Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-20 / 29. szám

ára 60 korona Tizenkettedik évfolyam ______ Budapest, 1923 juíius 20. ^iii3»iom^ii8a|iigii;aHig!iia»iDiiiamGiy_H8giaaiiaiaiBjiaaaig;QuigaigpEHiaBBBK8nBiisra8igeB8BirijaiOBiaBs»grisiir ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 4000 korona. Félévre 2000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban vAröS!, politikai és köz^azdasAqi hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Kormánybiztost Küldenek o Városházára Nyolcvanra növekszik a mandátumukról lemondó ellenzéki városatyák száma A főváros szerdai közgyűlésén megtörtént az, amit emberi logikával szinte lehetetlennek kellene mondani, hogy ugyanaz a többség vá­lasztotta meg második alpolgármesterré Buzdth Jánost és címzetes alpolgármesterré Zilahi Kiss Jenőt. Ennél a meglepetésnél nagyobbat Buda­pest közönsége számára csak az jelent, hogy az ellenzéki bizottsági tagok Zilahi Kiss Jenő meg­választását elegendő oknak tartották arra a nagyfontosságu lépésre, hogy lemondjanak man­dátumukról és elhagyják a küzdőteret, anvely tulajdonképen meddő verekedések színhelye volt és ahol a parlamentáris formák sohasem érvé­nyesültek. Az ellenzék ezen a küzdőtéren be­cses és hatalmas energiákat kockáztatott eszten­dőkön keresztül, becsülettel megállta helyét, de sikertelen és eredménytelen volt minden csatája, mert az a párt, amely a hatalmat kezében tartja, a hatalom birtokát mindig úgy értelmezte, hogy a kisebbségnek semmi koncessziót nem tett és azt még csak a bizottságokba sem engedte be. Megszégyenítő és szomorú helyzet volt ez az ellenzék szóiméra, amelyet a város polgársága érdekében csak a legmesszebbmenő béketüréssel és önmegtagadással viselhetett el, de most el­jutott az ellenzék ahhoz a megbecstelenítő arcul- csapásboz, hogy a közgyűlés elnöki székébe olyan embert ültettek, akinek vezetése alatt az ellenzék tárgyalásokban részt nem vehet. A városházi helyzet ezzel tökéletesen fölbo­rult. Wolffék most végre egyedüli uralkodói lesz­nek a városházának, bibiti Horváth János kelle­metlenkedésén kivid nem lesz egyetlen hang, amely akár a bizottságokban, akár a közgyűlési teremben óva intse őket a hibák és bűnök elkö­vetésétől. Keni lesz egy hang, amely Budapest lakosságának hatalmas többségét képviselje a törvényhatósági bizottság ülésén, ellenben, ha a kormány is úgy akarja, a mai többségi párt ha­talmi vágya tetszés szerint érvényesül. Ennek az eseménynek jelentőségét ebben a pillanatban ma talán még megítélni sem lehet. Ebben a pil­lanatban a többségi párt szándékairól nincsen más előttünk, csak Wolff Károlynak egy riadt- hangu, a meglepetés izgalmában született, félénk beszéde, amely kisebbségi terrort és miegyebet emleget. Lehet, hogy ez a hang máról holnapra meg fog változni és a haldokló hatalom birtoko­sai ismét úgy fognak viselkedni, mintha a fővá­ros egész lakosságának akaratából cselekedné^- nek és ömkénykednének. Lehet, hogy holnap már Wolff Károly önbizalomtól duzzadó beszédeket mond majd ismét, Budapest lakosságának azon­ban már csak hónapokat, esetleg még rövidebb időt kell bevárnia, amíg az a bukás, amelynek intenzivitása a szerdai nappal csak megnöveke­dett, bekövetkezik. Az ellenzék egyelőre teljes passzivitásba vo­nult, ami azonban nem jelenti azt, hogy a ren­delkezésére álló fórumokon annál nagyobb erő­vel ne bélyegezze meg Wolffék