Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-09-27 / 32. szám

2 Budapest, 1922. szeptember 27. gondolat. Zielinszky Szilárdnak, aki már mielőtt a Közmunkatanács elnökévé nevezték ki, küz­dött ennek az ideának a 'megvalósításáért. Ha tehát a miniszterelníöksiéíg képviselőjének szavait tekintjük, amelyeknek aligha a véletlen volt a szülőanyjuk, azt' kell hinnünk, hog|y Zielinszky akciója a miniszterelnökségen már győzedelmes­kedett. Mindenesetre nagy érdeklődéssel kell a fejlemények elé tekinteni és be kell várni, hogy a kormány tagjai miképen egyeznek meg ma­guk kö’zött? Ben Blumenthalék a Közmunkatanács ellen A belügyminiszternek jogában van két fórum ellen is dönteni — Beadják a föllebbezést a Fővárosi Szinház ügyében A Fővárosi Skinház ügye uj stádiumba jutott most, amikor a Közmunkatanács nevezetes dön­tése megérkezett a városházára. Ez a döntés törté­nelmi nevezetességű, ha másért nem, azért, mert a kontinens legkiválóbb szinházépitőinek, Fellner és Helmernek egyik kiváló alkotására, a Fő- városi Orfeumra, lesújtó Ítéletet mondott. Ki­mondták, hogy ez a nagyszerű színházépület tűz­veszélyes, dacára annak, hogy huszonhét esztendő óta játszanak benne a veszedelemnek legkisebb ár­nyéka nélkül. A Közmunkatanácsnak most már a városházára megérkezett döntésének szövegéből meg kell állapí­tani, hogy a sajtó közlése nem volt teljesen preciz ebben a kérdésben. A Közmunkatanács ugyanis ki­mondta, hogy a Fővárosi Orfeum színház cél­jaira át nem alakítható, erre az, építési engedélyt nem adja meg; de mai formájában alkalmat­lan orfeum céljaira is. Nem helyes a lapok­nak az a közlése, mintha az orfeum további műkö­dését sem engedélyeznék. Ezzel szemben tény az, hogy a Közmunkatanács egyáltalán nem tartja az épületet alkalmasnak színházi célokra, ha pedig a tulajdonosok tovább is mint orfeumot akarják íentartani, akkor i*s nagysza­bású átalakításokat kell eszközölni. Értesülésünk szerint azok a javítások és átalakí­tások, amelyeket az orfeumnak maradó építésnél kí­vánnak, igen jelentősek és erőteljes anyagi áldozatot is követ el ne k. Ben Blumen­thalék — minden ellenkező hírrel szemben — meg fogják felebbezTii a Közmunkát an ács döntését. Sok szó esett arról, hogy a belügyminiszternek nem lesia módjában a Közmunkatanács határozatát megváltoz­tatni, mert két fórumnak egybehangzó döntésével áll szemben. Kérdést intéztünk e tekintetben a Fővárosi Színház ügyének egy kiváló ismerőjéhez), aki a következő választ adta: — Mindenekelőtt nem áll az, mintha a belügy­miniszternek nem lenne módjában másként dönteni akkor, amikor két alsóbb fórum egybehangzó dönté­sével áll szemben. Nem lehet számokat mondani, ahány esetben a miniszter másként döntött, mint a két alsóbb fórum. A Fővárosi Sziinház ügyé­ben azonban még ez sem áll, még ez sem feszélyez­heti a belügyminisztert, mert itt nem volt a két alsóbb fórum döntése egybehangzó. Mást mondott a tanács, más* a Közmunkatanács és ahogy a szinhátznyitási engedély ügyében a miniszter állásfoglalását láttuk, valószínűnek kell far tani, hogy másként fog a miniszter is dönteni. Műszaki szem­pontból ugyanis 'teljességgel tarthatatlan a Közmunka- tanács véleménye, amit a miniszter előtt bizonyára bőven ki fognak fejteni a szaktanácsadók. Hiszen ha ez a döntés helyes lenne, akkor egymás után csekély kivétellel az összes budapesti színházakat be kellene csukni. Hogy az­tán politikát is kevertek bele a dologba a Döbrentei- téren, azt nem kell külön bizonyítani. Ezt már egy­szer tapasztalta a belügyminiszter is, aki tisztában lesz vele, hogy Wolff Károly a Közmunkatanácsból válaszolt neki a szinháznyitási engedélyre. Ezek szériát a Fővárosi Szinháiz ügyéről még lesz alkalmunk bőven hallani. Most épülő és —— BEKÖLTÖZHETŐ uj családi házak és telkek kaphatók Békési Rt., VII., Almássy-tér 8. — Telefon : József 124-98. • 09 Huszonhárom