Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-02-08 / 6. szám
Budapest, 1922. február S. lönbség, hiszen a kóboráraimcsiir^ások ilyenkor is megmaradnak, de legalább a kérdés dűlőre vitetnek. Az egymilliárd egy részét arra lehetne fordítani, hogy a főváros pártfogolja azokat a berendezéseket, amelyek a kilozeftokat talajvízzel akarják járatni. Ma szálmios helyen megtörténik, hogy a negyedik emeleti klozettra a földszintről viszik fel a vizet és közben á Ii i t a 11 a l gondolnak a vezérigazgató ur és a székesfőváros bölcs vízellátására. Vannak már oly berendezések, amelyek elektromos szivaty- tytikkal nyomják fél a vízvezeték vizét a negyedik emeletre. Az ilyen szivattyú létesítéséhez méltányossági elvekből a főváros is hozzájárulhatna. 1 er- miészeteseu radikálisabb megoldás lenne az, ha a klozettok a vizet a házikutakból nyernék és erre a célra a padláson megfelelő viztant'ány állíttatnék fel. Nem akarom a Lujzai-malmot említeni, de már is százmilliókba került a tüzek kitörése esetén a vízhiány és igy, amiig az utcacsövek elzárási tragikomédiáját a főváros műsoron tartja, gondoskodni kellene, hogy minden házban megfelelő viztartány, vízzel telve, rendelkezésre álljon. A szükséges kutak elkészítése a talajvizet is apasztaná és talán a szerencsétlen pesti udvarok öntözésére is jutna viz. A főváros a háztu 1 ajdonosokait akár kölcsön, akár megtérítés alakjában segélyezhetné és így ezáltal a köztisztaságot és a közegészséget is előmozdítaná és esetleg ezen a réven megnyerné azt, illetőleg nemi kellene kiadásba helyeznie azokat az összegeket, amelyeket különben aligha kerülhet el._ ■ Ha a főcsö a Ferdinánd-tér környékén, ahol a robbanás előreláthatólag be fog következni, tényleg szétrobban, — ez Budapest népét talán forrongásba is vinné és így a föcsöveknek minden indokolatlan túlterhelése rendkívül veszedelmes, végzetes körüld; ményei folytán pedig nemcsak városi, hanem országos kérdés is. A rokonszenves adó Fizessenek a lumpok — Meg- kelj vámolni az énekes vendéglőket és kávéházakat Hetekkel ezelőtt cikksorozatban foglalltk ozott a F ő városi Hírlap azzal, hogy az úgynevezett énekes vendéglőkben és kávéháziakban nem szed a főváros vigalmi adót, mert egy szerencsétlen fogalmazási hiba nem ad módot arra, hogy az ilyen ar- tista-atrakciókkal, shimmy ^-táncosokkal és énekesek felléptetésével közönséget vonzó kávéházak és vendéglők megadóztathatok legyenek. Az eredeti szabályrendelet ugyanis kimondja, hogy vigáimi adó csak belépődíj után jár. ezek az énekes-lokálok pedig belépődíjai nem szednek, hanem az ételek és italok” feléim eilt árában szedik be a közönségtől annak az összegnek tízszeresét, '.almit tulajdonképpen belépődíjként kellene fizetni. A tanács régebben kidolgozott egy szabályrendeletet, amelyben ezeket a '-lokálokat“ is meg akarta fogni a vigalmi adó részére és a szabályrendeletet a közgyűlés is elfogadta. Most viszontláttuk a szabályrendeletet, amelyet a belügyminiszter jóváhagyott é's legnagyobb megdöbbenéssel kell 'megállapítanunk, hogy az énekes- lokálok megadóztatása érthetetlen módon valahogy megint elsikkadt a kibővített és jóváhagyott szabály- rendeletből. A felemelt vigalmi adó szabályrendelete ugyanis kimondja, hogy általában 10°/o a vigalmi adó. 20°/o-ot csak az állami színházak idegennyelVü előadásain, 25°/o-ot a bálokon és táncvigalmakon és minden olyan mulatóhelyen, «hol ételeket szolgáltatnak ki vagy dohányozni szabad és magánszínházak idegennyelvii előadásain, 