Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-20 / 31. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. szeptember 20. ____________ ___________ 31. szarn. ^i hQyrinHiaínairmmatgeoiiiaiiiQiiiaiiioigmitiDiiinHigligainQuibmniigaiuaninitgag^asisaifsaiEgEasgoiBlfe ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 400 K. Félévre 200 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£><£> <2> <£><£> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZQAZDASÁQ! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. *%2S Nézz ki az ablakon olyankor, amikor a munkából hazatérők sora vonul fel a külvárosok szürke utcasorai felé. Nézz ki az ablakon és látni fogod, hogy eltűnt az arcokról a munka utáni nyugalom szelíd vonása, órák hosszat kutathatsz, amig egy mosolygó fej surran el előtted. Az élet terhe, nyomorúsága az arcokra van irva és mikor erre gondolunk, nem tudunk osztozni Edward Knoblaucbuak, a pompás színházi írónak örömében, amelyet akkor érzett, amikor az egyik színházigazgató egy estén végigvezette Budapest tizenkét színházán, ahol mindenütt zsúfolt nézőtér előtt játszottak. Ha ez a tény csak a magyar, a budapesti kultúra emelkedését jelentené, határtalan lenne a boldogságunk. De nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy Budapesten orgiákat ül a könnyelműség és azt is, hogy amig százezrek hajtják éhesen és gondoktól terhelten a fejüket nyugalomra: addig ezren és ezren könnyű kézzel szórják el maguktól az összezsugorodott magyar koronát. Mi fájdalommal hallottuk Rcikovszky Iván belügyminiszternek azt a megállapítását, amely, sajnos, színtiszta igazság, hogy amig a vidéki színházak tönkremennek, becsuknak, addig a budapesti színházak estéről-estére zsúfolva vannak. De ha csak a színházakról lenne szó! Azok a százezrek, amelyeket esténkint. — ha könnyű kézzel is — színházakban ad ki a budapesti publikum, mégis csak a kultúrát táplálja. Ám nemcsak százezreket dobnak ki, hanem milliókat is. És pedig számlálatlan milliókat. A mulatóhelyek, bárok és lebujok izzó éjszakai élete talán még sem hasznos, akárki költi is ott a pénzét és talán mégse alkalmas arra, hogy az élettel küzködő százezrek megnyugvását előmozdítsa. Az uj szezon elejére érkeztünk el és olvassuk a diadalmas jelentést, hogy a színházi konjunktúra minden felemelt helyárak és vigalmi adók ellenére jobbnak mutatkozik, mint a tavalyi. A színházak zsúfolt nézőterek előtt játszanak. Eddig az ösz- szes jósok, akik gazdasági okokból rossz színházi szezont jósoltak, megbuktak. Ez eddig még csak rendjén lenne, de nincs rendben az, hogy a jó konjunktúra révén most, szeptember végén úgy nyílnak sorra az uj kabarék, mint völgyben a kerti virágok. Fürdőben, pincében, kávéházban látnak napvilágot az uj pesti szórakozóhelyek, miközben a vagonlakók ma is vagonokban laknak, a tisztviselőknek kény ér gondjaik vannak és a munkások aggodalommal néznek a szoba sarkába, vájjon az idén is hideg marad-e a kályha? Nem tudunk örülni ennek a furcsa, groteszk, beteg, poshadt, rothadt felvirágzásnak. Ez a gazdasági élet fellendülésének a paródiája, ez a tönkrement város tékozlása,, ez az öngyilkosságra elszántak ördögi jókedve. A mulatókra és' lebujokra, amelyeket most akarnak megnyitni, kitehetnék egész nyugodtan a gyászlobogót is. Hasonlatos ez ahhoz a tobzódiáishoz, amelyet a lejtőre jutott Bécsben láttunk, ahol