Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-16 / 20. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 40 korona Budapest, 1923. május 16 20. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre Ü0Ö9 kor. s Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖ HETILAP — i ■ ii MnmraDmi»» FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám ■. Jvának magnurn-álciorriást a város urai annak örömére, hogy a jövő hónaptól kezdve kétszázmillió magyar koronát fizethetünk: havonkint a külföldi hite,őzöknek. Nem akarunk szőrszálhasogatók lenni és azt mondani, hogy talán inkább akkor szokás áldomást inni, amikor pénz áll a házhoz, nem pedig akkor, amikor elviszik a pénzt és pedig többet, mint amennyi van. De hát szerintünk mindenki maga ítéli meg, hogy mikor iszik, mit iszik, mennyit iszik és kivel iszik. Wolff Károly akkor áídomásozik, amikor adósságot kell fizetni és meg is érdemli az ünneplést abból az alkalomból, hogy férfias elhalálozással megváltoztatta egy esztendő előtti első álláspontját, amely akkor igen makacsul és igen mereven úgy hangzott, hogy a külföldi adósságokat pedig nem fizetjük. Az ilyen férfias elhatározás megérdemli, hogy a VII. kerület elöljárója poharát emeli rá. Lelki szemeink előtt irás közben megjelenik az elöljáró ur nemes profilja. Arcán kiütközik a lelkesedés pír ossága, szavában a vezér iránt való odaadó hűség csendül meg. Bégen. hallottuk már az elöljáró ur finom szónoki lendületét, fájdalmasan nélkülöztük bankett' beszédeinek magas eleganciáját. Pedig milyen lelkesedéseket váltott ki néha, amikor kristálypoharát magasra emelve mondta: Üríteni poharam a mi szeretett vezérünkre, a VII. kerület polgárságának büszkeségére .. Ehrlich Q. Gusztáv barátomra. Woii.fi Károly boldog lehet, hogy ez a nemes ékesszolás ma öt tömjénezi és a lázasan szép szavak keltette extázisában a vezér uj kedvet kapott az -élethez, a hatalom megtartásához. Megtagadta a bukás lehetőségét. „Vagyunk és leszünk ' — szavalta a reménykedés boldog derűjével. Vagyunk és leszünk, ma sokan vannak és holnap kevesen lesznek. Ernszt Sándor prelátus megmondotta már az egyik bizottsági ülésen, hogy az ő óráik meg vannak számlálva. Nemcsak mi, de ők maguk is tudják, hogy milyen sors vár reájuk. De Wolff Károly még tartani akarja bennük a lelket és az ilyen bankett- narkózisokkal kénytelen operálni. Nagy beszédeket mond a jövőről, amelyben a legkevésbbé talán ő hisz, fütyülve megy át éjjel az erdőn, hogy ne hallja a foga vacogását. Hiú álmokkal, tűnő szivárvánnyal traktálja a híveit, hogy el ne széledjenek, mint a juhász nélkül maradt nyáj. A dúsgazdag, de zsugori gróf Batthyány János jut róla az eszünkbe, aki halála után csak kamatozó tőkében nyolcmillió forintot hagyott hátra. A rokonság egyszer a szemére hányta, hogy csak két gebét, meg egy özönvizelőtti bárkaszerü hintót tart, amiért már az utcagyerekek is kicsiholják. Ilyenkor mondta a gróf a rokonoknak:- Kell, hogy legalább egy legyen köztetek, aki mindnyájatok számára gazdálkodik a pénzével. De ha csufolódtok, hin tóm belsejét és bakját a ti adósleveleitekkel vonatom be. Wolff Károly is hasonlatosképen gondolkodik a híveiről. Egy. legalább csak egjmtlenegy legyen közöttük, aki mindnyájuk számára gazdálkodik a reménységgel. Legalább ő legyen az egyetlenegy, aki hisz a saját jövőjében. A többiek pedig meg ne mozduljanak, mert Wolff Károlynak is van legalább annyi adóslevele a párthiveitöl, mint amennyit gróf Batthyány János a rokonaitól összegyűjtött. A lipicaiak vontatta hintó bakja és belseje kevés lenne a töméntelen váltó beragasztására. A múlt kötelén fogja Wolff Károly a maga pártját és a legtöbbnek nincs bátorsága Az elhatározó nagy lépésre, amely talán még meg tudná menteni az örök enyészettől. De hit és lélek nélkül megy, már iti minden, nem lehet ez másképen ott. ahol akkor is ünnepük a lehunyó napot, amikor az havi kétszázmillió kifizetését jelenti be nagy diadallal. Ezzel az ünnepléssel mindenesetre jó lett volna egy kicsit várni, jó lett volna, ha a szerdai közgyűlésen az elnökség meg nem tagadta volna Éber Antaltól a jogot, hogy Si- pöcz polgármesternek a ’.raised egyezményről tett beSzerda, nagy nap, viharok, pikantériáik, Ereky és Eber nagy beszédei, hatalmas tudósítások. Péntek ismét közgyűlés üres sajtó karzattat tudósítások nélkül. Valami különös hangulat, valami fojtott, fülledt atmoszféra ez, a nagy fordulatokat bevezető csend. Egyedül Wolff Károly hisz és bízik. Vájjon miben? A szerdai közgyűlésen híreket kolportáitak arról, hogy a kormány belement a közgyűlés mandátumának egy évvel való megtol dúsába. Más oldalról azonban ennek a hírnek igen határozott cáfolatát kaptuk. —• Egészéül kétségtelen mondta informátor mik —-, hogy * " a mandátumok meghosszabbításáról szó sem lehet, amit semmi sem bizonyít jobban, miint hogy ezeket a híreket éppen akkor kezdi kolpor- tálni, amikor gróf Bethlen István miniszterelnök nincs is idehaza. Mandátum-meghoss’zabbitásró 1 csak egyetlen esetben lehetne szó és pedig akkor, ha valami hatalmas, váratlan fordulat révén laz országos po bikában Wolff ék kerekednének felül. Ebben azonban mia már csak nagyon naiv emberek hihetnek, mert a külföldi kölcsön iniagy problémája éppent az ellenkező irányban- alakítja ki a magyar politikát. Hogy Woifféknak mennyire vesztett ügyük van. -mi. sem .bizonyítja' jobban, mint hogy sajtójukban nap-nap után a külföldi kölcsön ellen agitálnak. 1 Nem beszélek most arról, hogy. mii yen rossz szolgálatot tesznek ezzel az -országnak, amikor az egész ellenzék defcráíl a miniszterelnök kéréséinek. Ha Bethlen; hazajön, mindenkinek hálás lesz a támogatásért, de - aligha fogja megköszönni az intranzigensek eme tevékenységét és hial eddig gondolt volna is, aminthogy dem gondolt, a mandátum-meghosszabbításra, most akkor is befellegzett ennek a kívánságnak. Wolff azonban bízik és ennek a bizalmának, ahol csak lehet, minidenütt kifejezést ad. Szombaton este is, amikor a baseli „diadal“-ért ünnepelték, elszántan vágta oda: — A múlt minden erőlködése hiábavaló. Közben a szocialisták megnevezése nélkül ugyan, de ellenük mannydörgött Feltűnő csak az volt miég. ebben a beszédben, hogy Erekynek egyáltalán nem válaszolt, amiből azt a taktikát vélik sejteni, hogy Erekynek ellene emelt vádjait agyon akarja hallgatni. Van azonban ennek a taktikának másik oldala is. Ki akarja sajátítani Ereky Károly fegyverét is és most már ö is a főváros gazdasági érdekeinek eíőretoiásdval zengi irázistömegeit. Hallani fogunk bizonyára tőle nagy beszédeket, amelyekben talán majd ai felekezeti türelmet ishirjelentésólie/. hozzászóljon. Akkor talán hallottak volna egy és más olyasmit, ami ürmöt öntött volna az öröm-pohárba. De bedugják a fülüket, befogják a szemüket, csak egyetlen ember körül járják a dervistáncot, egy ember körül, aki szortírozza, bünteti és jutalmazza őket, egy ernb'cr körül, aki adósleveleikkel ragasztja be a bakot és a hintó belsejét. deti — a gazdasági talpra áll ás érdekében. Be fog azonban bizonyosodni majd, hogy megint csak akar, de teremteni intetni: tud, hacsak az ellenzék oldalairól jövő prepozíciókat magáévá nem .teszi. Volt azonban a szerdai közgyűlésen egy érdekes kijelentése Wolff Károlynak, amely kijelentés ismét vak bizakodásának a jele. Az egyik ellenzéki városatya, ugyanis idézte a többségi vezérnek a közlekedési bizottságban mondott beszédét, amelyben miár a gazdasági újjáépítésiben mindenkinek a részvételét sürgette. Az ellenzéki városatya úgy találta', hogy ez a felhívás a zsidóságnak is szól. Wolff azonban enyhén nemet intett a fejével. Szó volt azután a községi választásokról is és Wolff Károly a demokraták felé szólott: — Önök úgy sem fognak bejönni. Ezt a kijelentést úgy értelmezik, hogy Wolff abban a hitben ringatja magáit, hogy a közgyűlésbe betóduló szocialisták nem az ő táborát fogják megritkitani, hanem az ellenzéki polgári pártokat szorítják ki a közgyűlésből. Az ellenzéken azonban 'azt hiszik, hogy Wolff Károly nem ezúttal csalódott először, de nem is utoljára. Ami egyébként Ereky Károly kiválását illeti, annak következményeként emlegetik, hogy a Keresztény Községi Pártban akció indult meg Csiliéry András ellen, Ereky kilépését ugyanis nem egyedül Wolíf- nak tulajdonítják, hanem azt mondják, hogy nagy része volt abban Csiliéry András indokolatlan elhatalmasodásának is és Ereky méltóságán alulinak tartotta Csiliéry basáskodását eltűrni-. Így mondják ezt kereszténypárti oldalon és kiderül az is, hogy ha már Wolff Károly diktatórikus fellépését el is tűrik a pártban maradottak, de ugyanezt elviselhetetlennek tartják, amikor Csiliérytől származik. Ezek a gondolatok mozgalmat váltottak ki és a beavatottak szerint általánosan helyeslik a pártban azt a törekvést, amely Csiliéry hatalmának megs'zü- kitését célozza. Sőt olyan hírek is vannak, amelyek szerint Csiliéry András a Keresztény Községi Pártban teljesen bukott ember. Hallottunk viszont olyan kombinációt is, amely szerint Wolff Károly maga is szivesen elejti Csiliéry Andrást, akinek túlságos felülkerekedése neki sem kedves, de amellett ezen a réven azt reméli, hogy a párt bielső bomlási processzusát legalább részben és legalább egy időre meg tudja akadályozni. k bizakodó Wolff és a leteritett Csiiléry Megüresedőfélben az alvezéri áilás — Próféciák, amelyek nem fognak beválni Még mindig kísért a mandátum-meghosszabbítás terve
