Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-10-25 / 36. szám
Budapest, 1922. október 25. kormánybiztos ur megkiséne|lné a maga felelősségének- megosztását, mert ebben a pillanatban úgy áll a helyzet, hogy alkájr építenek a belgák, akár nem: mind a kielbtő bajt jelent 'és mind a két eset kihívja a k fí tik át. Ennek jelei máris mutatkoznak, mert Heltai Béla íöv. biz, tag a legközelebbi közgyűlésen interpellálni iog ebben az ügyben és interpellációjának anyagát a következőikben ismertette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: —• A lakáskérdé's problémája közel öt esztendeje foglalkoztatja a városi lakosságot és a hivatalos köröket. Elszomorodva kell megállapítanom, hogy a kormányzat — a mostani éppen ugy, mint az előbbiek — csak a drágaság elleni küzdelem terén mutat még fel olyan határtalan tehetetlenséget, mint a lakásépítés kérdésével szemben. A lakásínség öt esztendő alatt egyetlen épkézláb gondolatot nem -váltott ki a jelszavakban gazdag különböző kormányokból; ankéteztek, toldozták-f öklöztük az antiszociális lakásrendeletet, lakások helyett különböző „lakásépítő“ és lakásokat elfoglaló hivatalokat és kormánybiztosságokat tjerméltek,, amelyek fellendítették az autó-ipart és benzinfogyasztást, de néhány szükséglakás, szellős barak építésén kívül semmit sem produkáltak. A hivatalos, fórumok tehetetlensége mellett -eddig legalább jószándékot láttunk, újabban azonban már ez a kis vigaszunk sincsen meg, mert egyre gyakrabban találkozunk felelős helyeken azzal ,a merész kijelentéssel, hogy tulajdonképen nincs is lakásínség, csak az igények nőttek meg, s egyes társadalmi rétegek nagyobb lakásokat foglalnak el, mint békében. Az ilyen kijelentésnek félrevezető tendenciájú van, mert lehetetlen észre nem venni, hogy a hadiga'zdagok terjeszkedésének következtében a szegényebb néposztályok egyre tulzsufol- tabbak lesznek, ami erősen hozzájárul a katasztrofálisan nagy halálozási arányszám növekedéséhez, a tuberkulózis terjedéséihez. Ami ,ai lakás- kérdés megoldása körül történik, — illetve nem történik, — az egyenesen katasztrófa-politika és főként helytelen pénzügyi politikánk eredménye, annak a pénzügyi politikának, amely a tényekkel, az egész gazdasági élet cáfolatéival szemben a valutajavitás vesszőparipáján lovagol. Az állam minden a lakás-termelésre vonatkozó eszmét avval hárít el magától, hogy pénzügyi politikájának alapelve az infláció megszüntetése, tehát nem hajlandó lakásépítésre áldozni. És mégis a'zt látjuk, hogy a pénz inflációja egyre nagyobb — főként in produktiv célokra egyre több és több milliárdot ad ki ellenérték nélkül az állam és valutáink ezáltal nem hogy javulna, hanem —• sajnos — romlik s a termelés úgyszólván csak a bank jegy nyomás terén lendült fel, — de még ez is a svájciak javára. — A kormány teljhatalmú kormánybiztosa most egy belga pénzcsoporttal tárgyal, amely hajlandó lenne kétszázmillió belga frankkal Budapesten nagylakásos luxus-bérházakat emelni, ha a magyar állam a hatszázalékos kamatozást belga frankban biztosítaná neki. Az ajánlat tetszetős, amíg a részletekbe bele nem tekint az ember. Szerencsére sikerült — a nagy titkolódzás dacára — az ajánlatot közelebbről megismernem és mondhatom, hogy e'z a titokzatos ajánlat, ha a kormány elfogadná, pőrére vet- kőztetné a főváros polgárságát, mert hiszen kétségtelen, hogy a végén, a főváros lakosságai fizetné a rossz üzlet deficitjét. A belga csoport, nem is a fővárosnak vagy az államnak, hanem, salját magának építené a házakat — az állam garanciája mellett. Ha a hatszá'zaléknak megfelelő öt-hatszázezer koronás évi bérekért nem bírnál értékesíteni a lakásokat, az államnak kellene ezeket a béreket fizetni. Ä hatszázalékos garancia évi kétmilliárdos kockázatot jelent az államra nézve s az állam rizikójával szemben a belga pénzcsoport semmit sem kockáztat és húsz év múltán az ingatlanok is tulajdonukban maradnak. — Ha a kormány az idegen tőkének ezt a’z állami garancián alapuló ajánlatát