Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-01-25 / 4. szám
Budapest, 1922. január 25. 3 részt lefoglaltak fcz „állam“ számára, de az e&yéni akciókat és rablásokat megakadályozni nem tudták. A proletárdiktatúra első napján érkezett a rendőrségre ez a rendelet: „Fiedler Rezső, Levente-utca 10, reggel 7 órára. Hamburger Jenő, Felsőerdősor 3, fél 10 órára, Szántó Béla, Zivatar-utca 14. fél 9 órára, V áV ó Béla, Zárda-utca 34, 8 órára. Varga Jenő, Főherceg Sándor-utca 4, S órára, Vincze Sándor, Lánchid-utca 5. fél 9 órára. Hadügyi népbiztos parancsára azonnal az előbbi címekre autó küldendő. 1919 111. 22. Bettelheim. Szári Szabó Tibor, városparancsnok h.“ A rendőrségi népbiztosok azonban semmire sem .mentek, mert az „Autóügyi direktórium“ e tekintetben minden hatalmat a kezébe kerített. Rettenetes pusztítást vittek véghez az automobilokban, amit fokozott az úgynevezett „centrális“ kezelés. A négy- hónapos gazdálkodás minden készletet felemésztett, agy hogy a diktatúra végnapjaiban a legkomolyabban arról folytak a tárgyalások, hogy az automobilokat borpárlatból előállított szesszel fogják ü z e m ben tar t a n i. A megvalósításra azonban nem került a sor. A dikiatura után A román katonai hatóságok az egész gépjármíí- udmioisztrációt a kezükbe vették, rendtartási és közlekedési szabályzatot adtak ki, s a gépkocsikat utszánozták. Elvileg arra az álláspontra helyezkedtek. hogy minden automobil, amely az állam tulajdona, h a d i z sTuk m ú n y. Minthogy pedig a proletárdiktatúra minden automobilt állami tulajdonnak deklarált, munkájuk lényegesen könnyű volt. Az idegen katonai missziók beavatkozása és a s o i f ö r ö k ügye s s é g e azonban sok gépkocsit megmentett. A közúti közlekedés még szomorúbb állapotba jutott a szénhiány miatt, mint amilyenben volt azelőtt. A munkafegyelem meglazulása -nehéz feladat elé állította a vezetőséget. Az erőszakkal egyesített társaságok továbbra is együttmaradtak. Az ítutóügyek terén az adminisztratív rendet hamarosan sikerült helyreállítani. Az 1920. év a megpróbáltatások hét esztendeje •óta az első teljes év volt, amely a romok eltakarítására rendelkezésre állott. A közúti vasutak teljesítőképessége, bár a közlekedési igények teljes kielégítésétől még nagyon messze állt, folyton növekedő arányban fokozódott. A bérkocsik úgy tisztaságra, mint a lovak minőségét illetőleg, szemmel látható tavulást mutattak. Az év elején szórványosan látható autók száma majdnem megtízszereződött. Végül az utca közlekedési rendje is határozott javulást mutatott. Ma mintha a régi lüktető, rohanó élet ereje csillanna fel ismét az utca és a gyalogjárók nyugodt forgatagában. A vacsorázó Ma ravaszsága A „dalcsarnokok“ egyesületet alakítanak és ügyészt keresnek — A Keleti Vásár, mint vigalom, a shimmy mint knltnra A vacsorázó Thalia, a pezsgös theátrumok, a shymmi-lebujok különös elbánásban való részesítését módunkban volt már szóvátenni a Fővárosi H i r í a p-ban és rámutattunk arra, hogy a főváros adószedő kezei közül milyen ügyesen, milyen ravasz módon tudtak ezek kisiklani. Mi nagyon jól tudjuk azonban, hogy ezek a ma buján jövedelmező üzletek igen kérészéletűek,' mert elsősorban a konjunktúrára támaszkodnak, másodsorban pedig hamar be fog bizonyosodni róluk, hogy fölöslegesek, mert csak az emberek idegességét aknázzák ki és hogy a művészethez a világon semmi, de semmi közük nincs. Meg kell tehát ragadni őket