Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-09-27 / 32. szám

4

kereskedelem import-devizákban való igényeit Vagy a kért importdeviza egy bizonyos százalékát kaptuk csak meg, vagy egyáltalán nem kaptunk semmit. Ez a sajnálatos helyzet azt eredményezte, hogy az eddig havi 3500—4000 vagont kitevő import 1500 vagonra szállott alá. A nagykereskedelem kezén levő készletek — úgy tudjuk — egészen minimálisak. Pontos képünk a készletek nagyságáról még nincsenek, ment azok most vannak felvétel alatt. A jobbinóduak semmiesetre sem néternek tiüzifainség elé, mivel a lakosság egy bizonyos része április-május hónapokban, tehát még akkor hordatta tele pincéjét tűzifával, amidőn annak ára kicsinyben 360 korona volt 100 kg.-kén't.

— Tűzifa tekintetében úgyszólván 90 százalékig importra van utálva az ország. A megmaradt erdőségekben kitermelt tűzifa mennyiségileg arra. sem elégséges, hogy abból a közintézmények szükséglete fedezhető legyen. Az importnál egyedül Romániát vehetjük figyelembe. Román határon átadva 10.000 kg.- ként 3500—3700 leit követelnek a fakitermelők. Ezzel szemben a cseh-szlovák fatermelők, a kitermelési állomáson 1200—1400 cseh koronát kérnek. A cseh-szlovák tűzifát a magyar piac egyáltalán nem bírja felvenni.

— Úgy a magyar Államvasutak, mint a román vasutak az utóbbi időközben minden intézkedést megtettek arra nézve, hogy a tűzifa-forgalom a legnagyobb szabatossággal legyen lebonyolítható. Ennek folytán nem kell félni tőle, hogy a tűzifa-import vasuttechnikai szempontból fenn fog akadni, mint az az előző években 'történik i Miután pedig a román határállomásokon óriási tüzöíamennyiségek tárolnak jelenleg: bizonyosra vehető, hogy a Devizaközpont nj rendje mellett a haiti héten át elmaradt készletek két hét alatt pótolhatók lesznek a fokozott, illetve vasutforgalmilag is zavartunk ígérkező román import utján.

A íöváros gondoskodása

A fővárosi üzemek és intézmények, valamint a Lakosság tüzifaeUátásáról a K 5 z- gazdasági (XV-i k) ü g y o s z t á 1 y b a n az alábbi felvilágosítást kaptuk:

— A magasra szökött tüzifaárak azzal a veszedelemmel fenyegetnek, hogy a főváros lakosságának egyik része képtelen lesz magát 'téli tüzelővel kellő módon ellátni. Az Országos főkormánybiztosság mindenféle intézkedésekkel la akarja 'tömi a magas faárakat. Ezek azi intézkedések azonban vajmi kevés eredménnyel kecsegtetnek, mivel a tűzifa tulajdonképen nem itt benn az országban drágul meg, hanem azt a kereskedők már drágán vásárolják az importáló kereskedőktől, illetve a határontnlJ fatermelőktől.

— A fővárosnak sikerült a saját intézményei és iskolái részére kellő mennyiségű tűzifát és egyéb tüzelőszert beszerezni. Idejekorán gondoskodtunk a bevásárlásról és igy lényegesen olcsóbban vásároltunk a inai beszerzési áraknál. Sajnálattal kell azonban kijelentenünk, hogy a fővárosnak csak a saját szorosan vett szükségletére telik fa- és tüzelő-készleteiből. Pénzhiány akadályozott meg bennünket abban, hogy további tarfalékkészl eteket vásároljunk. Annyi tűzifa nem áll tehát rendelkezésünkre, hogy abból a lakosságnak is juttassunk. Lehetséges azonban, hogy a fakormánybiztosság fog a rendelkezésére álló keretek között ezúttal a lakosság segítségére sietni. E segítség módozatai még ismeretlenek. Talán belföldi tűzifát, esetleg gallyfát, vagy rozsét fognak a szcgény- sofsuak kapni.

— Arról, hogy a ía-kormánybiztosság az idén is dézsmát vessen ki az importált tüziíaíküldeményekre: a jelen gazdasági viszonyok között már szó sem lehet. Az óriási tüzifaárak következtében a dézsma kirovása olyan súlyos terhet jelentene, amelyet az import nem birván el, annak visszafejlődéséhez vezetne.

Budapest, 1922. szeptember 27.

felemészti összes tartalékjaikat, melyeket jobb időkben gyűjtöttek.

— Ami az ország pillanatnyi szénhelyzetét illeti: az öthetes sztrájk után a készletek jóformán teljesen kifogytak. Sem a fővárosnak, sem a Máv.-nak nincsenek készletei és még kevésbé vannak tartalékjai. A Máv. is jelenleg egyik napról a másikra szerzi be mozdonyfütési szükségletét. A sztrájk utáni termelés teljesen kielégítő. A magyar bányák immár naponta kétezer vagon szenet termelnek. A nagybátonyi bányák is örvendetesen fejlődnek. Termelésük ezidősze- rint már napi 60 vagonra rúg, holott a múlt évben csak napi negyven vagont, 1919-ben pedig csak hat-nyolc vagopt termeltek. Mindamellett a munkásviszonyok bizonyos fokú aggodalomra adnak okot. Az állandóan növekvő drágaság okából félő, hogy előbb-utóbb megint újabb bérmozgalmak fognak kirobbanni. Bérharcok pedig a bányavállalatok, mint munkaadók szempontjából egyáltalában nem kívánatosak. Nem kívánatosak pedig abból a szempontból sem, mert a legutóbbi bérharc során a munkások bizonyos hatalmi túlsúlyra tettek szert. Ennek folytán attól is félni kell, hogy a munkások a tél folyamán, tehát oiy időpontban, amikor1 a széntermelésre a legnagyobb szükség van, fognak vélt hatalmi érzésük alapján ujabb bérmozgalmat indítani.

Oláh gazdálkodás az elhurcolt _ magyar vasúti anyaggal

Ócskavas mozdonyokból — A kommunikáló román állam — Az M. de Brousse-cég milliárdos pore

A nemzetgyűlésen nemrégiben volt szó róla, hogy az 1919. évi román invázió milyen vagyontól fosztotta meg erőszakos utón a magyar nemzetgazdaságot. Immár hiteles számadatok alapján tudjuk, hogy a megszállás után „győzelmesen“ kivonuló román hadsereg 35 milliárd értékű magyar nemzeti vagyont, közte 6000 vasúti vagont és 1500 vasúti mozdonyt vitt el magával, történelmi fellépésének mindkét részről való emlékezetéül.

Az egész világ azt bitte, hogy Románia az állítólagos győzelem jogán elvitt vaisuti gördülőanyagot a „hódított területek“ vonalaival megnagyobbodott vasúti hálózata üzemének korszerűvé való emelésére fogja felhasználni. E hiedelem azonban tévesnek bizonyult. A zsákmányolt magyar vasúti anyag 1919 óllá hasznaveheíétteniil rozsdásodik erdélyi állomások pályaudvarain. Az elhurcolt magyar vasúti anyaggal az állomások vágányai olyan mértékben vannak cl torlaszolva, hogy emiatt a rendes forgalom lebonyolítása is akadályokba ütközik.

Ez a körülmény birta rá a román vasutügyi

kormányt, hogy a közelmúlt napokban pályázatot hirdessen kimustrált vasúti anyag megvételére.

A pályázation magyar íémikereskedők Is részt vesznek. Es nem tartjuk kizártnak, a sors különös iróniájaként, azt sem, hogy a Máv. hajdan nagyszerű mozdonyai ócskavasként kerülnek vissza az országba.

Annak ellenére, hogy Románia 1919-ben pályaudvarai eltorlaszolásáig szívta magáit) tele magyar mozdonyokkal és vagonokkal: ezt a milliárd-okait érő gördülő anyagot egyrészt vasúti üzemvitelének szervezetlensége miatt, másrészt megfelelő technikai szolgálat hiányában nem tudta forgalomba helyezni, még kevésbé pedig üzemiben tartani. Ennek folytán — mint az általában emlékezetles, — 1919 késő őszén a román vasúti szolgálat teljesen csődöt mondott. A román vasúti forgalom hónapokig szünetelt, mert főként a vontatási szolgálat technikai szolgálati helyei:

? fiitőházak, mozdony- és kocsijavító-műhelyek egyáltalán nem tudtak, aminthogy igen kevéssé tudnak a jelen napokban is, hivatásuknak megfelelni.

1919 késő őszén olyan anarkia uralkodott a r0* mán vasutakon, hogy az igazgatóság képtelen volt a rendelkezésre álló cseké’lyszámu vonóképes mozdonnyal az üzemi szenet a fűtő házi mozdoiiyszerelő-állomásokra további tani. A kevésszámú forgalomképes mozdonyt fával fűtötték. 1 ermészete- sen a tüzelőfát azok a felek szolgáltatták, akiknek szállítmányai gyors továbbítása érdekükben állott.

Efre az időre esik, hogy az európai szállítmányozási piac egyik tómert francia világcége, az M. de Brousse párisi speditőr-cég a kontinens keleti felén is kezdte hálózatát kiépíteni. A cég sietve'állította fel többek közt fiókjait Budapesten, a magyar határállomásokon és az utódállamok térülőién. Az

Ujabb bérharctól tartanak a szénbányák

A bányavállalatok a haszontétel felemelését kérik — Szénbányavezérek bizalmas értekezlete — Lantos Ernő igazgató nyilatkozata

Az ismeretes ötlreites szénbányász-sztrájk a munkások győzelmével ért Véget. A bányavállalatok — jelentéktelen- követelésektől eltekintve — a helyzet kényszerítő voltánál fogva, kénytelenek voltak a munkások valamennyi követelését teljesíteni. Érdekelt körökben azt állítják, hogy a bérharc befejezése után a vállalatok az ujabb terhek vállalása által ismét1 súlyosabb anyagi helyzetbe és újból aa előzőnél rosszabb jövedelmezőségi viszonyok közé kerültek.

