Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-13 / 24. szám

2 A tanácsnoki és alpolgármesteri állásokra vaJó pályázat kiírását azért huzzák-halasztják, hogy est a Z i 1 a h i-K i s s-problémát megoldják. De szeretnék békésen elintézni az ezzel kapcsolatos Buzáth-affért is, mert Buzáth János semmi szín alatt nem hajlandó állásában megmaradni, ha — amint tervezik — Zilahi Kiss Jenöt nem alpolgármesteri cimmel felruházott tanácsnokká, hanem második alpolgármesterré vá­lasztják meg. Az alpolgármesterségre természetesen tovább is változatlanul reflektál a tanács két kiváló tagja: Bérezel Jenő és Csupor József tanács­nokok, akiknek igazán bőséges érdemük vau ahhoz,, hogy megmérkőzzenek Zilahi Kiss Jenővel. Van azonban — amint ezt már jelentettük — még valaki, akinek nemcsak rendkívüli érdemei, de igen jelentős pártja is van és ez F o c k Kde tanács­nok. Az ő jelöltsége a jogászi képzettség frontjának áttörésére irányul és amint halljuk, ennek a gondo­latnak bőségesen vannak hívei a közgyűlésbe«. Még a jogi képzettség makacs harcosai is elismerik, hogy az ilyen reprezentáns, nagyműveltségü és soktudásu férfiút, mint F o c k Ede, meg kell tisztelni az alpol­gármesteri székkel. Igen jó forrásból való az az infor­mációnk, amely szerint Kock Ede aipolgár- mestersége érdekében kompromisz- szuni készül, olyan, amely a jogászok skrupulu- sait is kielégíteni hivatott volna. Eszerint a jogászok is hajlandók lennének Fock Edét alpolgármesterré választani, de azzal a feltétellel, hogy valami formá­ban kimondassák: Fock megválasztása nem tehet precedens és az alpolgármesteri állások betöltésében továbbra is meg­kívánják a jogi képzettséget. A tisztviselői kar türelmetlenül várja a tanácsnoki állások betöltését is, amelyeknek száma még ebben a hónapban négyre emelkedik, mert Bárdy István tanácsnok nyugalomba megy. Úgy halljuk, nem kívánják őt visszatartani, mert nem igen látják eredményét annak a munkának, amelyet a városépitési ügyosztály élén. kifejtett. Hír szerint úgy az alpolgármesteri, mint a tanácsnoki állások betöltése az őszre marad. Becs két mammut-kolcsöne Harc a halotthamvasztó korai Milyen is az az Abban ? Akik a budapesti kommunális ügyekkel foglalkoz­nak, nem teszik oktalanul, ha néhanapján értesülnek arról, mi történik a világ nagy metropolisaiban. Leg­alább is illik tudni, mit csinál a „vörös“ Bécs köz­ségtanácsa, amely,, ha vörös is, die nemcsak adót erneL hanem egyebeket is cselekszik. Most például nem kisebb eseményről van szó, minthogy Bécs községtanácsa, mint tartománygyülés, elfogadott egy törvényjavaslatot, 'amely t i z- mil­liárd korona lakásépit ő-'k ö l c s ö n _ fel­vételére ad felhatalmazást. Elfogadott azonkívül'még egy törvényjavaslatot, amely harmincmillió francia frank kölcsön felvételét engedi meg az 1902. évi kölcsön francia kézben levő szelvényeinek beváltására. Nagyon érdekes a halotthamvasztó kö­rül folyó városházi harc is. Reumann polgár- mester. mint tartományi főnök, átiratot intézett a népjóléti miniszterhez. Ebben az átiratban közli, hogy utasítása értelmében megszüntette a halott­hamvasztó működését és a községtanács 1923 jamfár 9-iki erre vonatkozó határozatát felfüggesztette, a községtanács azonban megismételte határozatát. Mivel ő, mint polgármester, az alkotmány 34. cikkelye értelmében köteles a község- tanács érvényes határozatait végrehajtani, a ha­lotthamvasztónak folytatnia kell működését Végül hangsúlyozza, hogv ,a rendel­kezésére álló alkotmányos eszközökkel élt hogy az utasítást végrehajtsa, ezek azonban hatálytalanok­nak bizonyultak. Bécsben egyébként ma nincsen gyűlöltebb szó, mint az Abbau — az a kegyetlen feltétet amihez a népszövetség Ausztria szanálását helyesebben a szanálás keresztülviteléhez a nemzetközi kölcsön folyósítását kötötte és amely az állam kötelezettsé­geinek nagyarányú „leépitésé“-vel az osztrák kisal- kalmazottak tízezreit fosztja meg állásától. Az Abbau és Zimmermanna k, a népszövetség meghatalmazottjának elszántsága nem kiméli a leg­főbb hivatalokat, a minisztériumokat, sem, sőt az állami színházak, a Burgtheiater és a Staatsoper haj­lékait sem. Ez a takarékoskodás valósággal megvál­toztatja a város képét is. így a kancellári hivatal megszűnt a Herrengasseban és beköltözött a Ballhaus- platzon levő külügyminiszteriurm épületbe. Ugyan­csak a külügyminisztériumban kapott elhelyezést Javarészben az igazságügy minisztérium, és a belügy­minisztérium is. Az igy a mindenható Zimmermann parancsára felszabadult épületeket valószínűleg bér­házakká fogják átalakítani, hogy azokat jövedelme­zőkké tegyék. Most érkezett meg Seipe'nek az az át­irata is, amely szerint az állami színházak személy­zetét száz személlyel kell csökkenteni. Persze ennek Budapest, 1923. jtuiitis 13. a Kívánságnak is ellentmondás nélkül eleget kell tenni. Még szerencse, hogy az elbocsátandók nagy része technikai és adminisztratív erő. a színészek kö­zül csak a nyugdíjra megéretteket küidik el. így néz ki Bécsben a híres — Abbau. Korséta a városházán Két szál ellenzéki — A szerdai elóljáré- ▼álasztás kulisszatitkai — A protekciós csődőr és egyebek A közgyűlések hete volt ez, amely most elmúlt és aki informálódni akart a héten a kommunáié dol­gokban, az nem a régi K áro 1 y - kas zár ry a, hanem a Váci-utcai uj városháza felé irányította lépteit. Meg­vágjuk azonban, hogy nem volt valami nagy gyönyö­rűségünk a közgyűlésen. Akadt ugyan egy és más vi­gasztaló momentum, de annál több, annál súlyosabb volt az* ami elkeserítette a város bajaival törödö embert. A vigasztaló momentumok között ott volt a saj­tóval való megbékélés. Hogy azután a tapasztalatok­ból a túlsó oldalon levonták-e a tanulságokat, azt nem tudják örülünk annak is, hogy egy-két abszurd adótervet levettek a műsorról; de annál fájdalma* sabb, hogy a fogyasztási adótételek felemeléséről szóló tanácsi előterjesztésnél a szavazatok aránya az volt, hogy az előterjesztés mellett szavaztak 109-en, ellene ketten. Mi ennek igen fontos jelentőséget tulajdonítunk és ellenzéki álláspontunk dacára is, vagy talán éppen ezen az alapon kénytelenek vagyunk a 1 e g k e s e r ü b b szemrehányást tenni a közgyűlési ellenzéknek. így nem le­het ellenzéki harcot folytatni. És nie feledkezzenek meg majd az urak a kritikus órákban a mi mostani jóslatunkról, hogy ha ezt _ igy folytatjáík, ha igen fontos javaslatok ellen gyászos két vokssal vonulnak fi e 1, akkor egyenesen megnyitják