abban a pilla- njaltban, amikor még a nekivadult emberek tébolyodéit költekezése életben tartja őket. És pedig meg kell ragadni őket ott, ahol lehet. Tűrhetetlen ugyanis, hogy a vacsorázó Thália kibújjon az adózás alól azon '2f címen, hogy nem szed beléptidijat, mert úgyis dupla árban s a á m i t j a a sertéskarajt, meg a pezsgő t. Mi akceptáljuk a főváros hivatalos felfogását, amely ezt. mondja, hogy a régi szabályrendelet nem ad módot arra, hogy a belépődíj nélkül működő pezs- gős-theátrumokat vigalmi adóval sújtsa és meg kell várni az uj szabályrendelet belügyminiszteri jóváhagyását, Engedje meg azonban a tisztelt pénzügyi .ügyosztály, hogy figyelmeztéssük arra a taktikára, amelyet ezek a „dalcsarnokok“ vagy „énekes vendéglők“ kifőztek. A legfőbb cél, hogy ameddig csak mód laldódik, tehát a konjunkíura nem nagyon távol eső végéig, kihúzzák a vigalmi adó körül való mesterkedést. Már annyira vannak, hogy egyesületet is alakítottak és szemet vetettek egy agilis fővárosi bizottsági tagra (kis, köpcös, kerekarcu, cvikkercsi), aki tagja a pénzügyi bizottságnak és bejáratos a belügyminisztériumba is és rá akarják bírni arra az áldozatira, hogy elfogadja az egyesület ügyészi állását. Hogy ez sikerül-c, nem-e. nem tudjuk. Nem. hinnénk ugyan, hogy a evikkeres Kató haj ham dó lenne erre az áldozatra, de kétségtelen, hogy nélküle is meg fognak mozdítani a kitűnő dalcsarnokysok minden követ, hogy azokat a belügyminiszteri j ó váha'gyás útjába g ö r d i t s é k. Ez'zel a világos taktikával szemben azonban tisztelettel hivatkozunk a bérkocsisok esetére. Most, hogy a közgyűlés megszavazta a negyvenszeres taksát, a bérkocsisok megkapták a jogot, hogy —• számítva a kereskedelmi miniszter biztosnak vehető hozzájárulására — azonnal a felemelt dijait a t síz edhessé k. Vájjon miért ne tehetné meg ugyanezt a főváros is, azokkal a jövedelmekkel, amelyek a Saját pénztárába folynának be? leletbe kell léptetni tehát az uj szabályrendeletet, mert ha egyszer ezek az alkalmi üzletek becsukják a boltot, a főváros majd bottal ütheti a be nem szedett vigalmi adó nyomát. Hiszen világ csúfja vagyunk, ha a komoly müvésizi törekvéseket szolgáló színházak, a magyar kultúra védőbástyái vigalmi adót fizetnek, ezek a zengerájok pedig ügyes fondorlattal kisikla- 11 ak a főváros kezéből. Igazán nem értjük, hol van a polgármester urnák az a szigorúsága ebben az esetben, amelyet a L á thatatlan vendéggel szemben tanúsított? Vagy nem fölháboritó-e, hogy a budapesti kereskedelmi és ipar kain arára a tavalyi Keleti Vásár után 86.000 k o r o n a „v igái m i“ adót rónak ki, amikor a J az z-B a n d o k és S h y m m i-1 o k á- I o k egy fill é r t sem fizetnek? Itt és az ilyen esetekben kérünk több erélyt a polgármester úrtól és ha itt meg tudja mutatni az öklét, akkor ma is tapsolni fogunk neki. HRMt o pi« Röltiégyetés Másfél milliárd a budget — Nincs deficit — Súlyos gondok a közúti vasutak megváltása miatt A városházán most minden koronára és minden bevételi forrásra szükség van. éppen azért nagy szorgalommal sürgetik még a dubiózusnak látszó követelések behajtását is. Hogy egyebet ne mondjunk: a villamos vasutak megváltásának a megtárgyalásaival egy füst alatt most el akarják intézni a villamos vasúti részesedések kérdését is. A részesedések mértékét a villamos vasutakkal kötött területhasználati szerződések szabják meg és ezekkel a részesedésekkel nem is voít semmi