Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-20 / 29. szám
ára 60 korona Tizenkettedik évfolyam ______ Budapest, 1923 juíius 20. ^iii3»iom^ii8a|iigii;aHig!iia»iDiiiamGiy_H8giaaiiaiaiBjiaaaig;QuigaigpEHiaBBBK8nBiisra8igeB8BirijaiOBiaBs»grisiir ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 4000 korona. Félévre 2000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban vAröS!, politikai és köz^azdasAqi hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Kormánybiztost Küldenek o Városházára Nyolcvanra növekszik a mandátumukról lemondó ellenzéki városatyák száma A főváros szerdai közgyűlésén megtörtént az, amit emberi logikával szinte lehetetlennek kellene mondani, hogy ugyanaz a többség választotta meg második alpolgármesterré Buzdth Jánost és címzetes alpolgármesterré Zilahi Kiss Jenőt. Ennél a meglepetésnél nagyobbat Budapest közönsége számára csak az jelent, hogy az ellenzéki bizottsági tagok Zilahi Kiss Jenő megválasztását elegendő oknak tartották arra a nagyfontosságu lépésre, hogy lemondjanak mandátumukról és elhagyják a küzdőteret, anvely tulajdonképen meddő verekedések színhelye volt és ahol a parlamentáris formák sohasem érvényesültek. Az ellenzék ezen a küzdőtéren becses és hatalmas energiákat kockáztatott esztendőkön keresztül, becsülettel megállta helyét, de sikertelen és eredménytelen volt minden csatája, mert az a párt, amely a hatalmat kezében tartja, a hatalom birtokát mindig úgy értelmezte, hogy a kisebbségnek semmi koncessziót nem tett és azt még csak a bizottságokba sem engedte be. Megszégyenítő és szomorú helyzet volt ez az ellenzék szóiméra, amelyet a város polgársága érdekében csak a legmesszebbmenő béketüréssel és önmegtagadással viselhetett el, de most eljutott az ellenzék ahhoz a megbecstelenítő arcul- csapásboz, hogy a közgyűlés elnöki székébe olyan embert ültettek, akinek vezetése alatt az ellenzék tárgyalásokban részt nem vehet. A városházi helyzet ezzel tökéletesen fölborult. Wolffék most végre egyedüli uralkodói lesznek a városházának, bibiti Horváth János kellemetlenkedésén kivid nem lesz egyetlen hang, amely akár a bizottságokban, akár a közgyűlési teremben óva intse őket a hibák és bűnök elkövetésétől. Keni lesz egy hang, amely Budapest lakosságának hatalmas többségét képviselje a törvényhatósági bizottság ülésén, ellenben, ha a kormány is úgy akarja, a mai többségi párt hatalmi vágya tetszés szerint érvényesül. Ennek az eseménynek jelentőségét ebben a pillanatban ma talán még megítélni sem lehet. Ebben a pillanatban a többségi párt szándékairól nincsen más előttünk, csak Wolff Károlynak egy riadt- hangu, a meglepetés izgalmában született, félénk beszéde, amely kisebbségi terrort és miegyebet emleget. Lehet, hogy ez a hang máról holnapra meg fog változni és a haldokló hatalom birtokosai ismét úgy fognak viselkedni, mintha a főváros egész lakosságának akaratából cselekedné^- nek és ömkénykednének. Lehet, hogy holnap már Wolff Károly önbizalomtól duzzadó beszédeket mond majd ismét, Budapest lakosságának azonban már csak hónapokat, esetleg még rövidebb időt kell bevárnia, amíg az a bukás, amelynek intenzivitása a szerdai nappal csak megnövekedett, bekövetkezik. Az ellenzék egyelőre teljes passzivitásba vonult, ami azonban nem jelenti azt, hogy a rendelkezésére álló fórumokon annál nagyobb erővel ne bélyegezze meg Wolffék politikáját, eljárását és erkölcseit. A közgyűlés egyharmad- része az, amely letette mandátumát. Ezek a volt városatyák keresni fogják és meg fogják találni számtalanszor és sokszorosan az alkalmat, hogy Budapest népével érintkezzenek. Társaskörök, népgyülések és számtalan más alkalom lesz arra, hogy élőszóval hirdessék gondolataikat és élőszóval magyarázzák, ismertessék azt a rendszert, amellyel Wolffék a hatalmat a magáik számárai erőszakkal meg akarják tartani. De ott áll a közgyűlési teremből eltávozott ellenzék mellett szinte egy-két intrunzigens sajtóorgánum kivételével az egész magyar sajtó is. Olyan tribün ez, amelyhez hasonlót Wolffék sohasem tudnak maguknak teremteni. A küzdelem tehát, amely tulajdonképen most kezdődik meg, nem léh.et kétes eredményű. Amig eljutunk a választásokig, Woiffékat olyan veszteségek fogják érni, hogy a községi választásokon még az a tizenhét százalék is elérhetetlen marad számukra, amely Budapest lakosságából a nemzetgyűlési választásokon még az ő politikájukra adta te voksát. A legnagyobb érdeklődés kiséri azonban gróf Bethlen István kormányának állásfoglalását. Szinte lehetetlennek tartják azt politikai körökben, hogy akár a miniszterelnök, akár a belügyminiszter, Wolffék eljárásával szemben ki ne fejezze a maga véleményét. Az a kormány, amely az aranyközéputat hirdeti és amelynek hívei szintén ott voltak a közgyűlésről kivonult városatyák között, nem lehet tétlen szemlélője az eseményeknek, amelyek Budapest. székesfőváros törvényhatósági bizottságát csonkává és munka- képtelenné tették. Törvény intézkedik arról, hogy mi történjék abban az esetben, ha ez a munka- képtelenség bekövetkezik. A kormányon áll, hajlandó-e a törvény eme követelésének eleget tenni? Otvenhatan Mint ismeretes, a szerdai közgyűlésen azt az ivet, amelyet Bar ács Marcel nyújtott át az elnöklő polgármesternek és amelyben az ellenzéki bizottsági tagok mandátumukról való lemondását jelentették be, otvenhatan írták alá. Ezeknek névsora a következő: Bar ács Marcel, Bedő Mór, Becsey Károly, B r ó d y Ernő, Bársony Elemér, Éber Antal, Elek Mór, Ereky Károly, Fayer Sándor, F ó t h y Vilmos, Fábián Béla, Q1 ü c k s t h a 1 Samu, G r ii n f e 1 d Miksa, Gál Jenő, Gáspár Fü- löp, Horváth Károly, Hegedűs József, H e 1- t a i Béla, Hajdú Marcel, Holcze r Sándor, K a r- c z a g Vilmos, Körmöczy Zoltán, Kovács Ernő, K i v o v i t s Károly, Kovács Andor, Kreisler Jenő, Lipták Pál, Ledermann Mór, Márkus Jenő, Márkus Miksa, O r e m u s Ödön, P a k o t s József, R assay Károly, Rosen á'ki Miksa, Schubert Sándor, Sümegi Vilmos, Szántó Jenő, Stern Sándor, Szilágyi György, U n g á r Mór, Vitéz Aladár, Weiler Ernő, Zala Zsigmond, Zeőke Antal, Zimmerinann Dezső, Ziper- n o v s z k y Károly, B o s n y á k Izsó, C s e f k ó István, Freund Dezső, Faludy István, Horváth Miksa, Mayer Ernő, N e s s i Gyula, Politzer Gusztáv és R e i s s Mór. A lemondók száma nyolcvanra szaporodik Az ellenzék elhatározása véglegesen csak a közgyűlés tartama alatt alakult ki. A közgyűlést megelőzően már napok óta beszéltek arról, hogy lehetetlen lesz az ellenzéknek iésztvenni az olyan tárgyalásokon, melyeken Zilahi Kiss Jenő elnököl és lehetetlen lesz eltűrni azt a legújabb és mindennél pro- vokálóbb eljárást, amellyel a többségi párt Zilahi Kiss Jenőt ülteti az alpolgármesteri