Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-09 / 19. szám
n f9 Budapest, ,1923 május 9. a kurzus szülötte és ezért nagyon hálás is a kurzusnak, tehát nem valószínűtlen, hogy meg fogják, hosz- szabbitani a szolgálati idejét. Azért mégis meglehet, hogy nem lesz elég, hogy Bárdy csak a szive mélyén érez velük; de mint, banketti kurzus-szónok ezideig nem szerepelt. Aktuális lévén együk-másuk választás, természetesen a tisztviselők körében meleg érdeklődés fejlődött ki. Sokát, beszélnek arról, hogy Wolff ék táborát még mindig a régi kicsinyes szempontok irányítják és mindig nem jutottak el, hogy nemcsak a város közönségének, de nekik ma g uknak is. az lenne a legfontosabb érdekük, hogy a vezető pozíciókba rátermett, tehetséges,, alkotó szellemű embereiket vá- laszszanak. És különösen Komor épület a Mosonvi-utcában. zárt kapuk és rácsos ablakok. A kövezeten leginkább a zöldre festett tolonckocsi dübörög. Befordul az udvarra s kiszállnak a céljukhoz elérkezettlek, a zöld kocsi utasai: a toloncok. Mindennapos látvány a környéken. Ezidö szerint mintegy félezer tolonc éli kényszerült életét 3 toloncházb'an. A toloncház élén két év óta fejt Ikli nem könnyű munkásságot Nagy Károly főkapitány- helyettes. volt detektiv-fönök. s mint ilyen, egykori réme szintén minden nem igaz utón járó szélhámosnak és kalandornak. Kik ezek a toloncok? Bűnösök lehetnek nyilván és mégsem börtönbe zárják őket Vácott, vacv Szegedén, ők a Mo'Sonyi-u teába körűinek. Kétségtelen, hogy a toloncház népe elsősorban a főváros, külső részeinek veszedelmesebb söpredéke, a közveszélyes munkakerülők, akik ide jutnak a közrendet fentartó ez egyik legfontosabb rendőri szerv, a toloncház elzárt falai közé. Rablógyilkos vagy betörő nincsen közöttük, azok a törvényszéki fogházakba kerülnek. Mégis olykor riasztó látvány a társaság, a javíthatatlanok, a folyton visszatérők züllött csapatai. Ezek a köz vesz é- i y e s munkakerülők. Ezrével voltak a háborús években a toloncház lakói, már a múlt esztendőben azonban csökkent ezeknek a veszedelmesebb elemeknek a száma, amit a rendőrség azzal magyaráz, hogy növekedett a munkaalkalom, s a toloncház munkatermeiben a rendszeres munkára szorítottak mia már nem annyira visszatérő alakjai a toloncháznak. A toloncház azonban nemcsak a főváros söpredékének gyűjtőhelye. Bekerülnek ide a nyomorúság áldozatai is. az önmagukkal tehetetlen * nyomorultak, süketnémák és vakok, kóborló, elhagyott elaggottak, akiknek senkijük nincsen, s akiknek befogadására intézményeink alig vannak. .Feltűnő jelenség, hogy e szerencsétlenek közül az elmúlt évben csak egyetlenegyet tudott a rendőrség a s ze'g étnyhjá zlb an elhelyezni. Pedlow kapitány áldozatkészsége segített itt is némileg. Egy termet berendezett ágyakkal és ágyúéin üekkeil e szerencsétlenek számára s a legszükségesebb felszerelésekét is biztoisitotta. Róla nevezték el a rabok a szobát. Sokszor hallja az őriség és a toloncház gondnoka, amint a kimaradtak sóhajtoznak: — Bár a Pedlow- szobába kerülhetnék! A toloncház lakóinak harmadik csoportja tulajdonképen nem tartozik sem az élet lesújtó ttjai soraiba, sem a primitiv, lerongyolódott közveszélyes munkakerülőik