Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-08 / 38. szám
Tizenegyedik évfolyam Ára 10 korona Budapest, 1922. november 8. 38. szám. ibmnmaíiiEimaiiig'»Hangi3fiiamainDnia8»BiimiiiaiiggiB§aafliauiHiiiPiiiaii8ania»iaiiiatiiBmai»Hinann; ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 300 K. Félévre 400 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ■ —MBafffWlr.—-----FE Í^LŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva- tál: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. A fekete ing világát éljük, a fekete ing hatalomra tört Olaszországban és meg is hódította a hatalmat. Úgy mondják, sőt nyíltan is hirdetik, hogy nálunk is vannak testvéreik a feketeingeseknek és a vezérek kö'zött is vezér talán az a férfiú, akinek a. kommunizmust követő idők láza Budapest fölött hatalmat adott. A magyar feketeingesek valószínűleg ugyanúgy gondolkodnak, mint az olaszok és ők is hatalomra törekszenek és föltételezzük, hogy nem törvénytelen eszközökkel akarnak célt érni. őszintén szólva, nem látjuk, miért kellett — a személyes érvényesüléstől eltekintve — hatalomra jutni az olasz íeketeinge- seknek, mert eddig nem hallottunk tőlük egyetlen érdekes, okos, országmentő szót és a cselekedeteik sem. mutatnak semmi különöset, hacsak a szabadkőművesekéire emlékeztető ceremóniák, nem kötik le a figyelmüket. Ám mi — ha féltjük is az ország érdekeit — kívánnánk, hogy hatalomra jusson Wolff Károly és á magyar feketeingesek, mert úgy látszik, ezeken a napokon is át kell egyszer esni. De akkor jöjjenek .minél előbb és bizonyítsák be, hogy a nagyobb terjedelmű hatalomban sémi szerencsésebbek, bölesebbek és = invenciózusab- bak, mint amilyennek két esztendőm át a városházán mutatkoztak. Feladatszámban elegendő és súlyban páratlanul áll az olyan ambiciózus emberek előtt, akik ma azt merik hirdetni magukról, hogy erősebbek, tisztábban látók és okosabbak, mint mások. A városhálzán ugyan mindennek az ellenkezőjét bizonyították be, de ki tudja, hátha mégis ők az igaziak ... Vigyázzanak azonban, mert ma mást vár az ország és a főváros, mint normális időkben. Ma nem fog megelégedni azzal, hogy a népszerűség kissé megkopott palástjában tetszelgő uraknak miniszteri bársonyszék jut osztályrészül. Ma a mézeshetekben fogják prezentálni a számlát és a boldogság első félórájában követelni fogják az ígéretek beváltását. Aki ma szerepet akar játszani itt, vagy ott, vagy akárhol, annak egyetlen' egy dolgot kell nagyon jól megjegyeznie és ez az, hogy a háború kitörése óta két száz ötvenegy szeresre drágult a megélhetés és hogy még október hónap folyamán is 10-6 százalék volt a dráigulás. Októberben az élelmi- cikkek drágulása vezet a fűtés és világítás után, amiben a városházi rezsimnek is tettekkel tényező része vau,. Ezt kell megfontolni és mielőtt nekifognak a nagy munkának, felelniök kell a kérdésre: tudnak-e ezen segíteni akár fekete inggel, akár „fajvédelemmel“? • Sajnos, alighanem azoknak van igaza, akiié azt hiszik, hogy a fekete ing sémi az a csodaszer, amellyel a drágaságot le lehet törni és aminek révén a legüresehb külvárosi éléskamrát is meg lehetne tölteni. Éppen ezért jobbat kíván az országnak és Budapestnek az, aki azt kívánja, hogy ne fekete, hanem fehér ingben járjunk. Fekete ing helyett fehér: ez lenne a mi ideálunk, ebben látnánk mi a boldogulás útját. Ehhez pedig nem sok szappant juttattak Wolffék két esztendős városházi uralmuk alatt sem a közönségnek. És ugyanakkor, amikor a kormány a leghatározottabb Ígéreteket tesz a drágaság letörésére, ugyanakkor a városházáról az emelésekben kifejtett nyögések hallatszanak ki az utcára. Vagy elképzelhető-e, hogy a fogyasztási adók emelése olcsóbbá fogja tenni az életet itt a fővárosban? Nem szólunk, ha a villany, gáz és viz árát emelik, mert tudjuk, hogy minderre súlyos kiadásaik vannak az üzemeknek. Ellenben furcsának találjuk, hogy amikor a pénzügyminiszter el akarja törülni a fogyasztási adót, akkor a feketeinges pénzügyi politika átvállalja azt, hogy hatalmas percentemeléssel jövedelmezővé tegye azt, noha a percentemeléssel az államkincstár sem fizetett volna rá. A városi politika eljutott ahhoz a ponthoz, ahol kritikussá kezd válni a helyzet. Eljutott oda; ahol a többségi pártnak kezd nagyon kellemetlen lenni az egyeduralom, kezd nagyon kényelmetlen lenni, hogy a felelősséget egyedül kell viselnie. Napirendre kerüli ugyanis a villamos megváltásának nagy problémája. És ebben a pillanatban konstatálni kell, hogy pártközi béke nemcsak nincsen, de talán még távolabb van, mint eddig volt. Hogy azután a sorsdöntő nagy kérdések megoldása a farkasszemet néző pártok között hogyan fog mer.