iskolaigazgató kért tiszteletteljesen szabadságot a tóvárosi kultúra legfőbb őrétől. Huszonhárom iskola- igazgató jelentette, hogy beteg és nem tudja kötelességét teljesíteni azon a helyen, a melyre a kultar-diktátor rendelte őket. A kultur-diktátor finom diszkrécióval torául el és nem érdeklődik az igazgató urak beteg­sége iránt, amelynek természetével a legha­tározottabban tisztában van. Ezek azok az iskolaigazgatók tudniillik, akiket vallásuk miatt degradáltak és tanításra osztottak be. Aligha hihető, hogy ezek a kiváló pedagó­gusok, akik előtt szentség az oktatás, meg­alázónak vennék, hogy ismét tanitaniok, a gyermekekkel foglalkozniok kell. Ez egészen kizárt dolog, de igenis jogosan veszik rette­netes, cudar megaláztatásnak, hogy a val­lásuk miatt akarták őket degradálni. Zilahi Kiss tanácsnok ur, vagy a fölötte trónoló ha­talmak intézkedései után azonban még nem lehet odatenni a pontot és ezt Zilahi Kiss ta­nácsnok ur és a fölötte trónoló hatalmak is kénytelenek érezni, mert különben a náluk megszokott előkelőséggel tekerték volna ki a zsidó igazgatók nyakát, amikor azok sza­badságot kértek. Most pedig egyszerre finom diszkrécióval kezelik az1 ügyet. Mindenesetre nagyon meglepő ez a változás. Csak nem kezd már derengeni a városházán? Nem szégyen manapság, ha nincsen pénze, vagy kevés pénze van. Megesik a legjobb családokon is. Nem szé­gyen azonban, csak éppen nagyon kellemet­len. És teljesen beleképzeljük magunkat a főváros helyzetébe is. Krumplit venni kell, a szabolcsi földesurak nem hiteleznek, a ban­kok nem adnak kölcsön, a kassza üres. Va­lamit ilyenkor csinálni kell. De mit? Átkiált az ember a szomszédba, hogy: „Szomszéd, adjon kölcsön kelmed egy kis pénzmagot!" Istenem, azon sincsen semmi, ha azokat a „szomszéd"-okát, akikhez Sipöcz polgár- mester ur ígyen átkiált, nem hívják herceg Esterházynak, gróf Zichynek, gróf Károlyi­nak; hanem szinte egy szálig becsületes zsidó kereskedők. A furcsa csak az, hogy azokhoz fordultak, akiknek a mesterségét indexre tették, akiknek nevét esztendőkön át tajtékzó szájjal ejtették ki, akiknek hit- sorsosait nekidühödve rúgták ki a városhá­záról, meg az iskolából. Mi soknak tartjuk azt a bizalmat, amellyel a polgármester ur a zsidó kereskedők iránt kezd viseltetni és meg vagyunk győződve, hogy Wolff Károlynak is ugyanez a véleménye. Ám a polgármes­ter, meg a város kasszája kényszerhelyzet­ben volt, az utolsó pillanatban fordultak eh­hez a kétségbeesett expedienshez. De más­ként áll a dolog d zsidó kereskedőkkel. Ezek ugyanis olyan arrogánsak voltak, hogy köl­csönadtak a fővárosnak. Merészeltek köl­csönadni. Wolff Károly terminológiája szerint „a sziriai faj megint kinyújtotta a kezét a politikai hatalom után". Nem vagyunk egy véleményen ifjú báró Wlassies Gyulával, az állami szín­házak főigazgatójával, aki azt mondja, hogy a főváros eleget keres a Városi Színházon és igy nem helyes, hogy a Népszínházon is keressen, amikor „máshol a városok még szubvencionálják is a színházakat". Milyen szépen hangzik ez a kultúráért lelkesedők fülében, milyen kellemes csengése van en­nek! Nem a mai rezsim, de Budapest lakos­sága áldozna is erre a célra, de hogyan tegye meg ezt, amikor az állami kiadásokból egész garmadával kénytelen vállalni? A külföldi városok megtehetik, hogy szubvencionálják a színházakat, mert nem vállalnak olyan terheket, amelyek az államot illetik, sőt az állam a legkisebb bajában is segítségére siet a városnak. De nálunk? Nálunk még azt is sokalja az állam, vagy az állami színházak főigazgatója, ha bért kell fizetni azért, amit az állam a fővárostól bérel. Bönbocsánataszabadkőmüveseknek? Sallay Árpád öröké — Liber és Borvendég — Rényi alpolgármester távozása — Szabó tiszti­főorvos nyugdíjazása A kiváló Sallay Árpád halálával megüre­sedett tanácsnoki állás betöltéséről nem sok szó lesik, pedig a fővárosnak sok derék