alkalmasnak találta arra, hogy tárgyaljon róla és tető alá igyekezzen juttatni, akkor joggal kérdezhetjük, miént nem tárgyal ezen az alapon a fővárossal? A főváros az ötesztendei hibávaló reménykedésekbe, a kormány Ígéreteibe beleunt, s — remélem — meg is lenne benne a jó Szándék, hogy az állam támogatásával maga vegye a kezébe a lakásépítés ügyét. Ha az állam hatszázalékos kamatot tud biztosítani, nemcsak a főváros, hanem a magántőke is rögtön hozzálátna az építkezésekhez, és meglehetne kezdeni a kislakások építését, .amelyekre sokkal nagyobb szükség van, mint luxus-lakásokra. Mindent el kell követni, hogy a ridegen számító külföldi tőkének sem az államot, sem a főváros lakosságát ki ne szolgáltassák. — A pénzügyi kormány felhívására kétféle laikástermelési tervezetet dolgoztam ki és ismertettem' az illetékes körökkel, legutóbb a kormánybiztossal is. — Most pedig a törvényhatósági közgyűlésen, interpelláció alakjában, fogok a problémával behatóbban foglalkozni s bár mancsén okom az optimizmusra, mégis remélem, hogy az illetékes körök végre a sok próbálkozás, kapkodás és hiábavaló várakozás után, reális számításokon alapuló tervek alapján mégis építeni fognak, mert hiszen kifogytak már a jelszavakból azok, akiknek építeni, igazán építem,i kellett volna légvárak helyett lakható, füthető és megfizethető kislakásokat. A tűzoltók és a környékbeli gyárak A főváros nem tudja eltartani a tűzoltóságot Régi panasz, hogy a tűzoltóság kiváló, de drága intézményének eltartása teljesen a főváros nyakába- szakad, dacára annak, hogy vannak intézmények, amelyeknek igen nagy érdekeik fűződnek a tűzoltósághoz,. Elsősorban a biztositó társulatokat kell itt említeni, amelyek számára a tűzoltóság óriási vagyonokat ment meg és szinte jogos lenne az a kívánság, amely a tűzoltóság egész fenntartását a biztositó társulatokra szeretné átruházni. Most azután, amikor mindennek az ára rendkívüli módon emelkedik és amikor a tűzoltóság eltartása a főváros rezsijében ismét egészen problematikussá vált, ismét a biztosító társulatokra gondolnak és végre el akarják intézni a tűzoltó-járulékok ügyét, ami azt, jelenti, hogy a biztositó társulatokra adót kivannak kivetni, amely tulajdonkénen a tűzoltóság fenntartásához való hozzájárulást jelent. Ügyelőre csak a gondolat került ismét felszí,n,re és csak az elkerülhetetlen szükségesség forog fenn, a' tervek még nem jutottak el a megvalósulásig és még a kidolgozás sem történt meg; de ma már ennek megvalósítása szinte elkerülhetetlennek látszik. Ugyanakkor azonban, amikor a biztosító társulatok megadóztatása ismét kisért, a városházán arra is gondolnak, hogy a gyárak, amelyeknek e|gy tűzesetnél legtöbb a vesztenivalója, szintén segítsenek a 'tűzoltóság eltartásában. Ezen a téren már pozitívumról is beszámolhatunk. A főváros ugyanis felhívást intézett e tekintetben a főváros környékén levő, de a főváros határán kiviil eső gyárakhoz, hogy vegyenek részt egy ilyen fontos újításra vonatkozó tárgyalásokban. A fővárosi tűzoltóságnak a szabályrendelet értelmében csak polgár mesteri engedéllyel szabad a város határát elhagyniok és csak rendkívüli veszedelem esetében, intézkedhetik a főparancsnok a polgármester nélkül az utólagos jóváhagyás reményében. Az elmúlt tavaszon és nyáron igen sok esetben volt nagyobb gyári tűz a főváros környékén, amikor minden alkalommal kivonult a budapesti tűzoltóság is. Egy-egy ilyen kivonulás azonban elsősorban a kopás és pusztulás révén a fővárosnak százezrekbe kerül. Ingyen tehát, képtelenség ezeket a kirándulásokat tovább is eszközölni. A környékbeli, de a főváros határa in kívül eső gyáraknak tehát természetes kötelessége a budapesti 'tűzoltóság f eh n tart ái's á h o z je í jp in tele -,Je n y1 e b b ősz- szegekkel hozzájárulni. Erre vonatkozólag indulnak most meg a tárgyalások, amelyek minden valószínűség szerint eredményhez fognak vezetni, ugy hogy talán a főváros budgetjét is feloldják a terhek egy részétől. Igaz ugyan, hogy a tűzoltóság is újabb terheket vállal ezáltal, hiszen valószínűleg á perifériákon uj őrségeket kell majd felállítani, hogy azok a gyárakban keletkező tűz esetén sietve a helyszinén teremhessenek. Mindennek a mértéke azonban természetszerűen attól függ, hogy ezek a perifériákon levő gyárak a saját érdekükben milyen áldozatokat hajlandók hozni. NEMZETI ROYAL OBPEUM gl»s Minden este '/._,8 órakor a ldtünő októberi varietémüsor i, Magyar Erzsi Aranymadár SsKÄ • • • Egyre nőnek a terhek, egyre szaporodnak a gondjaink és bár a leglzevésbbé sem akarunk izgatni, a legkisebb politikai céljaink 'sincsenek és ha volnának is, szégyenlenénk a nyomor hátán a hatalom felé törni, mégis meg kell mondani, hogy nem tudunk egyetérteni a miniszterelnökkel, aki Magyarországot a világ legolcsóbb országának deklarálta. Hiszen tudjuk mi, hogy hogyan értette, ás amikor mindenki érzij hogy nem tudja megkeresni azt a keveset se, ami dollárban, frankban, fontban, vagy békekoronában ebben az olcsó országban a megélhetéshez szükséges. És mi vagyunk azok is, akik talán legtöbbször irtuk le ezeken a hasábokon, hogy a föváro's item ár- árágitó, hogy amikor már elkerülhetetlen, a fővárosnak is emelnie kell az árakat, mert abból, hogy a vízre, gázra, villanyra, meg minden másra ráfizet, nem lehet megélnie. Nem vádoljuk hát a fővárost árdrágítással; de azt is kikérjük magunknak, hogy Wolff Károly azon a elmen, hogy rossz időben született, életmeghosszabbitást követeljen a maga számúira. Azt olvassuk ugyanis, hogy a mandátum-nyujtó javaslatot olyasvalamivel próbálja megokolni, hogy ő lejárta magát, mert kényszerhelyzetbe jutva, az egyik adót a másik után hozta és az egyik közszolgáltatási cikknek az árát a másik után emelte fel. Ebben a kérdésben aztán mi igazán illetékeseknek érezzük magunkat nyilatkozni, mint egyszerű választói ennek a városnak. És mi a leghatározottabban kijelentjük, hogy az adók behozása, a közszolgáltatások árának emelése miatt ezer esztendeig maradhatott volna Wolff Károly ennek a városnak teljhatalmú ura, hiszen akik utána következnek, azok sem fognak ingyen adni gázt és villanyt. Hogy meg fog bukni, annak egészen más az oka és ezt az okot senki jobban mm tudja, nem érzi, mint ö maga. Ziegler igazgató, a vásárcsarnok legfőbb potentátuma, mint már annyiszor, ezúttal is a fején találta a szeget. Hetek óta sírunk és jajgatunk és velünk sir és velünk jajgat az egész sajtó, hogy meg kellene valamiképen szüntetni a rémet, amely visszatért a háborúból, a rémet, amelyet ugy hívnak, hogy: ácsorgás. Eddig csak a román és cseh vizűmért ücsörögtük az emberek, most pedig olcsó zsírért és olcsó tojásért is. Imitt-amott keserű kifulladások hallatszanak, vagy olvashatók emiatt és Folkusházy alpolgármester kijelenti, hogy nincs módjában segíteni. Aztán jön sajtóban és egyéb helyeken is az ötletek áradata. Mellékes, hogy az ötletek jók-e, vagy rosszak, látszik, hogy az emberek gondolkodnak és hogy segíteni szeretnének embertársaikon. Természetesen Ziegler vásárcsarnoki igazgató iß — hiszen ez félig- meddig hivatása is — jön a segítséggel, amivel — mint említettük — fején találta a szeget. Kiadott ugyanis egy rendeletet, amely szerint a vásárcsarnokokban tilos az ácsorgás. Hát ez azt jelenti, hogy a szegény embernek nem szabad fedett helyen ácsorognia, csak odakint a szélben, esőben és ma-holnap fagyban is. Természetesen, ha a vásárcsarnokokban nem szabad ücsörögni, ez azt jelenti, hogy ott nem is szabad az olcsó tojást és olcsó z'sirt árusítani, vagyis az elárusítóhelyek száma megcsökken és igy növekszik az utcai árusítók száma, A Ziegler Nándor-féle Kolumbus-tojást különben ügyeimébe ajánljuk a rendőrségnek is, hiszen meg van a megoldás: ha megtiltják az ácsor- gást, akkor minden el van intézve. El-van intézve Ziegler arra nézve, akinek bizonyára otthon van már a spájzában a háromszáz koronás zsir. hányát, brillianst, ingyöket teljes ér- OOaj|Ü]p| 7CD ppMO IV. kér., Károly ben vesz és elad : OUnBltUItn DC.I1U király-ut 28. se &
