Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-10 / 18. szám
Budapest, 1922. május 10. 5 I Leleplezik a deficitmentes költségvetés titkait Kuruckodás után kanosszajárás — A kormány intelme Wolffékhoz — Teleszky eddig nem ért el eredményeket Genovában A városi polgárság egységes frontja Irta : Fayer Sándor, vezérigazgató, fov. biz. tag A feloszlatott nemzetgyűlés, ha ez nem is volt .szándékában, sok mindenre megtanított bennünket, akik itt kívül figyeltük cselekedeteiket és tétlenségüket. Mi levontuk a konzekvenciákat idekint, amelyeket ők nem tudtak levonni a maguk számára odabent. Ezekből a konzekvenciákból nem volt nehéz ®uj pártprogrammot létrehozni, de külön ki kell emelnünk egy olyan momentumot, amelyet legfőképen Budapest lakosságának szeretnék a szivére kötni. Ez a nemzetgyűlés, amelytől nem valami nehéz szívvel búcsúztunk el, sok mindent elhanyagolt, de semmit sem olyan mértékben, mint a városi polgárságot. Tisztelet a kevés kivételnek, még a városok lakossága is olyan követeket küldött, akik a királykérdésben. vagy bármilyen nagy problémában való ellentétes álláspontjuk mellett is boldogan borultak egymás nyakába „a zöld inter- nacionale“ jegyében. A városi polgárság képviselőit ilyen kapcsok nem fűzték össze, sőt a városi polgárságnak igen sok olyan képviselője volt, aki dacára annak, hogy a városi polgárság soraitól származott, határozott ellensége volt ennek a polgárságnak, mert a kijózanodás során itt ismét talajt nyert és gyökeret vert a liberalizmus. A városi polgárságnak egységes frontját meg keli tehát csinálni, aminthogy az ellenséges front ma is sziklaszílárdan áll és akkor is megmozdul, ha a városi polgárság nem területet hódítani, hanem kenyeret enni akar. Mi nem harcolni akarunk, mi nem ütünk a kardunkra, nem fenyegetünk senkit, de nagyon tisztában vagyunk vele, hogy békés eredményeket is csak akkor érhetünk el, ha szervezett erőt tudunk felmutatni a szervezett erővel szemben. Ezt a gondolatot mozdítottuk meg pár hét előtt és ez a gondolat növeli ..meg a mi táborunkat olyan tömegekkel, amelyek ha? politikai zászlót lobogtatnánk velük szemben, talán az ellenkező oldal felé orientálódnának. De ezek a tömegek azt is jól tudják, hogy a politikai küzdelmek luxusát nem szabad megengednünk magunknak mindaddig, amíg a megélhetésünk, az újjáépítés reménye, a termékeny munka megindulása nincs biztosítva. Meggyőződésem, -hogy azoknak a férfiaknak, aíkik Budapestet fogják a jövő parlamentjében képviselni, 'azoknak budapesti politikát is kell .csinálni. Ne felejtsük el, hogy ma Budapesten szorul össze a csonka ország egész lakosságának egy hetedrésze. Három esztendő alatt mindenkiről gondoskodtak, csak ez az egyhetedrész maradt mindvégig mostohagyermek. Az ipar- és kereskedelemellenes irányzat, amely előbb zajosan tombolt, később a legkijózanodottabb időkben pedig csendben negligált, ezt a várost sújtotta legjobban és nemcsak a jelent, de a jövendőt is tönkretette. Budapest polgárságának minden egyes tagja megérezte ezt, mert ebben a három esztendőben csak a városok, de legelső- sorban Budapest Lakossága sülyedt rettenetes nyomorúságba, csak Budapest lakosságának vállait terhelték meg egészen addig, hogy az a porba roskadt. Elmek kell véget vetni és meggyőződésem, liogy ezt a munkát a felvonulás erejével, az argumentumok pörölycsapásaival is el tudjuk végezni. Oda kell állani és semmi mást, csak igazságot, csak egyenlő tehermegosztást, csak a termelő osztályok becsületes védelmét kell követelni. Csak a kiválóságokat, csak a megoko- latlan állami istápolásókat kell 'megszüntetni. Mindez nem is pozitívum. Csupa negatívum. Amit mi kivárniuk, tulajdonképpen az,"hogy ne akadályozzanak meg bennünket a munkában. Nem kell, ne segítsenek rajtunk, ne nyúljanak a hónunk alá. minderre nekünk nincs szükségünk. Ha Budapestet dolgozni engedik, ha mi építhetünk, alkothatunk, akkor nem lesz nekünk szükségünk senkire a világon. Lehet-e ott, szabad-e ott politizálná, ahol a városi polgárságot azért kell megszervezni, hogy kivívja magjának a munka jogát. De ha ezt kivívtuk, akkor ígérjük és fogadjuk, hogy felépítjük mindazt, amit mások leromboltak és megalapozzuk a magyarságnak azt .a jó hírnevét, amelyet mások befeketítettek. A városházán mostanában egymást érik a bizalmas megbeszélések, amelyek a főváros külföldi kölcsöneire vonatkoznak. Szakértőket hallgatnak ki és szombaton delegálták az ötös albizottságot, amelynek hivatása, hogy végre kisüssön valamit, miként lehet a főváros rendkívül súlyos terheit elviselhetőbbekké tenná és hivatása talán az is, hogy kisüssön valamit, miként lehetne ildomos és nem imegszégyenítő módon olyan nyilatkozatot napfényre hozni, amely visszaszivná a meggondolatlan vezéri nyilatkozatot, hogy Budapest nem hajlandó egy fillért sem fizetni a külföldi adósságokra. Ma már meg lehet állapítani, hogy volt idő, amikor vezéri körökben tényleg ez a mentalitás uralkodott, hiszen erre vall az a kinnal-keservvel megszületett deficitmentes költségvetés, amely tudni sem akar a külföldi adósságokról. Ha a város mai vezetői csak egy pillanatig is megfontoltan gondolkodtak volna, akkor olyan költségvetést, amely távolról sem tükörképe a főváros siralmas anyagi helyzetének, ki nem adtak volna a kezükből, amikor tudhatták, hogy a külföldi kölcsönöket mégis csak meg kell fizetni és amikor a jóváitételi kérdés réme előrevetette árnyékát. Bizonyos, halvány józanodási folyamat áll előttünk, aminek azonban értesülésünk szerint az az alapja, hogy a kormány jóindulattal, bizalmasan iigyeltnez- tetíe a főváros urait, hogy ne menjenek a város érdekében tovább a megkezdett utón. ne bakafántoskodjék a külfödi adósságok kérdésében, mert ennek a taktikának éppen' ellenkező eredménye lesz, mint amit tőle varmik. Az állam szerződéseket köt a külföldi é!llalmokkal a háború előtti adósságokról, ezeket a szerződéseket jórészben! a nemzetgyüLéís törvénybe is iktatta, a magánintézetek egymás után kötnek megállapodásokat a külföldi hitelezőkkel, akkor a fővárosnak sem' lehet módjában a tervbevett eszközökkel élni. Ennek a bizalmas, jóindulatú kormány-figyelmeztetésnék az eredménye az, hogy hetek óta kezdenek más húrokat pengetni a városházám és hogy szombaton mérsékelt hangú határozatot hoztak, amelyben kimondják, hogy „a külföldi adósságok rendezésére a pénzügyi bizottság külön albizottságot küldjön ki. Szükségesnek tartják, hogy a főváros mielőbb tartsa meg a közvetlen tárgyalásokat a külföldi hitelezőkkel és annak szövegezését1, hogy a főváros a külföldi adósságok cimén csak olyan kötvényeket hajlandó idegen valutában megfizetni, amelyek a háború keletkezése előtt jutottak a külföldi honosok birtokába és ezt is csak az esetben teszi meg, ha a külföldi honosok máir a háború előtt abban az országban laktak, amelyekkel a rendezés tárgyában a főváros egyezményét meg fogja kötni. Az értekezlet állásfoglalásának alapja az, hogy az utóbbi időben a hazai bankoknak egy része a régi kötvényeket 1920-as ígérvényekre cserélte át, amelyeket a külföldre visznek és ezzel a fővárosnak több milliálrdra rugó kárt okoznak.“ Ez már egészen más Italig, mint amit eddig - hallottunk és mindenesetre összefüggésben1 van a láznak ez a temparálása azzal az akcióval, amelyre Teleszky János volt pénzügyminiszter genovai tartózkodása alkalmával megbízatást kapott a főváros érdekében. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint azonban Teleszky ezideig nem adott még megnyugtató. vagy biztató híradást missziójáról, ami azonban nem’ jelent sikertelenséget, csak azt jelenti, hogy ezideig a kívánt eredményt nem lehetett biztosítani. Teleszky misszióját egyébként elsősorban az világítja meg, hogy minden magánadósságért, amellyel magyar alattvalók tartoznak a szövetséges és táírsult hatalmak alattvalóinak, a trianoni szerződés értelmében a magyar állam garantálja és viszont. A főváros adósságai is niiagánadósságszámba mennek és igy ezekről is az állam gondoskodik, sőt — amint ez Teleszky megbízatásából kitetszik — az állam tárgyal is róluk. Teleszky a főváros adósságaira nézve kettős prepozíciót tett hitelezőinknek. Ajánlotta, hogy a külföld adjon újabb aranykölcsönt Budapest székesfővárosnak, amelyből azután módjában lenne a trianoni szerződés alapján létrejött állami megegyezések értelmében a kölcsönöket a megállapított módon törleszteni. A másik ajánlat, melyet Teleszky a főváros nevében! tett: a haladék, amelyet addig kellene megadniok a szövetséges és társult hatalmaknak, arnig a magyar korona zürichi kurzusa annyira emelkedik, hogy a törlesztéseket képesek lennénk eszközölni. A reménybeli 6 centimes kurzustól azonban ebben a pillanatban még igen messze vaigyurJk és igy végeredményben ez a második mód igen erősen összevág a másikkal, amely aranykölcsönt ki Vén. Összevág a két terv, mert a második esetben is a szövetséges és társult hatalmak államai vállalnak tulajdonképpen garanciái a magyar főváros adósságaiért, mert a saját államukbeli hitelezőknek ezentúl megszűnt a magyar fővárossal vialcgminden érintkezésük és az államok állanak szentben egymással és az államok állanak szemben a maguk országiakén felekkel. Mindezek a körülmények arra késztetik most a főváros urait, hogy teljes mértékben hagyjanak fel az eddigi kuruckodó, de egyben bajthozó politikával és valószínűleg hamarosan be fog következni az a kanosszajárásnak beillő, de egyetlen racionális fordulat, hogy végre őszinte vallomást tesznek a főváros anyagi helyzetéről, ők maguk leplezik le a deíicitmentes költségvetés titkait és becsületesen bevallják, hogy Budapest anyagi helyzete éppenséggel nem olyan rózsás, mint amilyennek könnyelműen, botorul és a valóságot nem fedő módon hirdették. A józanodás legfőbb bizonyítéka az a nyilatkozat, amelyet olyan helyről kaptunk, ahol nemcsak nagyon jól ismerik a többség vezéreinek gondolkodását, de forrásunk maga is boldog igyekezettel szokott a vezérek gondolkodása szerint beszélni: — Az a féktelen, teljesíthetetlen és megsemmisítő követelődzés, amellyel a legutóbbi időben az entente velünk szemben előállott, szinte követelőleg lépett fel abban a tekintetben is, hogy a főváros vezetősége is megváltoztassa taktikáját, amely taktika abban csúcsosodott ki, hogy deficitmentes költségvetéssel kérkedtünk, bár mi magunk idehaza nagyon jól tudtuk, hogy ebből a költségvetésből — hogy mást ne említsek — kimaradt a külföldi hitelezőknek a tizmilliárdot nagyon meghaladó követelése. A közgyűlési ellenzék ugyan leleplezte ezt és ma a többség ezért — őszintén szólva — csak köszönettel tartozik, mert a deficitmentes költségvetésre rányomták a most olyan igen szükséges bélyeget, hogy az pusztán: pártpolitikai célokat szolgált. De még mielőtt a külföldi adósságok, valamint a jóvátétel kérdésében ismertük volna a külföld álláspontját, azt is akartuk a deíicitmentes költségvetés révén dokumentálni, hogy Budapest mily gyors léptekkel halad a konszolidáció felé és hittünk benne, hogy ennek hatása okvetlenül jelentkezni fog nemzetközi viszonyainkban is, feltétlenül bizalmat fog kelteni a nagy európai nemzetek közvéleményében hazánk iránt. Sajnos, jószándékaink nem hozták meg a kívánt eredméyt és a külföld nem azt a tanulságot vonta le, amit mi vártunk, hanem azt, hogy Budapest főváros, Csonka-Magyaror- szágnak lakosság tekintetében egy hetedrésze, közgazdasági vonatkozásban pedig legjelentősebb része, egyenesen irigylésreméltó pénzügyi helyzetben van, olyanban, amilyennel nemcsak a legyőzött, de a „győztes' államok fővárosai, nagyvárosai sem dicsekedhetnek. Nem lehet kétséges, hogy akik a deficitmentes, parádés költségvetést megcsinálták, csak jót akartak; ma azonban, amikor a külföldi követelődzés nem ismer határt, nekünk is arra kell gondolnunk, nem volt-e elejétől fogva a bécsieknek igazuk, akik akkor is sírtak, amikor arra semmi okuk sem volt . . .
