Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-03-22 / 12. szám

zéki frakció oszt — teszi magáévá a 'közeledő utolsó pillanatban. Érdekes egyébként, hogy a mérkőzni kivánó' pártok száma egyre növekszik és ma már minimálisan tiz olyan HaSstrommaU kelt számolni, amely a választáson résztvesz. Hagy csak röviden soroljuk fel a pártokat, eddig a következőket említhetjük: 1. Gróf B e t h 1 -e n István egységes k o r- j m á n y pártja, amely, a Kareszt 'é n y K i s- gazda és P o 1 g á r i Párt nevet viseli. 2. A Rassay Károly vezetése alatt álló É ü g- t g e 11 e m s é g i K tsgaztí'a és Polgári Párt, j amelynek lajstromUn Rassay Károlyon és R u p,e: r t jj Rezsőn kívül olyan nagy népszerűségit nevek iis sze­repelni fognak, mint Bárczv István és Sánéor Pál. 3. A Nemzeti D e1- ni o k r at a Pár t. amely­nek lajstromának élén Vázsonyi Vilmos. U g r o n Gábor, báró Sz térré nyí József lesznek az úgy­nevezett „listavezetők"1. 4. A Gazdaságpolitikai Párt. amely most szervezkedik arra, hogy a parlamentbe minél több gazdasági tudással és tapasztalattal rendelkező ■ szakembert juttasson be, 5. AFüggetlenségi 4S-a s Kossuth Párt, amely szintén reprezentáns listát akar kiállítani. 6. A Szociáldemokrata Párt. amelynek a kormány párti oldalon S—9 budapesti mandátumot 'jósolnak. 7. Az András s y—F r i e d r i c h-féle legiti- mislía párt közös listán veszi fei a küzdelmet Halle- rékkal és ikülönösen a ibudai kerületekben táplálnak élénk reményeket. 8. A Heinrich Ferer.cz elnöklete alatt álló Nemzeti Polgári Párt, 9. Az Emszl Sándor és Huszár Károly ve­zetése alatt álló kormányt támogató ^kereszténypárt. 10. Az Ébredő Magyarok Egyesülete, amely eddig nem kötötte le magát a kormánypárti lista támogatására és valőszinüleg egyéni listával megy bele a választásokba. Eddig persze hiábavaló lenne jóslatokba bocsát­kozni, hogy melyik párt hány mandátumot fog nyerni, Az az egy azonban bizonyos, hogy a pesti polgárnak soha sem volt ilyen nagy választéka pártokban és jelöltekben, mint a mostani választásnál lesz. „Budapest, Magyarország erős védővárosa“ A boldog, megelégedett, jólétinek orvemdo, a kultúra élén haladó Nagy-Budapestért — A függetlenségi 48*as Kossuth-párt kommuná­lis programmja Örvendetesen 'tapasztaljuk, hogy a liberális poli­tikai pártok mind intenzivebben kezdenek foglalkozni Budapesttel és politikai Programm mellett városi programmokaí is adnak. Garancia ez nemcsak arra. hogy lassankiní; Budapest egész polgárságából kivá'ii- tódlik a kommunális ügyek iránt való. a múltban saj­nálatosan nélkülözött, de múlhatatlanul szükséges ál­talános érdeklődés: de arra is, hogy az eljövendő tör­vényhatósági választásoknál — ha ugyan már előbb nem — lesodródik, messze iesodródik a hatalom or­máról az a párt, amely letaszította Budapestet a dia­dalmas fejlődés útjáról. Ezúttal a Függetlenségi 48-a s: K o s s u t h- Párt állapította meg városi programmját, amely minden figyelmet megérdemel. A pánt; megértéssel Budapest főváros népének rettenetes helyzete iránt, programmjának egyik íöfeladatává tette, hogy min­den ereiével és minden tőle telhető áldozattal kiemeli a fővárost abból a helyzetből, amelybe a háború alatt és a háború óta sodródott és Budapestet ,-a hamisí­tatlan liberalizmus és demokrácia segedelmével M a- gyairország erős védövárosává, gaz­dasági és kulturális életének i g a z i (k ö z- pont jává“ akarja emelni. A cél. amit talán Buda­pest minden józanon gondolkodó polgára vall, Ma­gyarország szivében egy boldog, megelégedett, jó­létnek örvendő, hatalmas ipari és kereskedelmi góc­pont, a kultúra élén haladó Budapest. A párt követeli az 1872. évi fővárosi törvény helyébe u j fővárosi törvény megalkotását, amelynek révén a főváros autonómiája a lehető legteljesebb mértékben kiterjesztessék és a kormány felügyeleti joga csak a pénzügyi igazgatás és közigazgatás törvényességének ellenőrzésére szo­rítkozzék. Az autonómia biztosítását szolgálják a fő­polgármesteri állás megszüntetése és a. k ö z m u n k a t a n á cs eltörlése is. Kívánják az 1920. évi községi választói jog reformját és a kisebbség működési jogosultságának intézményes biz­tosítását, valamint, hogy a tisztviselők pártatlan mun­kájára és a pártpolitikának a főváros minden testü­letéből. hivatalából és gyülekezetéből való kiűzetését. Érdekes és méltányos az a kívánság, hogy a politikai okokból elbocsátott, vagy kényszerből nyugdíjazott alkalmazottak ügyét független bíróság vegye revizió alá. A főváros pénzügyi helyzetének szanálása szem­pontjából szükségesnek tartják a közüzemek bérbeadását, a progresszív községi adózásnak olyan megvalósítását, hogy az a progreszio és lét­minimum határát, egyaránt magasan szabja meg. A h á z- és t e 1 e k é y tiékad ó reíor.mj át ó 1 az építkezés megindulását 'remélik, amihez hathatósan já­rulna hozzá a lakás,hivatal megszüntetése, az építési szabályzat reformja és az 1912-ben megakadt városi és állami lakásépítések folytatása. A tervszerű és [ nagyszabású szociális politika eszközéinek a jő és j olcsó élelmezést, a jó és olcsó közlekedést, uj köz- kóirházak építését, a munkanélküliség orvoslását lát­ják. Szoros összefüggésben van ezzei az ipari munka erőteljes megindítása, amihez a beruházási Programm megalkotása az első feltétel. Ha még ehhez hozzá­vesszük a közszáiíítá&okban való pártatlan igazság helyreállítását, a kereskedelmi szabadság és egyen­lőség megvalósítását, valamint a kultúrpolitikában a modern szellem érvényesülését, akkor előttünk áll az értékes Programm,, amelynek megvalósulása után Budapest polgárságának óriási többsége vágyakozik. Apponyi a közgyűlésen Beszámoló a mulíheti Isadgetvitáról Bezárólag péntek estig tizenkilencen szólaltak föl eddig a budgetvita során. Hallottunk kitűnő be­szédeket. nagyszerű kritikákat, hallottunk ötleteket! is. és sajnos, végig kellett hallgatnunk unalmas szó­nokok agyoncsépelt (frázisait is. De a jó és rossz, a|z> élvezetes és unalmas szónoklatok között ünnep volt, amikor gróf Apponyi Albert nemes alakja jelent meg a közgyűlés termében, hogy védelmére keljen a kisebbség jogának és tiltakozzék a többség ha­talmi túlkapása elleti. Apponyi szónoki művésEeite sokakat gyönyörködtetett már; ö az ,a politikus, akit még ellenfelei is tisztelnek és megbecsülnek. Talán most történt me® elsöizben Apponyi gróffa/ és most is a főváros közgyűlésén történt meg vele, hogy nem volt sikere. Gróf Apponyi Albert, gyönyörű, konciliian-s, békítő és megbocsátó- beszéde nem tet­szett a közgyűlés keresztény-pártjának. A kereső­ién;:/-renaissance lelkes apostolát, az igazság nagy szónokát fagyos hidegséggel hallgatta a fővárosi közgyűlés kereszlííány-pártja. Pedig nem: Apponyi- nak a keresztény-gondolatról való felfogása és neun az igazság változott meg. hanem a konjunktúra és a koniunktuiíások. Miről is volt szó tulajdonképpen? A képviselő- választók névjegyzékének ellenőrzésére egy 26 tag­ból álló „központi választmányt“ kellett választania a fővárosnak. A törvény intenciója szerint ebből a 26 tagból 24 tag a többséget képviseli, 2 tag pedig a kisebbséget. A többség' azonban — törvény-inten­ció ide, törvény-intenció oda — a kisebbség két kép­viselőjének a helyére is a maga két emberét! vá­lasztotta me®, -nyilván azért, hogy az uralkodó párt m indem ellenőrzést „kiküszöböljön1'. Á képviselő­választás idejére alakult Jogvédő-Liga elnöke: gróf Apponyi Albert erre eljött a Irőváros közgyűlé­sére, hogy „tévedésére“ figyeliwetítesse a többségi pártot. És a többségi párt, mint az egyik kurzuslap a közgyűlés lefolyásáról szóló tudósításában megje­gyezte: fagyos hidegséggel! hallgatta gróf Apponyi beszédét és nem olvadt föl sem az igazság, sem az argumentumok lenyűgöző hatásában. Nem, ezeket az urakat csak a saját hangjuk hatja meg. W o 1 í í Károly, a többségi párt vezérei Apponyi beszédének közepére érkezett. Óvatosan megállóét a háttérben és amikor Apponyi befejezte heiszédét: felhasználva a nagy ovációt, amelyben a közgyűlési kisebbség részejsitiette az illusztris iszónokot. Wolff eliépett a hátsó ajtón. ügy látszik, nem mert talál­kozni Apponyi Albert gróffal. A rossz lelkiismereti ösztökélte-e a többségi párt vezérét erre az ellépésre, nem tudjuk. Ki tudnia kifürkészni a Wo Ifit Károly titkos gondolatait? A keresztény-párt vezére1 be­dugta a füleit és nem akarta meghallgatni alz) igaz­ságot, de Apponyi zengő hangja tulhallatszott! a közt- gyiilés falain, tulhallatszott a választási előkészüle­tek lármáján és elsészen biztosan meghallották a — választók. A budgetvita eddigi vezérszónokairól,--már be­széltünk. A kisebbek közül érdekes volt Némeith József kereszténypíárti szabómester beszéde, aki arra kérte a tanácsot, hogy ne csináljon konkuren­ciát a kisiparnak és fizesse ki a vállalkozók és sziál- litók számláit. Kö rmöczi Zoltán dr. különösen a főváros egészségügyi intézményeivel 'foglalkozott és azt mondta, hogy az intranzigens keresztényiek hiába akarnak éket verni a társadalomba és hiába csinál­nak fajpolitikát, a magyar zsidók mé)g|is szeretni fog­ják továbbra ezt a hazát és továbbra iis dolgozni fognak érte. Kossá lka János, aki most a keresz­tény-párt alvezére és judeológtis. de volt már sza­badkőműves is, és volt már tettel tényező, a. MEMOSz-ban is: szokott modorában a gazdasági liberalizmust bírálta. — A páholyban másképp beszélt! — szólt közbe egy demokrata. — A szabadkőművességet is azért kellett ott­hagynom. — (felelte Kossalka — mert láttam a rend­bontó tendenciát. De ;e\Z.t a rendbontó tendenciát öt esztendeig ta­nulmányozta Kossalka a Hungária szabadkömííves- p'áholybati és csak azután lépett ki: mint Wolff Ká­roly szabadkőműves kézikönyvében- megolvasható. Gáspár Fiilöp. a temperamentumos és nép­szerű gö-’ztfavágó. ezúttal a humor s-elyempapirjába göngyölte bele kritikáját, néhány derült negyedórát szerzett nem túlságosan nagyszámú hallgatóságának. Az üzemek bírálatánál azt mondta, hogy nietn érti. hogy a gázgyárnak annyi a kiadása, holott ia gáz­gyárnak — se felesége,, se gyermeke. — Azért annyi a kiadása, mert drága a francia szén — világosította fel egv ke resizMny párti város­atya. — Az a baj, hogy a gázgyárnak nincs Tatája — veti itiiiein Horváth (IV.) Károly, a Szécheuyi- párt vezére, a közgyűlés nagy derültsége közben. Helyesléssel fogadták Gáspár ama kijelentését. Budapest, 1922. március 22. hogy „átka az országnak, hölgy egyik becsületes em­bert a másik becsületes ember uszítja“. Végül rátért arra. hogy a fcláboru idézte elő a romlást és „nem volt itt addig baj, inig írét krajcár volt a zsemlye“. Szilágyi Károly arról a károkról beszélt, amelyekeit az intranzigens politika idéz telő. Dr. H e- giadüs József pedig, hogy maga a keresztény-párt az oka. hogy megbukott a kereszltény-politika. Mióta uralmon