Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-27 / 32. szám
5 Budapest, 1922. szeptember 27. M. de Brousse-cég feküdt elsőnek bele az összeomlás utáni nagy spediciós-konjunikturába. Közvetlen, francia fegyveres katonák által kisért teher- v on a tokát járatott Páris-Budapest-Bukarest között, nagy hajórakományokat indított a Duna alsó és felső szakasza között stb. Az M. de Brousse-cégnek a kontinenst átfogó spedltőri működése azonban a román vasutforgalmi viszonyokon! megfeneklett. A 40 kocsiból álló, a francia standard sziliéiben pompázó külön-tehervonatok a romén határon megrekedtek, mert a Caile Ferate Romane (Román Államvasutak) egyáltalán nem tudtak trakcióképes mozdonyt e vonatok élére állítani. Az M. de Brousse-cég mindazonáltal nem jött zavarba. Amerikáiból káibelsürgönnyel hatvannégy nagyvonóképessiéigiü tehervonati! mozdonyt rendelt meg. A mozdonyok hamarosan megérkeztek. 1919 végén Toulonban hajózták ki őket és néhány nap alatt eljutottak Romániába, ahol e hatvannégy magántulajdonú mozdony segélyével lehetett némi életet önteni a vasúti forgalomba. Egészen ez év derekáig nem volt semmi baj az M. de Brousse-cég hatvannégy lokomotivjával Romániában. A román vasúti kincstár helybenhagyólag tűrte, hogy a nevezett magáncég saját mozdonyával és saját mozdonyszemélyzetével bonyolítson le olyan vontatási szolgálatot, melyért a dijszabásszerü ellenértéket a román államvasutak inkámé rálják. Ez évben azonban megváltozott a helyzet azáltal, hogy a román kormány lefoglalta és kényszerbérletbe vette az M. de Brousse-cég hatvannégy mozdonyát. A cég naponként 10 lel bérleti dijat kap mozdonyegységenkint. Megjegyezzük, ugyanekkor egy keskenyvágányu mozdony napi bérletéért 600—1000 leit fizet a magán- vállalkozás Romániában. A román kormány a közel inegyedmllliárd értéket képviselő, hatvannégy kifogástalanul üzemképes állapotban levő egységből álló privát mozdonyparkot egy egyszerű miniszteri rendelettel vette birtokba. A francia cég először barátságos egyezkedéssel próbálkozott a szinte elkommunizált mozdonyainak birtokába jutni. Majd pedig más, Romániában jól ismert utakon akarta mozdonyait visszaszerezni. Amidőn pedig összes próbálkozásai eredménytelenek maradtok: úgy a bukaresti főtörvényszéknél pert indított a román kormány ellen. A per állása mindenesetre nem sok reménységgel biztatja a vázolt módon Romániában póruljárt antanti-céget. Erre vall az a körülmény, hogy a cég kérelmére a francia külügyminisztérium is közbelépett a román mozdonypark utánpótlására eltulajdonított hatvannégy mozdony visszaszolgáltatása iránt. Románia azonban és ez felettébb jellemző a román-francia viszonylatra — még a francia diplomácia fellépésére sem volt hajlandó a francia állampolgárral szemben elkövetett jogfosztást reparálni. A cég tehát nem tehet egyebet, mint hogy türelmetlenül várja a kínos bizonyossággal végződő bukaresti per befejezését. SZÓRAKOZÁS Rátkal. Dömötör Ilona és Honthy Hanna a főtényezői annak az osztatlan sikernek, amellyel^ a közönség Offenbach reprizét fogadifa; a Király-Szinház nézőtere minden eddigi eiőadásna utolsó helyig meg- tellt. Vasárnap délután János vitézt játsszák 3 árakon, mérsékelt helyárakkal. Tímár J. Mihály A púpos Boldizsár című legendájának egyre nagyobb a sikere; az érdekes darab e héten szerdán, pénteken és vasárnap kerül ismétlésre a Magyar-Színházban, mindannyiszor Törzs- zsel, Pécsi Blankával, Vaály Ilonával és Kabossal a főszerepekben. Csütörtökön és szombaton az állandóan táblás házakat vonzó Tüzeket ismétlik Darvas Lilivel. Báthory GizávaL Tarnayval és Balóval a vezető szerepekben. Vasárnap délután a Színház megy 3 órakor, mérsékelt helyárakkal. A Cserebere negyedik hete. A Vígszínház e hetét is a Cserebere, ez a szenzációs operettsiker tölti be, amely szerdán érkezük meg a huszonötödik előadás jubileumához. Minden eddigi előadás az utolsó helyig megtelt nézőtér előtt folyt le. A nagy sikerről értesítették a szerzőket, akiknek nevében Yvain Maurice rendkívül szívélyes hangú leveleit intézett budapesti képviselőjéhez. A levélben kifejezi nagy önömét, hogy a Csereberét oly jól fogadta a budapesti (közönség. A Cserebere