táborába, bár szereplésük, amely a toloncházba juttatta őket, ugyancsak veszedelmes volt. ök azonban a bűn elkövetésében tehetségesebbek. Zseniálisak olykor. Körmönfont szélhámosok és hírhedt kalandorok. Az európai országok összes fővárosainak keresett kalandorai lakói voltak a pesti toloncháznak is. Ezek nem mezítláb léptek ki a zöld- koosiból, de élőik,elő öltözékben, igyekezve megőrizni finom, úri külsejüket, amíg eltoloncolták őket külföldi hatóság területére. Ilyen elegáns alakja volt a pesti toloncháznak. egy francia eredetű kalandor, gróf Chain pvan s. Ezen a néven ismerte a világ minden rendőrsége. Monokli« alakja nagy feltűnést keltett arabok között, akikkel soha szóba nem állott. Temérdek szélhámosságot követett el, s a múlt évben' Zalaegerszegen internálták. Itt valahogyan ukrán útlevelet szerzett s át bocsátották a határon. Ugyancsak a tolomcházban töltött el nehány hetet az a két hírhedt kalandor, akik a Nefeleits-utcában a Keletmagyarországi Tár- Lsaskört alapították s hamisjátékkal fosztogattak. Kiderült. hogy az öslszes európai államokból ki 'vannak tiltva. Az úri szélhámosok közé tartozott egy álíöhaduagy, aki egy vidéki városban a forradalmi időkben valóságos hadsereget szervezett a csehek kivelrésére, majd a fővárosba jött s óriási összegeket vett fel a forradalmi kormánytól. Érdekes lakója volt a toloncháznak egy kuruzsló ál orvos. A Belvárosban nyitotta meg rendelőjét. Előkelő modorával behálózta az intézetét felkereső idegbetegeket, akiknek mindig é z ie m é Ily e s e m adta át a gyógyszereket. A toloncház gondnoka megjegyzi: nagy animozitással beszélnek a tisztviselők a központi választmányról, amelynek megszüntetésére elsőrendű szükség lesz akkor, ha rákerül a sor a fővárosi törvény revíziójára. A központi választmány ugyanis olyan szerv, amely a t is z t v i s e 1 ő - v á 1 a s z t á s;o fen á 1 még a többségi pártra is oktrojálni tudja a maga akaratát. Nemcsak oktrojálni tudja azonban, hanem újabban a valóságban oktrojálja is, amint* 1, az Csordás Elemérnek tisztifőorvossá való választásánál megtörtént, amikor Hammer Dezsőt, akinek a pártban is igen sok hive volt, egyszerűen nem jelölték. Ezt a választást egyébként Horváth Károly, mint ismeretes, megfellebbezte. * i — Még ide is eljöttek a páciensek . . . Különösen nők, akik rajongva hittek benne, h á 1 á b ó 1 me g 1 á t o g a 11 á k . . . A kuruzsló áldofctor. ilyenkor szomorú arcot vágott és könnyezve hálálkodott . . . A toloncház előkelőbb társadalmához tartozott az orosz vegyes légióból és a W ran gel -had seregből alakult kalandor-társaság, amely a határon átszökve, mint artisták szerepeltek, cirkuszi mutatványokat hirdetve árusítottak jegyeket, aztán a beszedett pénzekkel megszöktek. A főváros határán fogták el őket. A forradalom idején s a kommun bukása után különösen előkelő vendégei. voltak á to- löncháznak: e g y forr aiid a 1 m i miii n i s z t e r é s egy á 11 a m t i t íklá r, maid a népbiztosok köz Ml ketten. Nem lopják a napot a toloncház rabjai. Dolgoz- niok kell. A ítél ezernyi rab kényszermunkát^ végez a munkatermekben. A férfiak kosárfonással foglalkoznak leginkább, de van kovácsmiihely, cipész- műhely és