tisztviselője várakozik arra, hogy végre érdemek szerint lép­hessen elő és nie legyen kénytelen udvariasan helyet engedni olyan uraknak, akik egész éle­tükben a pártklubok dzsungeléiban szerezték babérjaikat. Természetesen ebben a pillanatban és ennél a választásnál sincsenek garanciák arra, hogy ezúttal is nem valamely klub-kedvenc érke’zik-e be győztesen, ám ha ez megtörténik, akkor meg lehet állapítani, hogy a többségi párt ma sem tudja megérezni az első tisztujitás töké­letes destrukcióját. A kereszény községi párt ia Fővárosi Hírlap értesülése szerint foglalkozott már a tizenhato­dik tanácsnoki állás betöltésének kérdésével, de döntést nem hozott, nem kötötte le magát a pá­lyázók közül senki mellé, egyelőre kimondta, hogy ebben a kérdésben szabad kezet biztosit magának. Két normát azonban máris felállított és ezek a következők: 1. a tanácsnok-választásnál legelső sorban az anszieinmitást veszik figyelembe; 2. valakinek a megválasztásánál nem lehet akadály, ha szabadkőműves volt, de egyénileg sémi destruktiv törekvésekkel, sémi destruktiv gondolkodással és cselekedetekkel nem vádol­ható. Az első pont alapján figyelembe jöhetnek: Némethy Béla, Fiber Endre, Borvendég Fe­renc és Hamvasi István főjegyzők, de általában azt hiszik, hogy ia választás Liber Endre és Bor­vendég Ferenc között fog eldőlni. Ez a két ki­váló tisztviselő igazán politikai elfogultság nél­kül megérdemli mindenkinek a megbecsülését. Liber Endrét a kurzus valóban jelentéktelen és szerény - tehetségű, de korán] és élénken jelent­kező emberek kedvéért tolta félre azon a címen, hogy szabadkőműves volt. Azt a szabadkőmű- ves-multat azonban, amely Liber Endre háta mögött van, nem kell szégyenleni, az csak büsz­keséggel töltheti el azt a férfiút, aki hivatalos működését is a szeretetteljes gondoskodás ügy­osztályában, a közjótékonysági ügyosztályban, fejti ki. Ezúttal azonban a többségi párt hajlandó megbocsátani a szabadkőműves múltat Liber Endrének, akinek azonban keméníy ellenfele lesz Borvendég Ferenc, akit egyszer-kétszer már szintén megelőztek a politikai törtetők és akinek a most megüresedett tanáésnoki állás elnyerésére feltétlen jogot ad az, hogy hosszú esztendők alatt a világítási és vízvezetéki ügyekben páratlan szakismeretekre tett szert. Borvendég Ferenc megválaszásának csak egyetlen akadálya van és ez az, hogy igen melegen pártfogolja őt kizá­rólag kiváló szaktudásáért és miunkaképességé­ért az egyik alpolgármester, aki lalzonban — a kurzus előtt néni szinpatikus. Mindazonáltal ismerjük mi a kurzust annyira, hogy meglepetésekre is elkészülünk. Ez a meg­lepetés pedig az lehet, hogy a szorgalmasan fel­állított normákat — az lansziennitás érvényesü­lését és a szabadkőművesség kikapcsolását — egy szép napon elejtik és a szabad kéz politiká­ját ezeknek figyelembevétele nélkül érvényesítik. Ebben az esetben Schöberl Ferenc és Papperth főjegyzőknek van legtöbb kilátásuk a tanácsnoki állás elnyerésére, mint akiket a többség sorai­ban „legmegbizhatóbbak“-ként kezelnek. Számítanak különben a városházán arra is, hogy hamarosan még egy tanácsnoki állás üre­sedik meg azon a réven, hogy Rényi Dezső al­polgármestert villamos vezérigazgatónak kom­binálják, ami felé azonban Ereki Károly is ta­gadhatatlan energiával gravitál. Ha tehát Rényi villamosdirektor lesz, akkor utódaként a többség valószínűleg dr. Csupor József tanácsnokot látná legszívesebben. Ha azután a tanácsnoki válasz­tásoknál a józan megfontolás érvényesülne, ak­kor Rényi alpolgármester távozása után úgy Liber, mint Borvendég főjegyzők helyet foglal­nának. Végül itt kell még megemlékeznünk arról, amiről a Fővárost Hírlap legutóbbi számában is hirt adtunk, dr. Szabó Sándor tisztifőorvos nyug­díjazásáról. Ez a szánalmas ötlet, amely a meg­levő és kiváló erők újabb megcsonkítását jelen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom