Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Budapest, 1923. január 3.

Újévi köszöntő a villamos sínek mentén

A város tervei a közúti vasutakkal — Mr. Bette ismét Budapestre jön —Készülőben a „nagy pör“,

a felek egymásközti viszonyában melyik fél és mi' nasrv tekintélynek örvendő dr. O 1 ü c k s t h a 1 Samu, Márkus Jenő és dr. Éber Antal személye és a tnögötitiik álló városi politikusak felé. s az uj esztendő legelső hónapjaiban várható a szélső jobb- és a baloldali elemek lekapcsolásával a Polgári E g y ,s é g Párti á in a k megalakulása, melynek egyetlen nrogrammpontáa lesz a polgárság egységének megteremtése a községi választásokon. Ezek a párta lak it ás i megbeszélések már oly messzire haladtak, hogy írni lehetett felőlük a párt a lak u lás sikerének veszélyeztetése nélkül, sőt Írni is kellett, hogy Budapest polgársága végre tudomást szerezhessen arról, hogy- városi képviselőinek lelkiismerete végre felébredt és meg fogja menteni a fenyegető szociáldemokrata uralomtól.“ Ezt a furcsa, lehetetlen és erkölcstelen ötletet m inden oldalról a leghatározottabban megcáfolják.

A demokraták részéről a Fővárosi Hírlap kérdésére csak ennyit válaszoltak:

— Hogy liberális részről ilyesmire készülnének, ezt fel Sem tudjuk tételezni, el sem tudjuk képzelni. Teljesen kizártnak tartjuk, hogy ezt meg mernék tenni, hiszen azzal játszanának, hogy Budapest népe teljesen elfordul t c 1 ü k.

Kérdést intéztünk azonban a cikkben, is említett dr. Glücksthal Samuhoz, aki a F ő v á- rosi Hírlap számára a következő igen kategorikus nyilatkozatot volt szives tenni:

— A Pesti Hírlap cikkét a legnagyobb meglepetéssel olvastam. Természetesen hasonló természetű mozgalomról egyáltalán nem tudok. Hogy mi lehet alz alapja ennek a kombinációnak? Az, hogy mindenfelől hallatszik az elégü- 1 ellenség, amely nyomon követi a mai városi pártkonstellációt; de mindez anélkül, hogy valami máris kijegecesedhetett volna,. Tény az, hogy a dolgok egy kicsit eltolódtak és hogy a túlsó oldalon a keretek semmiképen sem tarthatók fenn.

A demokraták harci riadója

Ugyanekkor a demokratáknál igen éles harcot hirdetnek. Tanúja ennek az az újévi üdvözlés, amely a demokraták városházi csoportjában ment végbe. Ez alkalommal igen éles beszédet mondott Pakots József és igen határozottan felelt rá az üdvözölt dr. Bar ács Marcell.

Pakots beszédében hangoztatta, hogy mint az elmúlt esztendőben, az újban is igen kemény harcokra kell felkészülni.

— Nem sokat értünk el — mondotta — az el- mult esztendőben, de fel tudtuk ébreszteni Budapest lakosságában azt a lelki érzést, hogy nincsen egészen elhagyatva. Mi a magunk harcait a magunk egész ereiével vívtuk meg és megmutattuk, hogy komoly aggodalommal szemléljük a főváros ügyeinek mai vitelét. Ugyanakkor azonban a többség részéről olyan meg nem értéssel találkoztunk, amely ennek a többségnek a számára meghozza a megérdemelt ítéletet: az el se prést. Az u.i esztendőben még fokozottabb lendülettel akarjuk és fogjuk megvívni harcunkat.

Bar a cs Marcell válaszában kijelentette, hogy ő. aki a harcok embere, őszintén hangoztatja, hogy tovább kell fokozott erővel küzdeni.

— Tovább kell küzdeni, — folytatta, — mert item egyéni kedveskedésekről és a szembenálló pártok kölcsönös szimpátiájáról van szó, hanem egyedül és kizárólag a főváros p o 1 g ár a i n ak érdekeiről. Éppen az a párt támasztotta az ellentéteket, amelynek kötelessége lenne, hogy meg ne tűrje a maga soraiban a politikai elfogultságot. Ezek a keserű tapasztalatok érlelték meg bennem, hogy kés e r ü harcokra y a n s z ü k s é g.

A demokrata városatyák még hosszan elbeszélgettek egymással. Különösen élesen nyilatkoztak a k ö 1 c s ö n-a d ó antidemokratikus gondolatával és egyhangúlag azon az- állásponton voltak, hogy ez a terv me r é n ylet a főváros polgárságának teherbíró képessége e 11 e n. Megkérdezték ezután dr. Bar ács Marcell t, hogy mit hoztak tudomására a párisi tárgyalások eredményéről? A városházi legnagyobb ellenzéki párt elnökének ki kellett jelenteni, hogy a főváros vezetősége e z i d e i g egyetlen szót sem közölt vele erről az eseményről.

fey akarják -megalapozni a pártközi békét.

Az uj esztendő hajnalán, reggeli öt órakor vették birtokba a főváros képviselői a budapesti villamos vasutakat „a Budapesti Egyesitett Vasutak betéti társaságától“. Ez az átvétel már csak formalitás; a szónoklatok csak póz és sallang; végeredményben azonban mégis csak az a valóság, hogy a főváros végre-valahára hozzájutott a villamos vasutakhoz. Mától fogva tehát a fővárosé a villamos vasutak minden gondja — haszna. Az igaz, hogy tartozik rá a főváros, adós az árával; de hát ki törődik ilyenkor az adóssággal? Az öröm izgalmának szűz pillanatait igazán kár lenne össziekonfundálnii azzal a pörös- ködéisisiel, ami előreláthatólag követni fogja a megváltást. Mert hogy pör lesz belőle, az már nem is kérdés. A vasúttársaságok, amelyeknek a vasútiját a főváros most birtokba vette, hangsúlyozzák, hogy 1918 novemberében erőszakkal vették el tőlük a vasutat; ők tehát! igényt tartanak mindarra az előnyökre, amelyek ebből a jogi helyzetből származnak. A kormány erre igen érdekes módon akarja kettévágni a vitát. Ugyanis a kereskedelmi midis-zter az egyesatfátt villamos vasutak megváltása dolgában törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amely az Egyesített Villamos Vasutak jogviszonyainak rendezéséről intézkedik. Ez a törvényjavaslat elismeri ugyan, hogy „a vasutak erőszakos elvétele jog- és- törvényellenesen történt“, mindazonáltal az állam elhárítja magáról ennek a jog- és törvényellenes cselekedetnek a konzekvenciáit. A kereskedelmi minisztériumban tehát úgy okoskodnak, hogy ha egyszer egy országos törvény mondja ki, hogy igaz ugyan, hogy 1918 novemberében az.állam elvette a villamos vasutakat, de azért az állam a károkért nem vállal semmi felelősséget: akkor Közúti pörölhet, sőt mehet Pon- c in s t ó 1 Pilátusig — mindenütt elutasítják. A megváltásnak és szocializálásnak ez a módja mindenesetre uj talá’-- uy: az u.i idők találmánya és ebből az a tanú állam a jövőben mindig kibújhat mkáen ivoieiezciir-v*,.- .....,

a nemzetgyűlés törvényben mondja ki, hogy az állam pedig nem tartozik.

A részvényesek memoranduma

A Közúti részvényesei mosit a kereskedelmi miniszterhez fordulnak és kérni fogják, hogy módosítsa a benyújtott törvényjavaslatot. Memorandumukban fölhozizák; hogy a Friedrich-kormány a proletárdiktatúra bukása után a vasutasokkal szemben erőszakot követett el, mikor az elkommnnizált vasutak élére kormánybiztost ültetett és nem adta visz- sza a vasutakat jogos tulajdonosaik birtokába. Nem számol a törvényi avarjait azzal sem, hogy a főváros által 1923 január elsején megváltott vasutak üzemét nem a vasút volt tulajdonosai kapják vissza, hanem nyomban a főváros veszi át. A részvény esőknek tehát ebből a vaisut-ból nem lesz többé olyan jövedelmük, amelyből az üzem jogellenes elvonása idején felmerült rendkívüli terheket amartizálháttnák. Szóváteszi a memorandum, hogy az állam, mely a vasutak jogellenes elvételével a részvényeseknek okozott károkért való felelősségiét aiemicsak magától hárítja 'el, t(e nem akarja a kártérítési kötelezettségben benne hagyni a fővárost sem, mely igaz ugyan, hogy csak kisebb mértékben, de szintén részes a jogellenes cselekményben.

„Különösen visszás lenne, — mondja tovább a memorandum, — hogy a megváltás után a vasúttársaságok maradjanak felelősek azokért az üzemi balesetekért, amelyek nem azt általuk folytatott üzemben következtek be. E balesetekért csak az lehet felelős, aki az üzemelt átveszi és folytatja. Ugyanilyen visszás, hogy a vasúttársaságokat! terhelje a beruházott töke kamatoztatása és törlesztése arra az időre, mely alatti az üzemet, mások vitték és amikor a vas utaknak bevételük sem volt1'.

Ezek a legkirívóbb pontjai annak a törvényjavaslatnak, mellyel a kereskedelmi kormány „az egyesített villamos,'vasutak, jogviszonyait akarja rendezni". Épp azért a részvényesek arra kérik a minisztert, hogy ebbe az újabb rendtörvénybe vegye bele a következő szakaszt is:

,,A jelen törvény rendelkezései a Budapest székesfőváros által megváltott vasutakra vonatkozólag semmi tekintetben sem érintik a Budapest székesfőváros és a vasúttársaságok egymásközti jogviszonyát, különösen abban a tekint étben nem. hogy a jelen törvényből a vasúttársaságokra háramló terheket

lyen mértékben viseli.“

Beleveszi-e vagy sem a kívánt szakaszt törvénytervezetébe a kereskedelmi miniszter: nem lehet tudni. Annyi azonban már most is nyilvánvaló, hogy itt egy végenélkiil: bonyodalom kezdődik, mely- * nek kibogozása érdekében egv sereg fiskális sokat fog beszélni és sokat fog keresni.

Az uj közlekedési részvénytársaság

Mialatt pedig t.,a nagy pör“ kontúrjai egyre pregnánsabban emelkednie,k ki a villamos vasúti probléma káoszából: megalakul az az 500 millió koronás alaptőkéjű részvénytársaság, amely a fővárostól kilencven esztendőire használatra át fogja venni a január elsején, hajnali öt órakor megváltott villamos vasútiakat. A részvénytársaság megalakulásának ünnepiem szint adott, hogy az alakuló közgyűlésen maga W o 1 f f Károly volt az elnök, aki nem állhatta meg, hogy szabadjára ne bocsássa temperamentumát:; ezúttal is hosszabb beszédet vágott ki. No. de hát a fontos mégsem a Wolff beszéde volt, hanem az, hogy a részvénytársaság de facto csakugyan megalakult és megválasztotta az első igazgatóságot a következő tagokkal: Sipőcz Jenő polgármester, h o 1 k u is h á z y Lajos és R é n y i Dezső alpolgármesterek. Till Antal tanácsnok, Buday Dezső,

E r £ k y Károly és P 1 a 11 h y György bizottsági tagok. A felügyelő-bizottság tag iái lettek: Ács Ferenc főszámvevő, Joanovich Pál, Oberschall Viktor. M ette lka Frigyes és Szigeti Jánost A főügyész neve kimaradt az igazgatóságból. A megalakulás után az ui igazgatóság ülést taniott, melyen elnökké Sipőcz Jenőt, alelnökké Folkusházy Lajosit, vezérigazgatóvá R é n y i Rezsőt és ügyvezető igazgatóvá Till Antalt választotta meg.

Most tehát „szüret, ha bor nincs is“. Mindenki megkapta a magáét; a iőváros a vasurját, az urak igazgatói állásokat és a publikum meg fogja kapni a — tarifaemelést.

Itt említjük még meg, hogv január közepén Mr. Bette ismét visszaérkezik Budapestre, hogy a belgák nevében folytassa a tárgyalást a vasút bérlete dolgában. Ami Kimaradt a beszámolóból

Hogy fest tulajdonképen a mérleg?

Dr. Sipőcz Jenő polgármester rövid beszámolót adott az elmúlt esztendőről, de csak a villamos vasutak átvételének előkészítését és a francia kölcsönt illető párisi megegyezést említi eredményként. Ismerjük a polgármester szerénységét és tudjuk, hogy nem kenyere a dicsekvés. Mi vállalkozunk tehát arra, hogy ezt a két pontot valamelyest kiegészítsük.

íme néhány apróság a múlt esztendő történetéből :

I. Szenzációként hatott a polgármesternek az a ténye, hogy Huszár Károlynak az orszjágházhain rendezett „Láthatatlan vendég“ estjén nem engedte el a vigalmi adót. Wo Ifi, Csilléry és Ereky ezért alaposan „kikészítették“ a közgyűlésen H u- s z, ár Károlyt, alkivél ma Wolíí és Csilléry egy' po>- litikai pártban ülnek. íme az igazi keresztény politika: a megbocsátás szellemének érvényesülése.

II. Wolff Károly államférfim bölcsességgel le- „kiskapitányoztia“ Pedlow-ot és ezzel ujabb jóhir- nevet szerzett Budapestnek és a legendás magyar vendégszeretetnek.

III. Megkezdődött a múlt likvidálása, ,a bűnök megbocsátása és a felekezeti béke megerősítése. Lnnék megpcsételéseképen száziharminczegy tanítót és tanárt nyugdíjaztak.

IV. A pártközi béke érdekében is történtek döntő lépések, amelyek közül mindenesetre meg kell említeni a julrus elsejei éjszakai közgyűlést, amikor is a közeledés szimbolumaképen. a szembenálló pártok csaknem — összeverekedtek.

V. A háborus viszonyokból való végleges kilábalás örömünnepekén,t újból életbeléptek a különféle élelmezési jegyek.

VI. A főváros demokráciájának bizonyítékaként leereszkedett gróf A p pony i Alberthez, meghívta öt az amerikai bankettre. Apponyi meg is jelent, de a vendéglátó házigazdák nem találkozhattak vele. Az antialkoholista (amerikai) diákokkal megkédveltették az alkoholt.

VII. Rendkívüli sikereket ért el a főváros ár- mérséklő politikája. A gáz ára a múlt évinek alig kilencszeresére, a villanyé ötszörösére, a villamos- jegy'- pedig hatszorosra emelkedett. Megérkeztt azonkívül- újévi ajándékképen a közüzemi pótléknak nagyarányú felemelése is.