mechanikus-műhely is. A nők varrással, földosztással, fiirdöpapucsok készítésével foglalkoznak s mosnak is kórházak részére. Most tervezik a gőzmosóda felállítását, amely a rendőrséghez tartozó intézmények fehérneműit fogja tisztítani. Erre a munkára csak a cigány-tolonc nem használható. Többször kerültek már be a toloncházba cigánykaravánok, de lehetetlen volt az asszonyokat arra kényszeríteni, hogy a teknő mellett maradjanak. Hozzá vannak szokva, hogy szabad ég alatt tanyázzanak. Sikoltozásuk sokszor veregette meg a mosókonyha ablakait: — Engedjenek ki, mert mingy árt megfulladunk a melegben!... A férfiakra a kényszermunka nagyrészt jó hatással van. Akik megszokják a rendszeres munkát, már nem annyira visszatérő alakjai a toloncháznak. A megrögzöttek kevesebben vannak. Mégis akadt egy hírhedt visszatérő, aki a kosárfonók között dolgozott. Bizonyos Csipaki. Eveik során kilencszer volt a toloncház vendége, mert amint kiszabadult, kocsmába telepedett s nem vállalt munkát, bár bent a toloncházban a legjobb munkások egyike volt. Kérdezték, miért nem dolgozik, ha szabadon van, miért csiak a fogházban? Egyszerűen felelt: — Mert itt muszáj! Négy hónap előtt szabadult utoljára. ígérvén, hogy megjavul. Nem látták viszont azóta. A toloncház gondnoka, aki minden rabot név szerint ismer, azt hitte, hogy végre jó útr'a tért és munkát vállalt. De néhány nap előtt a zöldikocsin egy fiatal csavargó érkezett az üzenettel: — Csipakit már ne várják! . . . Nem jön az vissza többéit! . . . C s i p a k i megvakult... A visszatérőket azonban nemcsak az önként vállalt munkától való irtózat kergeti vissza a toloncházba, de ps zi h o'l ó gi ai jelenségek i s !k ö z r ej át is z a n a k. Érdiek es példája ennek egy ötvenk'étéves borbélysegéd esete. Lejárt a büntetés' ideje s kiszabadult. A Népszínház-utcában egy borbélyüzletben kapott alkalmazást s hónapokig dolgozott, ügyes ember volt és szorgalmas. Egyszer betér az üzletbe egy vendég. A gazda borotválta. Eközben, amint az idegen oldalt fordult a széken, megpillantja a mellette dolgozó segédet. Hirtelen felkiált: — Hát te itt vagy, Miska! A segéd megrázkódott. Az idegen titokban hu- nyorgatott felé. Rabtársa volt a toloncházban. De nem szólt többet, fizetett és kiment az utcára. Alighogy kilépett, a segéd bejelentette gazdájának, hogy felmond rög tön ö- s e n. Hiába marasztalták, kifizették s eltávozott. Kint találkozott a régi cimborával . . . A mélyebb, kriminalisztikai megfigyelés megállapítása, hogy s z u g g es z t i v, ereje van a hasonló váratlan találkozásoknak, a már javulásra térő elveszíti akaraterejét, megrendül és visszazuhan, mint ez az öreg borbély- segéd iS. Megint csavargó lett. Visszakerült a toloncházba. Matskássv József. Zilahi Kiss Jenő csicsergő hangját is halljuk újabban banket- ten és egyeb helyeken, ahol tökéletes ékes- szólásával lenyűgözheti a közönséges halandódat. A mi objektivitásunk, amely még vele szemben sem hagy cserben bennünket, állapíttatja meg velünk, hogy a tanácsnok ar igen korrektül viselkedett, amikor tartózkodott a hangos szótól, amíg a bíróság nem Ítélkezett ügyeiben. Most azután egyik újságíróra a másik után hullott a drákói ítélet, a tanácsnok ur ismét megszólal. Kétségtelenül joga van hozzá, viszont a sajtó is fenntartja magéinak a jogot, hogy minden ténykedését figyelemmel kisérje a tanácsnok urnák és el ne hallgassa a jogos kritikát, amely sokkal eredményesebb, mint a rikoltó és túlzó hang, amely esetleg a törvény szakaszaiba is beleütközik. Egyelőre azonban bankettezzék nyugodtan Zilahi Kiss tanácsnok ur, próbálja meg elfelejtem a búntalmakat, amelyek az ö klasszikus egyéniségét érték, Joanovich Öméltósága, a liberális fenomén, majd pirosra tapsolja a tenyerét. Nekünk mindenesetre van még egy kis időnk, amíg megvárjuk nyugodtan, türelmesen, hogy az urak agyonünnepeljék egymást. Hiíetien Tamások írják össze a választókat és vizsgálják fölül az összeírást. Olyan hitetlenek ezek az emberek, hogy nem hisznek Vészi József irni- olvasni tudásában és nem akarják Idttatlan- ban feltételezni Rassay Károlyról, hogy ügyvédi diplomája is vad. Tiszteletteljesen némi tanács csal szolgálunk a rigorózus uraknak, akiknek céljai igazán világosak. Ez a tanácsunk pedig az, hogy ezekről a magasztos célokról ne feledkezzenek meg soha, még akkor sem, ha egy-egy viccet csinálhatnak, vagy hu Vészinek, meg Rassaynak némi kellemetlenséget okozhatnak. Vészinek is, meg Rassaynak is csak egy-egy voksa van és végeredményben ezzel a módszerrel még ezt az egyetlen voksol sem lehet tőlük kon- fiskúlni. A cél, a szent cél az, hogy a választók, a liberális, demokrata és munkás-választók tízezreit, egész tömegeit fosszák meg a választói jogtól. Ez lenne kedves Wolff Kár oly nak és társainak, akik nem tudnak még mindig belenyugodni a változhat atlanba. Ha azonban a Rassayakat is inkommodálják, ezzel csak a figyelmet hívják fel és az ellenzéknek a visszaélések ellen való harcában szítják a tüzet, Tessék elhinni, nincs ennek semmi értelme. Mi mondjuk ezt, akik nem tudjuk és nem akarjuk megjutalmazni az urakat ebbeli bűz gólkodásukért. Ne ambicionálják a Rassayak választójogát, maradjanak meg a Kohn Móricoké mellett. Tűrhetetlen már ennek a nyomorult Dunaviznek az elbizakodottsága. Szinte kézenfekvő, hogy megindul a humor árja és a hivatásos humoristák egyik a másik után jelentik ki, hogy ezentúl nem a bort fogják vízzel higitani, hanem a vizet pótolják majd borral. Szeretjük a humort, ennek azonban fele sem tréfa, mert ha a Dunaviz váráéi püspöknek képzeli is már magát, végeredményben mégis csak meg kell valakinek fizetni. De ki legyen ez a valaki? A főváros pénzügyi bizottságában szinte egyhangúlag azt mondták, hogy a lakók fizessék, a borrá fuvalkodott vizet. Olyan mélabusan, olyan meggyőződéssel sírták el a háziurak bánatát, hogy szinte a háziurak egyesületében véltünk lenni, A szónokok egész sora vonult fel ennek a problémának megoldására,' amely legkevésbbé sem tartozik ebben a pillanatban a mélyen tisztelt pénzügyi bizottságra. De ők harcoltak rendületlen elszántsággal. Hiszen — méltóztatik tudni — nem a lakók százezrei, hanem a pár ezer háziúr választotta meg őket, A zöld kocsi utasai Kik a Mosonyi-utca rabjai? — Érdekes bűnösök, kalandorok és szélhámosok — Akik mindig- visszatérnek — A kuruzsló rajongói Csipaki és a borbélysegéd esete — Pszihológiai megfigyelések /
