Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-13 / 30. szám
2 Budapest, 1922. szeptember 13. akar ezúttal behajtani, hanem egy vasúti berendezésből álló követelést. A vasúti sínek és a vasúti kocsik ugyanolyan sínek és ugyanolyan kocsik voltak a háború előtt is, mint most. A korona értékingadozása tehát teljesen független a főváros vasutmegváltási akciójától. Egyébként bejelentették az ülésen azt is, hogy a városnak a villamos vasut-üzem megindításához egyelőre 200 millió korona áll rendelkezésére, de a többi 200 millió is rendelkezésre fog állani január 1-ig. íme, ez a helyzet ma a Közúti megváltásának a kérdésében abban az órában, amikor a főváros elküldi válaszát a Közúti igazgatóságának. Megkezdődik a nagy per, amely sok-sok millióért folyik és hosszú esztendőkig fog eltartani. Budapest az állatkereskedelemért Modernizálják az állat vásártéri és vásárcsarnoki berendezéseket Az_ összeomlás után kialakult gazdasági helyzet egyik legjellegzetesebb tünete abban a jelenségben ismerhető' fel, hogy az állattenyésztés és ezzel kapcsolatban az állatértékesités soha nem remélt lendületet vett. Amennyire örvendetes ez a fellendülés: annyira sajnálatosnak kell megjelölni azt a tényt, hogy ennek a fellendülésnek is csak a fogyasztás vallja kárát. A korona hallatlan lecsúszása mellett olyran exportárak alakultak az utóbbi időkben, melyek törő n ym ag áss á gr a nőttek a fogyasztó piaci felvevőképessége fölé. Ez azonban más lapra tartozik. Ehelyütt csak azokkal az intézkedésekkel óhajtunk foglalkozni, amelyeket a főváros tanácsának kellett foganatosítania avégből, hogy marha- és sertésvásári telepei a kor követelményeit ki tudják elégíteni. A főváros tanácsa, avégből, hogy a inajtlha- és sertésvásárok egyre növekvő forgalmának lebonyolítását biztosítani tudja: jelentős és nagy költséget jelentő építkezések utján bővíti meg e két telepét. A bővítési munkálatokról munkatársunk a következőkben számolhat be: •A marhavásártéren, eladó jószágok részére 500 állatnyi befogadóképességgel uj istálló épül. Az uj, modern kény szervágó.telep már elkészült és a közeli jövőben adatik át rendeltetésének. Épités alatt van továbbá az uj b e n d ő ö b l i t c- és pacalmosótelep, mely a modern berendezésű vizöblitőgépek segélyével a közegészségügyi szempontok alkalmazásával fogja üzemét folytatni. Az eddigi tökéletlen berendezéseket használaton kiviül helyezik. A marhavásártéri építkezések költségei meghaladják az 50 millió koronát. Egymagában a bendő- öblitő és pacalmosó uj létesítmény 30 millió korona építési költséget emészt fel. A sertésvágó hid on is nagyobb építkezések lefolytatását tervezi a főváros tanácsa, melyeknek nagyobb részére a pályázati versenytárgyalás máir ki is tűzetett. Elsősorban az üzemi irodák épületét bővítik meg olykepen, hogy uiabb emeletet húznak rá az épületre, földszintjén pedig üzemi irodákat helyeznek el. A sertésbizományások sokat hangoztatott kérelme: az uj sertésbizományi irodák építése is teljesedésbe megy. Mint az emlékezetes: egyidőben olyan terv is felmerült, hogy a tanács a sertésbizományosokkal tőkeközösségben építi meg a bizományosok irodahelyiségeit befogadó épületet. Erről a tervről azonban bizonyos ki nem küszöbölhető ellentétek miatt később le kellett mondani. A sertésvásártéri uj létesítményiek építési költségei ezidőszerint még ismeretleniek. A költségek azonban előreláthatólag meg fogják haladni a 10 milliót Végezetül jelentős uj beruházásokat eszközöl a főváros tanácsa a központi vásárcsarnok hűtőberendezésein. A tökéletlen és elavult ammoniák-kompresszoros hűtőberendezéseket legújabb rendszerű hűtőkészülékekkel cserélik ki. Oly hűtőkészülékekkel, melyek a hús konzerválását abszolút biztonságúvá teszik. A mostani hűtőberendezések ugyanis a friss hús romlása ellen nem nyújtanak teljes biztonságot. Igen gyakran előfordul, hogy nagy tömegekben romlik meg a hús, ami az uj berendezések mellett itlcchnikailag ki lesz zárva. A vásárcsarnoki uj hűtőberendezések létesítési költségei 14 millió koronával vannak előirányozva. • • • !Hem dicsérjük a kultuszminisztert, aki nyilván csak becsületes meggyőződését, tiszta igazságérzetét követte, amikor most megint egy tanítót helyezett vissza állásába. Ez pedig mindenkinek kötelessége, pláne azoknak, akik mások fölött ítélkezni hivatottak. Most azután felmerül az a kérdés, hogy mi lesz azzal a soksok emberrel, akik közöt bizonyosan van bűnös is, de akik között bizonyosan sok a politikai áldozat is? Ez az újabb eset egészen jellemző. Mert ne felejtsük el, hogy az elbocsátás s a rehabilitálás között igen nagy a skála. Ezt a tanítót, akinek nevét nem akarjuk tovább iá, meghurcolni, Zilahi Kissék elcsapták, a kultuszminiszter pedig nem találta öt annyira se bűnösnek, hogy megdor- gálást érdemelne. Azt kell érezni ebből az óriásidéin er éneidből, hogy az ilyen ítéleteknek csak egyetlen szülőanyja lehet: a zárt ajtó. A városházán abbán az időben, amikor ezek az Ítéletek termettek, divat volt a sajtó eltávolítása. Már pedig az az igazság, amely bezárja maga mögött az ajtót, soha sem volt igazság. Vacsorákkal élesztgetik a városházi kurzust, vacsorákkal igyekeznek annak életét meghosszabbítani. Az ilyen vacsorák aztán harsogó szónoklatokkal ékesek. Az egyik vezérszónok kibontja hatalmas karikás ostorát és nagyot cseréit vele a liberalizmus nyakába, amely — mini márványbavésni való elokvenciával mondotta — a töke fehér rabszolgáivá tette az emberiséget. Bevalljuk, sok nagy mondást hallottunk már, de ilyet még keveset. Sőt bevalljuk azt is, hogy a nagy szónok, aki általában a kommunizmus, bolsevizmus hatalmas irt ójának szokta magát tekinteni, másnap talán maga is megsokallotta, amit mondott. Mert ezzel a mondással tulajdonképen nem a liberalizmuson ejtett halálos sebet, hanem igen veszedelmes gondolatok előtt nyitott ajtót. Mert né felejtse el a nagy szónok, hogy az ö szavát nemcsak azok hallották, akik vele vacsoráztak, sőt nem is csak azok, akik egyáltalán vacsoráznak, de az ilyen tüzes szó el szokott jutni azokhoz is, akiknél egyáltalán nem divat a vacsora. Mennyit beszéltünk róla és mennyit beszélt róla a városi politikusok egyik legkiválóbbika, ár. Eeleky Béla, de a szó soha sem fogott. Mennyit mondta ez az előrelátó ember, hogy a fővárosnak függetleníteni kell magát a vidéki termeléstől, hogy az lesz majd az igazi közélelmezési politikánk, amely megcsinálja, hogy a főváros maga termeli meg mindazt, ami délben, este polgárainak az asztalára kerül. Lehet ezt kicsiben is kezdeni, akkor is van árszabályozó hatása. Akkor mondta ezt, amikor még nem is gondoltunk 8000 koronás búzára, meg paradicsomsztrájkra. Most azután a városházán mezőgazdasági bizottságot csinálnak. Hát ez csak a kezdet kezdete„ de ha az is, valaminek kell mondanunk. Nem csak a kurzusnak, de az előzetes rezsimnek is szemrehányást teszünk a késedelemért, sőt a múltban sem felejtettük el ezt sohasem. A célhoz azonban még most sem jutottunk el. Mi nem azt szeretnénk, hogy a budapesti földtulajdonosokat szervezzék meg a fogyasztók ellen, hanem azt, hogy a főváros maga termeljen olcsón és kiadósán. De ehhez nem bizottság kell, hanem — föld. j MA LOT ASSZONY SZALONJA • ■ amerikai erkölcsregény 7 felvonásban \ REVOLVERES VŐLEGÉNY ■ vidám amerikai kalandortörténet 5 felvonásban Péntek, szeptember 15—töl uj műsor. S Előadások 5, 7 és 9 órakor kezdődnek S m 7 ■ A Közmunkatanács hattyúdala Sipocz polgármester hat színházat zárat be Wolff Károly harca Ben Blnmenthal és Rakovszky