Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-20 / 29. szám
2 Budapest, i923 július 20. szándékukat, mint értesülünk, keresztül is fogják vinni. Egyelőre megpróbálkoznak a'zzal, hogy behívják azokat a póttagokat, akiket az ellenzéki listán választottak meg. Ez a tervük azonban biztosan csődöt fog mondani, mert mire a behívásokat ki tudják kézbesíteni, akkorra az ellenzéki listán megválasztott pótbizottsági tagok régen eljuttatják a polgármeser kezéhez pótbizottsági mandátumukról való lemondásukat. El vannak szánva azonban Wolff ék arra is, hogy ebben az esetben behívják azokat a pótbizottsági tagokat, akiket a többségi párt listáján választottak meg annakidején. Ennek a lépésnek törvényességéhez természetesen sok szó fér még és nem lehet tudni azt sem, hogy a belügyminiszternek, illetve a kormánynak nem lesz-e beleszólása a probléma ilyetén megoldásába. Miután a’zonban körülbelül nyolcvan bizottsági tag az, aki vagy már lemondott, vagy a közel jövőben le fog mondani, kétségtelen az is, hogy ha az összes keresztény párti pótbizottsági tagokat behívják is, a közgyűlés még mindig csonka marad, mert nyolcvan pótbizottsági tagot sehogy sem tudnak előteremteni. Itt azután ismét fölmerül az a kérdés, hogy hozhat-e érvényes és jogerős határozatokat az olyan közgyűlés, amely nemcsak, hogy csonka, de nagymértékben csonka. Föltéve azonban azt, hogy Wolff ék számítása mindenben beteljesedik, föltéve, hogy a kormánynak mindebbe nem lesz beleszólása, akkor is előáll egy olyan helyzet, amelyet egyenesen tarthatatlannak kell mondani. Ott fog állani egy csonka közgyűlés, egyetlen párt, helyesebben egy pártértekezlet, amely a saját akarata szerint minden ellenőrzés nélkül cselekszik és diktál. Az ellenőrzés teljes hiánya nélkül pedig nem működhetik egy törvényhatósági bizottság, még az sem, amely Wolff Károly és Csilléry András akarata szerint dolgozik. Az az értesülésünk, hogy a kormány nem hajlandó ennyiszabadságot engedni Wolff Károlynak és pártjának. Igenis, szó van arról a kormány körében, hogy a főváros törvényhatósági bizottságát már most oszlatják tel és nem várják be azt, amig az egyedül maradt Wolffélk mandátuma lejár, hanem elrendelik sürgősen az uj községi választásokat. Ez azonban csak vélemény és nem elhatározás. Megeshetek, hogy a rövid időre tekintettel, amely Wolffék uralmából még hátra van, ettől a szándéktól eláll a kormány, dacára annak, hogy a Dömötör-féle községi választási törvény egész határozottsággal kimondja, hogy a belügyminiszter abban az esetben, ha a közgyűlés munkaképtelen, a törvényhatósági bizottságot föloszlathatja és uj választásokat rendelhet el. Ha azonban ai belügyminiszter nem is fog élni ezzel a jogával, teljes ellenőrzés nélkül nem hagyja azt a városházi uralmat, amely a Fővárosi Operettszinház és számos más esetben olyan makacssággal dacolt a kormány akaratával. Kétségtelen az, hogy a wolffi egyeduralom számára ellenőrt fognak küldeni a városházára. Hir szerint a legközelebbi napokban már kormánybiztost fognak kinevezni, hogy ezáltal azt az ellenőrzést, amelyet eddig az ellenzék végzett, legalább némiképen pótolják. Természetesen ez azt jelenti, hogy a kormány fel fogja szólítani dr. Sipőcz Jenő polgármestert, hogy helyettes főpolgármesteri méltóságáról mondjon le. A kormánybiztos személyére vonatkozólag természetesen ezidöszerint még nemcsak, hogy