politikáját, eljá­rását és erkölcseit. A közgyűlés egyharmad- része az, amely letette mandátumát. Ezek a volt városatyák keresni fogják és meg fogják ta­lálni számtalanszor és sokszorosan az alkalmat, hogy Budapest népével érintkezzenek. Társas­körök, népgyülések és számtalan más alkalom lesz arra, hogy élőszóval hirdessék gondolatai­kat és élőszóval magyarázzák, ismertessék azt a rendszert, amellyel Wolffék a hatalmat a ma­gáik számárai erőszakkal meg akarják tartani. De ott áll a közgyűlési teremből eltávozott ellenzék mellett szinte egy-két intrunzigens sajtóorgánum kivételével az egész magyar sajtó is. Olyan tri­bün ez, amelyhez hasonlót Wolffék sohasem tud­nak maguknak teremteni. A küzdelem tehát, amely tulajdonképen most kezdődik meg, nem léh.et kétes eredményű. Amig eljutunk a válasz­tásokig, Woiffékat olyan veszteségek fogják érni, hogy a községi választásokon még az a tizenhét százalék is elérhetetlen marad szá­mukra, amely Budapest lakosságából a nemzet­gyűlési választásokon még az ő politikájukra adta te voksát. A legnagyobb érdeklődés kiséri azonban gróf Bethlen István kormányának állásfoglalását. Szinte lehetetlennek tartják azt politikai körök­ben, hogy akár a miniszterelnök, akár a belügy­miniszter, Wolffék eljárásával szemben ki ne fe­jezze a maga véleményét. Az a kormány, amely az aranyközéputat hirdeti és amelynek hívei szintén ott voltak a közgyűlésről kivonult város­atyák között, nem lehet tétlen szemlélője az ese­ményeknek, amelyek Budapest. székesfőváros törvényhatósági bizottságát csonkává és munka- képtelenné tették. Törvény intézkedik arról, hogy mi történjék abban az esetben, ha ez a munka- képtelenség bekövetkezik. A kormányon áll, haj­landó-e a törvény eme követelésének eleget tenni? Otvenhatan Mint ismeretes, a szerdai közgyűlésen azt az ivet, amelyet Bar ács Marcel nyújtott át az el­nöklő polgármesternek és amelyben az ellenzéki bi­zottsági tagok mandátumukról való lemondását jelen­tették be, otvenhatan írták alá. Ezeknek névsora a következő: Bar ács Marcel, Bedő Mór, Becsey Ká­roly, B r ó d y Ernő, Bársony Elemér, Éber Antal, Elek Mór, Ereky Károly, Fayer Sándor, F ó t h y Vilmos, Fábián Béla, Q1 ü c k s t h a 1 Samu, G r ii n f e 1 d Miksa, Gál Jenő, Gáspár Fü- löp, Horváth Károly, Hegedűs József, H e 1- t a i Béla, Hajdú Marcel, Holcze r Sándor, K a r- c z a g Vilmos, Körmöczy Zoltán, Kovács Ernő, K i v o v i t s Károly, Kovács Andor, Kreisler Jenő, Lipták Pál, Ledermann Mór, Márkus Jenő, Márkus Miksa, O r e m u s Ödön, P a k o t s József, R assay Károly, Rosen á'ki Miksa, Schu­bert Sándor, Sümegi Vilmos, Szántó Jenő, Stern Sándor, Szilágyi György, U n g á r Mór, Vitéz Aladár, Weiler Ernő, Zala Zsigmond, Zeőke Antal, Zimmerinann Dezső, Ziper- n o v s z k y Károly, B o s n y á k Izsó, C s e f k ó Ist­ván, Freund Dezső, Faludy István, Horváth Miksa, Mayer Ernő, N e s s i Gyula, Politzer Gusztáv és R e i s s Mór. A lemondók száma nyolcvanra szaporodik Az ellenzék elhatározása véglegesen csak a köz­gyűlés tartama alatt alakult ki. A közgyűlést megelő­zően már napok óta beszéltek arról, hogy lehetetlen lesz az ellenzéknek iésztvenni az olyan tárgyaláso­kon, melyeken Zilahi Kiss Jenő elnököl és lehe­tetlen lesz eltűrni azt a legújabb és mindennél pro- vokálóbb eljárást, amellyel a többségi párt Zilahi Kiss Jenőt ülteti az alpolgármesteri székbe. A man­dátumról való lemondást