a kaput a szociál­demokraták előtt és meg fog történni a szégyen, hogy — mint a nemzetgyűlési választásokon történt — pol- gíári v oksokkal fognak bevonulni diadalmasan a közgyűlési t e r e m b íe a szocialisták. Hasonlóképen általános csődjét jelenti a mai közigyülésesdinek az a másik jelenet, amely az elöljáró-választást tette labilis értékűvé. Történt ugyanis az, hogy megválasztották 117 szavazattal Szabó Gyula főjegyző mat. Szabó urat, aki ma már elöljáró, nincs szerencsénk ismerni, de valószínűleg igen kitűnő férfiú, jó és szorgalmas hivatalnok. Nem fogunk vele szégyent vallani. Ez eddig rendben is van. De nincs rendben, hogy a tisz­telt közgyűlés nem tart érdemesnek elöljárói állásra olyan férfiakat, mint Liber Endre, Halász Elemér, vagy Rajháthy Ferenc. Halász Elemér kitűnő képességeit elhomályosítja az, hogy keményen szembeszáll! a kurzussal. Ez bűn s majdan az ellenzékre vár, hogy ezért a bűnért megadja az amnesztiát. De Liber Endrének már rnegbocsáj- tottak azért, mert tagja volt a 1 eg h a z a f i a s a b b szabadkőműves páholynak. Ám reméljük arra gondol­tak/ hogy ennek a kiváló férfiúnak a karrierjét nem szabad eltemetni egy kerületi elöljáróságon. Hogy aztán Rajháthy Perenc ellen nd kifogásuk volt, azt talán ők maguk sem tudják megmagyarázni. Máshol van itt a hiba. Ott, hogy a többségi párt felbomlott, vert csatasorai egyéni akciókat bonyolí­tanak le, az ellenzék pedig fegyelmeden és tele van nemtörődömséggel. A többségi pártban igien jelentős pártja volt Kintzly és Unger főjegyzőknek, de talán Liber Endrének és Hallasz Elemér­nek is több hive volt, mint ahány szavazatot kap­tak. A négy főpárt hívei között azután kompromisz- szumos tárgyalások indultak és a kompromisszumba belekalkulálták azt a másik elöljárói állást is, amely majd még csak most kerül betöltésre. Ezt a második állást szánták volna nagy kegyesen Liber Endrének. Az első álláson azonban nem tudott a másik három párt megegyezni és igy abban állapodtak meg, hogy nem választják meg egyiket sem, hanem a legidő­sebb főjegyző lesz. az elöljáró. A legidősebb főjtegyzőt pedig Szabó Gyulának hivják, aki — mint mondják — csak a forma kedvéért pályázott. Remélik azon­ban, hogy a kompromisszum másik fele nem borul fel és a másik elöljárói állást mégis el fogja nyerni Liber Endre. A legnagyobb feltűnést azonban a városhtáziáin: Gáspár Fülöpnek a fuvartelepröl szóló lelep­lezései keltették. Senki sincsen tisztában vele. hogy a vá­dak milyen mértékben állják meg a helyüket. Az azonban egészen bizonyos, hogy az interpelláció bombaként hatott és a városházi sugdosások minden, nevet tudni vélnek, amelyeket Gáspár nem mondott eL Tudni vélik, ki az a szerencsés betegpéroztár! tisztviselö, aki árverésen kívül 32.000 koronáért vá­sárolt egy csődört, amelyért ma már egymillió koro­nát ígérnek és fedeztetésnél esetenként egy mázsa búzát jövedelmez. A városházán komoly embernek ismerik Gáspár Fülöpöt, éppen azért kiváncsiam vár­ják ezeknek az adatoknak kiegészítését, különösjeit egy adattal: mikor vette a kitűnő csődört 32.000 koronáért mai boldog tulajdonosa? Rebesgetik annak a városatyának a nevét is» aki állítólag 125.000 koronáért vett lovat, amely öt­hatmilliót ér. Fáj