magükba- szállás és nemzeti gyász helyett a könnyű pénzkeresés, a harácsolás orgiái iivöltenek éjszakáról éjszakáira. Nem- tartozunk- azok közé, akik az egykori császárvárost halottnak, olyan halottnak látják, amelyet csak a temető árkába szabad eltemetni. Mi tudjuk, hogy Bélcs ma is világváros, ma is van hatalmas idegenforgalma, van hatalmas kereskedelme, amiért irigyeljük is. Ám tanuljuk el tőle, hogyan kell az idegent magunkhoz édesgetni, hogyan kell az itthagyott jó valutával'okosan gazdálkodni, hogyan kell kereskedelmi kapcsolatokat szerezni a bécsinél becsületesebb, kitünőbb budapesti kereskedelem számára. Tanuljuk meg ezt, de fordítsunk hátat ir- tózattal az orgiáknak, amelyek a nyomorúságba bocsájtják élősdi gyökereiket. Itt, ezen a vonalon szeretnénk a keresztény érvényesülést látni és nem a jelszavakban, amelyek.élettelenül hullanak a kétségbeejtő szózáporbam. De ha mégis vannak sikkasztó kurzusbankárok és vannak öngyikosságra szánt züllött exis- tenciák, akkor álljon elő mindenki, aki hajlandó elvenni a kedvüket a gyalázatos tivornyáktól. Álljon elő mindenki, aki sem a keresztény, sem Amint megírtuk, a Közúti Vaspálya Társaság szeptember 29-én megtartja 57-ik rendes közgyűlését, melyen javasolni fogja, hogy a társaság nagyértékíi házaiból, telkeiből, az összes helyiérdekű vasutakból, valamint a tárcájában levő egyéb közlekedési és ipari részvényeiből külön rész vény társaság alapittassék. Az uj társaság alaptőkéje 350,000 darab 200 korona n. é, részvényből fog állam és ‘az összes részvényeket a „Közúti“ részvényeseknek adják ki oly módon, hogy minden két* darab Közúti részvényre három darab részvényt fognak felajánlani a kibocsátási költségek megtérítése mellett: darabon kint 200 koronáiért. Szóval a tárcában levő 38,437 darab részvény és 11,503 darab élvezeti jegyre a társaság nem1 bocsát ki uj részvényeket. Erről a tranzakcióról, melyet sok mellék- körülmény tesz érdekessé, nagyon sokat beszélnek mostanában a tőzsdéin és üzleti körökben. A tőzsdén már 3 hónap óta erősem keresik és nap- ról-napra magasabbra értékelik a Közúti részvényeket és a Közúti élvezeti jegyeit. Ez az értékelés tulajdonképen nemcsak a Közúti részvényeknek szól, hanem előlegezett bizalom ez Sándor Pál iránt, aki több, minit 10 esztendő óta vezette mint vezérigazgató a Közúti Vaspálya Társaság ügyeit és szól ez a bizalom dr. Bódy Tivadar1 nyugalmazott poigármetenUjejk^ a társaság jelenlegi vezérigazgatójának, akinek nagyszerű tervei vannak arra, hogy miég az eddiginél is rentabilisabbá tegye ezt a vállalatot. Nagyon érdekes, hogy az uj részvénytársaság alapító okiratában ki fogja mondani azt is, hogy a Közúti Vasút minden kötelezettségét vállalja az uj részvénytársaság. Szóval a főváros urainak nem kell attól félniük, hogy ez az uj vállalkozás megkerülése akar lenni bizonyos kötelezettségek teljesítésének. A Közúti Vaspálya Társaság teljesíteni akarja a várossal szemben a jogos kötelezettségeket, azonban nem hajlandó akceptálni olyan kötelezettségeket, amelyeknek jogi alapja nincsen és amelyet a főváros mai urai csak öt- letszerüleg akarnak a vállalatra rátukmálni. Hogy a tőzsde olyan bizakodással várja a Közúti tranzakcióját, az érthető. Nemcsak azért érthető, mert a jogászok véleménye szerint a Közútinak nyert pőre van a fővárossal szemben támadt megváltási ügyében is, de különben is a