belügyminiszter ellen A Közmunkatanácsnak valaha volt hivatása, sőt van dicsőséges múltja (is. Budapest kiépítése, felvirágzása dicséri ékesen ennek az intézménynek a múltját. Azóta azonban sok viz lefolyt a Dunán és a Közmunkatanács hatásköre idők folyamán elsorvadt, végeredményben pedig a legutolsó hónapokban arra rendezkedett be, hogy Wolff Károly, Zielinszky Szilárd, Sipöcz Jenő és Petrovácz Gyula itt törjék a borsot azoknak az orra alá, akik valamit akarnak csinálni a budapesti kultúra emelkedése érdekében. Hónapok óta nem hallunk egyebet a Döb- rentei-térről, mint hogy ott a Fővárosi Orfeumnak színházzá való átalakítását akadályozzák meg és miután ebben a kérdésben két miniszternek is más volt a véleménye, mint az övéké, egyszerűen és elszántan hadat üzentek a kormánynak is. A Közmunkatanácsait Rakovszky Iván belügyminiszter Wolff Károly hozzájárulásával halálra ítélte. A Közmunkatanács azonban szintén Wolff Károly részvételével most elzengte hattyúdalát és kijelentette, hogy a Fővárosi Orfeum épülete nemcsak szinház, de orfeum számára is tűzveszélyes. Mindenki érzi ezen a határozaton, hogy ebben a „Galgenhumor1" igen erőteljesen van képviselve. Úgy is meghalunk! jelszóval mondták és mondhatták ki csak az urak ezt a humoros döntést, hiszen nagyon jól tudják, hogy a Közmunkatanács hamarosan eltávozik az élők sorából és akkor Ben Blumen- thaléknak módjukban lesz más fórumnál keresni a maguk igazságát. És mégis érdemes ezzel a határozattal foglalkozni. Az orfeumot 1893-ban építették Európa legkiválóbb színházépítői, Fellner és Helmer, s magáról az épületről--Budapest egyik funkcionáriusa, aki Wolffék előtt is tekintély, állapítja meg, hogy „barokstilii szép épület archiicktonikus kiképzésű szép nézőtérrel 1893-tól máig, tehát több mint harminc esztendeig jó volt ez az épület orfeumnak, ma pedig tűzveszélyes színháznak. Már pedig egészen nyilvánvaló, hogy egy színházi üzem, amelyben száz és száz ember dohányzik, gyújt gyufát és a száz és száz ember bort és pezsgőt iszik, tehát lehet közöttük korlátoltabb beszámitásu állapotban levő, sokkal inkább ki van téve a tüzveszedelemnek, mint egy színház, ahol szigorúan tilos a dohányzás. Nem is igen beszélnénk tovább erről a közmunkatanácsi határozatról, hiszen nagyon jól látható, hogy ez semmi más, mint Wolffék erőtlen és rövid lejáratú visszavágása Rakovszky belügyminiszternek. Történt azonban még valami ezen a nevezetes közmunkatanácsi ülésen. A Wolff és Sipöcz-féle* tüzrendészeti szakértők felszólalásával szemben jegyzőkönyvbe vétette a maga különvéleményét vak/ki, akit Hauszmann Alajosnak hívnak és aki -van olyan építkezési szakértő, mint dr. Sipöcz Jenő. Hauszmann elismeri, hogy a Közmunkatanács határozatának a fennálló szabályok betűje szerint van alapja, hiszen tuiajdonképen minden színháznak négy oldalról szabadon kell állania. Ha tehát van Magyarországon, vagy talán inkább Budapesten jogegyenlőség, akkor nemcsak a Fővárosi Orfeumtól, illetve a Fővárosi Színháztól kell megkövetelni, hogy négy oldalról szabadon álljon. Meg kell ezt követelni a többi színházaktól is, amelyek közül csak az Operaház, a Nemzeti Szinház, a Vígszínház és a Népopera felel meg ennek a követelménynek. A többi egy sem. Hauszmann szerint tehát be kell csukni a Király- szinházat, Uránia Színházat, az Andrássy Színházat, a Belvárosi Színházat, a Blaha Lujza- szinházat és a Renaissance Színházat is, amelyek között van egy-kettő olyan is, amely hátborzongatóan tűzveszélyes. Hogy mást ne említsünk, ott van a Blaha Lujza-szinház, amelybe, mielőtt belép a gondos családapa, végrendeletet csinál, hiszen a szűk Szerecsen-utcában még egy gőzfecskendő is alig fér el. Vájjon mikor záratja be Sipöcz polgármester ezeket a színházakat?
