Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-22 / 33. szám

2

Budapest, 1923 augusztus 22.

daságpolitikai Párt ék összes szavazói az ő listájukra szavaztak volna le. A liberális egység tehát tényleg megbomlott a nemzet- gyűlési választások alkalmával, de ennek kárát a demokraták nem látták.

Más lapra tartozik aztán az, hogy a községi politikában mi lenne a célszerűbb? Okos polgári politikusok csak azt tudják elképzelni, hogy polgári koalíciót kell csinálni, szemben a szociáldemokratákkal, akik nem is akarnak uralomra jutni, csak a maguk munkásosztályának az érdekeit kívánják erőteljesebben képviselni a városházán és szemben mindenekfölött a tájvédelmi szélsőségekkel. Ennek az okos polgári politikának az útját vágják el Heinrich Ferencék akkor, amikor már ma arról szavalnak, hogy „senki sem kívánja vissza Vázsonyiék uralmát a városházán, mert a Vázsonyi-féle fővárosi

politika éppen olyan kártékony volna, mint az a másik szélsőséges politika, amely most uralkodik.“ Előre lehetetlenné teszik tehát azt, hogy ,a városházán polgári koalíció alakuljon és a demokratákat, valamint az igazi liberálisokat arra fogják kényszeríteni, hogy már a választások alatt együtt küzdjenek a szociáldemokrata-párttal és majdan többségre kerülve, együttesen vállalják a felelősséget a városházi kormányzásért. Ez lesz az eredménye annak a hadüzenetnek. amely szerint, „ha Heinrich Ferenc községi polgári pártot szervez, ez semmiesetre sem szolgálhatja Vázsonyiék céljait, mert a Heinrich-iéle községi párt, amely mérsékelt polgári politikát kivan követni, épp úgy szembeszáll Vázsonyiékkal, mint a főváros jelenlegi uraival.“ Erre a baloldali pártok' aligha mondhatnak egyebet mint azt, hogy: legyen H e i n r i c h é k k i v á n s\á g a szeri n t.

Az óbudai éposz

Miért nem mondott le Szilágyi Károly?

Immár több mint egy hónapja, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának ellenzéki tagjai letették mandátumukat. Zilahi Kiss Jenőnek az alpolgármesteri székbe történt beültetése vonta maga után ezt a szokatlan eszközt, amellyel az egységes ellenzék rosszalásának és fölháborodásának méltó kifejezést adott. Megírta annakidején a Fővárosi Hírlap, hogy a lemondás gondolatát, a mandátumtól való megválást, Wolff ék diadalmas magukraha- gyását nem mindenki helyeselte az ellenzéki oldalon. Maga Rassay Károly volt az, aki komoly argumentumokkal harcolt ez ellen az elhatározás ellen, a többségben azonban olyan mély e 1- k e s e r e d é s uralkodott, hogy nem hatottak az argumentumok, a mandátumtól való megválás megtörtént. Alávetette magát mindenki ennek a határozatnak és a legmérsékeltebb ellenzékiek is kötelességüknek ismerték, hogy lemondjanak törvényhatósági bizottsági tagságukról. A bizottsági tagok jelentős része ekkor már vidéken vagy külföldön tartózkodott, hogy az évi munka fáradalmait kipihenje. Ma már ezek közül is számosán jelentkeztek vagy írásban, vagy személyesen a polgármesteri hivatalban és leköszöntek mandátumukról. így történt ez, hogy másokat ne említsünk, báró Szt erényi József és Balkányi Kálmán esetében.

Óbuda nem csatlakozik

Ekkor történt azután az óbudai bizottsági tagok egy részének meglepő elhatározása. Hetek óta kavarog az óbudai liberális és demokratikus társadalom és senki se tudja, mi lesz az óbudai bizottsági tagokkal. Valóságos óbudai éposz már az, amit a lapok összeírtak erről a kérdésről.