bejelentő ivet azonban csak a közgyűlési teremben írták alá azok a bizottsági tagok, akik az ülésen j e 1 e n v o 11 a k. így tör­tént az, hogy az aláirók száma nem haladta meg az ötvenhatot, holott köztudomású az, hogy a közgyű­lés tagjainak egy harmadrésze ellen­zéki álláspontot foglal el és az is, hogy az egész ellenzék, bármelyik frakcióhoz tartozzanak is egyesek, az ilyen sorsdöntő kérdésben teljesen egységes. Azok a bizottsági tagok tehát, akik a közgyűlésen jelen nem voltak és igy nem Írhatták alá az ivet, a legközelebbi na­pokban jelentik be mandátumukról való lemondásukat. A lemondók száma ilyenformán minden valószínűség sze­rint nyolcvanra fog szaporodni, de nem lehetetlen az sem, hogy a többségi pánt néhány jobb- érzésű tagja szintén csatlakozni fog az ellenzékhez. Azok között, akik az ivet nem irtá'k alá, de akik le­mondásukat föltétlenül közölni fogják a napokban, ott van többek között Bárczy István, Budapest volt főpolgármestere és polgármestere, báró Szterényi József volt kereskedelemügyi miniszter, továbbá B a 1 k á n y i Kálmán, Ehrlich G. Gusztáv, Szi­lágyi Károly, G a á r Vilmos, Rotter Zsigmond, I T e 11 s c h Béla, Vörösmarti Miklós és még szá­mosán. Egyesegyedül bibiti Horváth János volt az, aki az ellenzék sorából bennmaradt a közgyűlésben és a bizottságokban, nyilván azzal a kaján szándék­kal, hogy Wolffék emésztését némikepen zavarja. Lipták Pál dr. Az ellenzék elhatározásánál is nagyobb szenzá­ció erejével hatott az a spontán és erőteljes föllépés, amelyet a szerdai közgyűlésen dr. Lipták Pál, volt kereskedelemügyi államtitkár tanúsított. Dr. Lipták Pál sohasem volt az, ami Wolff Károly, Csií- léry András, Bohn József, vagy Cigány Sándor. Em­lékezünk még arra az estére, amikor Wolffék egyik első debiije alkalmával a közgyűlésen Müller József indítványára ieszava^iták a kiváló Krátky János tanácsnokot, akit azután az első pillanatban, amikor szolgálati idejét betöltötte, nyugdíjba is küld­tek. Ezen az estén Lipták Pál izgatottan és fölhábo­rodva érkezett meg az akkori kisgazdapárt körhelyi­ségébe, ahol elkeseredetten mondotta el, hogy igy nem lehet a város ügyeit vinni. Azóta sok minden történt a városházán, sok minden olyan, ami Lipták Pálban összegyűjtötte az elkeseredést, most azután kirobbant belőle a temperamentum és elhagyta a pártot, amelynek politikájával tulajdonképen soha, egy pillanatra sem értett egyet. Wolffék számára nagy meglepetés volt Lipták Pálnak ez az elhatáro­zása és ez a föllépése, mások viszont inkább azon csodálkoztak, hogy egyedül Lipták Pál volt az a ke­resztény községi párt oldalán, akiben a jobbérzés fölülkerekedett. Dr. Lipták Pálban a baloldal rendkí­vüli értéket és rendkívüli erőt nyert. A Fővárosi Hírlap hasábjain nem egyszer beszéltünk már erről a kiváló férfiúról, akinek egyenes jelleme, libe­rális gondolkozása, hatalmas közgazdasági tudása, páratlan gyakorlati érzéke nagy szerepet szánt a jö­vőben. Lipták minapi föllépésével végleg elvetette a kockát és úgy értesülünk, hogy a jövőben teljes ener­giájával azoknak sorába áll, akik Wolffék uralma el­len minden törvényes eszközzel küzdeni fognak. Kormánybiztos ? Wolff Károly már a szerdai közgyűlésen be­jelentette, hogy az ellenzéknek a mandátumról való lemondása nem jelent egyebet, mint hogy egyszerűen be fogják hívni a póttagokat. Ezt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom