Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-17 / 19. szám
ö Budapest, 1922, május 17. olyan rendkívüli jelentőségű lesz a Gazdaságpolitikai Párt választási küzdelmében1, amely a teljes győzelmet biztosíthatja. A párt egyébként csak a budai és a déli kerületben állít lajstromot. mig az északi kerületben eltekintett a küzdelemtől. aminek természetesen magasabbrendii okai voltak és a liberális front egységének megőrzése volt a célja annál is inkább, mert a liberális szövetség listáján olyan kiváló közgazdasági jelentőségű nevek szerepelnek, mint báró Szterényi József és Sándor Pál, akiknek megválasztásával csak az a gondolat fog nyerni, amelyet a Gazdaságpolitikai Párt képvisel. A párt jelölt-listái különben ma már mindenütt ott vannak a budapesti falakon és a jelöltek komoly nevei is kiváló vonzóerőt gyakorol a közönségre, amely ezekben! a jelöltekben annak garanciáját látja, hogy a párt hatalmas erővel fog céljainak megvalósítása érdekében előretörni. A két jelölő-lista különben igy hangzik: Budapest III. (déli) választókerületben: Dr. Qratz Gusztáv v. m. kir. küliigy- és pénzügyminiszter, Bársony Elemér v. m. kir. népi. miniszter, F a y e r Sándor gyáriparos, szkfőv. tvhat. bizo'tts. tag. Horváth Károly vezérigazgató. IV. kejr. tvhat. bizotjts. tag. vizeki Tál lián Zsigmond ny. altábornagy, Gombás Gyula magkereskedő, Losonczy István Ganz-gyári mérnök. Országos Műszaki Egyesület főtitkára. Biró Sándor a Vizsg. Eogtechn. Orsz. Szöv. elnöke, Weisz Márk nagy- kereskedő, egerszalóki dr. Czigler István ügyvéd. Budai, I. választókerületben: B e c s e y Antal mérnök, ipartestületi elnök, S z á v a 'y Gyula Író, a budapesti keresk. és iparkamara főtitkára, dr. Lendl Adolf tanár. v. ország- gyük képv., Hrivnyák János iskolaigazgató, dr. H ó d y Laj'os a postatakarékpénztár v. aligazgatója. Király Gyüla a B. E. V. V. tisztviselője. Váli Gábor cimfestő, a II. kér. iparoskor társelnöke, B a- 1 á z s Antal vendéglős. Kaiser Gyula szabómester. Egyben megkezdődött a Gazdaságpolitikai Párt .jelöltlistájának aláírása is és nagy elánnal folyik. Az ajánláshoz szükséges 5000—5000 névnek összegyűjtése nem kerül komolyabb fárdságba; de a Gazdaságpolitikai Párt listáit az aláírások egész tömegével kell ellátni, hogy már ez a felvonulás is imponáló és a teljes győzelmet biztositó lehessen. Ezért a párt vezetősége hangsúlyozottan kéri, hogy akinek kezébe kerül a lista, tisztelje meg azt aláírásával, vagy látogasson fel akár a budai (Horthy Miklós-ut L), akár a pesti (Váci-utca ll\b.) pártirodába és ott írja alá az ajánlási iveket. Az idő rövidsége sürget, a párt minden hívének sietve kell eleget tenni ennek a kötelességének. A budapesti választási küzdelem egyébként az utolsó héten erősen megelevenedőben van, minden párt megfeszített munkával dolgozik, hogy mire eljutunk a választásokhoz, sikerüljön az erőviszonyokat megváltoztatni. Az utolsó hetek küzdelmében is a liberális pártoknak kell felülmaradniok és pedig olyan mértékben, ami méltó lesz ennek a világvárosnak a hírnevéhez. Általános ma már a vélemény és ezt maguk azok a pártok is nagyon jól tudják, amelyeket az fájdalmasan érint, hogy a liberálisok és szociáldemokraták megsemmisítő fölényben jönnek be a budapesti választásokon a reakciós és konzervatív pártokkal szemben. Ezek már megelégednének azzal, ha most ugyanaz lenne az arány az ő kárukra, ami volt az 1920. évi januári választásokon az ő javukra. A küzdelem utolsó napjai következnek, amelyekben egyelőre lehet gyűléseket tartani, mig a jövő héten azután az egyéni korteskedés kezdődik, hogy junius elsejével azután megszabaduljunk ettől a izgalomtól is és hogy az uj nemzetgyűlés megkezdhesse — remélhetőleg — termékeny munkáját. Wolff az éjszakában Ki fizette a külonvonatok költségeit? A múlt szombaton este pont tizenkét órára az Ébredő Magyarok Egyesületének városi villamos szakcsoportja gyűlést hirdetett a régi képviselőház üléstermében. A tagadhatatlanul hangulatos hirdetmény „Keresztény Villamosok! Ébredő Bajtársak!“ sokat jelentő felhívással kezdődött és a „Keresztény Egység Tábora“ irta alá. A hirdetmény még azt is kilátásba helyezte, hogy Wolff. C s i 1- léry, Ernszt Sándor, Usetty Ferenc és még többen fogják beszédeikben körvonálozni a legsürgősebb munkákat: a drágaság letörését, a íajmagyar- ság vezetőszerepének biztosítását és rabbá lett testvéreink felszabadítását. Ott voltunk az éjjeli gyűlésen, mely csendes részvétlenségbe fulladt, merít hiszen éjjeli tizenkét órakor még a legébredőbb „villamos“ is álmos lesz a napi munka után, mi is szép csendben kivonultunk, mikor Borsi István titkár ur a szakcsoport titkára udvariasan felkérte a „zsidó lapok“ tudósítóit, hogy hagyják el a termet. Azonban bizton hisszük, hogy a nagy nyilvánosságot semmi károsodás nem érte ezáltal, s aligha lehetnek sokan, akiket még érdekelne Wolff Károlynak és vezérkarának lovaglása a zsidózás csenevész vesszőparipáján. A kalauzokat sem érdekelte, szegények inkább aludtak volna, de Wolff nagy ur és _a villamosvezeífő bizony odavezeti a különkocsit, ahová Wolff parancsolja. És éppen ezek miatt a kiilönkocsik miatt említjük fel azt a különben teljesen érdektelen politikai gyűlést, melynek végén az ajánlási ivek aláírására hívták fel az álmos, nagyrészt odakényszeritett hallgatóságot, „K ü 1 ö n v o- nat minden állomásról les z“. hirdette szerényen a felhiváis alján néhány apró betű és csakugyan fél 12-kor minden végállomásról kényelmes, félig üres különkocsik szállították a Muzeum-kör- utra a megrendelt hallgatóságot. S most annak tudatában, hogy úgy sem kapunk választ, mégis megkockáztatjuk a szerény kérdést: kinek a pénzén indultak ezek a különkocsik az állomásról? Ki fizette a kiilönvonatokért járó és manapság nem megvetendő összeget? Wolff, vagy pártja? Vagy talán egy nagylelkű, magát megnevezni nem akaró adakozó? Talán egy fővárosi tanító, kit Wölffék ki üldöztek! állásából és Amerikában milliomos lett? Mert azt nem hisszük, nem akarjuk feltételezni, hogy a különvonatok költségeit a nagy- közönség zsebéből fizették! Most. amikor az Egye- sitetlt Vasutak amúgy is deficittel küzdenek, takaré- koskodniok kell minden papirkoronával és egyre azt cáfolgatják, hogy „egyelőre“ nem akarják emelni a nyolckoronás viteldijat. S ha mégis ez történt volna, kinek a hozzájárulásával, engedélyével történt? Ki vállalja az Egyesített Villamosvasutaknál a felelősséget azért, hogy politikai célokra. Wolffék érdekében a nagyközönség bőrére kiilönvillamosok jártak? Reménytelenül várjuk a.választ és csak attól félünk, hogy az tarifaemelés alakjában érkezik meg, ha Wolffék még egynéhány gyűlést tartanak. — a Zuglóban. Óbudán, Hűvösvölgyben és Kelen- földön. ETERNIT-MÜVEK HATSCHEK LAJOS, KÖZPONTI IRODA: BUDAPEST. ANDRÁSSY-ÜT 33. GYÁR: NYERGES-ÚJFALU, O&ftK ftkkpj- VáAó.dk a* JBf ralt* védszó mlndon ogyoa lapon látható. • • • Meglepetés érte a Wolff-pártot a szerdai közgyűlésen, amikor is a cirkusz kérdésében csaknem leszavazta az ellenzék. Hát az ilyesmi meg szokott történni a kormánypártokkal, ami normális körülmények között a válságot, uj kormányt, uj kormánypártot jelent. Ezúttal azonban Wolff Károly nyugodtan alhatlk, egyelőre nem lesz semmi baj. Korlátlan ura marad továbbra is a városházának. Általában azonban az a véleményünk a dologról, hogy jól van ez igy, mert a városházán rögtön szabadabb lenne a levegő, ha a Wolff-párti legendás párti egy elmet egy kicsit meglazítanák. Csak maradjanak ők továbbra is együtt, amíg csak kibírják egymást, de ne akadályozzák meg azt makacs és káros elzárkózással, hogy a város érdekében az történjék, ami bölcs, jó és okos. Eddig mindig azt láttuk, hogy ez a makacs egység, ez a bekötött szemű pártfegyelem mindig akkor nyilatkozóit meg legvadabbul, amikor az ellenzékkel egyetértőén valami hasznos dolgot kellett, vagy lehetett volna csinálni. Ilyenkor mi mindig azt láttuk, hogy a keresztény községi párt egyenesen sietteti a saját halálát, mindig azt láttuk, hogy öngyilkosságba rohan. Hát nekünk ezt soha sem volt szándékunkban megakadályozni. De helyesebbnek tartjuk, hogy addig is, mig Wolffék uralmon vannak, Budapest érdekében történjék valami. A budapesti polgárság mindig tisztában lesz azzal a kötelességével, amely ennek a rezsimnek kegyetlen megbuktatásával rá vár. Wolff ur ma még nyugodtan alhaíik, de hamarosan jön az idő, amikor erre is rákerül a sor. A hungárák után — úgy látszik — most az emberi csontváz lett leghíresebb exportcikkünk. Amikor a magyar vakít aj av it ássál olyan fájdalmasan rossz lábon állunk, bizonyára akadnának bőven, akik az ország üdvéért akár a csontvázuk exportjába is belemernének; de hát ehhez legalább előzetes engedély kellene, amit a derék és hidegvérű exportőrök elmulasztottak. Annyi azonban bizonyos, hogy a konjunktúrát megszimatolták, mert — ha leleplezték is őket — a nyom, amelyen jártak, helyes volt, mert a mai gazdasági viszonyok és az a mód, ahogy a főváros polgárairól gondoskodik, a halálozásban, /a csontvázakban kitűnő konjunktúrát csinál. El sem lehetne hinni, ha a legközelebbi közgyűlés nem tárgyalná hogy a kormánynak még mindig van a fővárossal szemben háborús adóssága. Pedig nem tréfa, komoly valóság, hogy a beszállásolási költégeket még mindig nem fizették Id és a főváros még mindig vagy negyven milliót követel. Az állami adminisztráció kissé lassan működik, ezt látjuk néha a magánéletben is, de Budapest székesfővárosnak mégis csak kellene lenni egy kis protekciójának az egyes minisztériumokban. Azután meg azt is el kell hinni, hogy az állam szegény s vigyázni kell a garasára; de a főváros talán még sem érdemli meg, hogy úgy bánjanak vele, mint egy rossz cseléddel. Mert most úgy számoltatják el a tanácsot a háboríts kiadásokkal, mint a szakácsnőt a piaci bevásárlás után. A különbség csak az, hogy a szakácsnőt nem várakoztatják az elszámolással négy esztendeig és nem kérik kölcsön tőle a bevásárlási összeget. Az a tradicionális ignorálás, amelyet Budapesttel szemben a mindenkori kormányok tanúsítottak, szemmel láthatóan ma is megvan, s csak az a sajnálatos, hogy ilyen körülmények közéit a községi párt még kormány ttámogató politikára vállalkozik. Biztosan azért, mert az állam olyan* pontosan teljesiti a fizetési köte- • lezettségét.