előadása pontban félnyolckor kezdődik, a szombati előadást kezdik 10 és egynegyed órakor. Szombaton este hét órakor az Ördögöt adják. Vasárnap délután a Kék frakkot ismétlik. A mosolygó asszony és a Vig halál síkiere méltónak bizonyult e két nevezetes darab külföldi karrierjéhez. A francia tragikomédia nagy irói értékei és izgalmas feszültsége Német Juliska és Harsányi ^bilincselő előadásában éppen úgy megtalálta az utat a közönséghez, mint az olasz Comedia del-arte, melynek elmés és mulatságos szerepeiben Gellért, Bánóczyné. Ürmösy, Baróti és Szeghieő aratnak zajos sikert a Belvárosi Színház együttesében. A legnagyobb operettesikerekkei vetekszik a Lili bárónő reprize a Blaha Lujza-Szinházban. Péchy Erzsi, a kiváló vendégprimadonna minden este ová- ciószerii ünneplésben részesül, méltán osztoznak vele a sikerben László, Tamás, Szirmai és a másik női főszerepben Vigh Manci. A Fi-Fi vasárnap délutáni előadása. A 200-ik előadásához közeledő Fi-Fi-t. melyet legutóbb is telt ház előtt játszottak, vasárnap délután megismétlik a Blalia Lujza-Szinházban 3 órakor mérsékelt helyárakkal. a főszerepben Vaály Ilonával, Bíbor Ilonával és Szirmaival. Budai Színkör műsora. Szerda: Orfeusz a pokolban. Csütörtök délután: A kis lord; este: Az ember tragédiája. Péntek: A vasgyáros. Szombat délután: A kis ikiadé't; este (uj betanulással): Bánk bán topéira). Vasárnap délután: Heidelbergi diákélet; este: Hazudik a muzsikaszó. Hétfő (utolsó előadás): Az iglói diákok. A Kamara uj műsorán Harry Piel a Havasok fia cimü nagyszabású filmattmakcióban az idei szezonban először lép a közönség elé. A darab a pompás svájci havasok csúcsain játszódik le ezer bravúr és izgalom közepese. Egyidejűleg Alwin Neusis a Cári ékszer titka (Éjféli találka) cimü bűnügyi történetben utolérheteitlent produkál. A Mozgókép-Otthon hallatlanul nagyszabású műsora: Cserebere házasság, amerikai vígjáték 5 felvonásban. főszerepben Alice Brady. Arany az utcán, regény a börzevilágból, 3 felvonásban, Liane Haid és Reinhold Schüntzel főszemepléséviel. (5, 7 és 9.) • • • A kurzus élni akar. Sem olyan embert, sem olyan rezsimet nem láttunk még, amely a saját életének megrövidítésére törekedett volna. Láttunk öngyilkosokat, de ezek azok voltlak» akik előtt előbb összeomlott az élet lehetősége. Nincs tehát ok arra, hogy a városházi kurzus is mindenáron életének meghosszabbítására törekszik. A legendák ugyan összeomlottak már, mert nem lehet többé pattogó frázisokban, a felmagasztosultság pózában hirdetni, hogy csak a wolffi szivekben lobog a hazaszeretet lángja és ma már hatástalan lett a többi bomba is; de ők maguk befelé abban: a tudatban élnek, hogy ha a városháza nem dűlne is össze nélkülük, őkett, magukat elemésztené az olthatatlan szerelem, amellyel a városi ügyek iránt viseltetnek. Ennek nem akarják kitenni magukat és a legfantasztikusabb 'tervekkel állanak elő, amelyek az ő örök uralmukat lennének hivatotlfek szolgálni. A tervek komolyságát illető mértékben foglalkoztunk annak idején azzal az ötlettel, amely szerint azt szerették volna, ha a kormány novelláris utón módosítja a fővárosi törvényt és kimondatja a némáiét gyűléssel, hogy Bohn József ék mandátumát öt esztendővel meghosszabbítja, Zilahi Kiss Jenőt pedig örök életre megválasztott tanácsnoknak minősíti. Az első pillanatra feltűnt ennek az ötletnek kedves naivsága, finom humora. Nem is lett belőle semmi és az egész mint egy szép, kecsegtető álom maradt meg a kurzusért dobogó szivekben. Most sem ejtették el a tanácsnoki állások örökkévalóságának gondolatát, amiben van valami okosság Is; de ma már nem kívánják a hatalomban ülőket, akiket csak meghatározott időre választót- t a k, egyszerűen örök időre kinevezni, hanem az uj választások révén bekerülőket kívánják élethossziglan választani. A kellő óvatosságot azonban ezúttal sem tartják fölöslegesnek és igy arra törekszenek, hogy a közgyűlés összetétele terén produkáljanak bűvész-mutatványokat. A világon sincs talán olyan törvényhatósági bizottság, amelynek tagjai felét a kormányhatalom nevezné ki és amely kincstári felerész a Wolffék visszakerülő kis töredékével alkotná a többséget. Nem lehet, nem szabad feltételezni sem a jogokat tisztelő magyar kormányról, hogy ilyen eszközökkel kívánná Budapestet, az ország fővárosát nyeregbe kapni. Ha azonban ezt a komolytalannak látszó tervet Wolffék mégis komolyan gondolnák, akkor tudják meg, hogy ezzel a legközönségesebb módon elárulnák, a maguk hatalmának megmentése érdekében áruba bocsátanák a főváros autonómiáját. Ha nekik volnának is ilyen szándékaik, a magyar nemzetgyűlés megtorpanna a jogok ilyen mértékű feladása előtt és gondolkodóba esnék, hogy milyen önzetlenség lehet az, amely évtizedes jogokat dob oda áldozatul? Kaszárnyából főiskolai internátus. A háború alatt kaszárnya épült a Sashegy alján, a vasadi dűlőben. Budapestnek ezt a legmodernebb katonai épületét most Horthy Miklós kormányzó a kultusz-kormány rendelkezésére bocsátotta, hogy azt a szükséges átalakítások megejtése után főiskolai internátus céljaira használja fel és igy részben a lakásínség fokozását kerülje cl, részben pedig a diáknyomort ezáltal is enyhítse. Ezek az átalakítási munkálatok már folyamatban is vannak, sok költséget emésztenek fel, de becses célt szolgálnak. Az épület1, amelyet hatalmas szabad 'terület vesz körül, kényelmes, kedve» és szép otthon lesz a diákok számára, akiknek tornatermük. fürdőjük és tízmillió értéket reprezentáló könyvtáruk is lesz az internátusbán. A főváros és a temetkezési vállalkozók. Senki erősebben és meggyöződésesebben nem harcolt a temetkezés községesitése érdekében, mint a F ő v á- r os i Hírlap cselekedte annak idején. És tapssal fogadtuk azt a lépést is, amikor Csupor tanácsnok a kommunizmus bukása után nem adta vissza a temetkezési vállalkozóknak a vállalatokat, hanem ezen az utón tekintette megoldottnak a községesités tervét. Mire számítottunk azonban akkor, amikor a községesités m él lett foglaltunk állást? Azt hittük, hogy megszűnik a tömérdek panasz, amely a magánkézben levő temetkezések körül állandóan felbufján- zott. A közönség abban a meggyőződésben élt, hogy a legtökéletesebb árdrágítókat a temetkezési vállalkozók sorában totálja meg. Ha egy-egy ilyen panasz valónak bizonyult, feltétlen jogos volt a közönség felháborodása, mert nem tudunk undokabb uzsorát elképzelni, mint amely a halállal üzérkedik és amely a fájdalmában megtört családról lehúzza az utolsó inget is. Egy pillanatig sem gondolunk tehát a magánvállalatok védelmére; de ha ez igy vám nem szabad megtörténnie annak sem, hogy a főváros is meg nem engedhető mértékben drágítsa meg az örök pihenésre térést. A 'temetkezési üzemnek nem az a hivatása, hogy jövedelmet hozzon; hanem csak az, hogy a szegény embert legalább halálában a leg- altruisztikusabb módon segítse. Most aiztl olvassuk, hogy a magánvállalkozók bepanaszolták a fővárost az Árvizsgáló Bizottságnál, hogy száz százalékkal drágábban temeti, mint ők és hogy az OKÁB belügyminiszteri beavatkozást fog kérni a főváros ellen. Nem szabad egy pillanatig sem vaktában elindulni a nagv mértékben érdekelt vállalkozók információin, de tény, hogy első pillanatra is feltűnik, milyen horribilis összegbe kerül ma, ha az ember meghal és ha holttestét ‘tisztességes módon akarja eltekarit- tatni. A fővárosnak mindenesetre revizió alá kell vennie ezt ai politikáját, mert szégyenletes dologinak kellene tartani, ha éppen a temetkezési vállalkozók tudnák rábizonyítani a fővárosra, hogy polgárainak halálán is keresni akar. Késik a széntariíák leszállítása. A’ legutóbbi an- kéton, melyen a főváros tüzelőszerrel való ellátását beszélték meg a kormány, a főváros és az érdek- képviseletek kiküldöttei; Walkó kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte, hogy a háztartási célokra szolgájló s)zén küldeménye Sere nézve visszaállítja az augusztus 19-i k i tarifaemelés előtti tarifákat. Ez a tarl- fális intézkedés a szénfuvardijak 100 százalékos csökkenését jelenítené és számszerűleg 25—50 koronával olcsóbbitaná meg a szén métermáizsáját. A miniszter ígéretének valóra váltása még mindig késik. Holott éppen ideje volna e mérsékelt tarifákat bevezetni, mivel a mostani nagy szezonban a főváros lakossága naponta 80 vagon szenet szokott téli készleteinek egybegyűjtése céljából igénybe venni.