A szénbánya-thársaságok, amióta a szénárak megállapítása az OKÁB hatáskörébe utaltatott! át, állandóan panaszkodnak, hogy az OKÁB csak minimális haszontételt enged meg az általuk kitermelt szénnél. Különösen azt panaszolják a bányavállalatok, hogy az OKÁB a kitermelt szén után 100 kiloigrammonkint csiak négy és fél korona haszon felszámítását engedi nxeg. Ennek ellenében a kereskedők, ugyancsak az OKÁB rendelkezése alapján, egészen a legutolsó időkig 8 korona hasznot vehettek az általuk közvetített szén métermázsája után. Ezt a haszonvételt azonban az OKÁB a kereskedői érdekeltség nyomására a közelmúlt napokban 14 koronára emelte fel métermázsánkénti A vállalatok a haszon- tételnek az OKÁB által ilyen módon való megállapítását sérelmesnek találják magukra nézve és a többek közttt azzal érvelnek, hogy a négy és fél koronás haszon egyáltalában nem áll arányban a jelenleg már ezer koronát meghaladó kitermelési költségekkel. A kereskedő tehát!, a bányavállalatok felfogása szerint, nemcsak azáltal van előnyben a bányákkal szemben, hogy nagyobb hasznod számíthat fel a szén- közvetítésért, de azáltal is előnyben van, hogy a kereskedőnek egyáltalában nem kell beruháztnda s.e- milyen tőkét a bányák szenének közvetítésénél, sőt tőkére egyáltalában nincs is szükségük, mivel megrendelői előre fizetik a szenet, ő maga pedig a bányatársaságtól rövidebb-hosszabb lejáratú hitelt élvez.

Ezeket a kérdéseket különben néhány nap előtt a Salgótarjáni k ö s z énbánya tanácsi o- z ó termében tartott bizalmas értekezletem is megvitatták a magyar szénbányák ve 'z, é r.c i és elhatározták, hogy W a 1 k 6 kereskedelmi miniszterhez memorandumot intéznek. Ebben föltárják a szénbányaipar súlyos helyzetét és főleg a haszontétel és beruházási illeték fölemelését fogják kérelmezni.

Lantos Ernő, a Nagybátonyi Kőszénbánya r.-t. ügyvezető igazgatója a szempár helyzetéről a következően! nyilatkozott munkatársunk előtt:

— A szénipár válságos helyzetben van, mivel az OKÁB által a termelési költségekhez hozzászámított alacsony haszontétel mellett egyáltalában nem tudja már többé rentabilitását megtalálni. Egyetlen iparág sincs ilyen állami ellenőrzésnek alávetve, mint éppen a szénipar. Az OKÁB hónapról-hónapra megállapítja az üzemi kiadásokat és ezek alapján számítja ki, hogy a kitermelt szén sulyegysége mibe kerül a kitermelő bányavállalatnak. A nyeri egységárhoz hozzáadja a jelenleg métermázsánként mégy és fél koronát tevő haszontételt. Az ily módon képzett végösszeg adja a szén forgalmi árát. Tekintettel arra, hogy a bányaüzem ezidőszerint rendkívüli nagyságú beruházásokat igényel és maguk a termelési költségek is oly magasra rugónak már, amelyek mellett ez a csekély haszonvétel egészen elenyészik, a bányavállalatok nagyobb haszontétel engedélyezését, illetve az OKÁB ármegállapitási ténykedésének megszüntetését kell hogy kérjék. Ha a' kormány továbbra is kitartana azon álláspont mellett, hogy a szénárakat a jövőben is egyik árinegállapitó szervének közben jöttével és ily jelentéktelen üzleti hasznot megengedő módon akarná engedélyezni, úgy ez legkevésbé sem alkalmas módszer volna arra, hogy ezzel a többtermelést előmozdítsa. Sőt ellenkezőleg: ezzel a kormány csak azt érné el, hogy a bányavállalatok vezetőségei gondolkodóba esnének afölött, hogy tekintettel a termelési költségek állandó emelkedésére és a mindinkább keskenyedö haszonlehetőségre, érdemes-e egyáltalában .a termelést folytatni. Ha a gazdasági élet érdekeit nem méltányolnák, s nem tartanák szem előtt a bányavállalatok: ugy már akár a jelen időkben is szívesen beszüntetnék a termelést. Azt a termelést, amely rengeteg beruházás árán és kimondhatatlan nehézségek között egészen minimális jövedelmezőség mellett folytatható. Emellett azonban még állandóan félni kell tőle, hogy bármely percben bekövetkezhe- tik egy gazdasági dekonjunktúra, mely — ugy, mint az 1921-ben Hegedűs Lóránt ismeretes ko- ronajavitási akciója idején történt — milliós veszteségeket okoz a bányavállalatoknak és