Az első hírek úgy szóltak, hogy az óbudai baloldali bizottsági tagok közül négyen nem mondanak le, és pedig Szilágyi Károly, a Demokrata Kör elnöke, dr. Vörösvár y Miklós, a demokraták egyik vezetője, dr. Stern József királyi közjegyző, a liberálisok egyik vezére és Bartók Béla bank- igazgató. Rövidesen jelentkezett azonban Vörös- váry Miklós és kijelentette, hogy esze ágában sincs opponálni a lemondást elhatározó bizottsági tagok többségével szemben és már le is tette mandátumát. A másik három baloldali városatya azonban tényleg mind a mai napig nem mondott le és ez az, amiért Óbudán ma a szokottnál sokkal erősebben háborodnak a kedélyek.

Mit mond Szilágyi Károly?

Egyelőre nincs módunkban ismertetni annak az okát, hogy miért nem mondott le dr. S t e r n József és Bartók Béla. Valószínű azonban, hogy dr. Stern József megvárja dr. Q a á r Vilmos hazaérkezését és az ö elhatározásától teszi függővé a magáét. Ellenben módunkban van ismertetni Szilágyi Károly álláspontját, aki a következőkben fejtette ki a maga fölfogását:

— Nem mondtam le, mert ellenkezik alkotmá- . nyos fölfogásommal, hogy ne respektáljam a többség természetes iogát, amely szerint azt választja meg, akit akar. Mi sem kérdeztük meg az ellenzéket, amikor többség voltunk, hogy kire sz avazzunk. Akármennyire m a r- káns egyéniség is Zilahi Kiss Jenő, mégsem lehet elég ok az ő megválasztása arra, hogy én közjogi jelentőségű lépésre határozzam el magamat miatta.

— Mióta tagja vagyok a törvényhatóságnak, mindig ostoroztam a többség inparlamentáris eljárását, mindig az ellentétek tompításán dolgoztam és semmi okot nem látok arra. hogy én ugyanabba a hibába essek, mint amelyet a túloldalnál nehezményeznek. A párt szolidaritásnál nálam fontosabb az elveimmel való szolidaritás.

— Vázsony i Vilmos megértést, ö s z- szefogást hirdet a nemzet g y ülésen, E z kétségtelenül a helyes bibliai hang. Nem találom helyesnek, hogy ugyanakkor a liberális ellenzék a városházán Ézsau kezével dolgozzék. A konszolidáció feltétele bizonyos fokú megértés, t ö r- v é n y t i s z t e 1 e t és közéleti nyugalom. A lemondás egyik célt sem szolgálja, sőt alkalmas a zavart, a nyugtalanságot fokozni, amiből pedig már épper, elég volt.

Mit mondanak a demokraták ?

Szilágyi Károly eme védekezésével szemben alkalmunk volt a Nemzeti Demokrata Párt egyik tagjával beszélni, aki a következőket mondotta:

— Mindenesetre tudomásul vesszük, hogy Szilágyi Károly nemcsak a szolidaritást törte meg, de egyszersmind kioktat és leckéztet bennünket. Nem követjük őt ezen az utón, de néhány tárgyi tévedésére minden esetre rá kell mutatnunk. Azt mondja Szilágyi Károly, hogy mi sem kérdeztük meg az ellenzéket, hogy kire szavazzunk, amikor többség voltunk. Ez talán ebben a formájában nem is áll meg, de egészen bizonyos, hogy azok tökéletesen más idők voltak, janiikon egy-egy alpolgármesterválasztás nem veri olyan hullámokat, mint példának o k á- ért ma. Egyet azonban se mini esetre sem követtünk el, amit a mai többség elkövetett, és ez az, hogy mi sohasem állítottunk olyan jelölteket a: f ő t i s z t v i s e 1 ö i állásokra, akiknek egyszerű, meztelen neve is provokáló lett volna a 'kisebbség s z á rn á r a. Szilágyi Károly alig vethetné szemünkre azt, hogv annakidején Déri Ferencet megválasztottuk alpolgármesterré, de annál sűrűbben teszik ezt Wolff Károlyék. Lehet, hogy most utólag Wolfféknak iái az, hogy Budapestnek volt egy zsidó vall ás u alpolgármestere, lehet, hogy most utólag ezt Wolffék provokálás- nak minősitik, de mindenki tudja, hogy ez senki számára nem volt provokáló tény a n- n a k i d e j é n, sőt nagyon so k an. akik ma Wolff Károly háta mögött ülnek, lelkesen adták leszavazatukat erre a kiváló, kimagasló egyéniségre és maga az akkori ellenzék is boldogan kösz ö n t ö 11 e őt magas tisztségében.

— Mi tehát, amikor hatalmon voltunk, sem provokáltunk senkit, annál inkább kifejezésre juttattuk minden t é n y ü n k b e mi azt a törvénytiszteletet, amelyet Szilágyi Károly most a konszolidáció alapföltételeként jelöl meg. Ezt a törvénytiszteletet mi most is tökéletesen megtartottuk, de úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben mégis csak ma is a mai többségnek kellene el ölj ár ni a. Ami azután Szilágyi Károlynak^ aizt a kissé furcsán hangzó kijelentését illeti, hogy Vázso- nyi Vilmos a nemzetgyűlésen „helyes bibliai hangot’1 használ; ezt nem értjük tökéletesen. Szilágyi Károly azt mondja, hogy Vázsonyi Vilmos, megértést és ösiszefogást hirdet a nemzetgyűlésen. Őszintén szólva, mi még sohasem hallottuk azt. hogy Vázsonyi Vilmos csak egyetlen beszédet mondott volna is, amelyben Q ö m bős Gyulával, Eckhardt Tiborral, Wolff Károllyal, B é n á r d Ágostonnal, Bóhn Józseffel, Petrovácz Gyulával, vagy akár C z i g á n y Sándorral akart volna összefogni. Hallottunk elleniben tőle a 'nemzetgyűlés termében igen kemény ellenzéki beszédeket a mai rendszerrel szemben és a mai kormányzattal szemben és tudjuik azt, hogy ellenzéki álláspontjának minden konzekvenciáját mindenko r hajlandó volt. levonni. Az esetek egész sorát tudnánk Szilágyi Károly elé állítani, amikor Vázsonyi Vilmos abban a pártszövetségben, amelynek keretén belül évek óta helyet foglal, minden alkalommal alávetette magát a többség akaratának, még akkor is, ha az

elhatározás nem a polgári pártok, hanem a szociáldemokraták álláspontját honorálta.

Rossz példára hivatkozott tehát Szilágyi Károly amikor Vázsonyi Vilmossal akarta megokolni azt, hogy a mandátumról való lemondásban nem követte ellenzéki barátainak példáját. Elismerjük, nagyon szépén hangzik az a mondat, hogy nála a pái*t- szolidai itasnal fontosabb az elveivel való szolidaritás. Ez nagyon szép lehet theo-riában, nagyon szép lehet sajat lelkiismei etének megnyugtatására de egészen bizonyos az, hogy ennek a sarki é tel ne k az alapján gyakorlati politikát csinál n i nem lehet. Mát pedig ne gondolja Szilágyi Károly azt, hogy amikor mi a Wolffék rezsimje ellen harcolunk, csupa angyalokkal és csupa idealista apostolokkal állunk szemben. Végül pedig engedje meg, hogy az olyan „markáns egyéniségekből“, mint amilyennek ő Zilahi Kiss Jenőt mondja, még ezután a keringőme való felhívás után se kérünk.

Es az óbudaiak ?

Mindezek után érdemes egyetlen pillantást vetni arra, hogy mit csinálnak az óbudai választók, akik Szilágyi Károlyt és társait beküldték a törvényhatósági bizottságba.

Az Óbudai Demokrata Kör a' napokban értekezletet tartott, amelyen sajnálattal állapította meg, hogy elnöke, Szilágyi Károly, aki húsz év óta lelkes harcosa a demokrata eszméknek, még mindig nem jelentette be lemondását. Határozatot hoztak, amelyben fölkérik Szilágyi Károlyt, hogy csatlakozzék az ellenzéki állásponthoz és mondjon le mandátumáról. Ülés után az óbudai demokraták fölkeresték Vázsonyi Vilmost, aki kijelentette, hogy azokat, akik nem mondanak le a bizottsági tagságról, nem tekinti a párthoz tartozóknak és velük minden közösséget megszüntet.

Az óbudai eposznak végső strófája azonban az, hogy Szilágyi K á r o 1 y b ó 1 nem lesz nemzetgyűlési képviselő, amire pedig igen komoly kilátása volt. A budai, úgynevezett I. választókerületi demokrata-listán, mint emlékezetes, Benedek János került be a nemzetgyűlésbe. Az utána következő név Szilágyi Károlyé volt. Benedek János annak idején kijelentette, hogy igyekezni fog S z i 1 á g y i Károlynak, akinek régen a parlamentben lenne a helye, helyet csinálni, akár olyan formában, hogy valamelyik vidéki kerületben szerez önmaga számára mandátumot, akár pedig azáltal, hogy a ciklus második felében visszavonul a politikától és átengedi a teret Szilágyi Károlynak. Ettől a szándéktól azonban a városházi mandátum körül történtek után minden bizonnyal el kell állania Benedek Jánosnak, aki sokkal inkább tud alkalmazkodni a pártfegyelemhez, mint Szilágyi Károly.

Nincs aranyparitásos fizetés

A természetbeni ellátás és a kásái menyegző

Hosszú várakozás után megtörtént a fővárosi tisztviselők fizetésrendezcse is, amely, legáltalánosabban jellemezve a dolgot, nem tökéletesen kielégítő. Tény az, hogy a kisebbrendii tisztviselők aránylag komolyabb segedelemhez jutottak, mint a magasabb- raniguak. Ezzel az igazi szociális érzék ki van elégítve, dacára annak, hogy bizonyos igazságtalanságokat és bizonyos aggodalmakat nem lehet eltitkolni.

Hipokrita volna az, aki tagadná, hogy a főváros főbb tisztviselőinek vannak legális mellékjövedelmei, amelyek nem összeférhetetlenek és amelyeket azok meg is érdemelnek. Ezzel cáfolatát adtuk annak, hogy méltánytalan volna a főtisztviselők fizetésének ki- sebbméretii emelése. Igaz, hogy' van néhány olyan főtisztviselő, akik olyan ügyosztályok élén állnak, ahol ezek a mellékes, de jogos illetmények teljesen hiányzanak. Ezeknek a szempontjából azután tényleg sérelmes a. dolog. Nein osztjuk azonban azt az aggodalmat, hogy a polgármester túlságosan el lenne nyomva az uj fizetésrendezésben, mert a békebeli miniszteri javadalmazás helyett, most csak áJlamtit- kári javadalmazásban részesül. Nem oszthatjuk ezt a beállítást akkor, amikor mindenki nagyon jól tudja, hogy dr. Sipőcz Jenő nemcsak Budapest polgár- mestere. hanem egyben Budapest főpolgármester- helyettese is, amelyért külön javadalmazásban részesül. Meg lehet érteni azonban a panaszát az olyan főtisztviselőnek, akiknek ügyköréhez távolról sem tartozik egy-egy üzem és ezek jogosan panaszkodhatnak arról, hogy az állami tisztviselők közül éppen a magasabbránguak kaptak aránytalanul nagyobb fizetésemelést.

Természetesen 'nagyon messze jár a fizetésemelés a FANSZ által kifejezésre juttatott kívánságoktól, amely tudvalévőiéi eredetileg a békebeli fizetésnek ötven százalékát kívánta aranyparitáson. Ezzel szemben az alsóbb fizetési osztályok a városházán az arany paritásos békefizetésnek _ egyhairmadát, mások pedig annak egyhatodát kapták meg.

Nem kapták meg ellenben még ma sem a fővárosi tisztviselők közül a nekik járó összeget azok, akik a naturáílák helyett készpénzt kívántak. Pedig kétheti differencia a zsir, a liszt és a cukor árában igazán olyan lehet, ami illiizóriiissá teszi azt az egész