Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-01-18 / 3. szám
9 A reparáció kérdése A másik vitás pontja a szerződésnek e. reparáció kérdése. A főváros 1918 tavaszán megállapította, hogy a „Közúti“ nincs jó állapotban; a vasút a háború alaitt teljesen lerongyolódott és a javítási költségek: 64 millió koronát tesznek ki. Ezeket tehát a főváros levonja a megváltási árból. Erre a Közúti azt felelte, hogy a területhasználati szerződés csakugyan megköveteli, hogy a vasutat üzemképes állapotban adják át a fővárosnak. A vasút, a Közúti igazgatósága szerint, egészen 1918 november 5-iga amig & Károlyi-kormány nem szocializálta: üzemképes állapotban volt. mert üzemben volt és járt. fia azóta baja történt a vasútnak, azért a vállalat nem hallandó vállalni az anyagi felelősséget és nem hajlandó belemenni semmiféle repnrációs költség megállapításába. Itt van a nagy szakadék a városházi és a. Közúti felfogás között és ebben a pillanatban úgy látszik, hogy ezt a szakadékot csak a bíróság döntése tudná áthidalni. Nyugdijkérdés Van még egy nagy differencia a főváros -és Közút» álláspontja között és ez a n y u g d i j k é r ci é s. A területhasználati szerződés értelmében megváltás esetén a személyzet nyugdíjellátásának terhét a főváros csak abban az esetben köteles átvállalni, ha a Köznti' nyugdijszabályzatát a főváros jóváhagyásával állapította meg és a nyugdíjalapot megfelelő módon dotálta. Ez nem történt meg. ennélfogva a főváros ;a vasút megváltása esetén is csak abban az esetben hajlandó magára vállalni a nyugdíjellátás dolgát ha .a Közúti kiegészíti a nyugdíjalapot. A nvugdijkiegészités összege némelyek szerint 20. mások szerint 100 millió koronát tenne. Ez is olyan kérdés, amely még nagyon sok vitára fog okot adni. Á Közúti házai Sőt van• egy negyedik vitás probléma is. A főváros a Közúti házai közül 20—25-öt meg szeretne kapni vagy méltányos örökáron, vagy bérbe. A Közúti erről a követelésről tudni sem akar. Azt mondja, hogy ezek a házak a Közúti szabad vagyonának a tartozékai, ezek nem képezik a megváltás tárgyát, ezekhez tehát a fővárosnak semmi köze. íme ezek a problémák a bázisa azoknak a tárgyalásoknak, amelyek a napokban kezdődnek meg. • « ö Róbert bácsi esete nagy port vert fel, búr á dologhoz nagyon nehéz hozzászólni a dolgok töke- | let es ismerete nélkül. Mert tisztában kell lenni, azzal, hogy azok a felvilágosítások, amelyeket■ mostanában a városházán adnak, talán nem elég pontosak és az elfogulatlanság tekintetében is hagynak néhanapján kívánnivalót. Akár a maga pénzén tartotta fent azonban ez a Róbert bácsi a maga kis intézményét, amellyel bizonyára szeretettel bíbelődött, akár idegen segítséggel, de kétségtelen, hogy nem dolgozott valami nagy haszonnal. Nem lehetett üzlet ez az üzlet és az önzetlenség legalább is megérdemelte volna, hogy a vita végén bemondják neki a kontrát, hogy valaha zsidó volt és ma — horribile dicta — baptista! De mi köze ehhez az öngyilkosságnak? „Auszlag gója személy“ nék nevezik és írjeik wolf fi berkekben Huszár Károiyt, aki meg merte mondani -Budapest nagytekintélyű polgármesterének, hogy u. szent bürokráciánál vannak nagyobb, szentebb dolgok is. Ott van teszem, a felebaráti szeretet, az elesettek, a nyomorultak tcilpnuíllitása, a fájdalmak csillapítása, az éhes szájaknak kenyérrel való betömése. Vagy megtanulhatták ezek az uj keresztények azt is tőle, hogy a párbaj nem egyeztethető össze a keresztény erkölccsel. De mi ez mind az uj keresztények magas erkölcsi felfogásához, klasszikus világnézetéhez képest. Tudják meg Huszárék, akik negyedszázada háziul jóik magukat keresztény politikusoknak, hogy ők csak „auszlag göji személyek", „nemzetgyűlési álkeresztény handabandázók", de tudja meg Huszár is, hogy öt „a konjunktúra, a kapaszkodás, a véletlen juttatta arra a magas polcra, amelyet ideig-é>ráig elfoglalhatott.'' Mi épültünk ezen az irásművön, Huszár Károly azonban nincs megelégedve vele, mert nincsen benne a legfontosabb, hogy - - megvették a zsidók ... Budapest, 1922. január IS. Na|y Imfä a cigánysoron Közgyűlési képek — Elégtétel a demokratáknak — Payer Sándor a kereskedelemért A főváros múlt heti közgyűlése — nyilván értesültek már a lapokból a nagy szenzációról ■— ismét botrányba fulladt. A városatya urak már bizonyára epeelve várták ezt a kis botrányt; bus, egyhangú életüknek ezt a kis felviditóját. A botrány igen proporcionálisán volt elhelyezve a közgyűlésen. A közgyűlés elején a „ Láthatatlan Vendég“ vizittelt és az csinált kalamajkákat; a közgyűlés végén pedig egy Czigány Sándor nevezetű városatya és humorista produkálta magát. Ez a Czigány Sándor nevezetű keresztény-szocialista vezér a kommunizmus alatt Landler mester vitéz vörös-katonája volt. Czigány vitéz nem is tagadja a dolgot. Légy Ízben, amikor szemrehányást tettek neki: azzal védekezett, hogy ..a zsidó sajtó kergette a vörösök karjai közé.“ Azelőtt ugyanis Czigány mester még a zsidó sajtót olvasta, most azonban már csak a saját mesteri szónoklatait olvassa a Fővárosi Közlönyből, mert a Fővárosi Közlöny hivatalból kénytelen közölni a kitűnő orátor és humorista, beszédét. Nos. a közgyűlés eleje azzal telt el, hogy a Keresztény községi egyesült párt tagjai a keresztény kurzus egyik volt miniszterelnökét és úttörőjét — applikálták. Wolff Károly nagyon frappáns beszédet mondott a volt miniszterelnökről a Láthatatlan Vendég vigalmi adójával kapcsolatban. Mikor aztán megunta a Hitszár- iigyet, egy jól irányozott lövéssel belejött a nagybankokba. mert igaz ugyan, hogy a bankok adtak tíz millió koronát a Sipöcz-íéle akciónak, de. Sipöcz polgármesternek el kellett mennie hozzájuk és meg kellett kérnie őket. hogy adjanak. Mikor .aztán Wolff letárgyalta a nagybankokat: rátért kedvenc témájára. a .faji kérdésre. Megmagyarázta, hogy az ő faji politikáját két szóban lehet kifejezni: Szereti a saját fajtáját. Az tehát, hogy a más fajtáját nem szereti: nem gyűlölet, hanem a saját fajtájának a szeretete. Nem csinál abból' sem titkot, hogy ö és pártja arra törekszik, hogy teljesen és tökéletesen átalakítsa a mai gazdasági életet, mert azt már még sem lehet .'tűrni, hogy az ö fajtájának a munkájából más fajták gazdagodjanak, az ő fajtája pedig tovább is huzza a koldus igát. A Keresztény községi párt tagjai természetesen lelkesen tapsoltak, ellenben a demokrata párt tagjai nyilván nem értették a vezért és megdöbbenve hallgatták Wolff Károly előadását. A demokraták nem tudták, vagy nem akarták megérteni, hogy ők nem olyan magyarok, mint Wolff -Károly. C z i g á n y Sándor már sokkal világosabban fejezte ki magát, éppen azért a botrány is sokkal hamarabb tört ki és sokkal impozánsabb formában nyilvánult meg, mint Wolff Károlynál. Czigányunk egy gyermek ártatlanságával és egy kvietált vörös- katona meggyőződésével egyszerűen azt mondta, hogy a komtnuríistákat azelőtt demokratáknak hívták Mondott még egyebet is. mást is. A városatyák többsége nagy türelmetlenséggel hallgatta. Elvégre mit érdekli a többséget a kereskedelem és az ipar. Van egy blokk a főváros közgyűlésén, mely nem akar és nem tud tanulni és animozitással viseltetik mindenki iránt, aki okosat beszél. Kétségtelen, hogy a mtiit közgyűlés legértékesebb beszéde volt a Layer Sándoré. Az ö beszéde elégtétel volt a többiért is. Az uj kikotő-Mzottság A főváros négy helyet kapott — A gazdasági érdekeltségek résztvétele — Dr. Vita Emil az OMKE képviselője A miniszterelnök — amint az ismeretes — az elmúlt héten kinevezett egy bizottságot, amely a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építésével kapcsolatos kérdésekben lesz hivatott—-tanácsokat adni. Az uj bizottság hivatására és összeállítására vonatkozólag jól informált helyről a következő felvilágosítást kapta a Fővárosi Hírlap: — Az uj tanácsadó-bizottság mellett megmarad a régi, sziikebb hivatalnoki bizottság, amely tulajdonképpen végrehajtó szervként fog működni. Emellett a sziikebb bizottság mellett fog dolgozni az uj, szélesebb, nagyobb, bizottság, amelynek tagjai között a főváros és a minisztériumok képviselői mellett elsősorban a gazdasági érdekeltségek megbízottjai foglalnak helyet. A gazdasági . érdekeltségek maguk nevezték meg a bizottságban a mia.guk képviselőit, akiket a miniszterelnök most változatlanul kinevezett. Amig a fővárosnak eddig a 'kikötőépitési sziikebb bizottságban egyedül Lock Edé tanácsnok volt a képviselője. ezentúl Lock Edével együtt összesen négy megbízottja szerepel, mert a miniszterelnök a szélesebb tanácsadó-bizottságba E o 1 k ti s h á z y Lajos alpolgármestert, Orczy Gyula és Purébl Győző tanácsnokokat is kinevezte. A minisztériumok uj képviselői lesznek: a kereskedelmi minisztérium részéröl dr. Péteri Ödön min. tanácsos, a külkereskedelmi osztály vezetője és ifj. dr. báró K c 11 y Kánoly min. tanácsos, az iparfejlesztési osztály vezetője, az igazságiigyminiszterium részéről pedig dr. B a r t a Ernő miniszteri tanácsos. Ugyancsak egyes állami hivatalokat, illetve intézményeket képviselnek: a M á v.-ot Masire vielt György igazgatóhelyettes, dr. Halász Ferenc főfelügyelő. a K őz m u n k a tanácsot pedig Jász Dezső min. tanácsos. * — A gazdasági érdekeltségek által megnevezett s az ő kívánságukra kinevezett bizottsági tagok köMikor aztán a demokraták nem vették tréfára a dolgot ts kivonultak a teremből: a nagy férfiú kijelentette, hogy ö úgy- gondolta: a dolgot, hogy a bő m mim isták at azelőtt s z o c i á 1 d e m o k r a t á k,- nak hívták. Egyidejűleg bocsánatot kért. Ezután a jelenet után Czigány elvtárs egyidöre nyilván visz- szavonul a politika mezejéről a kalapácshoz. A M. Á. Y. főműhelyében bizonyára már nagyon izgatottan várják a kitűnő szón ok-lakatost. Landler generális hűséges adjutánsát. A -'két közgyűlési csetepaté között valósággal oázisként hatott Fa y-er ^Sándor interpellációja, aki ezúttal — az Isten tudja, hogy hányadszor — ismét arról beszélt, hogy a városatyák parlamentje v a 1 ó s á g g a 1 kér e s k edel e m-e 11 e n e s politikát követ. Arról beszélt Layer, hogy a közgyűlési tenemben csak uagy-néha esik szó a kereskedelemről, hanem ha egyszer-másszor aztán szó esik. akkor mindig megkeseriili a dolgot az a szerencsétlen kereskedelem. Annyi hozzá nem értéssel sehol a világon nem tudnának és nem mernének beszélni erről a fontos témáról, csak nálunk. A közgyűlés termében a demagógia lett úrrá és a kereskedelmet is felekezet szerint osztályozzák. Kijelentette- hogy ő nem ismer sem zsidó, sem ke- r e s z t é n y k eiaeskc d e 1 m e t. A főváros most is az iparból és a' kereskedelemből él; nem lehet tehát tönkretenni a kereskedelmet. Pedig a tanács egyebet sem tesz. mint egyre jobban töri, nyomorítja a kereskedelmet. Akármihez- fog; mindegy. Mikor a viz árát emeli; mikor megdrágítja a villanyt, vagy uj adókat vet ki. mindig kereskedelemellenes tendenciákat szolgál. Mikor a főváros az üzemeit bővíti ki: tulajdonképpen az is kereskedelemellenes. Most. amikor gúzsba van kötve az egész közgazdasági élet, most, mikor a munkát oda kellene adni a lábbadozó iparnak, hogy lélegzethez jusson: most bővíti ki a főváros, az üzemeit. Azután arról beszélt, hogy dr. Gál Jenő a munkáskérdéssel kapcsolatban, néhány nagy ipari vállalat mérlegét ismertette olyan hamis beállításban, hogy előadásából csakúgy kikiabált a hozzá ncmértcs. Az ilyen furcsa' beállításokkal szintén nem segítünk a szomorú gazdasági helyzeten. Megemlékezett Czigány Sándortól i.s. aki géplakatos létére a kereskedelemről prelegált és egy lélegzetre olyan vaskos bolondságot adott elő a kereskedelemről, hogy még saját párthívei is megsoknlták. zül mindenesetre legérdekesebb dr. Vita Emil ny. fővárosi tanácsnok neve. Dr. Vita — mint ismeretes —- hosszú esztendőkön át, mint a főváros köz- gazdasági ügyosztályának vezetője, nagyon érdemes és kiváló munkát végzett a kikötő érdekében. Az ui rezsim nem honorálta sem ez"f a munkát, sem egyéb jeles alkotásait és megvált Vita Emiltől — a vallás a m i a 11. Az OMKE azonban nem feledkezett meg az ö érdemeiről és a maiga részéről dr. Vita Emilt ajánlotta a bizottság tagjául. Hogy most a miniszterelnök az OMKE kiváltságára kinevezte, ismét módjában ’esz értékes tanácsaival és munkájával előbbre vinni ajz. elátkozott kikötő ügyét. A többi gazdasági érdekképviseletek részéről a következők szerepelnek: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara részéről Weil Jenő vezérigazgató és Becsey Anteil építészmérnök, föv. biz. tag, az OMGE részéröl dr. M utsc h em b ache r Emil főtitkár, a GyOSz részéről Kandó Kálmán vezér- igazgató. a H a j ó s-E g y 1 e t részéröl T r e b i t s c h Miksa Mftr. igazgatóhelyettes, a Barcs s-S z ö- ve tsúg részéről Rausch Aladár elnök, a műegyetem részéről Hermann Miksa műegyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő, végül a Vasúti és Hajózási Egyesület részéről Sármezey, Endre igazgató. NEN3ETI ROYAL ORFEUM | VII., Erzsébet-körut 31. Minden este l/28 órakor. Tel.: József I2J—-68. I Az uj fényes januári műsor.