*;- ezen talán törje a fejét a többségi párt. Tény az, hogy a sűrűn megismételt békekis érietek egy tői-egyig csődöt mondtak és nem sült el Folkusházy alpolgármesternek jószáinldéku, de gyengén kifőzött terve sem. Az ellenzék azt mondja, hogy ezeknek a békekisérleteknek eredendő hibája volt, hogy egyrészt nem voltak őszinték, másrészt pedig semmi más céljuk nem volt, mint az ellenzéknek a felelősségbe való bevonása, amivel szemben komolyan vehető koncessziókat, ellenértékeket nem akartak nyújtani. Ilyen körülmények között számítani kell azzal, hogy a villamos megváltásáról meginduló vita igen éles lesz. Az ellenzéki pártok ugyan még nemi döntöttek ebben a kérdésben:, a vélemény sent alakult még ki teljesen, a hét folyamán azonban minden ellenzéki párt értekezletet tart, ahol álláspontjukat precizirozzák; de nem lehetetlen az sem, hogy az ellenzéki pártok közös értekezletet is tartanak, hogy ha lehet, egységesen lépjenek lel a nagyi ontossáigu vitában. Mindössze annyit lehet egyelőre tudni, hogy a vitában a demokrata-pártnak Baracs Marcel, Feleky Béla és Bedö Mór lesznek a vezérszónokai. Az ellenzék egyelőre nem számol azzal az eshetőséggel, hogy a belgák részt kívánnak venni a villamos-üzletben és pusztán a tanács nyomtatásban is megjelent javaslatával szemben veszi fel a harcot. Ha a belgák részt-kívánnának venni az alakulásban, az termésetesen lényegesen más megítélést hozna létre és az ellenzék álláspontja attól függne, hogy milyenek lennének a belgákkal való megegyezés feltételei. A Fővárosi Hírlap munkatársa több városi politikussal folytatott beszélgetést, akiknek egyöntetű véleménye szerint a legélesebb harcot kell az ellen: indítani, hogy a többség rombadiilő hatalma láttán a maga embereit akarja elhelyezni zsíros állásokban, olyannyira, hogy ma már nem is annyira: a villamos-megváltás, mint inkább az állás-osztogatás Csak egy halavány, apró példa ez arra, hogy mit jelentene Magyarország számára a fekete ing győzelme. De példákra nen} igen van szükség, hiszen két esztendeje, hogy ez a szellem sugárzik ki a városházáról és két esztendő alatt az aktivitásban levő feketeingesek talajukat, gyökerüket vesztették, s a tömeg, amely hitt bennük, csalódottan fordult el, hogy a fehéringeseket keresse. a végső cél. A vitának ez egyik legsúlyosabb argumentuma lesz éls megeshetik, hogy ennek az érvnek harcbavitelénél személyeket sem fognak kímélni. Általában az a felfogás az ellenzéken, hogy ha már részvénytársasági alapon akarják a villamos ügyét rendezni, minek ott uj részvénytársaság, ahol régi részvénytársaság van. De azokat a férfiakat, akiket vezető állásokra emlegetnek, nem tartja az ellenzék elég. erőseknek a nagy feladat megoldására. • Hallottunk olyan véleményt is az ellenzéki oldalon, amely a régi tradíciókkal szakítva, határozottan hangoztatni kívánja, hogy a községesitésnek a mai gazdasági viszonyok és a mai gazdálkodás mellett ellensége és ha a múltban a demokratáknak Programm ja volt is a községesités, ezt az álláspontot a változott viszonyok között revízió alá kell venni. A községesités helyett ma helyesebbnek tartják a részvénytársaságok alakítását, annál is inkább, mert a községi üzemeknek egymás között való elszámolása csökkenti az egyes üzemek jövedelmezőségét. Éber Antal emlékezetes beszéde óta különben ez az álláspont a többségi párt körében is mind több és több hívet hódit, úgy hogy ma már — hir szerint —■ komolyan kezdenek foglalkozni a gázgyárnak részvénytársasággá való átalakításának tervével. Az ellenzék mindazonáltal élénk figyelemmel kiséri az ilyen terveket és szándékokat, mert a haldokló rezsimnek szolgálatot tett emberek jutalmazására való törekvést lát benne. Az ellenzék — amennyire erejétől telik —• meg akarja akadályozni a politikai érdemek jutalmazását és ha a rezsim uj részvénytársaságokat kíván létesíteni, vigyázni fog az ellenzék arra, hogy ott igazi szakértők üljenek a vezető állásokba. Aktuálissá teszi ezeket az aggodalmakat Frühwirth Mátyás cikke, amely az Ernst Sándor szerkesztette Keresztény Magyarország-ban jelent meg és amely leplezetlenül bejelenti a városházi kurzus-politikának az eljövendő választásokon való teljes és végleges bukását. Frühwirth mint vészmadár szerepel a színen és az ellenzék aggodalmai nem lehetnek alap-, talanok, amikor attól tartanak, hogy a bmjpr tragédia utolsó felvonásában a jutáimazá^^r“ vetkeznek. Ha ez igy lesz, ezt sem k^minden zus találmányának minősíteni, hjxéi és lnne- utolsó minisztertanács kihinti vezésekkel szokott foglalks' Az ellenzék n politikai érdemek jutalmazása ellen Megindul a villamos-harc — Nincs béke a pártok között — Frühwirth, a vészmadár
