Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-13 / 24. szám
Tizenkettedik évfolyam Ára 40 korona Budapest, 1923. junius 13. 24. szám. fa»iniiiaiiianiniiaDinainginaii»aii»Pii»aiimiHaiiiaiiiP»ioniairianramáiuái»ráÍHáiiiatiibiTra»iiBiiiaiiic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VAROS!, politikai és közgazdaság/ hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL mmm Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Lesben a Központi választmány Még nem lehet diadalmi tort ülni Agrárdemokrata-uralom a városházán Wolffék elválnak Huszáréktól és egyesülnek Gömbösékkel Mit jelent a politikai változás Budapest számára? Az a belügyminiszteri rendelet, amely hivatva tesz ellensúlyozni a goromba ,.tévedések“-et, amelyek a budapesti választói névjegyzékbe becsúsztak, még mindig nem jelent meg. Változás ugyan már aligha esik rajta, de az ellenzéken nem tudják magyarázatát adni a késedelemnek. Pedig már Wo Ifi Károly js ráadta legmagasabb áldását. Es ezt mindenesetre gyanúsnak tartják. Nehéz is megérteni, hogy lehet jó az a pótrendelet, amellyel Wolff Károly is meg van elégedve? Egészen természetes ilyen körülmények között, hogy az ellenzék nincsen eltelve olyan optimizmussal, amilyennek — sajnos — még liberális lapok is hangot adtak. Az ellenzék hangulatát hűen jellemzi az ,a nyilatkozat, amely itt következik: — A választói névjegyzékek ügye még mindig nem jutott dűlőre és akik okosan, előrelátóan gondolkodnak, nagyon jól tudják, hogy az ellenfél nem adja fel kardcsapás nélkül azokat a pozíciókat, amelyekhez éppenséggel nem hősi és lovaglás küzdelem árán jutott hozzá- Ez azonban neki mindegy, a kezéből kicsúszó hata'mat csak ilyen eszközökkel szerezheti vissza és igazán naivság lenne azt hinni, hogy amikor a belügyminiszter uir bemutatja nekik a pótrendeletet, ők egyszerűen, alázatosan megadják magukat. Ebben bízni naivság lenne, de még inkább az volna, ha máris diadalmi tort akarnánk ülni. — A központi választmány lesben áll és meg lehetünk győződve róla, hogy tízszer is megforgatják majd a belügyminiszteri pótrendeletet, nem maradt-e valahol rajta egy kis rés, egy kis hézag? Nem titkolom, az az érzésem, hogy még csak most virradnak ránk a küzdelem legsúlyosabb napjai. Milyen romantikusan is mondta Wolrf Károly a napokban, hogy a polgári i n g y e n-mtinkával szemben nein lehet olyan kívánalmakat támasztani, mint a tisztviselők munkájánál. Ez a diadalmas polgári munka, amelynek Wolffék százezer ellenzéki voks kiirtását szerették volna köszönni, nem fog nyugodni és újabb kísérleteket fog tenni, hogy politikai érdemeit gazdagítsa. Egy rezsim, amelynek nincsenek gyökerei a tömegekben, csak erre a híressé lett ,,polgári ingyen- munká“-ra támaszkodhatik. Nem csoda, ha Wolff Károly nem telik be a központi választmány védelmével és dicséretével és nem kevesebbet mer elmondani róla, mint azt, hogy „a központi választmány mindig tudatában van annak, hogy az objektív igazság szerint kell eljárnia“. — Ha Wolff Károly és társai csakugyan számítani akarnának arra, hogy a másik Oldalon lovagias ellenfélnek tartsák őket, akkor igenis egyszeri: módot választhatna. Csak ki kellene nyitnia a központi választmány ajtaját és ki kellene jelentenie: Ellenzéki uraim, parancsoljanak besétálni a központi választmányba, parancsoljanak r észtvenni ebben a polgári ingyenmunkában, mert nekünk, nincsenek titkaink, mert mi az objektív igazság lovagjai vagyunk. — Ezt azonban Wolffék nem fogják megcselekedni, de viszont akkor ne gondoljanak arra, hogy az ellenzék csak egy pillanatig is bízni fog az ő polgári -különmunkájukban. Egyben pedig, jó lenne figyelmeztetni Wolif arat arra is, hogy hagyja már abba az ízléstelen vádaskodást, hogy nem ők, hanem az ellenzék hamisított. Ezeket a dajkamesékei ők maguk is alig hiszik el, de ha elhiszik, az ő kezükben van a hatalom, a bizonyítás köt éji ességét a belügyminiszter reájuk bízza. A törvény minden hamisítást szigorúan büntetni rendel, de előbb bizonyítani kell. Addig se higyjék azonban azt, hogy ,a budapesti közönség olyan naiv, hogy minden átlátszó hangulatkeltésnek felülne. Politikai körökben igen élénken beszélgetnek arról, hogy gróf Bethlen István egységes pártjából a legközelebbi napokban ki fognak lépni Gömbös Gyula fajvédő barátai. Bármilyen különösen hangzik rs, senki előtt sem lehet kétséges, hogy ennek a jelentéktelennek látszó eseménynek rendkívüli hatása lehet a városi politikára is. így van ez, mert tudvalevő, hogy W o 1 í f Károly ma már elválaszthatatlanul Gömbös Gyula fajvédő szekeréhez kötötte a magáét. Ha tehát Gömbös és hét-nyolc hive a napokban elhagyják az egységes pártot, akkor Woffíék is kétségtelenül elszakadnak Huszáréktól! és minden valószínűség szerint megalakítják Gömbösékke! az agrárdemo- ' krata-pártoí, amelynek alighanem lesz még egy-kéí jelzője is a címében. Wolff Károlyt a kilépésben és a csatlakozásban nem sokan fogják követni, de egész bizonyosan vele mennek C s i 11 é r y András, B e n á r d Ágoston és B u d a y Dezső. Husz-huszonöt tagú ellenzék lesz az. amely igen agresszívnek készül. Nehéz lenne elképzelni, hogy az a Vv olfi Károly, áki a parlamentben szélső ellenzéki Lesz, a városházán kormányhü maradjon. Nem valami biztató perspektíva azonban az, hogy a városházi többség éles ellentétben álljon a kormánnyal, mert ennek a helyzetnek a levét Budapest lakossága issza meg. Van azonban az uj irigynek még egy olyan oldala, amelyet a főváros lakossága szempontjából igen szigorúan szerniigyre kell venni. Ez az oldal pedig az, hogy az uj alakulásnak nem is a tájvédelem lesz a legelső programmpontja, hanem az agráir- demokrácia. A tájvédelem kérdését revízió alá veszik már csak a kormáiiyképesség kedvéért is, aminthogy W o 1 f f Károly minapi kaposvári beszédében is kijelentette, hogy ő soha sem volt antiszeEddig, esztendőkön át a zsidók voltak soron. A kommiin bukása óta egy pillanatig sem szünetelt a városházán a felekezeti harc. de! eddig csak a zsidók kerültek terítékre. Anélkül, hogy ennek a szomorú jelenségnek vége szakadt volna* a budapesti városházán, helyesebben a keresztény községi párt kebelében, újabb fájdalmas jelenséggel találkozunk. A z utóbbi időben' kitört a vetélkedés a ka- tholikus és a protestáns v állású városatyák, helyesebben párttagok között. Erőteljesen hangsúlyozzuk, hogy nem gyűlölködésről vagy harcról, hanem csak vetélkedésről vau szó. De ez is sajnálatos. Néhány hét előtt a Fővárosi Hirlap ismertette a többségi pártból származó, tökéletesen autentikus forrásból ennek a vetélkedésnek a magvát, amely nem volt más* mint a tisztiíőorvos- helyetíes választása körül kialakult helyzet. Lehet, hogy teljesen véletlen volt, hogy a párt egyik diktátora, a református Csilléry felekezeti tendencia nélkül foglalt állást a szintén református Csordás Elemér mellett; de ebben a tényben a kathoiikus városatyák egy csoportja provokációt látott. Az ilyesmi kellemetlen egy párt életében, de mita, csak éppen hogy a magyar fajtáját akarja megvédeni. Az agrárdernokrácia alatt pedig természetesen az agrárius érdekek képviseletét és a szélsőséges földbirtok-politika megvalósítását értik. Nem tudjuk, megfontolta-e Wolff Károly, hogy mire vállalkozik. El tudjuk képzelni és el tudja képzelni a főváros lakossága is, hogy akár Wolffék. akár a demokraták a szélső földbirtokreform mellett exponálják magukat. A földigények kielégítésére múlhatatlan szükség van az ország békéje érdekében. Igaz, hogy áll az ellenvetés is, hogy a kisbirtok. soha sem állhat annyira a többtermelés szolgálatában, tehát sohasem szolgálja úgy a város érdekeit, mint a nagybirtok. Lehet, hogy Wolff Károly is pa- raszt-Eldorádót varázsol Magyarországból, aminthogy a csupa apró földecskékből álló Dánia tényleg az; éppen ezért nincs szavunk ez ellen, annál is inkább, mert a demokraták és szociáldemokraták is hívei a földreformnak. De egy kimondottan agrárius-párthoz tartozni egy városi, sőt fővárosi „vezér“-nek; ez sokkal több, mint fából vaskarika. Kezdve a búzaárak és á mindennapi kenyér árának kialakulásán, a falu és város számtalan érdeke ütközik. Ez természetes rendje a világnak és éppenséggel nem szerencsétlenség: a szerencsétlenség ott kezdődik, ahol a „vezérek“ nem ismerik fel a maguk és a gondjaikra bízott tömegek gazdasági érdekeit. Pedig itt most erről van , szó és ha már tökéletesen meg is van ágyazva Wolffék bukása, a hatalomért való küzdelmük hevében elkövetett ezt a katasztrofális baklövésüket nem akceptálhatják még azok a szélsőséges elemek sem, amelyek vakon követik a fajvédelmi harcban. Ezt még a városi lakos fajvédők sem akceptálhatják, mert — hiába — az ő bőrükről, az ö gyomrukról is szó van. nem lehet döntő fontosságú, amíg a baj akuttá nem válik. Minden jel arra mutat azonban, hogy a felekezeti versengés tovább tart. Azt mondják ugyanis, hogy a Rényi Dezső távozásával megüresedett alpolgármesteri állást ilyen okok miatt nem töltik be. A Csilléry-csoport ugyanis, mert egész gondolatvilágát, egész szellemi nívóját, ideálját Zilahi Kiss Jenőben látja, őt szeretné nem is a harmadik, de a második alpolgármesteri helyre emelni. Énről már beszéltünk ezeken a hasábokon, de most bizonyos körökben megint azt látják ebben a törekvésben, hogy a protestáns Csilléry é k felekezeti vetélkedést akarnak felidézni. Nem tudunk ebben hinni, hiszen Zilahi Kiss Jenő neve nem az a 'zászló, amely a protestánsokat egyesíteni tudná. Sőt ellenkezőleg, a józan portestánsok tömegei irtóznak az intranzi'gens iránytól, alig hihető tehát, hogy minden protestáns városatya hajlandó lenne Zilahi Kiss Jenő csatlósává szegődni. Soka biztosabban meg nem bukhatott volna a kurzus gyöngye, mint iga,', felekezeti felvonulás alapján. Ez nem megvetendő eredmény, de még ez .sem éri meg azt, hogy a pántból esetleg az ülésterembe is bevonuljon a felekezeti vetélkedés. Felekezeti vetélkedés Zilahi Kiss Jené köröl Miért nem töltik be a harmadik alpolgármesteri állást?