van,, egyebet sem tesz, mint dleis-truál. A ki­sebbség működését lehetetlenné teilte. Ez a fényűzés — úgymond —- vájjon nneinnyi luxusadójába fog ke­rülni a fővárosnak? A destruktiv líázhomlokzatok tárgyalásában kimerült; a keresztény-párt egész épí­tési programmja; ellenben a közlekedésügy terén nagy eredményt ért ieil a többség, amikor kibújt a tarifaemelés ódiuma elől és megállapította, hogy a vadászkutyáknak a v-illamosvípsutako-n' való utazása közérdek. Nem lenne telíts a neferádánk, ha meg nem em­lítenénk, hogy Joanovich Pál Jászai Mari félszázados művészeti- jubileumáról nagyon szép be­szédben emlékezett meg és alkalmat adott a főváros tör vény hatóságii bizottságának arra. hogy a nagy müvésznönek szintén gratuláljon. Dr. Szőke Gyula pedig, akiről mostanában, mint Budapest kormány­biztos-jelöltjéről beszélnek, egy interpelláció kere­tében tiltakozott az ellen,, hogy a kormány jóvátétel,i előlegeit! adjon a jóvátételt bizottságnak. S i p ö c z .kinő polgármester megígérte, hogy n yomatéko- san figyelmébe ajánlja a kormánynak Szőke Gyula propoziciójáí. & « m Az Isteni se akarja — mondanánk, ha politizálni akarnánk, — hogy a kétéves domidliumhoz is kötve le­gyen az amúgy is jól agyonbilincselt vá­lasztói jog; az isten sem akarja lám, meri elhomályosította, feledékenységgel sújtotta azoknak az elméjét, akik ezt a gyönyörű poémát, a számlálólapot megalkották. Azért csodálkoztunk, amikor kitöltöttük a magán­két, hogy aránylag nem is olyan nagyon kiváncsiak az urak és egy szimpla becsü­letszóval minden el van intézve. Most aztán kiderül, hogy valaki valahol mulasztott, hogy kimaradt egy olyan kérdés, aminek felállítása ellen heteken át tartó harc volt és hogy most ime, pótszámlálólapot kell teremteni. A dolog nem olyan egyszerű, mert nemcsak ki kell nyomatni, de újból házról-házra széthordani, házról-házra ösz- szeszedni, no, és — azt hiszem — uj becsü­letszavunkat venni. Egészen érdekes azon­ban a dologban az, hogy a baklövésnek nincsen gazdája, nem lehet kipuhatolni, ki nem tudta elolvasni értelmesen a rendelet szövegét. Vájjon ki tévedhetett? Jó lenne tudni mégis, mert ez a tévedés olyan, amely százezrekbe kerül. A közszáilitások és közmunkák felügyeletét újból megszigorították, ami el. len igazán nem lehet senkinek panasza, ámbár azt is mondhatnánk, hogy minek ide külön bizottság, amikor minden városatyá­nak joga és kötelessége nyitott szemmel járni és a visszaéléseket, a bizottságokban, vagy a közgyűlésen szóvátenni, Ám a szi­gorúság sohasem árt, noha megszoktuk már a kurzus alatt, hogy az ilyen extra-bizott­ságoknak nem a szállított anyag, vagy a teljesített munka kvalitását kell szemmel- tartani, hanem sokkal inkább a szállító, vagy vállalkozó jelenlegi és előbbi felekezeti vi­szonyait. Alighanem megint erről van szó és a bizottság programmjának látszólag szürke mondatai között nem tenne nehéz megtalálni azt a bizonyos régi piros fonalai. Mi azonban már arra vagyunk kiváncsiak, mikor küldenek ki olyan bizottságot, amely ügyelni fog a közszállitási szabályzat köve­telményeinek szigora betartására. Es még egyre: mikor kapunk már az extra-bizott­ság mellé közmunkákat és közszdllifásokat is? Mert a bizottságok se lakást, se iskolái, se kikötőt, se csatornái, se kórházat, se utat nem építenek. A bizottságok csak „fel­ügyelnek.“ Persze, a maguk módja szerint... NEMZETI ROYAL ORFEUM VII., Erzsébet-körut 31. Minden este V28 órakor. Tel.: József 121—68. A Mrt7!Rm nwn Karinthy-Willy Engel-Berger filmoperetje és a szenzációs márciusi műsor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom