Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-02-08 / 6. szám

2

Budapest, 1922. február 8.

Tarlózás a költségvetésben

Számadatok a főváros gazdálkodásáról

. Kereken másfél milliárd korona a főváros idei kiadása; természetesen ugyanennyi a bevétele is. Háztartási könyvében aztán nagyon sóik érdekes szám van elbújtatva a számok és rubrikák rengetegében. Nem árt. ha néhányat kihalászunk.

Házak, telkek és egyebek

A költségvetés első fejezete aiz ingó és ingatlan vagyonról szóló, lóz azok közé a fejezetek közé tartozik. melyek mérlege fölösleget mutat, még pedig több miint 97 millió fölösleget. No lássuk, miből kerül ki ez a nagy fölösleg. Van a fővárosnak 64 ki- sebb-rtagyobb bérháza. Ennek 2.3 millió a bruttóbére és 569.483 koronát bajt tisztán. Van azután a fővárosnak 17 vigadója, kioszkja és vendéglője. Ezek össze-vissza 1,753.895 korona bért hoznak. A pesti vigadónak vannak aztán házilagosan kezelt részei is. A bevétel bruttó összege 2,219.000 korona; a,,házi- kezelés költsége majdnem 2 millió korona, úgy hogy az elképzelt bevételnek nem egészen 90 százaléka megy csuk adminisztrációs költségre. Egyébként talán lesz, akit érdekel, hogy a vagyonleltárba a pesti Vigadó értéke 5,235.260 koronával, a budai Vigadóé pedig 1,334.520 koronával van beállítva:; ellenben az Erzsébei-téri kioszk 385.860 koronával; a Stefánia-uti kioszk 86.580 koronával; a városligeti volt kiállítási királly-pavillon (bérlő; Gerbeaud R.-t.) 97.500 koronával; a Fővárosi pavilion pedig (bérlő: Wein.grüber Ignác) 504.400 koronával van beállítva. Most már csak az a kérdés, hogy a költségvetés többi számadata is ilyen keményen állia-e a kritikát, mint ezek a számok?

Azután van a fővárosnak 2862 hold földje —. haszonbérben levő rétek, szántóföldek és be nem épített területek — ezek is hoznak 2.4 millió korona bérjövedelmet. Azután van a fővárosnak 1,023.185 négyszögölnyi üres telke. Ez is hoz 2.2 millió korona jövedelmet. Van ezenkívül a' fővárosnak egy 3765 katasztrális hold kiterjedésű erdeje, amely hoz évi 255.360 korona bevételt és kiad rá ebben az esztendőben 1,822.217 koronát. Ezzel az üzletével tehát pechje vain a fővárosnak. Vannak aztán értékpapírjai. Itt a kiadás csaknem annyi, mint a bevétel, de azért van 40.521 korona nyeresége a városnak az

értékpapírjain.

Villamosok

Ellenben sokkal imponálóbb a főváros ama jövedelme. amelyet a közterületek hajtanak. A budget szerinti a járdaíoglalásból 1.66 milliót, a, Buchwald- székekböl 800.000 koronát akarnak bevenni a városházán. Ezek nagyszerű remények, de elbújhatnak amellett a pompás összeg mellett, amelyet ai közlekedési vállalatoktól, különösen pedig a villamos vas útiaktól akar beszedni a főváros. Magától a Közútitól 74.4 milliót; a Városi Villamostól 11.2 milliót, néhány milliót a többitől is, úgy hogy összesen 88 millió koronát akar behajtani a főváros a villamosoktól területhasználati részesedés címen. Mit tagadjuk? A költségvetés-előirányzatnak eiz a pontja is túlságosam szilárd pontja a budgetnek. A dolog úgy áll!, hogy igaz ugyan, hogy a villamosvasutak- kal kötött területhasználati szerződések jelentékeny részesedést biztosítanak a fővárosnak a villamosva suták bruttó-bevételeiből, de' most nem a vasutak tulajdonképpeni tulajdonosai kezelik a vasutakat és ma nem is a részvényeseknek keres a vasút, ennélfogva kissé nyakatokért okoskodás: a Közutin. meg a Városin követelni ia területhasználati, részesedést. A főváros körülbelül ezt teszi. Kereken nyolcvannyolc millió korona területhasználati részesedést kér a főváros az Egyesitett Vasúinktól, az Egyesített Vasutak azonban csak 18 milliót fizetnek. A városházán azt remélik, hogy a többit megpróbálják behajtani a Közutin. ha majd egy év múlva likvidált az „Egyesitett.“ Szóval, itt megint csak pörökre van kilátás. Érdekes különben, hogy a költségvetés reményei szerint mennyi lesz a villamosok bruttó- bevétele az idén:

a Közútié 471 millió korona

a Városi Villamosé 282 „ „

a Búr vasúté 4 38.5

a Földalattié 38.5 ,.

a Budafokié _20

__,,____ ____

az öt villamosvasút tehát 850 millió korona

bruttó-bevételt fog produkálni. Ez után a nyolcszázötven millió korona bruttó-jövedelem után szeretnék beszedni a városházán azt a bizonyos nyolcvannyolc millió koronát, de nagyon félünk, hogy nem fog nekik sikerülni.

A jövedelmező közéíelmezés

A költségvetés másik deficitmentes, sőt jövedelmező csoportja a köizélelmezés. Igen, a főváros nyer a lakosság gyomrán. Nem sokat nyer. mindössze is csak 9.57 milliót, deltát az is pénz ebben a nagy drágaságban. Az idén 97.9 millió korona közélelmezési bevételre és 88.3 millió kiadásra számítanak a városházán. Tavaly 32.6 millióval volt kevesebb a bevétel és 40 millióval volt kevesebb a ki aid ás .

Az adók

A harmadik jövedelmező csoportja a költségvetésnek az ackilj és illetékek, melyek bruttó-ösz- szegben 719.69 milliót, nettó-összegben pedig 660.55 millió) koronát hoznak a városnak. így fest a preli- mináré. A valóság azonban előreláthatóan sokkal

jobban fog festeni, mert a községi adópütilék nem 115 millió lesz, hanem sokkal több és több lesz a házbérkrajcár-jövedelem is. Ingatlan-vagyon-átruhá-* zási bevételként a városházán csak 9 millió koronát állítottak be a budgetbe, pedig tavaly 14 millió volt és nem valószínű, hogy az idén az ingatlan-forgalom kisebb lesz 1400 millió koronánál. A községi fogyasztási adóbevétel 39.4 millióval vau előirányozva, a pezsgő-adóé 6 millió koronával, a vigalmi adó 45 millió koronával és a városi vám 106.9 millió koronával. A városi vám és vásárdijak, helypénzek és rakodó-dijak Bivaly 32 88 milliós bevétellel voltak beállítva' a költségvetésbe, az idén 140.85 millióval vannak. Amikor ilyen nagyszerű buzgalom nyilvánul meg az adóterhek emelésében akkor nem csoda, ha deficit nélkül zárja a pénzügyi osztály a mérlegét. Közlekedési adóból 20 milUiót vesz be a főváros az idén és szálloda-adóból 25 milliót. 130-ról 290-re emelkedik a forgalmi adóbevétel, ami egy ötvennyolc milliárdos forgalomnak felel meg.

Íme, ezek azok a jövedelmek, amelyek megmentik a költségvetést a deficittől. Azonban nagy kérdés, hogy azok az uj terhek, amelyeket a város a lakosság nyakába rak, nem fogja-e összeroppan- tani az ipart és a kereskedelmet, mely adókoronáival eddig főn fairt ott a a városi adminisztrációt?

Fűtés a föld melegével

Becsey Antal tervei és felfedezései

A budai Lukács-fürdőt immár második esztendeje fütik természetes melegvízzel, évente 60—70 vaggon szenet takarítva meg a magyar közgazdaságnak. Ezzel a felfedezéssel azok a mérnökök, akik ma szinte meg sem becsülhető munkát végeztek, rendkívüli energiákat állítottak a nemzetgazdaság szolgálatába. Becsey Antal főv. biz. tag és dr. Schaíarzik Ferenc műegyetemi tanár érdeme ez, akik a Lukácsfürdő két esztendő előtti renoválása alkalmával olyan meleg-Rutait fúrtak, amelyből 64 fokos meleg viz került a felszínre. Kiderült eme kutatások révén, hogy ,a«miak a Pest alatt elterülő melegviz-rezervoír- nak, amely a budai hegyvidék csapadékaiból táplálkozik, csak elenyésző kis hányadát használjuk ki fürdőink révén.

A Lukács-fürdő újjáalakítása során a különböző hidrológiai jele-nséeeHiől arra a következtetésekre jutottak, hogy a fürdőépület és a Duna közötti partsávon ugyancsak találhatunk nagyobb bőségben 60 fokos, sőt annál melegebb vizet is. Egy ilyen kísérleti fúrásnak szánt csőkutban tényleg sikerült 64 fokos vizet találni, amely tehát a környék összes hővizei között a legmagasabb hőfokú. A fúrás körülbelül 25 méter mélységű, a budai márga-réteg vonaláig terjed, amelynek hasadékain át felszálló meleg vizet közvetlenül sikerült ja fúrással elfogni. Ezt a vizet használják fel arra. hogy a fürdő szállodáit és üzemelt fütsék.

Az a föltevés, hogy egész Budapest fűtését meg lehetne oldani szén nélkül, ebben a beállításban túlzás, ment az eddigi hidrológiai - mérések adataiból cseppet sem valószínű, hogy az öt millió métermázsára tehető háztartási szénsziikségletet a rendelkezésre álló termális vízzel pótolni lehessen, viszont egyáltalán nem kizárt dolog, hogy termális v íz- kés z 1 eit ü n k io kos igénybe vélt «elével 10.000 vaggon hazai szenet lehet évente in e g t a k iái r i t a n i. fia sikerül az e célra szükséges speciális eszközök (csövek, stb.) megszerzése, aide or meg lehet termi az elő lépést az egész programúi kiépítése falé. Addig is meg kell birkózni azzal a régi, de ma már sok tekintetben változott hivatalos felfogással, amely a termális vízkészlet igénybevételéitől ia meglévő hévforrásokat féltette. Ezt az aggodalmat ujább hidrológiai megfigyelések már erősen lefokozták. Egyébként is meg vannak a technikai leli? tőségek arra. hogy az újonnan feltárandó íurálsokat csak addig a határig kell igénybe venni, amíg a meglevő hévforrások vizböségét nem befolyásolják. Ezeknek a hévforrásoknak vize a budai karsztos hegyvidéknek körülbelül 500 négyszögkilomóternyi területen az évi csapadékvizekből gyiilernlik össze és jut a takaró-rétegekkel lefedett, nagy mélységre lehu- zódó fődolomiitriéitegekbe. Ez a mélység körülbelül három kilométerre tehető, ahol az oda leszüremlett csapadékvíz a földkéreg mellegét felveszi és íelmele- gitett állapotban kerül geológiai repedéseken, a takarórétegek hézagain, vagy fúrásokon keresztül a felszínre.

A termális viz melegének gyakorlati értékesítésére sokféle' lehetőség kínálkozik. Természetesen minden oly megoldás rokonszenves, amely

aránylag egyszerű eszközökkel minél nagyobb szén- megtakaritást igér. Budapesten a háztartási meleg- vizszükséglletek biztosítása mellett a meglévő meleg- viz-fütőszerkezetek táplálása ilyen lehetőség. Ezek mellett Becseyék oly megoldással is foglalkoztak, amely körülbelül 70 fok Celsius Lőinérsékletü víznek erömütani célokra, erőgépek hajtására is nyújt módot. A lehetőséig erre a legteljesebb mértékben megvan. A tanulmányok feljogosítanak arra, hogy ez a feladat is megoldottnak tekinthető. Helyesen választott hideg gőzök alkalmazásával a Budapesten várható körülbelül hetven fok hőmérsékletű termális vízből minden tüzelőanyag nélkül jelentékeny teljesitőké- pesi&égii erőgépeket lehet üzemben tartani. ÓránkinU százhatvan—százhetven köbméter vízmennyiség 1000 lóerős központot tud állandóan táplálni.

A termális viznek ebben a vonatkozásában Lehet látni a lehetőséget arra, hogy a földkéreg melegét, amelyet újabb geológiai elméletek szerint radioaktiv folyamjaitok 'eredményeznek, a technika céljaira közvetlenül értékesítsük. A Duna-Tisza medencéié—- nek földtani alakulata és különböző hidrológiai megfigyelésiek egyre valószínűbbé teszik, hogy —- bár nagyobb mélységben — jelentékeny mennyiségű tetv mális vizet remélhetünk. Ezek felhasználásával fokozatosan kiépíthető geotenmáiis erőtelepek a szén-, földgáz-, vagy petroleumtiizelésii erőtelepekkel szemben mérhetetlen előnyökkel rendelkeznek nemcsak azért, mert üzemük jóval egyszerűbb, hanem azéirt is, mert a tüzelőanyagok készlete az igénybevétel arányában csökkeni amivel szemben a geotenmáiis vizerőtelepek gyakorlati értelemben véve úgyszólván kiapadhatatlan erőforrást képviselnek.

1 Ezek a problémák a német geofizikusok érdeklődését is nagymértékben felkeltették; nálunk ä Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet a Kossuth-közgaz- dasági pályadiiat tűzte ki e kérdések tanulmányozására, amellyel egyébként a szakemberekből és ban kok képviselőiből alakult Magyar Energia- gazdasági Társaság is behatóan foglalkozik.

Milliárdos vlzpocsébolás

Irta: Gáti Béla gépészmérnök, műszaki igazgató.

A Fővárosi Hírlap múlt évi december 24-iki, karácsonyi „Fullánkjai1-ban azt írja a vízhiányra vonatkozólag, hogy „nincs más mód, minit a kibővítés. Hogy ez egymiliárdba kerülne.“ ingyen szabad erre vonatkozólag megjegyezni, hogy szilárd meggyőződésem szerint a vízszolgáltatás kibővítése csak rontana a dolgon. Minél erősebb nyomással, minél több vizeit nyom be a vízműigazgatóság a csövekbe, iámnál kevesebb érkezik meg a végcsapokon. Már a háború alatt a F. li.-ban. megjelent „Vizpancsoló kóboráram“ cimü cikkemben kifejtettem, hogy a nagymérvű vízfogyasztást a kilyukadt csöveknek tulajdonitóm. Úgy tudom, hogy K a j I i n g e r Mihály vezérigazgató ur is azon a véleményen van, hogy a házivezetékek irgalmat- liajnul rosszak és igy óriási vizelcsurgások történnek. A vezérigazgató ezt a hatást a gondatlanságnak, rossz kezelésnek tulajdonítja, mig én a kóboráramot gyanúsítom. Példáiképpen felemlítem, hogy méréseim szerint, csak egy ominózus épületet említek, a pestvidéki törvényszék budai Fő-utcai épületében a • klozettlevezető vascsövekben erősebb áram folyik, mint a vasúti sínekben és ezek az áramok, amig aiz épület ki nem száradt, kilépési helyükön a vezetékeket tönikremiairtáik és igy az ólom-klozettcsészék kicserélendük lettek. Más épületekben nem ilyen erős az áram. de például a piaristák épületében is., ha néni is ampereket, de milliampereket tesz ki. úgy hogy a vízvezetéki és fűtési csövekben itt is egy- tized a'mpernyi áramok keringenek. A kilépési helyeken ezek az áramok magukkal viszik az anyagot ' is és idővel a legvastagabb ólomcső is kilyukad és, a viz kiszivárog. Különösen azonban a közcsőtől a talajba folytatódó csövek lehetnek megtámadva Félmillió vagy egymillió korona költséggel természetesen ez a kérdés teljesen eldönthető lenne és ennyit az egymilliárdos rizikó is megérdemelne. Nagyobb nyomás mellett még olyan helyeken is szivárgás lesz, ahol ma a csőfal nincs áttörve és igy a végcsapokra még kevesebb viz fog érkezni.

Az a kísérlet is kifizetné magát, hogy ha például egy utcasoron a főváros teljesen kijavíttatná az összes csurgó vezetékeket, nem a lakók, hanem a saját költségén és azután ismét megmérné, hogy éjféli 12 órától reggel 6 óráig mekkora lesz ott a fogyasztás; véleményem szerint nem sok lesz a kü-