30°/o a magánszínházaik bemutató előadásain, 33te0/» a lóversenyeken és 50°/o vigalmi adó fizetendő minden mulatóhely sízeparéijában. A szeparét megadóztatja a belügyminiszteri rendelet. holott a szeparé csak egy speciális szórakozási pontja annak a helyiségnek, amely helyiségben artista-előadásokat, táncversenyeket. hatalmas orfeum-műsorokat szolgálniuk fel anélkül, hogy ezért vigalmi adót juttatnának a fővárosnak. Egész sereg vendéglő és kávéház működik a rendőrség által adott engedélyek alapján. Ezek közül állandó licenciát kaptak: a Magyar Ház (Teréz-kör- ut); Britannia (Teréz-körut); Párisién Grill (Szere- csen-utca); Kávéház (Ráday-utca 31.); Imperial (Rá- kóczi-u.t); Excelsior (Rákóczi-ut); Palace (Csoko- nay-Uitca); Intim Pálmákért (Dohány-utca 66.); Emke- étterem; Viktória-étterem (Erzséb t-körut 6.): Mas- cottc (Nagymező-utca). Csak ezekben a helyiségekben szerepelhetnek hivatásos artisták, természetesen az orfeumokon kívül, éjjel 1 óráig. A „licencesck“ vigalmi T.idót csak akkor fizetnek, ha beléptidij van, de az itt felsoroltaknál nincs beléptidij és igy ők a fogyasztás után szedendő 25°/o-o s' luxusadóval és nem vigalmi adóval dolgoznak. A rejlőn licenc kiadásáért egyszer s mindenkorra 440 korona illetéket fizetnek, valamint naponta kötelesek fizetni a helyiség ellenőrzésére kirendelt rendőrtisztviselőnek 150 koronát, a detektivnek 120 koronát és a főeílenőrzp rendőrfőtisztviselönek 75 koronát. Azt látjuk tehát, hogy a licenceseknél mindenki megtalálja a hasznát: az állam a luxusadóban, a rendőrség a licenc-engedélyekben. a vendéglős a felemelj; fogyasztási árban, egyedül csak a fővárosnak nincs joga közéi menni ezekhez a „mulatóhe- lyek“-hez és megvámolni a mulatságokat, mert hiszen itt nyíltan nem szednek belépődíjakat. A fura helyzeten okvetlen javítani kell, mert igazán nevetséges, hogy a kultúrintézményeket megadóztatják, ugyanakkor pedig különféle lebujok mentesek legyenek a vigalmi adótól. Ezt a luxust a főváros pénzügyi helyzete nem engedheti meg. A belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendeletet egy pótrondelettel könnyű volna kiegészíteni: ezek a lokálok ugyanakkora vigalmi adót fizessenek a fővárosnak, mint amennyi luxusadót fizetnek az állaimnak az úgynevezett konzurn után. És itt elszámolási nehézség sincs, mert hiszen ott a luxusadó- könyv a 25°/o-os luxusadóról és ebből a könyvből mindig pontosain megállapítható ,a luxusadó és egyben a vigalmi adó összege. Huszonnégy óra alatt életbe léptethető ez az uj adó, amely csak rokonszenves lehet és a fővárosnak évente sok milliót fog jövedelmezni. Intimitások a liszipanama rendőri nyomozásából Mintha elcsendesedett volna némileg az a nagy rendőri nyomozás, amely szokatlan arányaival, széles kiterjedésével felzakíatta és felkavarta a ‘.főváros kereskedelmi életét. Szombat óta újabb fordulatról, újabb leleplezésekről nem számolnak be a híradások, csaknem teljiels méfey napol foglalt le az az informativ jellegű, de a nyomozás szempontjaiból rendkívüli fontossággal is bíró vallomás, amelyet a fővárosi liszthivatal helyettes vezetője, dr. Illyefalvi Lajos tett a nyomozást vezető Bariba Gyula rendőr- tanácsos előtt. Négynapos volt ez a kihallgatás, amelynek részleteiről jegyzőkönyv készült, maga Bartha rendőrt,anácsos kezeirása. De ugyanakkor, amikor zárt ajtók mögött folyt a kibontakozás utjának keresése, ugyanakkor a liszt- panama bűnügyének terebélyes1 íájlámt uj virágok nyittok: ragasz csalások, furfangos szélhámosságok, agyafúrt szédelgések sereges kísérletei döbbentették meg a nyomozó detektiveketi és a kihallgatásokat végző rendőrtiszt viselőket! Csak a nagyváros 'forgatagiában történhetik meg, hogy. még egy nagy rendőri nyomozás küzdelmeit is kihasználják szélhámosok. amikor azt! hiszik, hogy a rendőri gépezet minden figyelmét lefoglalja a bűnügy, amelynek titkait kutatják, s 'éppen a bűnügy külsőségeibe kapcsolódva követik el vakmerő csalásaikat. Természetesen, meg is tudják választani azt a talajt, amely az izzó hangulatban a legalkalmasabb. A lisztpanama ügyében a rendőri nyomozás, amint ismeretes, bosszú időn lát az üzérek ési láncosok, valamint a lisztjegyiekkel visszaélők ellen irányult s egy héten át mintegy ötvenre szapo- r o d o í l a főkapitányságon előállított és őrizet alá helyezett ember k száma. Nagyrészük zugügynök volt. De akadtak közöttük, sőt utóbb a letartóztatottak között is, kereskedők és pékek, akik — vallomásaik szerint jóhiszeműen — vásároltak az olcsóbban kínjait lisztből s a kutatás során a rendőrség elé került négy-öt szatócs is. ,akik egymástól vették, egymásnak adták az árut. Szóval lánckereskedelem és árdrágítás esete forgott fenn. S bár a rendőrség, mint vétséget kezelte eleinte az Gyepeseteket, az ügyészség mas- változfatta mindien esetben a minősítést és azzal az indokollással, hogy közszükségleti cikkek- k e 1 történt az árdrágítás és lánckereskedés, bűntettnek minősítette a cselekményt, amely igv nyomban statáriáüs eljárás elé kerül. Az ügyészség ez álláspontja níár köztudomású volt az érdekel‘ek előtt a múlt hét végén s abban az arányban, ahogyan szaporodott az e'őállitott és őrizet alá helyezett kereskedők és pékek száma, úgy növekedett a pánikszerű megré- miilé'.s is, hiszen ügynökök egyáltalán nem gyanús ajánlataira nyíltan vásárolhatta bárki a lisztéit, amelyet aiz általános forgalmi árnál lényegesen olcsóbban kínáltak. Es inti találta meg a mindenütt ré,scn álló sok pesti szédelgő és csaló az alkalmas talajt, amely sáppadozott a félelemtől és remieigeflt — a rendőri idézéstől... A nyomozás vezetőihez az utolsó napokban mintegy tizen k ette ni fordultak panasszal. Valamennyien pékiizlet-tulajdonosok és kisebb kereskedők. Belállit az első remegve Bartha tanácsoshoz. Órákig várakozott, min beboosáthatták. — Tanácsos ur, — mondja. — önként jelentkezem. Én el nem követtem semmit. Az első idézésre nem jöttem, de most mégis feltűnő, hogy azóta nem hivatott... Nyomban kiderült, hogy a rendőrség nem idézte meg egyáltalán, semmi nyoma a nevének, de mégis megjelent a lakásán egy kemény- hangú, magas úriember, aki detektivnek mondotta magát, azzal, hogy nyomban elővezeti a lisztpanam a-ii gybe n. De aztián h a .ti® z e r korona ellenében vállalkozott a dolög elsimítására. A kereskedő télimében és tanácstalanságában fizetett, az áldetektív pedig kereket oldott. Egy másik vakinielrö csaló a főkapitányság épületébe, egészen a belső .folyosóig felvezetett egy szintén megrémült kereskedők a folyosón leültette e g y p a d r a, ő maga pedig bement a z e g y i k tisztviselői szobiéba, ahonnan néhány perc múlva azzal lépett ki, hogy egyelőre a cellába kell vezetnie az előállítottakat. Így szólt a halálra!jedt (emberhez: — Alighanem hol na p estig ott niarad, d c esetleg én tudnék segíteni... A kereskedő tizenötezer koronát fizetett, hogy menekülhessen s esak később tűnt fel neki. hogyan lehetséges, hogy végleg elbocsájtották? Jelentkezett az elmúlt szombaton Bartha