Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-17 / 19. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. május 17. 19. szám. ||3f8röi!IID?!l> OÍ3S fi1 £118808310! IHOiíSOífi Óiig £ÍTygIliag2tg8gilQ68agi{jgg3;|}g|ggpji|ipj||g^;«gg^j|gggj|g^i; f c Oil L S S 3! S3J! í g VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI A RAK: Egész évre 400 K. Félévre 200 K. Egyes számok kaphatók a kiadó híva ialban es) <£><$) <£><£><£> FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 73. sz Telefon 737—15. szám. u^lxstn<ViuM«jmíR^ Pecllow kapitányt ünnepelte az elmúlt héten Budapest székesfőváros közönsége. Ünnepelte volna szíves- örömest, ünnepelte violna mélységes hálával, lelkesedéssel, áldó, szerető odaadással akkor is, ha annak az ünneplésnek nem lett volna más oka és más célja, mint hogy Radnay mester elkészült a nemeslelkü amerikai szobrával. Ezúttal azonban mindenkinek a lelkében ott élt az a gondolat, hogy a tüntetés impozáns megnyilatkozásával kell megmutatni azt, hogy Budapest százezreinek gondolkodása más, mint azé az excentrikus, egymagában álló politikai vezéré, aki nem átallotta Pedlow kapitányt olyan csúnyán megbántani, hogy azt soha sem tudtuk volna megérteni, ha ez a politikai nagyság véletlenül — magyar származású lenne. A magyar hálás, nemesszivü, nem feledkezik meg a jól- tevöiröl és még ha valami makacs elvakiultsá- gá:ban nem is venné észre, hogy hálára van kötelezve, akkor is mindig lovagias marad. Hogy a sértés elkövetője, amióta családja magyar földön telepedett le, nem tudta magába zárni a legszebb magyar tulajdonságokat, arról sem az ország, sem Budapest népe nem tehet és Budapest levezetette egy lelkes, szép tüntetéssel azt a goromba, csúnya hibát, amelyet az a férfiú követett el, akit ez a város öntudatlanul, egy betegség lázában maga fölé emelt. Szép lett volna, okos lett volna, ha Wolff Károly maga is levonta volna a kézenfekvő konzekvenciát és magától látta volna be, amit végül majd mások láttatnak vele, hogy végzetes hibák elkövetése után vissza kell vonulnia a politikusnak a fórumtól. Ez nem történt meg eddig, pedig azóta talán ö is megtanulhatta, hogy Pedlow kapitány nem néhány rongyos szvetterrel és fuszeklivel vette meg Budapest lelkét. Azóta statisztikák jelentek meg arról, hogy mi mindent cselekedett a kis kapitány, a gyűlölt szabadkőműves a magyar főváros lakosságáért. Olvasta-e ezeket a statisztikákat Wolff Károly? El tudja-e képzelni, mi lett volna ebben a városban akkor, ha a szegények, a betegek, a rosszultápláltak az ö gondjaira, az ő segedelmére lettek volna, utalva, ha a budapesti nyomort annak a szociálpolitikának kellett volna .enyhíteni, amit ő és pártja csinál? El tudja-e képzelni azt a végtelen sorozatát a kis és. nagy koporsóknak, amelyek Budapest utcáin az utolsó években végigvonultak volna., ha a kis kapitány nem jön, vagy ha pihenteti kezét, amely két esztendőn át semmi egyebet nem csinált, csak adott, folyton adott . . . Hiszen igy is, hogy Pedlow kapitány áldásos, nagyszerű munkáját végzi, még ma is Budapesten hal meg a legtöbb ember Európában, Budapesten alacsonyabb és könnyebb gyermekek születnek, mint bárhol másutt a világon. Mi lett volna akkor, ha véletlenül — amitől az Isten megóvott bennünket — egyedül és kizárólag Wolff Károly gondjaira hagytak volna bennünket. Aminthogy ez még most is megtörténhetik velünk. A missziók, Pedlow kapitány, egyszer mégis csak elmennek, aminthogy — sajnos — erre sokkal közelebbi időpontban lehet kilátás, mint amikor csak igen-igen kis mértékben tudjuk pótolni a ‘külföldiek jótékonyságát. Hol van azonban az a nagyarányú szociálpolitika, hol vannak azok a nagyszabású férfiak, akik pótolni tudják a kis kapitányt. Hiszen Wolff nrék Bárczy Istvánnak klasszikus alkotását, a Népjóléti Központot is fölöslegesnek minősítették és lerombolták egy közönséges, szánalmas kis hivatallá. Ugyanakkor Bécs is gondoskodik arra az esetre, ha majd egyszer nélkülöznie kell az idegen missziók áldásos működését. Törvényben biztosítja, hogy mindazt megtartja, tovább fejA budapesti választási küzdelemnek legjelentősebb, legnagyobb, legkiemelkedőbb napja lesz május hó 17-ike, szerda, amikor is este 6 órakor a régi országház nagytermében (VIII., fhg. Sán- dor-utca) programmbeszédet mondanak a Gazdaságpolitikai Párt déli kerületbeli listájának vezetői, Cu'Litz Gusztáv volt magyar királyi kül- ügy- és pénzügyminiszter és Bársony Elemér volt m. királyi népjóléti miniszter. Esemény- nyé teszi ezt a napot már maga az is, hogy a Gazdaságpolitikai Pártnak ez az első szereplése a legnagyobb nyilvánosság előtt. Ennek a pártnak, amely az összes politikai pártok között a legsúlyosabb, a leginkább az ország érdekében való, egyben minden szélsőségtől ment, a munkát, békét, valamint ennek a kettőnek az előfeltételeit követelő programmot vallja magáénak; ennek a pártnak nincs szüksége a rikító reklámra, a hangos agitációra, mert nem számit a publikumnak arra a ma már összezsugorodott, eltörpült részére, amelyet még ma is vakon fog a politika, de annál inkább számit arra a közönségre, amely megélhetésének megjavítását, az ország felvirágzását kívánja és nem törődik egyebekben a kis és csúnya személyi hajszák viaskodásaával. Ez a publikum megérti a kor intő szavát, megérti az önmaga boldogulásának feltételeit és a hordó tetejéről való szónoklás nélkül is kötelességének ismeri, hogy az alá a zászló alá szegődjék, amelyet egyenes utón visznek a gazdasági rekonstrukció célpontja felé. A gazdaságpolitika építő erejében bízó közönség jelenik meg szerdán a régi parlamenti épületben, a Sándior-utcábam, hoigy meghallgassa Gratz Gusztáv és Bársony Elemér prograrnmbeszédét. amelyek mindenesetre rendkívüli hatást fognak kelteni. Budapesten még a legelfogultabb politikai pártemberek között sincsenek olyanok, akik Gratz Gusztáv kivételes tehetségét, rendkívüli, nemcsak itthon, de a művelt külföldön is kiemelkedő gazdasági tudását, a magyar közéletnek tett meghálálhatatlan szolgálatait el ne isimernék. Kezdhetnénk ott, hogy Gratz mint újságíró, a volt monarchia ,legnagyobb, legtekintélyesebb orgánumának, a Neue freie Éressenek budapesti szerkesztője, kimondhatatlan szolgálatokat tett az országnak. Mint országgyűlési képviselő minden politikai párt bizalmát, szeretetét és tiszteletét megszerezte a magja számára, amikor pompás tudását, nemes tárgyilagosságát már akkor is megcsodálták, amikor a parlamenti nívó még nagyon .magasan állott. Később folyton emelkedett tekintélyben és tiszteletben', úgy hogy a király pénzügyminiszterré nevezte ki és még ebben a székben is, ahol hatalmas elődökkel Ieszti, amit a külföldiek építettek. Es mi? Mi itt állunk a mi nagy Wolffunkkal, az egyetlennel állandósítani kellene azt, amit Pedlow alkotott, és mellette romokban hever minden és senkinek e ‘be sem jut, hogy építeni kellene, hogy ár idósitani kellene azt, amit Pedlow alkotott. dicsekedhetett, csak újabb tiszteletet, újabb megbecsülést szerzett nevének. A kommunizmus után Magyarország bécsi követe, meghatalmazott minisztere lett és kiváló diplomácai működésének sokat, nagyon sokat köszönhetett ez a szerencsétlen ország. Amikor aztán halavány sejtése támadt gróf Teleki Pál kormányának arról, hogy egyedül éis kizárólag a gazdasági ujjáépiilés mentheti meg Csonka-Magyarorszá- got, akkor Gratz Gusztávot beszélték rá, hogy fogadja el a külügyminiszteri tárcát, amelyhez a mai viszonyok között rendkívüli tudással kel! rendelkeznie annak, aki méltóképen és hasznosan akarja betölteni, hiszen ma m/ár egész Európában a gazdasági tudás vértezetében állanak a külügyminisztereik,. Gratz elvei fenntartásával vállalkozott és ez alatt a rövid idő alatt, amíg a pártpolitikától megcsömö- riilve vissza neun vonult, többet dolgozott, több szimpátiát keltett Magyarországgal szemben minrt elődei és utódai együttvéve. Az októberi király napok óta kétszeres oka van arra, hogy pártpolitikával ne foglalkozzék és hogy olyan pártnak álljon az élére, amely a gazdaságpolitika által akarja megmenteni az országot. Bársony Elemér a szegedi kormánynak volt a népjóléti minisztere, szereplését nem kell bemutatnak, mert abban a választókerületben, amelynek listáján szerepel, csaknem minden polgára volt már olyan helyzetben, hogy Bársony segítő kezét kérte éls használta. Szegénység, nyomor, szenvedés mellett még soha sem ment el részvétlenül és anélkül, hogy valamit nyújtott volna. És azt is sokan tudják, hogy becsületes, magyar állampolgárokat akkor is megsegített, ha a Britannia pincéjébe kellett elmenni értük. Ez a két kiváló férfiú mondja el szerdán prog- rammbeszédét a régi parlamentben; ennek a gyűlésnek legkimagaslóbb eseménye azonban az lesz, hogy megtiszteli megjelenésével a közönséget gróf Apponyi Albert is, alá nagy beszédet fog mondani és az ő ragyogó szónoki tehetségével száll sikra a Gazdaságpolitikai Párt lajstromának jelöltjeiért. És mindenesetre lesznek szavai arról is, hogy ennek az országnak végre hozzá kel! látnia a gazdasági élet újjáépítéséhez, hogy meg kell változni a hangulatnak, amely Budapestet koldussá, az országot tehetetlenségben vergődővé tette. Gróf Apponyi Albert a budapesti választási küzdelem alatt való- szinüleg keveset szerepel és hatalmas erejét inkább a vidéki jelöltek érdekében viszi harcba. Annál nagyobb megtiszteltetés a Gazdaságpolitikai Párt számára, ha gróf Apponyi Albertnek, a legnagyobb élő magyarnak, támogatását nyerte meg. Nem lehet kétség bene, hogy a szerdai nap / Gróf Apponyi Albert felszólal Gratz Gusztáv programmbeszédén A szerdai naggyüiés — A Gazdaságpolitikai Párt jelölt-listái — Megkezdődött az ajánlási ivek aláírása