ezeket a dolgokat hallani, mert nem szeretjük még nekünk idegen rezsim alatt sem, ha a városházán panama-szelek fujdogálnak. Szeret­nénk hinni, hogy nincs komoly alapjuk a Gáspár Fiilöp vádjainak, de viszont nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy egy szavahihető, komoly ember beszédét rágalomnak minősítsük. Ha azonban, mégis igaz lenne mindaz, vagy csak egy résztó is annak, amit Gáspár Fiilöp elmondott, akkor kegyet­lenül ki kell takarítani ai fuvartelep istállóját, die felelősségre kell vonni mindazokat is, akiknek a fel­ügyeletet, az ellenőrzést kell gyakorolniok. Politikai vonatkozásai a kérdésnek nincsenek. Ha igaz is, hogy egy városatya „olcsón vásárolt“, ez még nem lehet diííamáló a pártra nézve, amelyben a városatya tartozik. Ha azonban igaz az a másik Gáspár-féle vád, hogy a fuvartelep városatyák által protezsált fuvarosokkal dolgoztat, ami­kor a saját lovai állanak, ennek már olyan hang­zása van, mintha rendszer lenne az ilyesmi. Es mi­után ilyesmiről van szó. annál szigorúbb vizsgálatot kell követelni, annyival is inkább, mert — mint talán még emlékezni méltóztatnak — a fővárosi vá­lasztójogi törvénynek igen szigorú összeférhetetlen­ségi szakaszai vannak. A Fővárosi H i r 1 a p-ban látott először nap­világot szakszerű megvilágitásban az az igen) jetem- tős terv. amely a gázgyár széneltátását kivárnia meg­oldani és amely ma a legnagyobb mértékben foglal­koztatja a közvéleményt. E r e k v Károly bizott­sági tag ismertette fegy interjú során a maga világos és alapos előadási modorában. Ez a körülmény felold bennünket az alól ai kötelezettség alól, hogv részlete­sebben ismertessük a tervet. Erek v Károly a Fővárosi Hírlap hasábjain is. die a pénzügyi bizottságban is nagy megelégedéssel íárgyaita ezt a tervet amely kétségkívül tetszetős. Mi nagyon szte­reótok, ha a városházán végre valahára szakítanának a titkolódzrás rendszerével, amelynek a gázgyári meg­állapodás körül is látjuk megnyilatkozását. Mindad­dig nem tudunk véleményt alkotni és igv mindaddig nem tudunk el ragadt ajt via lenni, áruig a gáz­gyár megegyezését aktaszerülen nem ismerjük. Igenis a nyilvánosságnak mielőbb meg kell ismernie a Sociieté Des Anciens Etablissements Neuerbur g-gaL a S o- cieté Anonyme Pari s-v&l és a Firma Hause Neuberg & Comp. Franki ur t-tal kötött hat eszflendős szerződést Nem hinnénk, hogv a külföldi pónzcsoport azért vállalta volna ezt a szerződést, hogv .ráfizessen; de viszont a főváros több olvan előnyhöz jut, amelyek pillanatnyi speciális helyzetünkben igen sokat jelen­tenek a mi számunkra anélkül, hogy a külföldiek sjzlá- mára viszont különös tehernek bizonyulnának. Uegedső ezek között hogy a gázgyár mentesül a sokszor igen naigv gondot okozó és rizikót jelentő valutabe- szerzéstöl. Valóságos cserekereskedelem alakul ki ilyenformán és megmarad mindaz, ami egyébként az oda-vissza való valutavásárlásoknál természetszerű­leg letíorgácsolódott. Kissé dodonai módon hangzik azonban az. amit Wolff Károly szájából a bizottsági tárgyalás al­kalmával hallottunk. Újabb részietek a gázgyár külföldi szénszerződéséből íVolff Károly kijelenti, hogy a gázgyár tulajdonjogában nem állott be változás

Next

/
Oldalképek
Tartalom