rendörtaná- csosnál. Azt is hangoztatta, hogy az állítólagos detektív, aki élővé,zette a lakásiáról, annyira megtévesztette, hogy amikor az egyik sötétebb folyosón vezette. egy mellette! elsiető rendőrkapitány után kiáltott: — Szervusz, kapitány ura m! Természetesen a szélhámosnak ez a trükkje is az esetleges gyan.u felébredését fojtotta vissza az áldozatban, aki a főkapTánysáigi sokszor felekkel zsúfolt folyosóm az áldetektivjével egészen elveszett!, nem tűnt fel senkinek, hogy íme, detektív vezet egy delikvenst... A vakmerőségnek példjátlan esete derült ki ugyancsak szombaton, amikor Bartha rendűrtaná- cso'st felkereste egy pékmester hasonló panasszal. Nála már nemcsak „detektív“ járt, de a csalónak egy társa is megjelent később, akit az á 1 d e t e k- t i v mint ügyvédet ajánlott. A pékmester ellpanaszolta, ho,Ty húszezer koronát fizetett előre az ál ügyvédnek, holott a legkisebb kihágjás sem terheli. A pékmester szégyenkezve teszi hozzá: — Oly gorombák voltak, hogv me, g i j e d t em. Még sohasem volt dolgom rendőrséggel, szabadulni akartam... Házkutatást akartak t a r- t a in i... Bartha tanácsos megkérdi: — Az ügyvéd kérte öntől a pénzt? — Igém — feleli a még mindig ijedi ember. - Azt mondta a det ktiv, csak fizes.- ck hamar, a z ügyvéd ur a Bartha tanácsosul- unokaöccse... Felháborodva hallgatják a bűnügyben nyomozó detektívek a Minin ismétlődő feljelentéseket, amelyek ma érdekes és jellemző intimitásai a szünetet tartó nagy hajrának ... Eddig tizienkét esetről van' tudomása a rendőrségnek. Valamennyi három napon telid történt. De ahgha fo°r ezután megismétlődni, hiszen tudják' a ravasz cs?lácok elkövetői is. hogv nem maradhat titokban sokáig a legújabb és kétségtelenül ötletes garázdálkodásuk. Kortesköruton a kurzus Wolff Károly beszámol A közelgő választásokra való tekintettel Wolff Károly beszámol sáfárkodásáról, sorra járja a kerületeket és az öndtosérő mitingiek során elérkezett vasárnap délután az aréna-uti Népszá’lóig. A Nép- szállóban Wolff kifejtfette, hogy mit tett és mit nem tett a keresztény községi párt’ másfélesztendős uralma alatt. Tiltakozik az ellen, mintha a keresztény párt lejárta Volna magát. A párt érdemei között felemlíti, hogv „kivierték a kútárakat“ és deíicitmem- tes költségvetést iállitottok össizie, dacára annak, hogy a liberális korszak — Wolff szerint — csak adósságokat hagyott a mai korra. Nem érti a vezér, hogy szemiikre vetik, hogy adót emeltek és fölemelték a villany és a gáz árát. Ellenben önérzettel emliitii fel, hogy a világháborút nem a keresztény községi párt hívta 'életre, amit különben senki sem állitotlt, aminthogy nem a keresztény községi párt az oka annak, hogy 500 koronás szenet kell külföldről behozni. Majd bejelentette a vezér, hogy sorra fogja járni a kerületeket és mindenütt terjeszteni fogja a mai demokrácia helyett a saját demokráciáját. Nem tudta elnyomni afölött való rosszalásáti hogy még nem látott olyan szocialista agitátort, aki meghalt volna a munkásságért, ellenben ö és pártja sohasem fogja fajáitl megcsalni és a golgotára is elmegy munkás- testvéreiért. — Éljen Wolff, a zsidók rétnél — kiáltotta boldogan a hallgatóság, mire Csilléry András fejtette ki véleményét Vázsonyi politikájával szemben; majd Ereki Károly jelentette be, hogy ő nem akarja bántani a zsidót,' mert annak úgy sein lenne értelme. A közgazdasági hatalmat kell kivenni a zsidók kezéből, akkor a zsidók kivándorolnak maguktól. az influenza ellen ft bizvo bízzál a Lysof ormban