székbe. A mandátumról való lemondást bejelentő ivet azonban csak a közgyűlési teremben írták alá azok a bizottsági tagok, akik az ülésen j e 1 e n v o 11 a k. így történt az, hogy az aláirók száma nem haladta meg az ötvenhatot, holott köztudomású az, hogy a közgyűlés tagjainak egy harmadrésze ellenzéki álláspontot foglal el és az is, hogy az egész ellenzék, bármelyik frakcióhoz tartozzanak is egyesek, az ilyen sorsdöntő kérdésben teljesen egységes. Azok a bizottsági tagok tehát, akik a közgyűlésen jelen nem voltak és igy nem Írhatták alá az ivet, a legközelebbi napokban jelentik be mandátumukról való lemondásukat. A lemondók száma ilyenformán minden valószínűség szerint nyolcvanra fog szaporodni, de nem lehetetlen az sem, hogy a többségi pánt néhány jobb- érzésű tagja szintén csatlakozni fog az ellenzékhez. Azok között, akik az ivet nem irtá'k alá, de akik lemondásukat föltétlenül közölni fogják a napokban, ott van többek között Bárczy István, Budapest volt főpolgármestere és polgármestere, báró Szterényi József volt kereskedelemügyi miniszter, továbbá B a 1 k á n y i Kálmán, Ehrlich G. Gusztáv, Szilágyi Károly, G a á r Vilmos, Rotter Zsigmond, I T e 11 s c h Béla, Vörösmarti Miklós és még számosán. Egyesegyedül bibiti Horváth János volt az, aki az ellenzék sorából bennmaradt a közgyűlésben és a bizottságokban, nyilván azzal a kaján szándékkal, hogy Wolffék emésztését némikepen zavarja. Lipták Pál dr. Az ellenzék elhatározásánál is nagyobb szenzáció erejével hatott az a spontán és erőteljes föllépés, amelyet a szerdai közgyűlésen dr. Lipták Pál, volt kereskedelemügyi államtitkár tanúsított. Dr. Lipták Pál sohasem volt az, ami Wolff Károly, Csií- léry András, Bohn József, vagy Cigány Sándor. Emlékezünk még arra az estére, amikor Wolffék egyik első debiije alkalmával a közgyűlésen Müller József indítványára ieszava^iták a kiváló Krátky János tanácsnokot, akit azután az első pillanatban, amikor szolgálati idejét betöltötte, nyugdíjba is küldtek. Ezen az estén Lipták Pál izgatottan és fölháborodva érkezett meg az akkori kisgazdapárt körhelyiségébe, ahol elkeseredetten mondotta el, hogy igy nem lehet a város ügyeit vinni. Azóta sok minden történt a városházán, sok minden olyan, ami Lipták Pálban összegyűjtötte az elkeseredést, most azután kirobbant belőle a temperamentum és elhagyta a pártot, amelynek politikájával tulajdonképen soha, egy pillanatra sem értett egyet. Wolffék számára nagy meglepetés volt Lipták Pálnak ez az elhatározása és ez a föllépése, mások viszont inkább azon csodálkoztak, hogy egyedül Lipták Pál volt az a keresztény községi párt oldalán, akiben a jobbérzés fölülkerekedett. Dr. Lipták Pálban a baloldal rendkívüli értéket és rendkívüli erőt nyert. A Fővárosi Hírlap hasábjain nem egyszer beszéltünk már erről a kiváló férfiúról, akinek egyenes jelleme, liberális gondolkozása, hatalmas közgazdasági tudása, páratlan gyakorlati érzéke nagy szerepet szánt a jövőben. Lipták minapi föllépésével végleg elvetette a kockát és úgy értesülünk, hogy a jövőben teljes energiájával azoknak sorába áll, akik Wolffék uralma ellen minden törvényes eszközzel küzdeni fognak. Kormánybiztos ? Wolff Károly már a szerdai közgyűlésen bejelentette, hogy az ellenzéknek a mandátumról való lemondása nem jelent egyebet, mint hogy egyszerűen be fogják hívni a póttagokat. Ezt a