kerül a fővárosnak a pénzhiány? Nem múlik el hét anélkül, hogy egyik vagy másik lapban nem látnánk hirt áriról, hogy a főváros kasszája tökéletesen üres, és a valóságban! is úgy van, hogy nem ritkaság az a helyzet, amikor a hatalmas vastrezorokban nagyon unatkozik egy-két papir- bankó. Súlyos vád ezéirt nem érheti a főváros vezetőségét, hiszem a közéletben is minden család, amely nem a börzéből, hanem tisztességes munkából él, állandóan a pénztelenséggel küzd. Minden befolyó jövedelem, úgy a legkisebb háztartásiban, mint a főváros háztartásában, egy hét alatt nevetséges összeggé válik, mert állandóan csokikén a vásárlóereje és állandóan nő mindannak az anyagnak a beszerzési ára, amelyre itt, vagy amott szükség van. Megsinylik ezt az állapotot a főváros tisztviselői, de talán legkülönösebben a tanszem él yzet, akik késedelmesen. kapják fizetési pótlékaikat, de hasoníóképen megsínyli az az iparos-világ, amely a fővárosnál munkát vállal. A városháza minidig, még a jobb időkben is, hires volt arról, hogy csak keserves küzdelmek árán lehetett az iparosoknak és vállalkozóknak ott hozzájutni a megszolgált és jóelőre kiadott pénzükhöz. Ma azután még súlyosabbá vált a helyzet, mert ha valaha egy-két hónapot várt is valamelyik vállalkozó addig, amíg hozzájutott a pénzéhez: ezer koronáért mindig ezer koronát kapott, ma azonban azért az összegért, amiért tegnap egy vágón cementet vehetett, holnap talán csak felet vásárolhat. Ilyenformán az a helyzet alakult ki, hogy a v a 1 o- rizálási pörök egész serege fog a főváros nyakába zúdulni. Hogy ezek a perek jogosak-e vagy sem, azt majd a bíróság fogja eldönteni, ellenbem tény az. hogy nem rózsás a helyzete annak a vállalkozónak vagy iparosnak, aki a fővárosnál vállal munkát. De igent súlyos helyzetük van az építéseket vezető mérnököknek is, akik állandóan valóságos ostrom alatt állanak. Láttunk tanácsi aktát, amelyr szerint a tanács a közelmúltban bizonyos javítási munkálatokra tízmillió koronát szavazott meg. Rövid idővel ezután a tízmillióból huszonhárommillió lett, a múlt héten pedig ez az összeg már ötvenmillióra emelkedett, amit a tanácsnak meg kellett szavaznia. De hogy a pénztár mikor folyósítja, arról igazán sejtelme sem lehet sem az építés vezetőjének, sem a vállalkozóknak. Pedig ugyanezt a munkát a vállalkozók szives-örömest, boldogan végezték volna el tízmillióért, ha azt a tízmilliót annakidején pontosan folyósítják. Hasonlóképen történt ez a kislakásos-telep villanyvilágítással való ellátásánál is. Ezt az ügyet a minap tárgyalta a szociálpolitikai bizottság L o b- mayer Jenő tanácsnok elnöklésével. Ezen az ülésen az előadó azt a meglepő és megdöbbentő adatot közölte a nyilvánossággal, hogy ez az ügy február hónap óta húzódik és a költség akkor nem tett volna ki többet kilencmillió koronánál, míg ma a villanyáram bevezetése nem kevesebbre, mint hetvenötmillióra rúgna. A bizottsági ülésen egyetlen városatya, bizonyos Szakái Géza volt jelen, aki igen okosan kifejtette, hogy a főváros munkáira már nem akad vállalkozó, mert sehogyse kapnak a főváros pénztárából előleget arra, hogy nyersanyagot vásárolhassanak. Mindezek alapján tehát az egy tagból álló bizottság félretette a kislakásos-telep villanyvilá- gitási ügyét és valószínűleg majd akkor akarják megszavazni, amikor tízmillió helyett egymilliárdért lehet az áramot bevezetni. Ilyen viszonyok között élnek ma a főváros vállalkozói és ilyen viszonyok között tengődik ma maga a főváros, amely a pénzhiány miatt a legtöbbször tízszeres áron kénytelen valamely munkát elvégeztetni. Hetek óta beszélnek jól és kevésbbéjól értesült forrásokból szerzett információk alapján arról, hogy a városházán szintén meg akarja alapítani a kormány azt a bizonyos egységespártot, amely a parlamentben éppen most szabadult meg legsúlyosabb ballasztjaitól, a fajvédők csoportjától. A városházi állapotok kétségkívül már régen kivívták a kormány elégedetlenségét és egészen bizonyos az is, hogy a kormány maga sem tekintheti munkaképesnek azt a t ö r v é n y h a t ó s á g i bizottságot, amelyből kivonult az ellenzék és ahol a többségi párt állandóan a kormánnyal szemben opponál. A kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy az ilyen városházi rezsim sem előtte, a kormány előtt nem lehet megbízható, sem pedig a város polgárságának érdekeit nem képviselheti. Mindezek alapján nem lehet más meggyőződése a kormánynak sem, mint az, ami mindvalószinübbé válik, hogy b e sem várva a törvényhatósági bizottság mandátumának lejártát, ki fogják írni a községi választásokat abban a pillanatban, amikor a konpány elég erősnek érzi magát arra, hogy a maga megalakítandó pártiával, ha nem is győzelmesen, de kudarc nélkül vívhatja meg a választási harcot. Naivság lenne a kormány részéről, ha azt tételezné föl, hogy Budapesten, bárki legyen is a vezér, akit pártja élére kíván állítani, abszolút többséggel kerüljön be a törvényhatósági bizottságba. A nemzeti demokrata-párt, a Rassay-párt, egyéb liberális frakciók és legelsősorban a szociáldemokrata-párt, de maguk a fajvédő Wolífék is föl fogják venni a küzdelmet a kormánnyal szemben és igy az abszolút többség létrehozása a lehetetlenségek birodalmába tartozik. A kormánypárt legfeljebb gazdaságpolitikai pártékat tudja felszívni és valószínű, hogy néhány ma párton- kiviili igen jeles egyéniség kerül a párt élére, de mindenesetre vannak olyan liberális pártkeretek, amelyeket megbontani nem lehet és amelyek függetlenségüket feláldozni nem hajlandók. Többször megírta már a Fővárosi Hírlap, hogy a városházán a legközelebbi jövő zenéje a koalíciós kormányzás lesz. Ilyenformán nem lehetetlen az sem, hogy a községi választások alkalmával, amelyek remélhetőleg hamarosan elkövetkeznek, több párt paktumot fog kötni egymás segítésére. Hogy ez mely pártok között lehetséges, azt csak a közel jövő fogja megmutatni. Heinrich Ferenc pártvezér ? Az általános találgatás közepette, amely a kormány szándékait kutatja, a héten az egyik fajvédő orgánum azt az értesülését vetette bele a közvéleménybe, hogy a városházán alakítandó kormánypárt vezére Heinrich Ferenc, volt kereskedelmi miniszter lesz. Egészen bizonyos, hogy ez a választás nem túlságosan szerencsés, bár nem lehet kétség benne, hogy Heinrich Ferencet csak látható, és pedig erőteljesen látható vezérnek szánják, mig az igazi vezéreket tulajdonképen majd az alvezérek sorában kell keresni. Bizonyos azonban az, hogy a Heinrich- féle kombinációt nemcsak hogy nem cáfolták meg, de az az orgánum, amely legközelebb áll Heinrich Ferenchez, pusztán csak arról vitatkozik, hogy haladhat-e együtt Heinrich Ferenc a demokratákkal, névszerint Vázsonyi Vilmossal, vagy sem. Mindezekből világos, hogy a Heinrich Ferenc égisze alatt való szervezkedés nemcsak útban van, de már meg is kezdődött, aminthogy Heinrichék egyik banketti beszédében meg is emlékezett erről a szándékáról, Heinrich maga nem az a vezető egyéniség, aki részben egy nagy pártot le tudna nyűgözni, még ke- vésbbé, hogy a tömegeket fanatizálni tudná akár a legnemesebb gondolat mellett is. A legutóbbi választáson olyan csúfos kudarc érte a volt kereskedelmi minisztert, hogy á kormány rosszabbul talán nem is választhatott akkor, amikor egy nagy választási kampányt kell majd a jövendő vezérnek végigkiiz- denie. Objektiv szemmel nézve, a jövő választásokon a kormánynak meg volnának az eshetőségei arra, hogy igen jelentős pártot hozhat létre, amely a szociáldemokrata-párt után talán második vagy harmadik helyre is kerülhetne, de mind ez a számítás csődöt mond abban a pillanatban, mihelyt nem állítanak a községi párt élére olyan egyéniséget, akinek tehetségében, tudásában és gyakorlati érzékében Budapest közönsége teljesen megbizhatik. A demokraták ellen Még szerencsétlenebb ötlet az, hogy Heinrich- é k, akik egyelőre még sáncaikat sem építették ki, máris lövöldözni kezdenek a demokraták ellen, akiknek rezsimje alatt pedig Budapest boldog, gazdag és hatalmas lendülettel fejlődő volt. Ezt tagadhatták a maguk elfogultságában Wolf fék, nekik joguk volt sárral megdobálni Bárczyt és Vázsonyit, mert őket soha senki nem számította a komoly politikusok vési objektiv kritikusok közé. Veszedelmes politika azonban, ha ugyanezt cselekszik Heinrichék, akiktől legalább az indulás pillanatában elvárhatná Budapest közönsége, hogy tárgyilagosak, mérsékeltek és óvatosak legyenek. Heinrichék fedezéknélküli táborából azonban máris olyan lövegek hullanak, amelyek kezdik lehetetlenné tenni azt, hogy ha majd a választásokon túlesünk, bármely baloldali párt kooperálhasson velük az együttes kormányzásra. Ebben az esetben bekövetkezik az, amire a gavernementálisnak szánt párt ma igazán nem számit, hogy tudniillik ők lesznek azok, akik a szórványosan befutó Wolffékkal együtt ellenzékbe fognak szorulni. Amikor a fajvédők reggeli orgánuma megírta, hogy Heinrich Ferenc lesz a városi vezér, egyszersmind azt is hangoztatta, hogy ez az uj alakulás Vá- zsonyiék célját szolgálná. Erre jajdultak fül Heinrichék és hivatkoztak a nemzetgyűlési választások alkalmával megszületett ellentétekre, valamint arra, hogy Vázsonyi a választások alatt H e i n. r i c h é k pártját S t i n n e s-p á r t n a k nevezte el. Szerintük ennek az ádáz harcnak az lett aztán az eredménye, hogy „sem Vázsonyi, sem Heinrich pártja nem értek célt, ellenkezőleg a szociálistáké lett a győzelem.“ Mindebből természetesen csak annyi igaz, hogy Heinrichék tényleg nem értek célt, egyik kerületben sem jött be egyetlen jelöltjük sem és magát a vezért is Tabon kellett nyílt szavazással megválaszttatni. Vázsonyiék ezzel szemben igen szép eredményt értek el, de nem került volna be egyetlen fejjel több képviselőjük akkor sem, ha Heinrich Ferencék és a Gaz-
