Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-08 / 38. szám
2 Barangolás a közúti vasutak labirintusában Az átvételnél mit remélhetnek a részvényesek? — A főváros elzárkózik a méltányos kártéritéstöl — Az első pör tárgya — Mr. Bette alkudozásai — Készül az uj közúti részvénytársaság szabályrendelete A főváros törvényhatósági bizottsága november 15-én rendkívüli közgyűlést tart és ennek a közgyűlésnek az egyetlen tiszte, hogy a villamos vasutak megváltására és ü’zembentartá- sára vonatkozó kérdéseket megbeszélje. A Fővárosi Hírlap sokat foglalkozott már a villamos vasutak megváltásának a kérdésével, de úgy látszik, hogy még nagyon sokan vannak, akik ezt a bonyodalmas és komplikált ügyet még mindig nem ismerik teljesen és különösen sokan vannak a „Közúti“ és a „Városi“ villamos vasút részvényesei közül olyanok, akik még minidig nem tudják, hogy abban az esetben, ha a főváros csakugyan megváltja a vasutakat: a részvényesek tulajdonkénen mit kapnak? Most, amikor a nagy közlekedési vita elkezdődik, szükségesnek tartjuk, hogy egyet-mást elmondjunk ezekről a kérdésekről. 'Az első, amit tudni kell, hogy miképen történik a megváltás. A főváros 1923. január elsején egyszerűen átveszi a villamos vasutakat és ettől fogva maga viseli a vasútnak minden gondját-baját. Tovább törleszti a részvény- és kötvénytőkét, a részvények után fizeti a területhasználati szerződés értelmében kiszámitbtt Jtlagosztalékot, az élvezeti jegyek után pedig a felülosztalékot. A városházán 7:1 százalékos átlagosztalékot számítottak ki, ami azt jelenti, hogy 1948. végéig a főváros minden ki nem sorsolt Közúti részvény után 14 korona 20 fillér osztalékot tizet; a kisorsolt részvények után pedig (élvezeti jegyek) 4 korona 20 fillért. A sorsolási tervezet szerint törleszti évente a főváros a részvénytőkét és a kötvénytőkét. 1923 január elsején _212,331 darab részvény vári beváltásra és 70,588 élvezeti jegy reflektál átlagosztalékra. A részvények és élvezeti jegyek után a városnak 1923-ban csaknem három millió korona törlesztést kell fizetnie, 1948 végén pedig, a koncessziós, idő utolsó évében, már 4.749,631 korona a törlesztendő részlet. Szóval a részvényes, akinek a részvényét eddig ki nem sorsolták, megkapja részvénye névértékét: kétszáz koronát, kap ezenkívül a koncessziós idők lejártáig a ki nem sorsolt részvény után 14 korona 20 fillért, a kisorsolt részvény után pedig 4 korona 20 fillért. És éppen itt van a bökkenő; itt van az a pont, amely elválasztja a Közúti Vaspálya Társaság igazgatóságát a főváros vezetőségétől. A Közúti igazgatósága ugyanis azon az állásponton van, hogy az ő részvényesei annak idején arany koronákat fizettek be részvénytöke gyanánt a vállalatnak és a vállalat ezekből a békebeli arany koronákból építtette meg a Közúti vasat hálózatát. Ennélfogva a vállalat mai papir- k or on a helyett szintén békebeli koronákat követel a várostól. A főváros vezetősége azonban ezt a követelést ridegen . elutasítja.. A Közúti Vaspálya Társaság vezetősége az átlagosztalékot sem akarja elfogadni, nem akarja-elfogadni elsősorban azért, mert szerinte az átlagosztalék kiszámításának a bázisa hamis. Az átlagosztalékot a területhasználati szerződés értelmében úgy számítják ki, hogy az utolsó hét esztendő közül a legjobb öt esztendő osztalék-átlagából kell megállapítani azt az osztalékot, amelyet a megváltott vasút részvényeseinek a koncesszió lejártáig, szóval 1948 végéig fizetne a város. Mivel azonban a Közúti részvénytársaságtól 1918 november 5-én elvették a vasutját és azóta ezt a vasutat a Közúti igazgatóságának és részvényeseinek beleszólása, nélkül kezelik: ennélfogva tehát az áitlagosztalék kiszámításának a lehetősége megszűnt. A vasúttársaság tehát átlagosztalék helyett méltányos kártérítést kér a fővárostól, amit a főváros szintén elutasított. ..De vannak még itt egyéb bajok is, tudniillik uzeu..os aZj. Követeli a vasúttársaságtól, hogy -elese ca. állapotba való hozás és egyéb köve- a városnál .2 millió koronát fizessen a Közzel szemben a főváros hátralékos részvény- és kötvénytőke címen 53.95 milliót, átlagosztalék és felül os'ztalék címen pedig összesen 36 milliót akar fizetni a részvényeseknek. Ez a két tétel együttvéve 90 millió. Itt tehát egy 18.78 milliós szaldó jelentkezik a részvényesek javára. Ezt a 18 millió koronát kellene elosztani a 212,331 részvényes között. Csakhogy a főváros a nyugdíjalap kiegészítése címen még 25 milliót követel a Közutin, úgy hogy végeredményben a Közúti részvényesei nemcsak hogy semmi megtérítést nem kapnak a vasúiért a várostól, sőt még ők tartoznak 7 millióval a városnak. Ebbe természetesen a Közúti nem megy bele és ebből támad az első por. A Városi Villamos Vasat beváltása valamivel egyszerűbb. A Városi Villamosnál ugyanis az a helyzet, hogy a részvények többsége a főváros kezében van és a főváros tulajdonkénen maga szabja meg a megváltás árát. A terület- használati szerződés értelmében a Városi Villamos Vasút részvényesei minden körülmények között megkapják az 5 százalékos átlagosztalékot. Már most a városházán a következő kalkulációt csinálták a V. V. V. megváltására nézve: a megváltásból eredőleg a főváros tartozik fizetni a Városi Villamos Vasút részvényeseinek 40.6 milliót; ezzel szemben a vasút részvényesei fizetnek a városnak 28.5 milliót. Ennél a megváltásnál tehát egy 12.1 milliós szaldó jut a részvényesek javára és ezen a 12 millión osztozkodik a 93,152 részvényes. Azokkal a pörökkel, amelyek a megváltásból támadnak, a november 15-iki közgyűlés nem foglalkozik tüzetesebben, mert ennek a közgyűlésnek fő tárgya a megváltott és részvénytársasággá alakított vasutak alapszabályainak megalkotása lesz. Az alapszabály-tervezet szerint az uj részvénytársaságnak Budapest székesfőváros közlekedési vállalat r.-t. lesz a címe és 500 millió lesz az alaptőkéje. Ebből az ötszáz millióból 300 milliót képvisel maga a vasúti vagyon, 200 milliót képvisel pedig az a forgótőke, amelyet aláírás utján szerez meg a város. Az uj részvénytársaságnak tehát 50 ezer darab, egyenkint 10 ezer korona névértékű részvénye lesz, ebből 20 ezer darab részvény aláírásra kerül. A 20 ezer darab részvényből azonban csak 16 millió névértékű az, amit idegenek is jegyezhetnek; a többit maga a főváros fizeti be a vasút pénztárába. Hogy ha úgy alakulnának a viszonyok, hogy egy tőkés csoport érdekeltséget vállalna a város uj részvénytársaságánál: abban az esetben a főváros csak ennek a 200 millió korona névértékű tőkének megfelelő részvényt bocsátaná a tőkések rendelkezésére. Ez a külföldi csoport már jelentkezik is, mert a belga villamos tröszt elküldte Budapestre Mr. Bette vezérigazgatót, hogy tárgyaljon a főváros vezetőségével a Közúti Vasutak bérletére vonatkozólag. A tárgyalások a jövő héten kezdődnek meg, hogy azonban eredményre vezetnek-e, vagy sem, az a jövő titka. Egyébként a vasút igazgatósága 5—15 tagból fog állami. Szóval a városházán ismét uj lehetőségek támadnak arra, hogy ambiciózus várospolitikusok kiadós állásokra tehessenek szert. A részvénytársaság alapszabály-tervezete már most gondoskodik ar-. ról, hogy később majd az omnibusz- és autóbuszüzemet, valamint a siklót és a fogaskerekű vasutat szintén átadhassa a város az uj részvény- társaságnak. Egyébként a’z alapszabály-tervezet olyan óvatosan van megcsinálva, hogy a törvényhatósági bizottságnak minél kevesebb beleszólást engedjen a vasút üzletmenetébe. BÁLINT EanaaBHBBnBnmuBBBBH Harisnyák, jump erek, j 'gyapjukabáfok stb. TELEFON: 16-31, iegszebb választékban || !¥., Kossuth Lajos-u. 7. || Budapest, 1922. november 8. Körséta a városházán Amikor a polgármester cikket ir — Dollár-láz —• eredmény nélkül. — A városbirák meg a közüzemi katasztrófa Egypár héttel ezelőtt tele volt a városháza amerikai^ lázzal. Mindenki Amerikáról beszélt, szerencsére azonban magyarul; de legalább igen sűrűn fordult elő a beszélgetésekben a „dollár“ szó és az álmodozók előtt hosszú keskeny bank- nóták tűntek fel, olyanok, amilyenek mináluak voltak valaha (vájjon ki emlékszik még erre az intézményre?) a váltók. Egyszóval mindenki dollárról álmodott. Akármiről volt szó, az volt á stereotip válasz, hogy majd, ha megjönnek a dollárok... A közútit dollárokkal váltják meg, a lakásépítést dollárokból csinálják, a vízvezetéket dollárokkal állítják heyre, a tisztviselők fizetését bátr nem dollárok-feni, de legalább a dollárok -ból javítják meg. Nagy volt a dollár-láz; szörnyűségesen nagy. Igaz, hogy azóta már kissé, lehiggadtak a vérmes remények, de senki sem tudta megmagyarázni, hogy honnan, hogyan keletkeztek az optimista hírek és miiért kacsingatott mindenki „kanosaiul'festett egekbe“? Most aztán kiderült a nagy titok, amennyiben megérkezett az egyik amerikai magyar újság egyik legutolsó száma, amelyből kiderül, hogy Sipöcz poigármester felcsapott amerikai publicistának és kissé megkésve bár, de az amerikai magyarok jó szivét és üzleti élelmességét akarja felhívni a szomorú pesti lakásviszonyokra. A szándék tiszteletreméltó, de mi nem igen tudunk hinni abban, hogy az amerikai magyarok segítsenek Budapesten, mint városon. Az amerikai magyarok csak „óhazai“ szemmel nézve gazdagok, ott Amerikában ők sem élnek gondok nélkül és ha mégis sikerül havcinkint néhány dollárt félretenni, azt nem. Sipöcz Jenő dr.-nak, Budapest polgármesterének címére küldik, hanem Kovács Jánosnak vagy Nagy Rozáliának,, aki testvérjiik, vagy, uniokah.uguk az amerikai magyaroknak. Keserűen tapasztalták ezt mindazok is, akik személyesem: jártak Amerikában az amerikai magyarok rokon- szén vét felkeltendő. Se Baltazár Dezső, se Huszár Károly, se Székely Ferencz, se P. Bangha Béla nem hoztak jelentékeny összeget, pedig a legnemesebb célokra gyűjtöttek. Legutóbb pedig hazajött Horváth Nándor az OMKE alelnöke, de az összeg, amelyet az elaggott kereskedők men- házára gyűjteni tudott, nem haladja meg az egymilliót, amiből bizony se Amerikában, de miéig idehaza sem igen lehet nagyon legénykedni. A polgármester publicisztikai kísérletét tehát abszolút jóhiszemünek és jószándékuuak tartjuk, de — fájdalom — sokat nem várhatunk tőle. A polgármester különben még mindig beteg és Fol- kitsházy alpolgármester helyettesíti, aki ez alatt a rövid idő alatt is beleunt a sikertelen békekisérletekbe és kénytelen volt az egész köziizemi-pótlék- emelés összes terhét a többségi párt csomagjában elhelyezni és azt Wolffék vállára felsegíteni. Sajnos, az a körülmény, hogy a tanács jelentéi- sét kiadták egy vegyes bizottságnak, amely kizárólag a többség soraiból alakult és a vegyes- séget az ellenzék üres ülőhelyei képviselték, nem vátoztatott a terven és a közüzemi pótlék mégis csak háromszázszázalék lesz. A közgyűlés, amely elfogadja ezt a javaslatot, gyász- szalagot tesz a kalapjához, a többség .szónoka könnyeket sajtol a szemébe 1; s vérző s’ziv /el bál, de el kell fogadmok. Egyetlen momemum azonban mégis akad ebben r közüzemi katasztrófában és ez az, hogy a városbirák végre szerephez jutnak _ és a publikum legalább tudni fogja, hogy e’z a szinehagyott, megkopott, idők folyamán elsorvadt méltóság mire való. A közüzemi pótlék ellen való „felszólamlásokat“ ugyanis a városbirák fogják két polgári „ülnök“ társaságában megbírálni. Egy ebként-aztán csend is van a városházán. Csend, bár igaz, hogy amolyan vihar előtti csendnek látszik, amely percek alatt fölborzolja a taraját és lármásan kukorékolja ki a közelgő