Közúti rendkívüli tartaléka olyan értékes vagyonrészeket rejteget', amelyeket szakértők 5 milliárd koronára becsülnek. Lássuk tehát, hogy a zsidó erkölccsel nem tartja összeférhetőuek a bárok rablásait és a bárok erkölcstelen, hitvány publikumát. Álljon elő Wolff Károly, de ne azzal, hogy a pczsgő-konzumensek számára akarja megmenteni azt a palotát, amelyben nemesebb művészetet akarnak gyakorolni; hanem álljon elő és menydörgős szavával üzenjen hadat az orgiáiknak, a buroknak, a lebujoknak, a tánclokáloknak, a szenynek, a szemétnek, a pocsolyának. Mi leszünk az elsők, akik a magunk kis ao.éltol- lával a legélesebb sebeket fogjuk vágni a tobzódás püffedt, undok testén. tulajdonképen miből is áll a Közúti Vaspálya Társaság szabad vagyona, amelyből a társaság külön ingatlan részvénytársaságot csinál? Tudnunk kell, hogy a Közúti szabad vagyona, az emissziók felpénz-jövedelméből származik és a mérleg szerint ez a külön tartalék 69 millió lenne. Azonban mindenki tudja, hogy ez a 69 millióval a mérlegbe beállított szabad-vagyon milliárdokat ér. A dolog úgy áli, hogy a Közúti igazgatósága minden időben nagyszerű beruházásokra fordította és nagyszerűen kamatoztatta ezt a szabad-vagyont. Harminc esztendő óta hihetetlenül olcsó pénzen óriási területkomplixumo- kat vásárolt és ezekre a területekre villamosvas- utakat vezetett és hatalmas bérpalotákat épített. Jellemzésképen el kell mondanunk, hogy voltak területek, amelyeknek négyszögöléért mindössze egy koronát fizetett a vállalat és ezek a területek, amelyeken azóta emeletes bérpaloták államik és ezek a területek, amelyek azóta a főváros rapid fejlődése következtében a város forgalmas eleven központjaivá lettek, még minidig 1—2 koronával vannak beállítva a, mérlegbe. A szabad-vagyonból építette a Közúti az a ^nagyszerű villamos! vicinális hálózatot, amely a környéket közelebb hozta Budapesthez. Van azután a vállalatnak egy 50 millió koronát érő nyomdája, van egy 50 milliós alaptőkéjű gépgyára Kistarcsán és van egy 50 millió jugo- korona alaptőkével biró gépgyára Jugoszláviában, Bródban. Ennek a részvénytársaságnak a 64 százaléka szintén a Közúti vagyonkomplexu- mához tartozik, a részvények 36 százaléka pedig előkelő jugoszláv érdekeltség kezében van. Ez a vagongyár, amely a legnagyobb gépgyára Jugoszláviának, az S. H. S. államtól nagy kedvezésekben részesül. Ebben a gyárban készítteti és javíttatja a jugoszláv ál lám vasút az összes vagonjait és jellemző, hogy a Magyarországból, e gépgyár részére átvitt nyersanyag beviteli vámját a jugoszláv kormány elengedte. Ilyen körülmélnyek között nem lehet csodálkozni, ha a kistarcsai gépgyár részvényeit, amelyet a napokban vezettek be a tőzsdére, a börze olyan szívesen fogadta és ez a fogadtatás kifejezésre is jutott abban, hogy a kistarcsai részvények kurzusa a bevezetés napján a 8500 koronás árfolyamot is elérte. A Közúti tárcájában van ezenkívül a Budapest-Ujpest-Rákospalotai villamosvasút részvényeinek többsége; továbbá a Ferencz József földalatti vasút részvényeinek 50 százaléka. Ezt a két vasutat, amelyekre a főváros háramlási joga nem terjed ki, a főváros meg akarja vásárolni a Közútitól. Ha azonban a vásárra nézve nem tudnának megegyezni a Milliárdos ajándék a részvényeseknek Refleksziók a „Közúti“ tranzakciójához — Az uj részvénytársaság vállalja a vaspályatársaság minden kötelezettségét