megállapodás nincsen, de még a kombinációk is koraiak. Buzáth János és Zilahi Kiss Jenő Nem szívesen írjuk le egymás mellé ezt a két nevet, de az események úgy hozták magukkal, hogy Buzáth Jánost és Zilahi Kiss Jenőt együtt választották meg .alpolgármesterekké. Nem tartjuk alkalmasnak a pillanatot arra, hogy Zilahi Kiss Jenő érdemeit méltassuk, hiszen az ő értékével, nemes cselekedeteivel, zsenialitásával Budapestnek minden polgára úgyis tisztában van és őszintén szólva, az időt is, amíg magas hivatalát be fogja tölteni, olyan rövidre becsüljük, hogy kár volna a bolyért és időért, ahol és amig szereplését méltatnánk. Buzáth János azonban remélhetőleg hosszú ideig marad Budapest alpolgármestere és nem hisz- szük azt sem, hogy nemesen iveid pályáján ez lenne az utolsó stáció. Buzáth János konzervatív ember, nemes, tisztakezü férfiú, a legegycnesebb lelkű férfiú és a legegyenesebb gerinccel rendelkezik. Az ő pályáján nem voltak elhajlások, soha nem szaladt konjunktúrák után, de szembeszállt mindennel, amit törvénytelennek, vagy igazságtalannak tartott, nem félt a harctól, nem félt a kegyvesztettségtől és nem egyszer tette meg azti, hogy keményen megállt azon az árokszélen, ahonnan a legkisebb fuvallat a kenyértelenség- mélységes árkába löki az embert. Tisztviselő volt mindig, aki dolgozni és alkotni tudott, de aki nem hajbókolt és nem udvarolt egyetlen uralomnak sem, amelyek olyan sűrűn váltogatták egymást a városházán. Amig mások békaként ugráltak a különféle pocsolyákban, ö mindenkor szikla maradt a középen és szikla marad a jövő számára is, annak a jövőnek a számára, amely végignézve a különböző színű és különböző karakterű korszakok zavaros történetéül, látni fogja, hogy Buzáth János sohasem változott, sohasem idomult, soha engedményeket nem tett. A magyar viszonyok között olyan megbecsülhetetlen az ilyen férfiú, hogy mindenkinek pártállás és osztálykülönbség nélkül a legteljesebb megbecsüléssel kell az elé a munka elé nézni, amelyet uj méltóságában a régi becsülettel, a régi tudással és a régi akaraterővel fog megkezdeni. Az árvák pénze után sem lehet uzsorakamatot szedni Csupor tanácsnok meghátrált Éber Antal érvei előtt A főváros az elmúlt héten két iközgyiilést is tartott. Az érdekesebb és fontosabb mindenesetre a szerdai közgyűlés volt, amely alkalommal igen nagy érdeklődésit! váltott Iki úgy a városi vámok kérdése, mint az árvák pénzéről, a gyámpénztár által adandó kölosönökről szóló előterjesztés. Különösen a gyám- pénztárról szóló előterjesztés volt az. amely az ellenzéket erős föiíkészülésirie késztette és amelynél a gazdasági kérdéseikben legkiválóbb ellenzéki város1- atya. Éber Antal indult a küzdelembe. Éber Antal föilsizólalágainak mindig nagy hatása szokott lenni. A többségi párt ugyan sohasem engedi magát meggyőzni, legalább annyira nem, hogy belátná tévedéseit, belátná az elkövetett hibákat, vagy visiszahőkölne az elkövetendő ballépésektől; de még- sem tud kitérni a hatás alól, amely Éber -tudásban és bölcseségben excelláló szavai nyomán támad. Ezúttal azonban sóikkal nevezetesebb szerepe volt Éber Antalnak. Nem tudta ugyan ezúttal sem argumentumaival a többséget jobb belátásra bírni, de föleszmélt Éber beszéde után Csupor József tanácsnok, aki a gyámpénztárról szóló előterjesztést a Iköz- gyiilésien képviselte. Olyan súlyos argumentumokkal és olyan teljességgel bizonyította be Éber az előterjesztés egyes intézkedéseinek abszurd voltát, hogy a tanácsnok, nem törődve a többségi párt hangulatával, belátta a hibáikat, visszavonta a javaslatot és Ígéretet tett arra, hogy a benne előforduló képtelenségeiket k i ik o r r i g á 1 j a és a javaslatot u j. formában terjeszti a közgyűlés elé. Nem jutottunk el tehát még mindig odáig, hogy a többségi párt maga tenné mérlegre a tárgyilagos 'argumentumokat, de eljutottunk odáig, hogy egy tanácsnokban volt erő és akarat visszavonni egy rosz- sízul sikerült javaslatot akkor, amikor a többségi párt engedelmesen megszavazta volna úgyis, ahogy az most került a közgyűlés elé. Éber nagy beszédében kifejtette, hogy a gyámpénztárból kölcsönadandó összegek kamatlába nem lehet olyan magas, mint amekkorát a főváros pénzügyi ügyosztálya kontlemplál. A tervezet szerint ugyanis az uzsorát úgy rejtették el. hogy az előterjesztés szerint minden kölcsönösszeg után nyolc percent kamatot és nyolc percent kezelési költséget cs ráadásul még újabb hat percentet kellene fizetnie az adósnak. Éber Antal erre a labirin-tusos kamat- szedési módra rásütötte az uzsora bélyegét, amelyet sem a fővárosnak, legkevésbbé pedig a főváros árva- székének viselnie nem szabad. Tökéletesen igy van ez, hiszen a 'különféle címeken szedett kamat, ha ösz- szeszámitjuk, nem kevesebb, mint huszonkét, illetve huszonnégy százalékot tesz ki. Elmondta Éber, hogy a jegyintézet azért emeli folytonosan a hivatalos kamatlábat, mert mindenki megkontremimália a koronát. és a fegyintézet csak a ráta emelése ellen védekezik. Olyan őrültet azonban nem tud óikénzelui. aki valorizált kölcsönt fogadjon el huszonkét) százalékos kamatozás mellett, vagy ha elfogadja, akkor tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. A valorizált kölcsön kamatjának nyolc százaléknál magasabbnak lenni nem szabad és ezt a nyolc százalékot azután joga van a fővárosnak felosztani és elkönyvelni, mint hét százalék kamatot és egy százalék kezelési költséget. Huszonkétszázalékos kamatot szedni azonban igazán ,a legmesszebbmenő uzsora lenne.. Nehéz megállapítani, miként kerülhetett] ki a pénzügyi ügyosztály műhelyéből ilyen javaslat, tény azonban az, hogy Éber argumentumai után. amelyek igazán egyszerűek és világosak voltak, föleszmélt Csupor tanácsnok és viszavonta a javaslatot. Körséta a Városházán A tanácsnok-választás — Csilléry tovább uralkodik — Gyep a Közmunkatanács sirján A városházát természetesen két hét óta mi sem foglalkoztatta jobban, mint az alpolgármesterválasztásra szóló készülődések, amelyek ma már egy mélái akorddlal befejeződtek. Az alpolgármesterválasztás befejezése után azonban nem áll meg a lavina, mert megkezdődik a korteskedés a tanácsnoki állások, majd a főjegyzői és jegyzői állások betöltése körül. Ismét részünk lesz azokban a lealázió és szomorú jelenetekben, amelyekről olyan sokszor állapítottuk már meg, hogy azok erkölcstelenek és intelligens emberekhez m él táti am ok. Jönnek újra, azaz. hogy folytatódnak a magánlakásokban való kilincselések, cuppanós csókok a vá- rosanyák kezén, három- és ötezerkoronás vacsorák a különböző kültelki kaszinókban, az adósságok gyűjtése, a bókok és hizelgések pazarlása. A nagy versenyfutásban seregesen álltak starthoz. Három tanácsnoki állás kerül betöltésre, amelyekre pályáznak a következők; Borvendégei Ferenc helyettes tanácsnok, Liber Endre, N é- methy Béla, dr. Vésse y Ede. Halász,' Elemér, dr. Hamvasi István, dr. S p a n n b e tr> g e r Alajos, dr. Bucsám.szky Bertalan, dr. Tatár Béla. dr. Gallina Fri,gyeis. dr. Papperth Győző, Muzsiké István, K a r á n y i Elemér, * dr. G ö m ö r i Albert. dr. Schuler Dezső, Schar a Béla,, dr. Lamotte Károly és S c h ő- berl Ferenc főjegyzőik, dr. Goszleth Ernő 'és Szendv Károly ttamácsje&yzők. Érdekes» hogy beadta pályázatát Sztankovits Szilárd nyugalmazott fővárosi tanácsnok is. akit az 1920. évi választáson buktattak ki — véletlenül. A pályázók között olvassuk még dr. N o v á k Sándor ár- vas z,ék i ülnök és dr. T u r c h á n y i Endre 'adóhivatali számtanácsos nevét isi. Semmiesetre sem lehet tehát azt mondani, hogy nem volna elég nagy választék jelöltekben. Ismerve azonban a községi pártban uralkodó rendet és fegyelmet, amely t i t- kos választások alkalmával már nem egyszer nyilatkozott meg, jóslásokba bocsájtkozni egyáltalán nem lehet. A piályázók érdemeit emlegetni pedig annál inkább hiábavaló és fölösleges,, mert hiszen a mai többségnél nem ezek a tényezők szoktak döntőek lenni. A többségi párt belső életében szintén van változás, amennyiben az Usetty Ferenc lemondása folytán megüresedett alelnöki tisztet Ernst Sándor prelátussal töltötték be. Lehetetlenség meg nem állapítani ez lalkalom- rtial, hogy Ernst Sándorban meg vannak ia kvalitások arra, hogy egy párt élén álljon és azt helyes irányban vezesse. A többségi párt ama kisszámú tagjai közé tartozik, akik némileg gazdasági és különösen pénzügyi kérdésekhez is értenek, mert Ernst Sándornak a politika mellett volt ideje és kedve ahhoz, hogy elméletileg kiképezze magát a gazdasági kérdésekben, ö sem az -ai gyakorlati közgazdász azonban, aki a párt számára reális munkaprogrammot tudna teremteni, de még ha meg volnának ehhez is a kvalitásai, akkor sem bizhatna a saját 'Sikereiben, mert az igazi vezetés éppen úgy nem ic.g az ö kezébe sem kerülni, amint hogy Usetty Ferencet is állandóan; távol- tartották a vezetéstől, Woliff Károly tovább is bölcselkedni fog, a pártban pedig Csilléry András uralkodik és ítélkezik elevenek é s holtak fölött. Legnagyobb eseménye a hétnek mindenesetre a főváros és a Közúti között történt megegyezés. Ezt a megegyezést általánosságban úgy könyvelik el, mint a főváros komoly sikerét, amit tagadni nem is i.ge,n lehet, az érdem azonban valószínűleg a* Közútié, amelynek vezetősége rendkívül konci- I i á n s a n mondott le saját érdekeiről is akkor, amikor a közérdeket kellett szolgálnia. Villamosról lévén szó, meg kell emlékezni a Közmunkatanács legújabb határozatáról, amely amig egyrészt a Felső- vezetékre való átalakításról szól, addig másrészt a ^villamossínek közének begyepesitésé't követeli. A felsővezetőkkel a Közmunkatanács nem találta föl a puskaport, hiszen ez a gondolat a városházáról eredt. A gyepesítés esztétikailag tényleg megfontolandó, de valószínűnek kell tartanunk, hogy a Közmunkatanács sírja sokkal előbb fog begyepesedni, mint^ a- pesti v illa m o is s i n e k köze. Nagy átalakítás vertna ez és Budapest polgársága egyelőre megelégednék azzal, h,a azokat a köztereket hoznák rendbe, amelyek valáságigal a mozgósítás napja óta hevernek romokban . _________ ____________ NY ÁRI ORFEUM HERMINA-ÚT 65. ANGOL PARK MELLETT Esténként l/st0 órakor a julius havi szenzációs nagy VARIETÉ-MŰSOR. |