bty. 1918-ig. mert addig, amig a vasutakat a vasúttársaságok kezelték: a vasúttársaságok pontosait be is fizették a fővárosnak járó pénzeket. Attól fogva azonban, hogy a forradalom szocializálta' a vasutakat: megszűnt a főváros részesedési jövedelme is. A proletárdiktatúra után a főváros mindent elkövetett, hogy az Egyesített Vasúinktól beszedje az uj és a régi részesedésit. Az Egyesített Vasutak eleinte nem akartak fizetni, azt mondván, hogy nincs miből, mert a bevételeket úgyis teljesen megeszik a kiadások. Mikor azonban a vasutak 3 .'koronáról 5 koronára emelték a viteldijat, a főváros csak azzal a kikötéssel járult hozzá a viteldíjemeléshez. ha a vasút megfizeti a területhasználati részesedést. A vasút havi másfélmillió koronát ajánlott föl és ezt a másfélmillió koronát pontosan be is szállította a főváros pénztárába. Ez a havi másfél- millió korona azonban mindössze 18 millió korona egy évben, ami szinte nyomtalanul tűnik el a főváros milliárdos költségvetésében. Éppen azért a városházán abban állapodtak meg. hogy most követelni fogják a vasúttól, hogy fizesse meg az egész részesedést, szóval azt. ami a területhasználati szerződés értelmében jár a fővárosnak. A Városi villamos területhasználati szerződése 4°/o-ot ir elő, a földalatti vasúté l7o-ot. A részesedés dolgában a fővárosra nézve legelőnyösebb a Közúti Vaspálya-társaság szerződése. mert ez a szerződés 9 millió korona brutto forgalmi bevétel után 510.000 korona részesedést, a 9 milliót meghaladó bruttó bevétel után pedig 167o részesedést ir elő. Ilyen alapon a városházán kiszámították, hogy 105 millió korona részesedés jár évenkint, ők tehát havonta nem másfélmillió korona átutalását kérik, hanem 8,750.000 korona átutalását. Ezt annak rendje és módja szerint megírták az Egyesitett Vasutak igazgatóságának is. amely — úgy tudjuk — még mindig a régi másfélmillió koronás részesedéseket szokta átküldeni havonkint a íővá- roán'ak. De nem is az a fontos ebben a dologban, hogy az Egyesitett Vasutak mindjárt kötélnek is álljanak, hanem az. hogy a fővárosnak jogcime legyen rá. hogy majd likvidáláskor az Egyesített Vasutak vagyonából le fogja a hátralékos részesedési követelést. A dolog ugyanis úgy all. hogy a kereskedelmi miniszter rendelete, mely az Egyesitett Vasutak vezetésére egy direktóriumot rendelt ki. szóval ez a rendelet kimondja, azt is, hogy azt a d.ficitet pedig, amelyet az Egyesített' Vasutak a direktórium kezelése alatt produkálni fognak: a likvidáláskor arányosan osztják meg a „Közúti“. „Városi“, a „Bur“ és a „Földalatti“ részvényesei között. Mivel pedig a fővárosnak a részesedés felemelésére vonatkozó követelésié előreláthatólag a deficitet fogja gyarapítani, ennélfogva ezt a deficitet majd annak idején a Közúti meg a Városi nyakába fogják sózni. ❖ Végre-valahára — úgy látszik — mégis csak elkészül a főváros idei költségvetése. Mint halljuk, ennek a költségvetésnek két érdekessége lesz. Az egyik érdekessége, hogy nem milliárdos lesz. hanem másfclmilliárdos. Szóval a kiadások egy esztendő alatt ötvenszűzalékkal emelkedtek, amin nem is nagyon lehet csodálkozni ebben a fene drága időben. A másik érdekessége pedig az lesz. hogy a költségvetés mérlege — fölösleget mutat. Nem nagyot, mindenesetre eltörpiilöt egy m:álsf él milliárdos költségvetés mellett: de — a városházán úgy okoskodnak, hogy egy kis plusz még mindig szebben fest egy költségvetésben, mint egy tekintélyes deficit. Azután meg erre a kis pluszra már Wolfféknak van szükségük, mert az idei költségvetés már teljesen és tökéletesen a Keresztény Községi Párt sikere. Erre nem lehet azt mondani, hogy ez is a liberálisoké; ezt már igazán az uralkodó párt csinálta szöröstől-böröstől. Hogy az idei budgeitben mennyi a fináncmfívé- szet, azt is meghalljuk nemsokára, ugyanis n budget tárgyalásra a liberális blokk is kilép eddigi tartózkodó magatartásából és hosszas távoliét után megjelenik a főváros közgyűlésén. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy elsőrendű bmdget-vitára lesz kilátás. Eljön Bárczy István, Szterényi József, Glücks- thal Samu, M éhei y Kálmán, Éber Antal. Székely Ferenc. Balk á n y i Kálmán meg a többiek. Mindenesetre érdekes vitára van kilátás. Végé-hossza nincs a vitáknak, amelyek a villamos, vasutak megváltását bevezetik. Hogy mennyi lesz az átlag-osztalék, amelyet a főváros fizet a villamos vasutak részvényeseinek, meg hogy mennyit akar fizetni a főváros azért a busz-huszonöt Közúti-házért, amelyre szüksége lesz a fővárosnak, hogy a villamos, vasutak alkalmazottait elhelyezze bennük, ha majd csakugyan az övéi lesznek ,a villamos vasutak. Érdekes kérdések ezek és a' kérdésekben az a legérdekesebb. hogy mindenki másít és rnáist felel rájuk. Mikor a főváros 1918-ban megkérdezte a Közútit, hogy az ő számítása szerint mennyi az átlag- osztalék, amelyet a megváltás esefén a részvények után kellene fizetni: a Közúti azt felelte, hogy 10.67°/o. Erre a főváros is számításokat csinált és ő mego kiszámította, hogy nem is 10.67°/o. hanem csak 7.787° az^ átlag-osztalék. Ennek a csaknem 3°/o-nyi differenciának pedig az a titka, hogy a Közúti mindig olyan osztalékpolitikát inaugurált. amilyenre épp szüksége volt. Eleinte alacsony osztalékot fizetett, mert félnie kellett, hogy abban az esetben, ha az évi nyereség összege egymásután következő öt évben átlag számitva a 'társaság névleges részvénytőkéjének 10°/o-át meghaladja, akkor beáll a főváros joga a viteldijak leszállítására. Később pedig, amikor egyre jobban közeledett az az időpont, amikor a főváros megválthatja a vasutat: a Közúti magas osztalékokat fizetett, hogy megváltás esetén minél magasabb legyen az átlag-osztalék. Volt idő. amikor úgy látszott, hogy a megváltásnak ez lett a legsúlyosabb, legnehezebben megoldható kérdése. Ma már, úgy látszik, másodrendű kérdés, hogy mennyi legyen az átlag-osztalék és valószínű is', hogy 8°/o-ban mindkét fél nagyon szívesen kiegyezne, ha a többi kérdés nem tenné olyan problematikussá a békés megegyezés lehetőségét. Nagyon jellemző különben ezekre az alkudozásokra. hogy a börze már egyáltalában nem törődik velük. A börze felől a főváros és a Közúti veszekedhetnek és vitatkozhatnak egymással, ez a verekedés, ez a vitatkozás a börzekurzusban kifejezésre nem jut. A Közútit ma is ezer korona körül jegyzik a tőzsdén. LUKÁCS VILMOS és FIA TŐZSDEÜGYNÖKI ÉS BANKBIZOMÁNYI IRODA BUDAPEST, V., FALK MSKSA-U. 3. Tőzsdéidé alatt “ Telefon: I53-S2. TELEFON : 101-04 és 39-11. tőzsdei megbízások: Értékpapírok, valuták és devizák v é t e - e és eladása legelőnyösebb feltételek mellett. BÉRAUTÓK ÉJJELNAPPAL BENZIN, ÓLAI, PNEUMATIK, SZERSZÁMOK JÓZSEF 124-01, 124-02, 124-03 sisáLy-AüToiiom RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (EREZ 157-00, SI-57, 106-03 ÉJJEL- Központi iroda és mintaraktár CSAK NAPPAL &MDRÁSSY-UT 8. NAPPAL
